Magadan Kolima fővárosa, Alekszander Szolzsenyicin már alapműve, A Gulag szigetvilág első fejezetében említi. De nálam nem lesz szó a Gulagról, a táborokról, a fegyencekről, az éhezésről, a halálról, a kínokról.
Magadanból indulok el a Kolimai Főútvonalon, amelyet Kolimai Magisztrálnak is hívnak, az orosz autósatlaszban pedig Kolimai szövetségi útként szerepel. A helybeliek többnyire röviden csak Főútnak nevezik. Ez az egyetlen országút ebben a hatalmas térségben, amely akkora, mint Európa egyharmada. Az öregek úgy mondják, hogy ez az út a világ leghosszabban elnyúló temetője. Utánaszámoltam, ha a Sztálin-korszak kolimai lágereinek minden áldozatának holttestét lefektetnénk rajta egymás után, nem férnének el. Kolima több mint 1 200 000 emberi lényt nyelt el. Az a baj, hogy senki sem tudja, mennyit. Ha összeadjuk az 1932- től 1956-ig ide szállított összes tengeri embertranszportot, azt az eredményt kapjuk, hogy több mint 2 millió fegyencet szállítottak Kolimára. De erről… (tovább)
Kolimai napló 2 csillagozás
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 8
Kiemelt értékelések
Hugo-Bader ebben a riport-napló kötetében is hozta szokott formáját. Szokás szerint őrült vállalkozásba fogott: elhatározta, hogy végigjárja az utat a Kolimai Főútvonalon, ami Magadantól Jakutszkig 2025 kilométer. Nem ám akárhogy, hanem autóstoppal. Út közben találkozik mindenféle emberekkel, és ahogy eddig is, szót ért, elbeszélget mindenkivel. Így a könyv részben útinapló, részben pedig riportkönyv. Igaz, a végső számadása szerint ez a 36 napos utazás óhatatlanul magába foglalt 19 súlyosabb ivászatot is (mármint csak a súlyosabbakat, az „ártatlan sörözéseken kívül” számítva), hiszen ivászat nélkül nincs beszélgetés…
Többször hangoztatja, hogy ez nem gulágjáró út, most nem a táborokról, táborlakókról akar írni. De nem tudja megkerülni ezt a témát, hiszen minden arra emlékezteti – a riportalanyok élettörténete, a helyszínek, maga az út is. És újra és újra felidézi Varlam Salamovot, aki az útjába eső helyeken raboskodott.
A fél csillag levonás azért van, mert olyan, mintha levágták volna a végét. Egyszer csak pufff! teljesen váratlanul vége lett. Az igaz, hogy az utolsó fejezet címe így szól: Szirotyinszkaja, a levéltáros – befejezés helyett – de akkor is furcsa volt ez így. Szerettem volna valami összefoglalást, lezárást. Hiányzott nekem valami a végéről.
Alapvetően tetszett, de valahogy az előző kötete még érdekesebb volt. Ami a fordításhoz hozzátennék, az, hogy egyrész jobb lett volna a rubel és zloty összegeket forintban is megadni. Ez olyan, mint amikor angol nyelvről fordítva lábat írnak, és számítják át méterre. Pedig már neten is vanna ilyen programok…
Népszerű idézetek
Ma vettem egy dezodort. Bejártam az egész városkát, olyan boltot kerestem (több tucat van, de mindegyik produktot, vagyis élelmiszert árul), ahol van illatszeres részleg. Találtam egyet, megvettem a dezodort. Ideje. Sosem viszek dezodort az útra, hogy ne cipeljek túl nagy súlyt, azonkívül nincs is rá szükségem. Utazás közben elég, ha két-három hetenként váltok inget, de csak akkor, ha időnként megfürödhetek, itt viszont valahogy elég hosszú ideje nem volt rá alkalom. Nincsenek nagy igényeim, de vannak olyan mosdók a világon, amelyekre elég egy pillantást vetni, máris tudjuk, hogy inkább maradunk büdösen. Ezekben még a fogmosás is hőstett.
Nagyon sajátosan működik az ember szaga. Amikor egy kollégámmal végigbicikliztünk a Góbi-sivatagon, egy teljes hónapig elvoltunk egy csepp víz nélkül, leszámítva az ivóvizet, és egész végig olyan szagunk volt, mint az expedíció elején. A mongol nomádok sem büdösek, ahogy az Ázsia sarkvidéki tájain élő nyenyecek, komik, evenkek sem, még télen sem, pedig állandóan prémes ruhákban vannak a sátraikban, víz nélkül, fürdés nélkül.
171. oldal - XVIII. nap, Jagodnoje. Az 522. kilométer a Kolimai Főútvonalon
A bányában tett látogatásból Szveta történetét jegyeztem meg, aki az üzemi étkezdében dolgozik. Egy éve történt, hogy a japán bányászszakszervezettől érkezett hozzájuk küldöttség, ő adott nekik enni. Észrevette, hogy a vendégek az ebéd alatt mindvégig megigézve nézték, ahogy dolgozik, de az egyik japán végül nem bírta tovább, odament hozzá a tolmáccsal, és megkérdezte, miért hagyja abba a munkát Szveta minduntalan, és játszik azzal a régi gyerekjátékkal. Pedig csak annyi a titok, hogy Szveta a mai napig golyós számlálót használ.
223. oldal - XXV. nap, Uszty-Nyera. Az 1007. kilométer a Kolimai Főútvonalon
Hasonló könyvek címkék alapján
- Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima 93% ·
Összehasonlítás - Kristin Hannah: Téli kert 93% ·
Összehasonlítás - Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács 91% ·
Összehasonlítás - Agneta Pleijel: Lord Sohamár 92% ·
Összehasonlítás - Tatár Rózsa: Túléltük! ·
Összehasonlítás - Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt 85% ·
Összehasonlítás - Nino Haratisvili: A nyolcadik élet 97% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: Lucy 98% ·
Összehasonlítás - Belinda Alexandra: Zafír égbolt 94% ·
Összehasonlítás - David Benioff: Tolvajok tele 93% ·
Összehasonlítás