Extensa 92 csillagozás

Regény az EPR-paradoxonra
Jacek Dukaj: Extensa

Az Einstein–Podolsky–Rosen-paradoxon szerint az elemi részecskék hatással vannak egymásra, még több száz fényévnyi távolságból is. A történet mesélője a távoli jövőben, a Föld utolsó elérhető szegletében éli békés életét. Ám felnőve lassanként ráébred, hogy bolygónkon, a teljes univerzummal egyetemben egy magasabb rendű civilizáció képviselői uralkodnak, akik úgy tekintenek az emberre, amiként mi emberek tekintünk a hangyákra. Az eszköz, mely ezeknek az Idegeneknek hatalmat szolgáltat a kozmosz felett, a címben szereplő extensa – egy rendkívül fejlett technológia, egyfajta anyag, amelynek elméleti alapjai évek óta úgy ismertek, mint az EPR-paradoxon.

Jacek Dukaj (1974) számos regénye és novellája jelent meg, a legjelentősebb lengyel science fiction író Stanisław Lem óta. Számos nemzetközi irodalmi díj mellett 2009-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.

Eredeti megjelenés éve: 2002

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Science in Fiction Typotex

>!
Typotex, Budapest, 2012
222 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632796826 · Fordította: Mihályi Zsuzsa
>!
Typotex, Budapest, 2012
226 oldal · ISBN: 9789632796826 · Fordította: Mihályi Zsuzsa

Enciklopédia 2


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 80

Kívánságlistára tette 41

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

marschlako P>!
Jacek Dukaj: Extensa

Jacek Dukaj: Extensa Regény az EPR-paradoxonra

Lement már a nap, emlékszem, milyen vörös volt az ég, szerettem elaludni ebben a vörösségben, a nedves fa illatú verandán, ahol éreztem a nagy ház lélegzését, mert minden ajtaja és ablaka a szeles terekre nyílt…

Gyönyörűen megírt regény az Extensa. S emellett egy igazi remekmű is. Legalábbis szerintem. Az elején nem igazán értettem, hol van ebben a sci-fi (az EPR-paradoxon* miatt valami ilyesmire számítottam), aztán kezdett kicsit a Más dalokra emlékeztetni. Míg végül megkaptam az extensáimat.

Vannak őrült könyvek, melyeket végigszenvedek, noha lehet, hogy zseniálisak. S vannak őrült könyvek, melyek magukkal ragadnak, noha lehet, hogy középszerűek. S vannak – mint amilyen az Extensa is – remekművek, melyek nem eresztenek. Dukaj ráadásul szépirodalmi igényességgel ír, ami csak hab a tortán. Engem pedig, mint atmoszféra-orientált olvasót, különösen megragadott a regény sajátos, ember utáni emberi világa.

*Mielőtt nekiláttam volna az olvasásnak, kicsit felelevenítettem az ismereteimet. Brian Green A kozmosz szövedéke c. könyvének 4. fejezetében nagyon jól körüljárja a kérdést (a 15. fejezetben pedig a kvantum-összefonódás egy „gyakorlati” alkalmazását is bemutatja a teleportációról szóló szakaszban).

Oriente>!
Jacek Dukaj: Extensa

Jacek Dukaj: Extensa Regény az EPR-paradoxonra

Nem pontosan tudom mit olvastam, de nagyon tetszett!
Olyan rajaniemis – ami nem túl professzionális hasonlat a részemről, tekintve hogy Rajaniemi később írta meg a Knantumtolvaj-trilógiát, mint Dukaj az Extensát, de hát én történetesen azt olvastam előbb. Mindegy is, a párhuzam lényege az lenne, hogy ilyen, már-már lírai hangvételű kvantumtobzódással nekem mindent el lehet adni. :)

Úgy indul, mintha weird fantasy lenne, aztán átcsap valami egzisztenciális regényféleségbe, hogy a végén kiderüljön, miért science fiction. Igazi ínyencség. Az a fajta amit nem érteni, hanem érezni kell.

5 hozzászólás
Noro >!
Jacek Dukaj: Extensa

Jacek Dukaj: Extensa Regény az EPR-paradoxonra

Az SF-ben nem számít különlegesnek, ha egy regény valamely fizikai jelenséghez vagy elmélethez íródik. De az már igen, ha egy ilyen természettudományos alapozás olyan regényt eredményez, amely végső soron az emberi lélekről szól. Még csak nem is társadalmi vagy filozófiai, hanem mélyebb, végtelenül személyes szinten.
Pedig a történet maga nem mondható rendkívül eredetinek. Afféle fausti témára épül, egy olyan világban, ahol az ember bármit megkaphat – csupán el kell fogadnia, hogy egy bizonyos határt átlépve le kell vetnie mindazt, amit korábban emberinek tekintett. Profi SF olvasók alkalmasint rá fognak jönni, hogy ez egy közönséges spoiler, csak épp kívülről nézve, olyan emberek szemével, akik kimaradtak a spoiler. De ez a külső nézőpont teljesen más megvilágításba helyezi az egészet, egy félig mesés, félig horrorisztikus világot láttatva. Mindehhez hozzáadódik egy néha lírai, néha szürreális előadásmód, és máris valami teljesen újjal állunk szemben.
Hősünk, aki egy végtelenül maradi közösségbe született, csak egy kisebb alkuba bocsátkozik: de így is egy olyan gépezet birtokába jut, amely tökéletesen megváltoztatja az életét. Egyszerre két helyen lehet, emberként és valami másként létezve egymással párhuzamosan, közben pedig olyan dolgokat láthat, amiket rajta kívül még soha senki. A kérdés az, hogy beérhetjük-e egyetlen csodával, vagy épp ellenkezőleg, egy emberi lénynek talán még ez is sok?

Bíró_Júlia>!
Jacek Dukaj: Extensa

Jacek Dukaj: Extensa Regény az EPR-paradoxonra

Az első húsz-harminc oldalon majdnem megvádoltam olyasmikkel, hogy giccs meg túlírtság meg csapongás, aztán eszembe jutott, hogy fogalmam sincs, mit olvasok, hogy lehet, hogy ezt így kell. És tényleg, már közben is volt az a hülye érzésem, hogy akárhol próbálnék lecsípni a kígyózó mondatokból és a képek tömegéből, utána nagyon üres volna a helye, és szidnám a hülye fejemet, hogy nem tudtam otthagyni azt a szabadnak látszó asszociációt.
Aztán elmúlt a nyirbáláskényszer, és kicsit azt hittem, elkezdtem újraolvasni a Más dalokat. Erről jut eszembe, szerintem Dukajnak senki se szólt, hogy a sci-fi és a fantasy két különböző zsáner, de aki ezek után megteszi, annak leharapom az extensáját. Vagy a Kínvallató árnyát, de azt inkább csak azért, mert rég volt ennyire beledörgölve az orrom az anakronisztikussá vált jelen és a felszín alatt bontakozó végtelenség érzetébe. Aztán egy idő után már semmihez nem akartam hasonlítgatni, mert… próbáljunk nem spoilerezni, és maradjunk annyiban, hogy nemigen volt mihez.
Családregényként, sci-fiként, de még líraként is hatalmas kedvenc lett. És elég kicsi és könnyű, hogy akármelyik lakatlan szigetre vihessem magammal.

vargarockzsolt>!
Jacek Dukaj: Extensa

Jacek Dukaj: Extensa Regény az EPR-paradoxonra

Helyszín: az egyik utolsó lakott település a Földön.
Időpont: a távoli jövő.
Szereplők: emberek, halottak szellemei, földön kívüli idegenek.
Mindez nagyon sok kérdést vet fel, például:
Mi történt a Földdel és a többi emberrel? A halottak szellemi valóságosak vagy csupán a képzelet teremtményei? Az idegenek honnan jöttek, kicsodák ők, és mit akarnak tőlünk?
A kérdések némelyikére választ kapunk, mások titokban maradnak, mert a szerző inkább szívesebben mesél az emberről. Jacek Dukaj szerint az emberi viselkedés a távoli jövőben sem fog megváltozni, alapvető pszichológiai jellemzőit a közvetlen emberi kapcsolatok: a családban érvényesülő szeretet, a a párt kereső szerelem, a szűkebb közösséget meghatározó szolidaritás, és az idegenekkel szemben érzett elutasítás és félelem határozza meg.
A fantasztikus háttér előtt tehát, egy 19. századi családregény elemei elevenednek meg. Háttér és cselekmény ellenpontozzák egymást, és az író egyszerre költői és realista stílusa nagyszerűen érvényesül. A karakterek ismerősek, pszichológiailag hitelesek.
Aztán lassan kifordul a világ. A könyv felétől a sci-fi elemek kerülnek túlsúlyba, kissé nehezen követhető tudományos elméletek mentén a főszereplő tudata kitágul, és a kozmoszt is magába fogadja – továbbiakat a történetről spoiler nélkül nem árulhatok el.
Megvallom, nekem a könyv első fele jobban tetszett, de összességében a rövid, jól olvasható, érdekes és rejtélyes tudományos-fantasztikus regény az igényes olvasónak jó szívvel ajánlható.

Hoacin>!
Jacek Dukaj: Extensa

Jacek Dukaj: Extensa Regény az EPR-paradoxonra

„Hogy mondjam el neki ezt a kékséget, ami bennem van?”

Mintha egy hangulatfestően ábrázolt vidéki családregénybe beleszakadna valami weird fantasy, miközben Steven Hawking a világmindenségről tart egyetemi előadást a háttérben. Hemzsegünk az olyan ízléses kifejezésekben, mint például reprozív impulzusok, gravitációs gradiensek, értelmezési mátrixok, szenzorikus depriváció, pandemonikus rajzás, axiomatikuis tradíciók. Eleinte fogalmam sem volt, miről olvasok, aztán hirtelen megmagyarázhatatlan lények burjánzottak elő, később már kvantumfizikára váltottunk, és csak körvonalakban sejtettem a cselekményt. Mégis lebilincselő volt, onnantól pláne, hogy kitárta a szárnyát az extensa. Faltam az oldalakat, és vártam, hogy bitang nagyot üt majd a végén… és ütött, de nem akkorát, talán azért, mert a könyv olvasás közben igen magasra tette a lécet. Főleg az írásmód miatt, és itt nem az örvénylő káoszra gondolok, hanem hogy élvezetes a stílus, és csomó helyen könyvjelzőztem az idéznivaló sorokat. Fantasy ide, sci-fi oda, a sztori mégis valahogy olyan, mint egy tűz mellől elmesélt ősi történet a jövőből, vélhetően azt is hasonló mértékben érteném kristálytisztán. Kvaterkázunk a csillagokról, kortyolsz a fényharmóniumból, és belenézel fél szemmel a galaxis legmélyébe. Azt hiszem, szeretnék zöldségtermesztés közben a nirvánáról beszélgetni.

„Hat év, ezer álom, fölmásztam a két négyszögletes ikerkémény között, fölemeltem a fejem, kitátottam a szám, hosszú kortyokban nyeltem az éjszakát; engem is elnyelt az éjszaka. A szél keze a hajamban, a torkomban a szagok ecsetje (a föld, a fű, a füst, a föld szaga), a fülemben zúgás, a végtelen terek rémületes, csodálatos zúgása, az a nem hallható robaj, amely ott van minden csönd mélyén.”

2 hozzászólás
Bori_L P>!
Jacek Dukaj: Extensa

Jacek Dukaj: Extensa Regény az EPR-paradoxonra

Ha egyetlen szóval kéne értékelnem ezt a regényt, azt mondanám, hogy gyönyörű. Egyébként meg úgy vagyok ezzel is, mint a Macskarókával: nem beszélni kell róla, hanem elolvasni.

Egy távoli jövő, ahol a Földön élő ember már nem ura a bolygónak. Ahol az ember ismét lótenyésztéssel foglalkozik, és vásárokra jár. Ahol az ember már elnyomott faj a saját bolygóján, nem több egy hangybolynál az Ő szemükben. Ahol a halottak visszajárnak, és a Szerződés határozza meg az emberiség maradékának életét. Ahol a halál után nem a végtelen feketeség következik.

Extensa. Kiterjesztés, fényévekkel odébb növekvő test. Holdak, bolygók, meteorok. Milliárd kilométeres szárnyak.

13 hozzászólás
Sai_home>!
Jacek Dukaj: Extensa

Jacek Dukaj: Extensa Regény az EPR-paradoxonra

Ez egy kimerítő olvasmány, rövid, mégis nagyon nehéz. Azért nehéz, mert az író bedob bennünket egy világba, ahol az emberek a mindennapos beszélgetéseiket folytatják, a mindennapos dolgaikat teszik, a mindennapos események történnek velük, de ezek nekünk nagyon nem mindennaposak és sehol egy magyarázat, hogy mikor mi történik vagy miről van szó :) A könyv végére kialakul egy kép, hogy nagy vonalakban hogyan épül fel a világ, de sok apróságban elengedi a kezünket, bátran használjuk csak a fantáziánkat.
Ráadásul ha ez nem lenne elég, egyáltalán nem úgy kezdődik, mintha ez egy sci-fi lenne, inkább fantasy elemekből építkezik, viszont nagyon szépen megfogalmazva, öröm olvasni a sorokat.
Negatívumként maximum a szereplők kidolgozatlanságát tudnám felhozni, nem sokat tudunk meg róluk.

balagesh IP>!
Jacek Dukaj: Extensa

Jacek Dukaj: Extensa Regény az EPR-paradoxonra

Logikus. Kézenfekvő. Meghökkentő. Következetes. Megható. Világos. Elvont. Komplex. Tudományos. Elemi. Színtiszta. Sokszínű. Vibráló. Szédítő. Szuggesztív. Lenyűgöző. Egyedi. Hagyománykövető. Filozofikus. Akciódús. Felvillanyozó. Zseniális.

1 hozzászólás
entropic P>!
Jacek Dukaj: Extensa

Jacek Dukaj: Extensa Regény az EPR-paradoxonra

Olyan fura, olyan (poszt)apokaliptikus, olyan végtelenség-érzetű.
És valahogy mindig felvillanyoznak az ilyen regények – amik azt érzékeltetik, hogy az emberek még a leglehetetlenebb körülmények között is csak amolyan hülye-érzelmes-kíváncsi-következetlen-tökéletetlen-emberi módon viselkednek. Olyankor egy kicsit úgy érzem, mintha volna remény.


Népszerű idézetek

Leoni I>!

Ami lehetetlen, az csupa olyan dolog, ami nincs még eléggé átgondolva.

122. oldal

Jacek Dukaj: Extensa Regény az EPR-paradoxonra

7 hozzászólás
balagesh IP>!

Egy olyan ellenféllel szemben, aki sokkal erősebb és sokkal ravaszabb, az igazság lehet az egyetlen stratégia.

87. oldal

Jacek Dukaj: Extensa Regény az EPR-paradoxonra

egy_ember>!

– Érted Zuza?
– Nem tudom… – mondta, és az állába harapott.

126. oldal

Jacek Dukaj: Extensa Regény az EPR-paradoxonra

10 hozzászólás
Citrompor P>!

– Nem mi voltunk szélsőségesek?
– Ugyan, hiszen mi vagyunk többen!

33. oldal

Jacek Dukaj: Extensa Regény az EPR-paradoxonra

Citrompor P>!

A rossz nem erőszakkal nyomul – azért választjuk, mert az a vonzóbb.

90. oldal

Jacek Dukaj: Extensa Regény az EPR-paradoxonra

Buzánszky_Vírus_Dávid>!

Észrevétlenül kezdődik, rendszerint azzal indul, hogy fájdalmasan érint a banalitás.
Egy nap – hány éves vagy akkor? a húszat még biztos nem éred el – belátod, hogy soha többé nem leszel gyerek. Nem éled át még egyszer annak a kornak egyetlen óráját, egyetlen percét sem. Már kattantak a váltók, minden esély eljátszva. Mint a hullámfüggvény – korlátlan lehetőségekből hanyatlasz a egyetlen állapotba. Ezt és csak ezt a gyerekkort cipeled magadban az idők végezetéig. Vereséget szenvedsz minden nap.
Ezt elvileg mindannyian tudjuk jól – de egyszer csak levonod a végső következtetést, a lelked legmélyéig asszimilálod ezt a mozdulatlanságot, magad alá húzod a lábad, szédülsz, leülsz a földre rémülten, kétségbeesve, erős és lassú dobbanásokkal ver a szíved.
Számolod, egy-kettő, három-négy, öt-hat, ezek a halál léptei, így lopakodik, így lépked. ez a világmindenség atomórája, a félbemaradt összeomlás metronómja, az entrópia homokórája.
Apró dolgok ragadhatnak ki belőle: egy friss alma íze, az éjszaka illata, a kishúgod nevetése… Fölállsz, végül fölállsz, mindannyian fölállunk. Mögötted, a földön egy árny-torzó: a gyerek holtteste.

10. oldal

Jacek Dukaj: Extensa Regény az EPR-paradoxonra

Kapcsolódó szócikkek: entrópia
1 hozzászólás
Oriente>!

Lelki hipochonder vagyok.

66. oldal

Jacek Dukaj: Extensa Regény az EPR-paradoxonra

Citrompor P>!

Semmi sem tud gyorsabban mozogni a fénynél – csak az információ. Ez pedig teljességgel elegendő.

109. oldal

Jacek Dukaj: Extensa Regény az EPR-paradoxonra

Kapcsolódó szócikkek: információ
11 hozzászólás
Citrompor P>!

    Feszített a tudás, úgy hordtam magamban a Felfedezést, mint egy angyalmagzatot, árnyékot adó dicsfényként fogta körül a fejemet a Titok.

187. oldal

Jacek Dukaj: Extensa Regény az EPR-paradoxonra

balagesh IP>!

Minden területre jellemző, hogy nem értékelik kellőképpen a legjobbakat – definíció szerint: mert nincs senki, aki igazán értékelhetné őket. Mondtam már: ez nem tudományos munka – hanem életmód.

78. oldal

Jacek Dukaj: Extensa Regény az EPR-paradoxonra


Hasonló könyvek címkék alapján

Jerzy Sosnowski: Aglaja
Simon Scane: Mar'ou végzete
Jeff VanderMeer: Expedíció
Dan Simmons: Hyperion bukása
Adrian Tchaikovsky: Hadállat
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Alastair Reynolds: Napok háza
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja
Brandon Hackett: Eldobható testek
Hannu Rajaniemi: A kauzalitás angyala