Kolimai ​napló 2 csillagozás

Jacek Hugo-Bader: Kolimai napló

Magadan ​Kolima fővárosa, Alekszander Szolzsenyicin már alapműve, A Gulag szigetvilág első fejezetében említi. De nálam nem lesz szó a Gulagról, a táborokról, a fegyencekről, az éhezésről, a halálról, a kínokról.
Magadanból indulok el a Kolimai Főútvonalon, amelyet Kolimai Magisztrálnak is hívnak, az orosz autósatlaszban pedig Kolimai szövetségi útként szerepel. A helybeliek többnyire röviden csak Főútnak nevezik. Ez az egyetlen országút ebben a hatalmas térségben, amely akkora, mint Európa egyharmada. Az öregek úgy mondják, hogy ez az út a világ leghosszabban elnyúló temetője. Utánaszámoltam, ha a Sztálin-korszak kolimai lágereinek minden áldozatának holttestét lefektetnénk rajta egymás után, nem férnének el. Kolima több mint 1 200 000 emberi lényt nyelt el. Az a baj, hogy senki sem tudja, mennyit. Ha összeadjuk az 1932- től 1956-ig ide szállított összes tengeri embertranszportot, azt az eredményt kapjuk, hogy több mint 2 millió fegyencet szállítottak Kolimára. De erről… (tovább)

>!
Kairosz, Budapest, 2013
316 oldal · ISBN: 9789636626549 · Fordította: Mihályi Zsuzsa

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Jacek Hugo-Bader: Kolimai napló

Hugo-Bader ebben a riport-napló kötetében is hozta szokott formáját. Szokás szerint őrült vállalkozásba fogott: elhatározta, hogy végigjárja az utat a Kolimai Főútvonalon, ami Magadantól Jakutszkig 2025 kilométer. Nem ám akárhogy, hanem autóstoppal. Út közben találkozik mindenféle emberekkel, és ahogy eddig is, szót ért, elbeszélget mindenkivel. Így a könyv részben útinapló, részben pedig riportkönyv. Igaz, a végső számadása szerint ez a 36 napos utazás óhatatlanul magába foglalt 19 súlyosabb ivászatot is (mármint csak a súlyosabbakat, az „ártatlan sörözéseken kívül” számítva), hiszen ivászat nélkül nincs beszélgetés…
Többször hangoztatja, hogy ez nem gulágjáró út, most nem a táborokról, táborlakókról akar írni. De nem tudja megkerülni ezt a témát, hiszen minden arra emlékezteti – a riportalanyok élettörténete, a helyszínek, maga az út is. És újra és újra felidézi Varlam Salamovot, aki az útjába eső helyeken raboskodott.
A fél csillag levonás azért van, mert olyan, mintha levágták volna a végét. Egyszer csak pufff! teljesen váratlanul vége lett. Az igaz, hogy az utolsó fejezet címe így szól: Szirotyinszkaja, a levéltáros – befejezés helyett – de akkor is furcsa volt ez így. Szerettem volna valami összefoglalást, lezárást. Hiányzott nekem valami a végéről.

Niki4>!
Jacek Hugo-Bader: Kolimai napló

Alapvetően tetszett, de valahogy az előző kötete még érdekesebb volt. Ami a fordításhoz hozzátennék, az, hogy egyrész jobb lett volna a rubel és zloty összegeket forintban is megadni. Ez olyan, mint amikor angol nyelvről fordítva lábat írnak, és számítják át méterre. Pedig már neten is vanna ilyen programok…


Népszerű idézetek

ppeva P>!

Ma vettem egy dezodort. Bejártam az egész városkát, olyan boltot kerestem (több tucat van, de mindegyik produktot, vagyis élelmiszert árul), ahol van illatszeres részleg. Találtam egyet, megvettem a dezodort. Ideje. Sosem viszek dezodort az útra, hogy ne cipeljek túl nagy súlyt, azonkívül nincs is rá szükségem. Utazás közben elég, ha két-három hetenként váltok inget, de csak akkor, ha időnként megfürödhetek, itt viszont valahogy elég hosszú ideje nem volt rá alkalom. Nincsenek nagy igényeim, de vannak olyan mosdók a világon, amelyekre elég egy pillantást vetni, máris tudjuk, hogy inkább maradunk büdösen. Ezekben még a fogmosás is hőstett.
Nagyon sajátosan működik az ember szaga. Amikor egy kollégámmal végigbicikliztünk a Góbi-sivatagon, egy teljes hónapig elvoltunk egy csepp víz nélkül, leszámítva az ivóvizet, és egész végig olyan szagunk volt, mint az expedíció elején. A mongol nomádok sem büdösek, ahogy az Ázsia sarkvidéki tájain élő nyenyecek, komik, evenkek sem, még télen sem, pedig állandóan prémes ruhákban vannak a sátraikban, víz nélkül, fürdés nélkül.

171. oldal - XVIII. nap, Jagodnoje. Az 522. kilométer a Kolimai Főútvonalon

4 hozzászólás
ppeva P>!

A bányában tett látogatásból Szveta történetét jegyeztem meg, aki az üzemi étkezdében dolgozik. Egy éve történt, hogy a japán bányászszakszervezettől érkezett hozzájuk küldöttség, ő adott nekik enni. Észrevette, hogy a vendégek az ebéd alatt mindvégig megigézve nézték, ahogy dolgozik, de az egyik japán végül nem bírta tovább, odament hozzá a tolmáccsal, és megkérdezte, miért hagyja abba a munkát Szveta minduntalan, és játszik azzal a régi gyerekjátékkal. Pedig csak annyi a titok, hogy Szveta a mai napig golyós számlálót használ.

223. oldal - XXV. nap, Uszty-Nyera. Az 1007. kilométer a Kolimai Főútvonalon

Niki4>!

Három nap sem kellett ahhoz, hogy (Gyimka) Talikkal meg a cimboráival eligya, elverje az egész szezonért, hathavi munkájáért kapott fizettségét, 180 000 rubelt.

245. oldal, XXVII. nap - Az 1459 Kilométer a Kolimai Főútvonalon (Kairosz, 2013)


Hasonló könyvek címkék alapján

Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
Kristin Hannah: Téli kert
Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács
Agneta Pleijel: Lord Sohamár
Tatár Rózsa: Túléltük!
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Nino Haratisvili: A nyolcadik élet
Ruby Saw: Lucy
Belinda Alexandra: Zafír égbolt
David Benioff: Tolvajok tele