Dauntless (The Lost Fleet 1.) 4 csillagozás

Jack Campbell: Dauntless Jack Campbell: Dauntless

The Alliance has been fighting the Syndics for a century--and losing badly. Now its fleet is crippled and stranded in enemy territory. Their only hope is a man who's emerged from a century-long hibernation to find he has been heroically idealized, beyond belief…

Captain John „Black Jack” Geary's legendary exploits are known to every schoolchild. Revered for his heroic „last stand” in the early days of the war, he was presumed dead. But a century later, Geary miraculously returns from survival hibernation and reluctantly takes command of the Alliance fleet as it faces annihilation by the Syndics.

Appalled by the hero-worship around him, Geary is nevertheless a man who will do his duty. And he knows that bringing the stolen Syndic hypernet key safely home is the Alliance's one chance to win the war. But to do that, Geary will have to live up to the impossibly heroic „Black Jack” legend…

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Titan Books, London, 2011
350 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780857681300
>!
Ace, New York, 2006
308 oldal · ASIN: B000OZ0NXU
>!
Penguin, New York, 2006
304 oldal · ISBN: 9780441014187

Kedvencelte 2

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Hanna IP>!
Jack Campbell: Dauntless

A military sci-fi nem az én világom. Az űrcsaták meg pláne. Annál meglepőbb volt, hogy a Dauntlesst ehhez képest kifejezetten élveztem. Talán mert a Battlestar Galacticát is szerettem (amíg nem görcsöltek a készítők rá a vallásos vonulatra meg a próféciákra). Mert ez a könyv a hasonló alapötletével épp azt a vonalat viszi, ami a BSG-ben annyira tetszett: a reménytelen helyzetből magukat újra meg újra kivágó, maroknyi emberét, akik néhány szedett-vedett űrhajón menekülnek a cylonok Szindikátus elől.
Mert az alapötlet bizony erősen hajaz a BSG-re: a száz éve húzódó űrháború végén a Szövetség a Szindikátus szívébe viszi flottáját, hogy végső csapást mérjen az ellenségre – azonban csapda várja őket, és a szétvert sereg élére egy nemrégiben összeszedett és száz éve lefagyasztva az űrben hányódó háborús hős kerül: a legendás Black Jack Geary, akinek hatalmas túlerővel szemben kell valahogy bolygórendszerről bolygórendszerre küzdve hazavezetnie flottáját, miközben a Szindikátus üldözi.
Jack Geary teljesen más, lovagiasabb mentalitást képvisel, mint az „új” hadsereg, és a könyvben ezek a nemesebb eszmék ütköznek a háborús bűnök valóságával. A főszereplőnek meg kell küzdenie azzal is, hogy őt a szövetségben legendaként ünneplik, és neki egy róla alkotott, teljesen hamis és eltúlzott képnek kéne megfelelnie, miközben a flottán belül is többen fúrják.
Nekem még az űrcsaták is tetszettek, amelyek figyelembe vették a fizika törvényszerűségeit (például, hogy a nagy távolságok miatt a parancsok adott esetben több perc késéssel érnek el a flotta különböző tagjaihoz, és az ellenfélről kapott képek olykor több órásak), és a könyv vége felé bejött egy érdekes rejtély is, ami a későbbi kötetekben alighanem plusz színt visz majd az űrháború témájába.
Egészen kellemes volt, még ha hátrányból indult is a tematika miatt, de egész szépen bizonyított így a végére…

6 hozzászólás
mandris>!
Jack Campbell: Dauntless

Gyorsan megírom ezt az értékelést, mielőtt rám sütnétek a bélyeget, hogy én soha semmivel nem vagyok teljesen elégedett. Tény, hogy az utóbbi időben volt néhány olvasmány, amely miatt fanyalogtam kissé, de a Dauntless nem tartozott ezek közé. Legfeljebb a címét tartom kicsit fantáziátlannak, de egyébként a regény nálam teli találat volt, amellyel a szerző bebizonyította nekem, hogy nem lehetetlen a 21. században olyan katonai sci-fit írni, ami méltó örököse elődeinek.
Nyilván, lelkesültségemben szerepet játszhat az, hogy viszonylag új fiúként a placcon még minden poén új nekem, de én egyelőre olyan regényekhez tudtam hasonlítani a Dauntlesst, mint a Starship troopers, az Örök háború vagy éppen – leginkább – az On Basilisk Station. Azért főleg utóbbihoz, mert ezidáig ez jelentette azt az egyelemű mintát, amelyet tengerészeti sci-fikből testközelből ismertem. Már az is rendkívül meggyőző darab volt, és üdítően hatott rám a sok tengerészgyalogos-történet után, aminek hangot is adtam annak idején. Most pedig ehhez képest is léptünk egy szintet, miközben Geary flottaparancsnok kalandjait figyelhettük.
Plusz pont Geary-nek, hogy ő „csak” relatíve hiperkompetens, és csak a környezetében leledző mindenki másnál ért – és csak szinte mindenhez – jobban, de ő is követ el hibákat. És ennek a regénynek is jár egy nagy piros pont a fizikájáért, amelyet maximálisan komolyan vett. Egy idő után ugyan egy kicsit – de megbocsáthatóan kicsit – fárasztó volt, hogy a szerző nem mulasztotta el figyelmeztetni az olvasót, hogy amit most – a flottaparancsnok szemével lát – az már a múlt, hiszen a fénysebesség is véges érték, a fénynek is időbe telik eljutni A-ból B-be, és még egyszer annyi időbe, hogy visszaérjen, főleg, ha csillagrendszerekről van szó. A nagyságrendeket olyan jól érzékeltetni tudta, hogy képes voltam még a 0,1c-s sebességet is tötymörgésnek érezni. A hiperhálózat kitalálásával pedig ügyesen megoldotta, hogy úgy gördítsen éppen megfelelő nehézségű akadályokat főhősünk útjába, hogy az ne tűnjön erőltetettnek.
Mindezeknek a következtében Campbell képest volt flottaméretekben megajándékozni ugyanazzal az élménnyel, amellyel néhány héttel korábban Weber. Sajnos (?) ez akkor még egy sorozat, amit elkezdtem, és alig várom, hogy folytassam.

Drazsi >!
Jack Campbell: Dauntless

A Dauntless gyakorlatilag a tökéletes, nekem szóló katonai sci-fi. Ezt a dicső státust pedig azzal sikerült megszereznie, hogy megfelelő arányban keveredik benne a kaland, a tudomány és a mondanivaló.

Haladjunk szépen sorban, kezdem is a kaland részével. Az alapfelállás szerint a Szindikátus és a Szövetség nagyjából egy évszázada háborúzik egymással spoiler, és ez alatt az idő alatt többé-kevésbé kiegyenlítettek voltak az erőviszonyok. Történetünk kezdetekor azonban a Szövetség haderejének jelentős részét kitevő támadóflottát csapdába csalta a Szindikátus. A vert sereg maradványai azonban egy tragédia folytán új parancsnokot kapnak, mégpedig magát a legendás háborús hőst, Black Jack Gearyt. Az öregfiú még a háború első napján került veszteséglistára, amikor a harcok nyitányaként az általa vezetett konvojt megtámadta egy kisebb kötelék. Itt halt hősi halált, és önfeláldozásával lehetővé tette a többieknek a menekülést. Kirk Geary kapitány azonban túléli hajója pusztulását, és a Szindikátus otthonvilágát megtámadni igyekvő flotta meg is találja. Szóval a frissen avanzsált flottaparancsnok nem egy beszari gyerek, azonban “halála” óta enyhén szólva megváltozott a hadviselés, és sajnos nem a jó irányba. A legfőbb feladata így a flotta gatyába rázása lesz.

Mivel nem vagyok nagy technokrata, ezért én teljesen ki voltam békülve a tudományos részével is a könyvnek. Van a hagyományos utazás, amit még a parancsnok is ismert, meg vannak a csillagkapuk (Hypernet, persze. :) ). Ez eddig elég egyszerű. De amitől jó lesz a dolog, az az, hogy használja a fizikát az író. A kartács-ágyú legnagyobb előnye, hogy a mozgási energiával rombol, az információ (mivel lassabb, mint a fény) jóval később ér el mindenhová, és még sorolhatnám. Ezek mind egyedivé és érdekessé tették számomra a könyvet. Pláne amikor a csata kezdetén elmegy aludni a parancsnok, mert még úgy is lesz vagy 8 óra amíg harcérintkezésre kerül a sor. :D

Számomra a legfontosabb mondanivalója pedig az volt a regénynek, hogy az ember erős akarattal, odafigyeléssel és kitartással rengeteg problémát le tud küzdeni. A másik fontos gondolat volt még, hogy az “örök háború” hogyan képes eltorzítani egy kultúrát (itt mindjárt kettőt is), hogyan változtatja meg az emberek világlátását, gondolkodásmódját.

Csillagos ötös, nemsokára sort kerítek a folytatásokra is.


A sorozat következő kötete

The Lost Fleet sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Orson Scott Card: Ender's Game
David Weber: On Basilisk Station
Yoon Ha Lee: Raven Stratagem
Chris Roberson: Dawn of War II.
John Scalzi: Old Man's War
Joe Haldeman: The Forever War
George Lucas: Star Wars
Andy Weir: Project Hail Mary
Stephen Baxter: Exultant
Alexander Freed: Rogue One