A ​végső lista (James Reece 1.) 12 csillagozás

Jack Carr: A végső lista

James ​Reece őrnagy, az amerikai haditengerészet SEAL-egységének parancsnoka utolsó küldetését teljesíti Afganisztánban, amikor egy tragédiába torkolló rajtaütés során valamennyi embere életét veszti, ahogy a segítségükre érkező légi támogatás helikoptereinek személyzete is. Mindezek után, az Egyesült Államokba való hazatérése napján a számára legkedvesebbek gyilkosság áldozatai lesznek, és Reece rádöbben, hogy nem külső ellenséggel áll szemben, hanem egy olyan összeesküvéssel, amely a legmagasabb kormányzati körökig ér el.

Mindent elvettek tőle. Most rajta a sor. Mivel nem maradt veszítenivalója, Reece arra használja több mint egy évtizedes katonai pályafutása során szerzett tudását, tapasztalatát, hogy megbosszulja családját és bajtársait. A sodró lendületű és kiszámíthatatlan fordulatokkal teli thrillerben egy katona könyörtelenül levadássza ellenségeit Washington felsőbb köreiben, és ennek során nem tartja be többé sem a hadviselés szabályait, sem a jogállam… (tovább)

>!
Twister Media, Budapest, 2019
494 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631740 · Fordította: Bakos Kata Dóra

Enciklopédia 4


Kedvencelte 2

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

mate55>!
Jack Carr: A végső lista

Amikor az igazság sokkal rosszabb. Egy hatalmas összeesküvés, amely a szövetségi kormány legnagyobb hatalmi folyosóin halad keresztül… Ez az út pedig egyre növekvő elkeseredést szül az olvasóban, ahogy a cselekmény során lassan kibomlik egy velejéig korrupt, saját hatalma megtartásának érdekében mindenkivel szövetkező, zárt klikk, mely a bizonyíték-gyártástól a körmönfont médiamanipulációig mindent bevet céljainak elérése érdekében. James Reece. Kétség nélkül kiszolgálta az országát. Néhány traumatikus eseményen ment keresztül, és meg kell tanulnia élnie újra. Aztán amikor az ő „országa megszólal”…! Lenyűgöző, sötét és kegyetlen mester munka. Carr nálam már fel jutott a csúcsra (debütáló regényével), azzal, hogy nem akart túl nagyot markolni. Ugyanis "A végső lista” az „erőszakos megváltás története”, egy egyszerű és kiszámítható politikai akció-thriller, ami sablont sablon hátán vonultatott fel. De ez mégis működött. Mert nem egy világot megváltó történetről van szó, ahol a főhősnek egy valamilyen természeti csapástól kell megmentenie a világot. Nem. Itt egy (majdnem) átlagos családapának a történetét kísérhetjük végig. Méghozzá nem is akárhogyan… Egyrészt az a nyers brutalitás, az a szinte kézzel fogható őserő, az a félelmet és pardont nem ismerő mészárlás, ahogy könyörtelenül megcélozza ellenségeit Washington felső részén, (a harci törvények és a jogállamiság figyelembevétele nélkül) ahogy Reece családja és bajtársai gyilkosai után ered, szinte elsöpör minden kétségünket. Másrészt azt, hogy a mi világunk már olyannyira elidegenedett a háború következményeitől, hogy egy Jack Carr féle alkotás belőlünk borzadályt vált ki, s ez nagyon jól van így. Mindenféle előzetes nagy híresztelés nélkül tűnt fel, és letarolt mindent.

2 hozzászólás
robinson P>!
Jack Carr: A végső lista

Pazar! Igazi minőségi adrenalin bomba. Baldacci fénykorát idézte: lendületes, jól felépített, okos történet. Na és a végső csavar…Remélem, lesz folytatás idehaza is.

10 hozzászólás
PRicsmond>!
Jack Carr: A végső lista

Először is @colman nagyon szépen köszönöm az ajánlást, és igazad volt nagyon tetszett ez a könyv, az egyik legjobb ami idén olvastam, és abba is igazad volt, hogy van olyan jó, mint Vince Flynn Mitch Rapp sorozata és ez még csak az első rész volt. Plusz a könyv borítójának bal felső sarkában a következő ajánlás teljesen meggyőzött, hogy szuper olvasmány jutott a kezeim közé ami így szól: „Egyedülálló, páratlan thriller. Rendkívüli feszültség” – Chuck Norris :D, ezután még elszántabban vettem bele magam James Reece őrnagy történetébe.
Igazából én hibát semmit nem találtam ebben a könyvben, pozitívumot meg rengeteget, tökéletes példája ez a történet annak, hogy egyes már nagyon vagyonos és befolyásos emberek mi mindenre képesek azért, hogy a bankszámlájuk még jobban duzzadjon az egzisztenciájuk pedig már a felhőket érje.
James Reece őrnagy utolsó küldetésén vesz részt Afganisztánban, azonban az akció totális káoszba fullad amikor is a SEAL 8-as csapat odavész és a segítségükre érkező helikopterek is. Washingtonnak bűnbak kell és az első számú jelölt Reece ugyanis ő az és egyik barátja az egyetlen túlélő. Még mielőtt haza utazna Amerikába egy orvos meglepő dolgot árul el az őrnagynak, két emberének is tumort találtak az agyában, és a vizsgálatok kimutatták, hogy Reece fejében is egy tumor növekszik. Hazatérve Reece elveszíti legjobb barátját akit valaki megölt, a gyilkosságot pedig öngyilkosságnak álcázta, de ezzel nincs vége, szeretet felesége és kislánya egy látszólag rablótámadás áldozatává válik. Reece-től elvettek mindent és elhatározza, hogy az életéből hátralévő időt arra használja fel, hogy megbüntesse azokat akik a családja és az emberei haláláért felelősek.
Már az első oldalon magával ragadja a könyv az olvasót, ami a végéig nem is engedi, ahogy gyűlnek a nevek a listán ami a végére teljes lesz.
Jack Carr aki maga is katona volt és a SEAL-nél szolgált több, mint 20 évig volt állományban, volt mesterlövész első kézből mutatja be nekünk, milyen az ha egy tökéletesen kiképzett katonát feldühítenek. Pörgős és feszült történet, ami nálam nagy plusz pont, hogy nem csapott át ez a történet politikia-thrillerbe, mint amit Vince Flynn-nél lehet tapasztalni, megmaradt akció-thrillernek, bár van összeesküvés szál, de az is nagyon könnyedén nyomon követhető, a bosszúhadjárat minden egyes lépése pedig mesterien lett megírva, sikít a filmvászonért. Hatalmas köszönet ezért a könyvért a kiadónak, bízom benne, hogy hamarosan hozzánk is érkezik a második könyv.

Nefi P>!
Jack Carr: A végső lista

Recept:
Vagy egy maroknyit a Gladiátor című filmből, facsarj bele egy kis Jack Ryan-t, na jó, ott mindenképp törekedj az eredeti tőről metszett (azaz könyvben olvasott) hajtásra. Majd önts rá egy kis John Wick-et. Szükség szerint ízesítsd egy kis Die Harddal, majd ebbe a pácba forgasd bele a steaket, ne süsd sokáig, tálald véresen, ja és igyál hozzá némi whisky-t, valami jó fajtát. Egészségedre!!!

colman>!
Jack Carr: A végső lista

Még nem nagyon találok szavakat, de az tuti, hogy a műfaj egyik legjobb, ha ugyan nem a legjobb regénye, amit olvastam. Vince Flynn és Brad Thor nyomdokaiban. Egy ártatlanul meghurcolt, mindenétől megfosztott katona véres bosszúhadjárata. Minden politikai akció-thriller kedvelőnek kötelező darab, de főleg Neked ajánlom @PRicsmond. Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog! Köszönet a kiadónak és remélem érkezik majd az angolul hamarosan megjelenő folytatás is.

5 hozzászólás
Dobos_Manowar_Attila>!
Jack Carr: A végső lista

A Végső lista egy kemény sztori. Mondhatnám, hogy egy kegyetlen bosszú története, de valahogy sokkal többnek érzem. Mégpedig azért, mert sajnos simán benne van a pakliban, hogy akár a valóságban is megtörténhetett/megtörténhet, hiszen számtalanszor lehettünk láthattuk, hogy a korrupt politikusok, pénzemberek a hatalomért és a pénzért szinte bármire képesek, ráadásul a megbánás legapróbb jele nélkül. Nekik semmi sem szent, többek között az emberélet sem.
A regény prológusában tanúi lehetünk egy ügyvéd kivégzésének. Ez a néhány oldal tökéletesen alkalmas arra, hogy felkeltse az olvasó érdeklődését és megadja a kellő adrenalinlöketet, hogy aztán belevessük magunkat a történetbe, aminek során természetesen választ kapunk arra is, hogy miért is kellett elhagynia az árnyékvilágot Boykinnak.
James Reece őrnagy és SEAL-csapata egy afganisztáni bevetés kellős közepén van, amikor megismerjük őket. Az akció egyik percről a másikra kegyetlen mészárlásba torkollik, amit az őrnagyon kívül csupán egyetlen embere él túl. Reece önmagát hibáztatja a kialakult helyzet miatt, és egyetlen vágya, hogy viszontlássa a kislányát és a gyönyörű feleségét.
Ám mielőtt hazatérhetne még kihallgatások sora és orvosi vizsgálatok várnak rá. Az őrnagy előtt lassan összeáll egy hihetetlen kirakós, amiből számára az derül ki, hogy talán mégsem ő az, aki miatt kudarcba fulladt az akció. Nagyon magasra vezetnek a szálak, amiket néhány jó barátja segítségével igyekszik kibogozni.
Jack Carr maga is szolgált a SEAL kötelékében. Szakmai tudása, haditechnikai ismeretei magas szintűek, ám nem ölik ki a feszültséget a regényből. Mindvégig izgalmas, drámai és kegyetlen A végső lista. Természetesen kívülállóként az ember gondolhatja, hogy a bosszú semmivel sem különb, mint a kiváltó ok. Ám ha beleéljük magunkat Reece helyzetébe, az könnyen átformálhatja gondolkodásunkat ezen a téren.
Az őrnagy, mint egy halálosztó, halad a célja felé, ami nem más, mint hogy mindenkit elpusztítson, akinek köze lehetett a csapata tagjai és a szerettei halálához. Nem ismer kegyelmet, és nem válogat az eszközökben sem. Hidegvérrel pusztít, és mi közben azon vesszük észre magunkat, hogy egyértelműen drukkolunk neki, hogy sikerüljön végigvinnie, amit eltervezett, mert bármilyen abszurdnak is tetszik, ezzel egy jobb világot teremt.
A regény stílusa, szerkesztése pontosan visszaadja, hogy mit zajlik, mit élhet át egy elkeseredett, ám tökéletesen felkészült vadász, amikor elveszik mindenét, amiért élnie érdemes. Reece karaktere olyan, mint egy mesterlövészpuska: precíz, rideg, hatékony és kegyetlen.
A végső listát ajánlom mindenkinek, aki szereti akár Tom Clancy, akár Lee Child könyveit. Egy nagy fordulatszámon pörgő, eseménydús thriller-akció regény, ami garantált kikapcsolódást nyújt mindazoknak, akik nem hőkölnek meg egy-egy kegyetlenebb kivégzési módtól. Mondhatnám, hogy Reece egy modern Rambo, ami talán nem is olyan elrugaszkodott hasonlat. Mindenesetre kellemes meglepetés volt egy olyan szerző művét olvasni, aki első kézből tapasztalhatta meg azon dolgok egy részét, amik a regényben szerepelnek.
A könyv végére érve valószínűleg rajtam kívül is sokan elgondolkodnak majd azon, hogy miként képesek egyesek magukból teljesen kivetkőzve, bármit megtenni a hatalomért. És hogy a valóságban is szükség lenne egy-két James Reece-re, akik kiegyenlítenék a számlát.

1 hozzászólás
Dzsiaj>!
Jack Carr: A végső lista

Pedig annyira akartam szeretni. Kiváló értékelések itt, goodreads-en is, egyedül a kiadó honlapján volt közepesre csillagozva… lehet, hogy rájuk kellett volna hallgatnom?

A végső lista egy bosszúregény. A főhős története, akitől mindent elvettek, és most megfizet mindenkinek, megunhatatlan téma, talán Joe Abercrombie: Hidegen tálalva című fantasy-je az etalon nálam. Szemlátomást itt is minden készen állt a „tökéletességre”: az összeesküvés szálai a legmagasabb szintekre érnek, főszereplőnk, James Reece pedig kénytelenné válik a fegyverek nyelvén igazságot szolgáltatni.

Amit meg kell adni A végső listának, hogy nem hagyja unatkozni az embert. Elejétől a végéig pörög, minimális az üresjáratok száma, kettő, talán három nap alatt lecsúszik normál olvasási tempóval, és van benne egy-két nagyon erős jelenet. Ééééééés, a végére is értem a pozitívumoknak.

Ami legelsőre feltűnik, de talán a legkevésbé idegesítő (végtére mégiscsak egy lövöldöző csihipuhiról van szó) hogy az összes, de az összes karakter egybites. Valaki vagy abszolút jó, vagy abszolút rossz, deka középút sincs, a szürke zónát ne itt keressétek. Ez lehetne akár tudatosan tervezett dolog is, de nem: Carrtól tényleg ennyire telik karakterábrázolás terén, és ez a magánéleti dialógokban érhető tetten. Ennyire csöpögős, klisés, hiteltelen párbeszédeket ritkán olvas az ember, olyan mondatokat adva a szereplők szájába, amik a papíron látva is életidegennek hatnak, nemhogy kimondva.

Az első 100 oldal szépen el is telik ebben a bitang nagy kliséhalmazban. Nem csak, hogy a nagy konfliktus felvezetésének minden elemét olvastad/láthattad már máshol (végtére is nincs új a nap alatt), a nagyobb baj, hogy kábé pont ugyanígy, a minimális eredetiségre való még minimálisabb törekvés nélkül. Carr szépen egybegyúrta, ami hollywood-i filmet életében eddig látott a témakörben, és precíz alapossággal „kopipésztelte” papírra. Na de kit érdekel, majd a bosszú, az fog odavágni… gondoltam. Naivan.

A helyzet ugyanis az, hogy a finoman szólva is alacsony színvonalú karakterizálás itt bosszulja meg (muhaha) önmagát. Hullik az ellen, mint a pelyva, de a katarzis, a jóleső elégedettség (már az olvasó részéről) elmarad, helyette a kérdőjel tűnik fel: ennyi? Reece ugyanis laza ujjgyakorlattal, a létező legkevesebb nehézséggel kutatja fel élete megkeserítőit, akiket pikk-pakk eltüntet a színről.

Na jó, hazudok, hiszen a nagy leszámoláshoz rengeteg pénzre, eszközre és infóra van szüksége, mikor éppen melyikre. Még szerencse, hogy ilyenkor 60 oldalanként random feltűnik egy régi haver/bajtárs, aki még nagyobb szerencsére pont azokat a szolgáltatásokat nyújtja, pont abban az iparban utazik, amire Reece-nek éppen szüksége van, és hát természetesen mind tartozik neki egy szívességgel. Így tehát az őrnagy számára az egész bosszúhadjáratban a legnagyobb nehézséget az eldobhatós telefonok mázsaszámra történő vásárlása jelenti, amelyikbe csak bepötyögi a szükséges számot, és kicsi (de tényleg nagyon kicsi) túlzással már benn is áll a célszemély lakásában, és felejtsd el a várva-várt, többoldalas csatajeleneteket (ahogy említettem:pikk-pakk.) Tudom én, hogy ilyenkor szoktak megjelenni az olyan hangok, melyek szerint „ez a való életben is így van, ezen nem szabad felakadni” Persze, a Rambót is meg lehetne vágni ötpercesre, hisz az a reális, ugye, csak akkor kicsit idegesen távoznál a moziból. És innentől mindegy, hogy ezt az ötlettelenség, vagy az írói lustaság számlájára írom, de hogy az olvasási élményt igencsak rontja, az biztos.

Így ugyanis lehetőség sem marad az ellentétes ideológiák kibontására, a nézetek ütköztetésére, a minimális kétely elültetésére az olvasóban, hogy lehet, hogy a főhős nem látja át a teljes képet. Ettől még Reece rossz embernek érzi magát, és ennek másfél oldalanként hangot is ad, csak hát az olvasó nem érti a miértjét, de randombarát szerencsére mindig megnyugtatja, hogy ő a legfajinabb gyerek a világon, mészároljon le bárkit bátran, hiszen ez jár neki. WTF?

Ennyiből látszik azért, hogy nem én lettem Carr legnagyobb hazai rajongója, ez van. Akinek viszont tetszett a könyv, az teheti keresztbe az ujjait a hazai sikerért, ugyanis ez csupán egy trilógia nyitódarabja volt, szóval van ám folytatás.

Nagy_Atilla_Tas>!
Jack Carr: A végső lista

Mikor elkezdtem már meg is volt, hogy ez egy pompázatos fasza kis könyv lesz.Tökös kemény katonai szemlélettel észjárással,kellő módszeres leírásokkal, éppen annyi érzelemmel „picsogással” önmarcingával ami emberivé és jogossá teszi a takarítás mikéntjét, hogyanját és miértjét is.Élvezetes olvasmány így a vége fele járva is.Majdhogynem hibátlan regény, többször is újrázható nem egypatronos finomság ez.Elsősorban Uraim kalandra fel, gondolom a végin lesz valami nyál is persze, de az eddigiek alapján rosszullét nélkül lenyelhető!Külön csemege a kötetvégi jegyzetgyűjtemény!Remélhetőleg mivel sorozat készül a többi sem zúg ez alá az igen magas és élvezetes színvonal alá.A cselekmény egyes jelenetei-(amit már csak azért is érdemes végiggondolni kockáról-kockára mert bármilyen hasonszőrű műben alkotói követendő és másolandó üdeséget kínál, a megszokott és népszerűvé válást elősegítő hatásfokozó elemek dacára) valósággal sírnak a filmvászonért főleg manapság mikor úgy hiányzik az igényes akciófilmek eredetisége a mozikból, mint amennyire az ettől kifejezetten mentes és a bárgyúságban inkább jeleskedő alkotások dömpingje,ez jellemzi sajnos az akcióregények zömét is amire ez a könyv a átlagot sejtető borítójú regény köröket verve rácáfol.Ilyeneket még, hagy verjen hevesebben a műfaj szerelmeseinek a szíve és csak csilloghasson a szeme!Olvassátok!


Népszerű idézetek

mate55>!

Elmosolyodott, ahogy az AC/DC Highway to Hell című számára gázt adott, és a kocsi meglódult.

180. oldal

Kapcsolódó szócikkek: AC/DC: Highway to Hell
mate55>!

A hatalom és a pénz nagyon erős ösztönzők azok számára, akiknek más céljuk sincs az életben, csak önös érdekeik beteljesítése.

326. oldal

robinson P>!

Az emberek a szokásaik rabjai, néhányan meg szinte megszállottan azok.

Kapcsolódó szócikkek: megszokás · szokás
robinson P>!

Koncentrálj! Valami nincs rendben. Valami nagyon nincs rendben

robinson P>!

Hogy tud valaki ennyire hazudni? Politikusnak kellett volna mennie.

robinson P>!

Az igazság nem volt ennyire bonyolult. Ellenkezőleg: elemi igazság volt.

PRicsmond>!

Néha a harcban a legfontosabbak azok a lövések, amelyek sosem dördülnek el.

mate55>!

Phil levett egy könyvet, Mijamoto Muszasi Az öt elem könyve című munkáját, és kinyitotta.

69. oldal

robinson P>!

Legszívesebben kilépett volna ebből a felgyorsult világból, ebből a hajszolt életstílusból, amihez – akár tetszik, akár nem – lassan mind hozzászoktak.

robinson P>!

Ha az ember nem akarja, hogy a DNS-ét megtalálják egy gyilkosság helyszínén, jobb, ha elkerüli, hogy a padlóra rókázzon.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Caleb Carr: A Halál angyala
Douglas Preston – Lincoln Child: Titkok háza
Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never never – Soha, de soha 2.
Thomas Harris: A vörös sárkány
Ira Levin: Rosemary gyermeke
David Baldacci: Emlékek börtönében
Kathy Reichs: Minden napra egy halott
Scott Turow: Ártatlanságra ítélve
Steve Berry: A tizennegyedik gyarmat
Blake Crouch: Wayward Pines