Művésztelep 45 csillagozás

Jack Kerouac: Művésztelep Jack Kerouac: Művésztelep

A Művésztelep megrázóan pontos beszámolót ad arról a rendkívüli hatásról, amelyet a delirium tremens gyakorolt Kerouacra, erre a kitűnő regényíróra, akinek volt ereje ahhoz, hogy be is fejezze költői pályáját. Ebben a regényben San Franciscói költőkkel találkozunk, köztük az Úton hősével, Dean Moriartyval, tíz évvel később. Jack Kerouac, ahogy nagy pályatársa, W. S. Burroughs mondta róla: „Író volt, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy szenvedő, ám szellemes géniuszának csúcspontját még megtetézi a "Tenger”-rel, ezzel a briliáns verssel, mely a Csendes-óceán hallucinációkkal telített hangjait örökíti meg Big Surnél."

Eredeti megjelenés éve: 1962

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Modern Klasszikusok Szukits

>!
Szukits, Szeged, 2000
236 oldal · ISBN: 963927836X · Fordította: Török Attila
>!
Szukits, Szeged, 1995
198 oldal · ISBN: 9638199628 · Fordította: Török Attila

Enciklopédia 2


Kedvencelte 9

Most olvassa 5

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

ervinke73>!
Jack Kerouac: Művésztelep

Jack bebasz/kileng az inga/rajta mind/aki szintén.

nowheregirl>!
Jack Kerouac: Művésztelep

Szavakkal nem tudnám leírni mit érzek e könyv iránt. Nem véleményem van róla, érzéseim vannak iránta.
A vers zseniális, egyszer meg kell olyan szinten tanuljak angolul,hogy az eredetit és elolvashassam, mert bár így is nagyon jó volt, minden vers eredetiben az igazi. Akkor vannak úgy a szavak, ahogy azt a költő megírta, minden egyes szónak csak úgy van értelme, ahogy az az eredetiben meg van írva.

csend_zenésze>!
Jack Kerouac: Művésztelep

(Persze, ezen a héten még őt is rohanva, utolsó pillanatra hagyva olvastam, de ezen már nincs is mit csodálkozni…)

Nagyot szusszanós beatmondatok – de viszonylag rövid, számszerű fejezetekbe zárva.
Az Úton kicsit zavarodott, meg-megijedő, fáradt hőse persze most is mondja a magáét, de – fordítástól nem tudni, mennyire függetlenül – sokkal őszintébbnek, emberibbnek hangzik a története. Őszintébb, hitelesebb, mint a kultkönyvben, de mondjuk nem olyan sodró és őrült, mint a Senkiháziak. Jó olvasni – de nem tud tökéletesen elragadni.
Ettől függetlenül sajnálom, hogy csak így, futtában jutottam hozzá.

László_Juhász_5>!
Jack Kerouac: Művésztelep

A Kerouac-tól megszokott hömpölygő beatnik-massza, Cody, Monsanto és a többiek, néhány könyve elolvasása után már szinte ismerősökként tűnnek fel a karakterek, jó elmerülni ebben a „kultúrbuzi” környezetben. Nekem a Senkiháziak és Művésztelep után az Úton nem tűnik olyan egetrengetőnek, számomra sokkal spontánabbak és szórakoztatóbbak ezek a könyvei.

eeszter>!
Jack Kerouac: Művésztelep

Rám nem igazán volt nagy hatással – meglátszik, nem is vagyok művész :)


Népszerű idézetek

Carmilla >!

Rendes körülmények között egy macska halála a legtöbb embernek nem sokat jelent, van egypár, akinek valamivel többet, de nekem, legalábbis ami ezt a macskát illeti, hát becs szó, tök komolyan, pontosan olyan volt, mintha a kisöcsém halt volna meg. – A szívem legmélyéből szerettem Tyke-ot, olyan volt, mint a saját gyerekem, mikor még egészen kicsi volt, a tenyeremben aludt, és közben lelógott a feje, néha meg csak dorombolt naphosszat, mindegy volt, hogy jövök-megyek vagy csak ücsörgök, a lényeg, hogy végig ugyanúgy tartsam. – Olyan volt, mint egy szőrös muff a csuklóm körül, vagy körültekertem a csuklómon, vagy csak keresztbe dobtam, mint egy prémet, ő meg csak dorombolt, mint a gép, és még akkor is úgy tartottam, amikor már egészen nagy macska volt, néha megfogtam két kézzel ezt a böhöm nagy macskát, és kinyújtott karral a fejem fölé emeltem, de ő csak dorombolt békésen, teljesen megbízott bennem – És amikor odébbálltam New Yorkból, és elindultam erdei menedékhelyemre, óvatosan megcsókoltam, és meghagytam neki, hogy visszavárjon ám, »Attends pour mué, macsekom…« – Anyám viszont azt írta, hogy kedves kis kandúrom MÉG AZNAP ÉJJEL MEGHALT, AMIKOR ELMENTEM!

Kapcsolódó szócikkek: macska
alberdee>!

szélnek szegezett állal ülünk néma csöndben, és bámulunk előre mind a ketten, akkora külön bejáratú gondolatokat forgatva a fejünkben, hogy többé már közölni sem tudjuk őket egymással.

alberdee>!

Számára olyannyira szent az élet, hogy semmi mást nem kell vele csinálni, mint élni, az írás nem más, mint egy csomó elkésett gondolat.

ervinke73>!

/…/ de hát ki ne tudna aludni, akár a bunda, egy magányos faházban az erdő közepén, reggel, mire felébredsz, száz ágra süt a nap, és olyan friss vagy, mint még soha, és váratlanul ráismersz a névtelen világegyetemre: a világegyetem egy Angyal.

21. oldal

morin5>!

Az az érzés, amikor a delirium tremens-szel ébredsz, és félsz, hogy elvisz a rettenetes, nyálkás halál, ami úgy csöpög mind a két füledből, mint az a különösen vastag póknyál-fonadék, amit némelyik trópusi ország pókjai köpnek áldozataikra; az az érzés, amikor úgy érzed, púpos hátú mocsári szörnyetegként nyöszörögsz a föld alatti posványban, és inad-szakadva húzol valami súlyos, forró terhet a semmibe…

9. oldal

_ada>!

Mindig elfog a büszkeség, mikor szeretetet érzek a világ iránt – A gyűlölet ehhez képest túl egyszerű –

_ada>!

Isten nem lehet halott, mert még nem született meg.

Kapcsolódó szócikkek: Isten
morin5>!

Kékes alkonyat szállja meg az egész kaliforniai világot – Frisco ott csillog előttünk – A rádiónkból szól a rhythm n' blues, ahogy oda-vissza elhaladunk a kricsmi mellett, szélnek szegezett állal ülünk néma csöndben, és bámulunk előre mind a ketten akkora külön bejáratú gondolatokat forgatva a fejünkben, hogy többé már közölni sem tudjuk őket egymással, de ha megpróbálnánk is, millió évekbe és milliárdnyi könyvbe kerülne… Az agy tekervényei rég befonták az összes szanaszét kanyargó kis rést, ami még volt, és többé már nem lehetséges legújabb gondolataink kifejezése sem, ahogy a régieké – Cody, a hatalmas agyzseni, akit a világ valaha élt legnagyobb írójaként kürtölnék be, csak elkezdene már írni megint, mint azelőtt…
Mellesleg, ahogy rápillantok így oldalvást, látom rajta, hogy az íróvá válás egyáltalán nem érdekli, számára olyannyira szent az élet, hogy semmi mást nem kell vele csinálni, mint élni, az írás nem más, mint egy csomó elkésett gondolat…

112-113. oldal

_ada>!

Egész éjjel dalokat énekelünk és üvöltünk a lámpafényben, ami rendben is volna, de reggelre az üvegnek vége, és újra a „végső rettenettel” ébredek,… megint hallom magam, ahogy nyüszítek, „Miért kínoz engem az Isten?” – De aki még soha nem tapasztalta meg a delírium tremenenst akár csak kezdeti enyhe szakaszában is, az úgysem érti meg, hogy ezt az állapotot nem annyira a fizikai fájdalom teszi pokollá, mintsem a vele járó, már-már elviselhetetlen lelki szenvedés, melyet lehetetlen elmagyarázni azoknak a tudatlanoknak, akik nem isznak, és felelőtlenséggel vádolják az iszákosokat – A lelki szenvedés olyan intenzív, hogy úgy érzed hűtlen lettél saját születésedhez, saját anyád erőfeszítéseihez, akinek etetnie kellett téged és táplálnia, hogy erős légy, sőt istenem, az „életre” nevelnie, olyan mély bűntudatot érzel, hogy magával az ördöggel azonosulsz, és mintha még Isten is távol volna tőled, és mintha még ő is magadra hagyna beteg bolondságaiddal. – Betegnek érzed magad a szó legtágasabb értelmében, anélkül lélegzel, hogy hinnél benne, beteg vagy betegbetegbeteg, a lelked nyöszörög, úgy nézel a tehetetlen kezeidre, mintha tüzes lángok emésztenék őket, és képtelen vagy megmozdulni, hogy segíts magadon, hát szemmel bámulsz a világra, arcodon kiszámíthatatlan bántalmak kifejezése tükröződik, ahogy egy felhőjéhez láncolt székrekedéses angyalén –

somoandi>!

(Amerika összes középiskolása meg egyetemistája azt hiszi, hogy „Jack Duluoz 26 éves, és egyfolytában úton van, és stoppol napestig”, közben meg itt vagyok, majdnem 40, halálra unva és hitehagyottan a hálókocsi ággyá alakított ülésén, és zúgok keresztül a Sós Fennsíkon)

8. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Bukowski: Posta
J. D. Salinger: Rozsban a fogó
Robert M. Pirsig: A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete
Susan Elizabeth Phillips: Angyali csók
R. J. Palacio: Az igazi csoda
John Grogan: Marley & Mi
Julie Garwood: A menyasszony
Andy Weir: A marsi
Nick Bruel: Rossz Cica fürdik