Cody ​látomásai 8 csillagozás

Jack Kerouac: Cody látomásai

Kerouac legszabadabb stílusban, legváltozatosabb módon megírt regénye, amelyben valósággal mitologizálja az Útonból Dean Moriarty néven megismert, most Cody Pomeray néven szereplő karaktert, akit a valós életben Neal Cassadynek hívtak. A kötet rövid, félig-meddig öntudatlan állapotban megírt, prózai költeménynek is felfogható esszéket tartalmaz, ahol a gondolatok, asszociációk szabadon áramlanak, örvénylenek a középpont, Cody körül.

Eredeti megjelenés éve: 1972

>!
Cartaphilus, Budapest, 2007
582 oldal · ISBN: 9789637448751 · Fordította: Szántai Zsolt

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Most olvassa 5

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kantele>!
Jack Kerouac: Cody látomásai

Lehet, hogy ez a könyv nem nekem való. A beatnek van egy sodró lendülete, az Útonért rajongtam, a korszak többi alkotóját pedig hihetetlenül tisztelem.
Kerouac valami újat akart a regénnyel, de terjedelmének hála, inkább csapongóra, követhetetlenre és kissé erőltetettre sikerült. Cody (vagyis Dean, illetve Neal) érdekes, jelleme manipulatív kissé, végtelenül megragadó, valami megfoghatatlan naivitással, szinte hihetetlen, hogy ilyen valaki létezett. Persze Jack színezte az egészet és látjuk, hogy közel sem volt annyira jó ember, csak egyedi karakter, aki lángol.
Az biztos, hogy Kerouacot nem adom fel, ahogy Cassady is egyre érdekesebbnek tűnik, ritka egy olyan figura, aki még Keseynek, Thompsonnak és Ginsbergnek is ihletet adott.

morin5>!
Jack Kerouac: Cody látomásai

Azoknak ajánlanám, akik már végigmentek a teljes Kerouac életművön. Érdemes ezt a könyvét utoljára hagyni, mert kétségkívül nehezen olvasható, nagy türelmet igényel a befogadása.
A könyv első harmadában Jack írásban végigfényképezi az ötvenes évek Amerikáját, az útszéli büféktől az obszcén szövegű, külvárosi falfirkákon és a matrózkocsmák pár dolláros prostijain át a benzedrines, haveri éjszakákig. Majd bekapcsolódunk a szalagra vett (és átírt), drogoktól elszállt, Neallel (itt Cody Pomeray) közös, vagy egyéni múltjukból felidéződő szellemi, szerelmi, úti kalandjaikba. Itt érezhető az Úton is, de inkább speciális hangulatú, zene-, tudat-, álomboncolással körített, füstkarikás formában.
Az utolsó oldalakon testi-lelki jó barátjuk, Allen Ginsberg gondol vissza az addigra már eltemetett Jack és Neal alakjára, és erős, szinte szerelemhez hasonlító barátságukra. Majd rávilágít Kerouac hatására: „Ne hidd, hogy lehetséges továbbhaladni Amerikában anélkül, hogy megértenéd Kerouac szelíd merengését, az együttérzést, amivel a már letűnt helyek és személyesen individuális furcsaságok iránt viseltetett.”


Népszerű idézetek

orsipingvin>!

„Az ember egész életében egyenes úton halad a sír felé, az arcunk, csak beburkolja a koponyánkat egy ideig. Feszítsük meg hát ezt a koponyaburkolatot, és mosolyogjunk!”

23. oldal

Kantele>!

Most valami olyasmiről beszélek, amit soha többé nem akarok megközelíteni, vagy amit sosem tudok normálisan megközelíteni… ezzel most azt akarom mondani, tudod… az embernek vannak bizonyos dolgok az elméjében… amikor azon kapod magad, hogy másképp beszélsz, mint amilyen… amilyen lenni akarsz… abbahagyod a beszédet.

200. oldal

Kantele>!

…Artie Shaw, Billie Holiday lemez, „Gloomy Sunday” a harmincas évek öngyilkossági felvétele.

221. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Billie Holiday
Kantele>!

Már nem üvöltök, nem döglök bele, nem fakadok sírva amiatt, hogy elmegy, mert megszoktam, hogy tőlem minden ugyanígy távozik – lányok, látomások, minden, ugyanúgy, örökre itt hagynak, és beletörődtem, hogy végleg elvesztem őket,

54. oldal

morin5>!

Bumm! Egy karámajtó zajos döndülése visszahangzik végig a templomon – olyan a hang, mintha az örökkévalóság bánatos ágyúját sütötték volna el a halandó tökéletlenség nevében –

50. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

J. D. Salinger: Rozsban a fogó
Charles Bukowski: Posta
John Updike: Nyúlcipő
J. D. Salinger: Zabhegyező
Ferencz Győző (szerk.): Beatköltők
Csatári Bence: Az ész a fontos, nem a haj
Allen Ginsberg: Nagyáruház Kaliforniában
Bob Dylan: Krónikák
Jonathan Cott: Bob Dylan – Interjúk
Lawrence Ferlinghetti: Egyes szám negyedik személy