Érkezés ​a sötétségbe 65 csillagozás

Hardware Dreams
Jacek Dukaj: Érkezés a sötétségbe Jacek Dukaj: Érkezés a sötétségbe

Így ​ért véget a világ – hogy elkezdődjön egy másik.

Egy megmagyarázhatatlan csillagközi esemény alig pár óra alatt elpusztít minden szerves életet a Földön. Néhány ezer embernek azonban sikerül az utolsó pillanatban digitálisan lemásolnia a tudatát, így megmenekülnek a haláltól. Az apokalipszis után létezésük célját keresve munkagépekbe, katonai drónokba, szexrobotokba és más géptestekbe töltik le magukat, hogy új civilizációt építsenek a régi helyén. Ahogy telnek az évek, szövetségeket alapítanak, megvívják saját háborúikat, különféle célokat és ideológiákat dolgoznak ki, hol nosztalgiával tekintve a múltra, hol radikálisan szakítva vele. Grześ, a lengyel programozó kétségbeesetten próbálja feldolgozni a múlt elvesztését, közben végigkíséri az új emberiség formálódását és útkeresését. De vajon az apokalipszis túlélői még emberek, vagy már csak egy kipusztult faj árnyékai? A hús tesz bennünket emberré, vagy valami egészen más?

A magyar olvasók körében is… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2021
312 oldal · ISBN: 9789635661596 · Fordította: Mihályi Zsuzsa · Illusztrálta: Alex Jaeger, Marcin Karolewski, Marcin Panasiuk, Marek Pawłowski, Paweł Walczak, Juice, Grzegorz Wróblewski
>!
GABO, Budapest, 2021
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635660315 · Fordította: Mihályi Zsuzsa · Illusztrálta: Grzegorz Wróblewski, Juice, Paweł Walczak, Marek Pawłowski, Marcin Panasiuk, Marcin Karolewski, Alex Jaeger

Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 77

Kívánságlistára tette 110

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Jacek Dukaj: Érkezés a sötétségbe

Dukaj egy zseni, a Zsuzsannát még nem olvastam, amit meg gondoltam-éreztem a hardveres álmokat olvasván, azt a hófarkas már jó előre mind megírta róla. Tessék ezt olvasni és kedvet kapni egy jóféle neuronégetésre (no persze az is tény, hogy a regénynek voltak olyan szakaszai, amelyeket 3-4x kellett újraolvassak, hogy legalább egy-egy kifejezés közelítő jelentését megérezzem – azt is nagyrészt a kontextusból):
https://moly.hu/ertekelesek/4549735

De végül is egy rendkívül izgalmas, pszichedelikus trip volt (és az a gáz, hogy ha úgy vesszük, mindez lehet egy tök reális jövőesély is). Köszönöm @snowwolf, hogy felnyitottad hályogos szemem.

2 hozzászólás
Morpheus>!
Jacek Dukaj: Érkezés a sötétségbe

Értékelem, ha már végigolvastam, de igazából megint belefutottam abba a problémába, hogy három és öt csillag között bármennyire, de tényleg bármennyire értékelhetném. Szeretném azt mondani, hogy ez egy másik Dukaj, mint az eddigiek, ami megint igaz is, meg nem is. Ez egy XXI. századi furcsa történet, de nem csak a történet furcsa, hanem maga forma is rendhagyó. A képek pedig jók.
Egy különös világnak lehetünk szemtanúi főhősünk érzékszervein keresztül, amelyek annyira emberiek, mint amennyire nem, és az érzékelés nemcsak ide-oda pattog az időben, ráadásul ezen kívül még szaggatott és robotálmok szőtte látomásokban pácolódik. Ezzel együtt meglehetősen jól sikerült összeraknom a képet, amely egy meglehetősen hollywoodi eseményből indul ki – ez egy kicsit negatívan érintett –, de a végeredmény már egészen más, dukaji különlegesség. Jó szívvel nem tudom ajánlani, szerintem nagyon lutri, hogy kinek fog tetszeni, és kinek nem. Aki mégis megpróbálja az értékelésem hatására, ne engem szidjon, mert figyelmeztettem, és akinek tetszett, ne engem dicsérjen, hanem a saját bátorságát.

5 hozzászólás
pat P>!
Jacek Dukaj: Érkezés a sötétségbe

Vélhetően volt bennem némi hübrisz és elbizakodottság talán a Kvantumtolvaj (precízebben a Jean le Flambeur trilógia) elolvasása után, és azt gondoltam, én teremtett könyvtől már nem jövök zavarba. Persze itt-ott kicsit elbizonytalanodtam (Diaszpóra, Más dalok…), de alapvetően tartottam magam ehhez a kellemes önértékelést biztosító elgondoláshoz.
Aztán jött nekem itt ez a pár robot, a ránézésre nem is olyan bonyolult világuk (amit még folytonosan el is magyaráztak, kikérem magamnak), a nettó nem is tudom, mindössze mennyi oldal – és kérem, kifolyt az agyam a fülemen.
De hogy én az ilyet hogy imádom! Végre valami érdekes. Nem értem, nem baj, azért nagyon érdekes. És hangulatos, és szokatlan, inspiráló, bizarr, nagyívű, intelligens, és a címét is meg tudtam magyarázni! (Mármint azt, hogy The Old Axolotl.)
Újra kell majd olvasnom. Szerintem jobban fogom élvezni, ha már nem kell a teljes kognitív kapacitásom a nagyjábóli megértéshez. :)

8 hozzászólás
Bori_L>!
Jacek Dukaj: Érkezés a sötétségbe

Ohh, hát ez csak 246 oldal, ráadásul minden második oldalon van csak folyószöveg, egy nap alatt elolvasom!
Aha, persze. Én, a kis naiv. Egy bármilyen vékonyka Dukaj-könyvet egy nap alatt, jó vicc.

Talán valami ilyesmi születne a Más dalokból is, ha desztillálnánk, ha kiszednénk belőle az összes nem létfontosságú szövegrészt. Ebben mégis egy kicsit több fogódzót találtam, talán mert az alap kiindulási ponttal jobban tisztában vagyok, mint a Más dalok világának szabályaival. Dukaj az én szememben egy zseni, ezt most már visszavonhatatlanul kijelentem. Érződik a szövegen, hogy az ő fejében ott van minden, hogy megvannak a logikai kapcsolatok, végig van gondolva az egész, de ebből épp csak annyit oszt meg, hogy az olvasó fejében csak akkor álljon össze a kép, ha nagyon odafigyel. Igaz ez még akkor is, ha a páratlan oldalakon kapjuk a folyamatos fogalommagyarázatokat, na de hogy ezeket mennyire tudjuk integrálni a történetbe, az már egy másik kérdés. Nekem kelleni fog még egy-két olvasás hozzá, bevallom őszintén, most elég felületesen olvastam. Hogy @pat-ot idézzem: „Újra kell majd olvasnom. Szerintem jobban fogom élvezni, ha már nem kell a teljes kognitív kapacitásom a nagyjábóli megértéshez. :)” link

Elkötelezett rajongója vagyok a világépítésnek, és kevésbé elkötelezett rajongója a cselekménynek, úgyhogy egyfelől nyilván nagyon bejött ez a forma, meg hogy a vizuális elemek is nyújtottak némi kapaszkodót az agytornához (kifejezetten sikerélményként éltem meg, amikor a festmények közül mindegyiket sikerült azonosítanom az egyes jelenetekkel); másfelől meg leborulok Dukaj azon képessége előtt, hogy néhány bekezdésben meg félmondatokban olyan témákat rendez le, amikről amúgy órákat lehetne beszélni, és egy szószátyárabb szerző minden bizonnyal ki is használná a kínálkozó lehetőséget. Csak hogy néhány példát említsek: szerves élet vs. szervetlen élet, tudatfeltöltés, Fermi-paradoxon, klímaváltozás, teremtő-teremtett kapcsolat… A cselekménybe nem is mennék bele mélyebben, csak annyit mondok, hogy az apokalipszist a könyv elején egy fejezetben lerendezzük, és utána jön minden más.

Valószínűnek tartom, hogy ez egy megosztó könyv lesz, biztosan nem fog mindenkinek tetszeni. Szerintem mindenesetre egy elképesztően izgalmas, jól átgondolt és jól felépített gondolatkísérlet, ami hard SF-rajongóknak kötelező darab.

2 hozzászólás
FélszipókásŐsmoly >!
Jacek Dukaj: Érkezés a sötétségbe

Chappie meets Ready Player One

Épp mielőtt egy hirtelen jött „Halálsugár” elpusztított minden szerves életet a bolygón, az utolsó élők feltöltötték elméjük mintázatát egy neurális interfésszel működő játék segítségével, majd onnan később annak másolatait különféle robottestekbe. Így léteznek, elvesztett biológiájukon és az elég kilátástalan jövőn merengve. A történet főszereplője egy lengyel IT-cég alkalmazottja, Grześ (ejtése: link off ). Központi eleme a Matternet, avagy az Internet of Things, az (akár a legkisebb mértékben is) okosnak számító eszközök hálózata – ennek evolúciója (spoiler) mutatja az idő múlását, nem annyira a Pusztulás óta eltelt napok száma, amit meg-megemlítenek.

A fókusz az önmagukat és célokat kereső elmék közötti közléscserén van, a környezet leírása gyér és szürke (hisz nincs már benne élő – eleinte legalábbis). De tetszett, hogy kitért az élővilág és az éghajlat közötti szoros kapcsolatra, sőt, a regény egy pontjától ez a klímahelyzet határozza meg a cselekmény ívét is. Elképzelések, hitrendszerek ütköznek egymással, szélsőséges csoportok alakulnak ki (hardcore progressziópárti metálosok és az élő szervezet ultrakonzervatívjai), miközben genetikusok kutatják az élet újrateremtésének lehetőségeit, ügynökök kémkednek a titkosszolgálatok erőforrásait használva. Vagy épp háborúk robbannak ki gémer céhek és tech klánok között, ahol valódi túlélés a tét, nincs újabb élet egy érme bedobásával (kivéve, ha van biztonsági mentésed valahol védett helyen, s feltéve, hogy afölött nem rendelkezik-e valaki más már…).

Noha a könyv nyelvezete helyenként egészen költői, ámulatba ejtő mondatalkotásokkal, de alapjáraton inkább jellegzetesen geek, folyton-folyvást angol kifejezéseket kever a mondatokba, popkulturális, szubkulturális (japán mangák, robotok világa, képregények, játékok), technológiai és informatikai szaknyelvi utalásokat tesz.

Összességében pompás kiadvány, bár szerkezete szokatlan: a páros oldalain magyarázó jegyzetek, bámulatos illusztrációk kísérik a páratlan oldalakon zajló történet szövegét + 10 oldal színes festmény is helyet kapott mellékletként belefűzve. Kár, hogy nyomtatásban kicsit sötétek, de néhányuk nagyban megtekinthető ezen az oldalon: link A mai féltéglák korában tehát akár kisregénynek is nevezhető, de többszázezer évet ölel fel a cselekmény (nem véletlenül utal a szerző zárásképpen Stapledon klasszikusára).

Remek elmélkedős, gondolatkísérletezős jelenetekről olvashattam. Egyedül a nem túl világosan jelzett időbeli ugrások zavartak: néhány jelenetről párszor csak utóbb derült ki, hogy már (akár több) évtizeddel később játszódik, mint az előző. Illetve nem szabad fennakadni azon, hogy nem minden név vagy utalás világos elsőre, sokszor ezek is utólag mutatkoznak be. Továbbá legalább alapszintű geek-kultúra ismeretet igényel.

+Aminek nagyon örültem: a kötet (és a kiadó másik újdonsága, a Végzet iskolája is.) szerfölött hajlékony, könnyen nyílik! off

>!
GABO, Budapest, 2021
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635660315 · Fordította: Mihályi Zsuzsa · Illusztrálta: Grzegorz Wróblewski, Juice, Paweł Walczak, Marek Pawłowski, Marcin Panasiuk, Marcin Karolewski, Alex Jaeger
Nita_Könyvgalaxis>!
Jacek Dukaj: Érkezés a sötétségbe

Néha jó lenne megváltoztatni a múltat, például nem ezzel a regénnyel kezdeni Jack Dukajtól.

Sajnos tőlem mind a történet, mind a megvalósítása nagyon távol maradt. Pedig érzem, hogy mennyire klassz ötletek vannak benne, de számomra valahogy mégsem állt össze.

Pedig egyébként az egyik kedvenc témám az, hogy az ember meddig marad ember, hogy képes-e elhagyni a testét és valamilyen más formában létezni tovább. Hogy a poszthumán létnél mi marad az eredeti szellemből, lélekből, vagy nevezzük, aminek akarjuk.

Sajnálom, hogy Dukaj könyve nem tudott nyomot hagyni bennem, se különösebben elgondolkodtatni. Talán legközelebb.

Buzánszky_Vírus_Dávid>!
Jacek Dukaj: Érkezés a sötétségbe

Igazi ínyencséget kaptunk ismét Dukajtól.
Komolyan, ez ilyen cucc, hogy aki kicsit is érdekelt sci-fi körökben annak ez egy különleges élmény lesz.

Több helyen a Diaszpóra jutott eszembe, illetve egy kicsit a Ready Player One is, de nagyon nem az a vonal hangulatra.
Jacek stílusa és a könyv felépítése hasonlít elődjeihez, főleg Zsuzsannához.

Olyan, mint egy üveg nutella. Nagyon sűrű, nagyon finom, gyorsan elfogy, de kéne még.
A kiadás is tetszetős, a könyv felépítése pedig főleg. A mondandó, a történet, az egész összeállítása pedig emberfeletti. Nem könnyed, de nagyon is szórakoztató, mély, érdekes, páratlan olvasmány.

snowwolf P>!
Jacek Dukaj: Érkezés a sötétségbe

Először is, le a kalappal a fordító előtt. Mihályi Zsuzsa fordítja Dukaj könyveit, a mostani szerintem még a Zsuzsannánál is nagyobb kihívást jelenthetett.

Ami Zsuzsannánál még vázlatszerűen volt jelen, itt élesben: milyen lehet a transzhumán lét? Mitől ember az ember és mi a lét (élet) értelme? Mi öröme és célja lehet egy letöltött tudatnak? Létfeltétel-e ennek a létformának az anyagi hordozó? Van, amiről csak fanyar, kétségbeesett humorral tud írni, mint az elején a kocsmajelenet, vagy egy transzhumán örök vágyódása az egyszerű érzetekre. Ó igen: a szexre. A halálra. Az esőre az arcon.
Meghalhat-e, ha van már n számú másolata idegen (baráti vagy ellenséges) tárolókon? Lehet-e az élet (?) értelme a munka, a saját (?) érdekében vagy más érdekében végzett bármilyen feladat? Van-e önazonossága egy ilyen tudatnak (és másolatainak)? Hogyan hat az idő és az entrópia egy ilyen civilizációban? Vagy a biológiai test csak hordozója, lárvája volt/lesz egy más tudatformának?

Olyan volt, mintha egy mester trip-jén vettem volna részt. Nem tudom, hogy van ezzel Dukaj, de én nem merném ugyanazt tolni, sok ez így is. Szerintem a geek szöveg és világformálás hatalmas zűrzavarába rejti a kimondhatatlant. Például azt, hogy oké, letölthetem a tudatom, de valami visszavonhatatlanul elvesztődik. Ami a legfontosabb talán. A legfontosabb.

Bevallom, dühöngtem, míg olvastam, a túltolt geek szöveget szidtam ezerrel, de most, miközben írom ezt az értékelést, úgy látom, hogy ez a könyv szívszorítóan bátor, és kell a trip elviselni mindazt, amiről ír. Mint műtét, egy jó kis érzéstelenítő cuccal, 2in1, így nem fáj annyira és elvonja a figyelmem a csontig hatoló késről.

A könyv alcíme: Hardware Dreams.

Gyönyörű a könyv e-könyv formában is. Nem lehetett könnyű szerkeszteni, köszönöm a kiadónak az igényes munkát. A képek is átjöttek, a hivatkozások szerkesztése is profi, és egyetlen szerkesztési hibával sem találkoztam.

8 hozzászólás
Lisie87>!
Jacek Dukaj: Érkezés a sötétségbe

Igazából nem is tudom, hogy hogyan érzek a könyv iránt. Egyrészt tetszett, mert nem a szokványos forma és kivitelezés, másrészt néhol kicsit elvesztette a varázsát a „történet”. Már, ha beszélhetünk koherens történetről. Az időbeli és „térbeli” ugrások néha megzavartak. Talán még az eleje és a vége tetszett a legjobban, az emberiség pusztulása, és annak oka. A köztes részek is tartalmaztak érdekes témákat, de sok volt a nehezen feldolgozható elmélkedés, párbeszéd, vagy néha csak elvesztettem az érdeklődést.
Mivel nem egy hosszú könyv, így nem vált teherré az olvasás, és az egyedisége miatt kár lett volna kihagyni.

kvzs P>!
Jacek Dukaj: Érkezés a sötétségbe

Dukaj könyveit szerintem inkább érezni lehet, mint érteni.
Hogyan is érthetnék meg valamit, ami ennyire más, mégis ennyire emberi, mint ez a történet. Dukaj ebben a regényében az örök kérdésekre keresi a választ: mit tesz bennünket emberré? Mi az, ami az identitásunkat, az önazonosságunkat adja? Ha elkezdjük lehántani a létezésünk rétegeit, akkor meg lehet-e találni azt a pontot, ami után már nem mi maradunk? A vágyaink, a tetteink, az emlékeink, az álmaink, vagy a testünk határoz meg bennünket? Érdemes-e ezek közül bármit feláldozni az örökléért cserébe?
Azt gondoltam, hogy ezt a rövidke könyvet gyorsan el fogom olvasni, ehelyett napokig szenvedtem a szöveggel. Mert tömény, mert idegen, mert gyönyörű. Olyan, amit érteni nehéz, de átérezni talán lehet.


Népszerű idézetek

Noro >!

– Ez marad utánunk: rozsda és egymilliárd süket okostelefon.

67. oldal

FélszipókásŐsmoly >!

Egész életük robotélet: javítsd meg ezt, csináld meg azt, építsd fel ezt; egész életük a hardver álma, pedig éreznek, érzik, hogy AZ NEM LEHET, HOGY ENNYI AZ EGÉSZ.

255. oldal

FélszipókásŐsmoly >!

– Én csak azt tudom, melyik kábelt hova kell dugni.
– És ez az alapja minden birodalomnak.

131. oldal

FélszipókásŐsmoly >!

És a Góré felpattant, hogy kirúgdossa őket a pincéből.
Grześ pofán vágta egy régi Lenovo ultrabookkal; a főnök magatehetetlenül rogyott össze.
– Számítógépek irtányítják a világot.
True.

25. oldal

Citrompor>!

Bosszankodása szárnyas mikrovalkűrként röpdösött körülötte, és egy aprócska harci kürtből csicsergett.

155. oldal

FélszipókásŐsmoly >!

– De még a nevedet sem tudom.
– Tudod. SoulEater39.
– De hát ti kiguglizhatjátok az egész életemet, míg én rólad…
– Na és? Ezért kellene megbíznom benned? Mert megadtad a vezeték- és keresztnevedet? Azt hiszed, nem voltak ilyenek előtted is?
– Milyenek? Akik másnak adják ki magukat?
– Akik embernek adják ki magukat.

79-81. oldal

FélszipókásŐsmoly >!

Te érted, én is értem, nem úgy, mint az a DNS-talmudista, aki még egy mechet sem vesz magára.

125. oldal

snowwolf P>!

Vannak külön vodkaivásra kifejlesztett, motoros képességeket támogató programok.

snowwolf P>!

Hiszen ki szavaz a mechek demokráciájában, a hardver vagy a szoftver? És ha a szoftver, akkor mi számít egy szavazatnak: egy beolvasás, egy önálló, élő neuroprogram, vagy egy identitás egész másolatkontinuuma? Akkor nem kellene összegezni egy-egy transzformer választói kapacitását az upgrade-ek története alapján?

Noro >!

A mutter álomba merült, a liget fölött a Fejetlen Csirke vektora lebegett.

237. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

J. Goldenlane: Napnak fénye
Isaac Asimov: Én, a robot
Szabó Róbert: Kibervér
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Philip K. Dick: Szárnyas fejvadász
Frank Herbert: A Dűne
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom
Marissa Meyer: Scarlet
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Stanisław Lem: Kiberiáda