Nagyon tetszett ez a könyv, még úgy is, hogy magas elvárásokkal álltam neki. Nem mindet váltotta be, nem hibátlan, de szinte minden tekintetben kiváló, főleg elsőkönyves szerző esetén.
A The Hand of the Sun King a Pact and Pattern trilógia első kötete. A történet Wen Alder, avagy Foolish Cur körül forog, aki két örökség között őrlődik. Apja Sienese származású, elődjei a Birodalom szolgálói, Aldert egész életében arra nevelték, hogy Birodalom magasrangú hivatalnoka legyen, viszont anyja a birodalom által bekebelezett Nayen tartomány szülöttje, akinek felmenői is rokonai aktívan lázadnak a Birodalom ellen, nagyanyja révén pedig megtanulta a tiltott nayeni szokásokat és mágiát is. Alder úgy gondolja, hogy létezhet egy harmadik út, amely lehetővé tenné számára, hogy megszabaduljon öröksége jelentette korlátoktól és elvárásoktól. Célja, hogy a császár kezévé (Hand of the Emperor) váljon, annak érdekében, hogy szabadon gyakorolhassa a varázslást.
A könyv lényegében énelbeszélés: Aldert mintegy 15 éven át követjük, 8 éves korától 23 éves koráig. Ez egy felnőtté válás története, így fontos szerepet kap benne az identitás, a barátság, és az első szerelem is. Sok időt töltünk azzal, hogy Aldert tanulóéveit követjük, ami habár lassú, de az olvasónak segít jobban megismerni a világot és Alder személyiségét is. Én szeretem a lassú tempójú könyveket, az E/1 narrációt és az introspektív, hibákkal rendelkező főszereplőt, de aki mozgalmasabb cselekményre, több akcióra, és egyértelműen szerethető karakterekre vágyik, annak ez a könyv lehet nem fog tetszeni.
Számomra a könyvnek 3 nagy erőssége volt.
1. világépítés: hihetetlen érdekes és élénk, kelet-ázsiai ihletésű világot teremtett Greathouse. Több kultúrát is megismerünk, amelyek kellően alaposan kidolgozottak, elkülönülnek egymástól. Nekem hiányzott a könyvből egy térkép, hogy jobban átlássam, mi merre van.
2. mágiarendszer: nagyon egyedinek és izgalmasnak táltam a mágiarendszert. A világ egyes területei (Birodalom tartományai) más-más mágiát használnak, de ezek mind egy tőről fakadnak. Ezeket bizonyos keretek között bárki elsajátíthatja, de nagyon sok benne a korlátozó tényező. A Birodalom célja, hogy az egyes tartományok mágiáját úgymond ellopja, és megfossza az eredeti használóit a lehetőségtől. A főszereplővel együtt ismerjük meg mi is egyre jobban és értjük meg a működését. Így mégha néhol zavarosnak is találtam, ez nem ment az élvezet rovására.
3. tematika: nagyon sok SFF könyv azzal, hogy mit jelent egy birodalom terjeszkedése, hogyan szolgálják ezt ki vagy állnak neki ellen. Lényegében nem hiszem, hogy nagyon újat mondd a The Hand of the Sun King, viszont amit mond, azt nagyon jól csinálja. Aktívan foglalkozik azzal, mit jelenta gyarmatosítás, hogyan asszimilálja az embereket és kultúrákat. Alderen keresztül – aki nagyon lassan jön rá, hogy a történelem rossz oldalán áll – kimondja, hogy egy ilyen helyzetben a semlegesség az elnyomót támogatja, nem lehet pártatlannak maradni.
Ami kevésbé tetszett, hogy nem igazán voltak olyan női karakterek, akiket jobban megismertünk volna, és hosszabb ideig aktívan Alder életének részei lettek volna. A másik, ami nekem kicsit kevés volt, az valahogy az érzelmi mélység. Annak ellenére, hogy végig Alder fejében vagyunk, ismerjük a gondolatait és véleményét, valahogy nem váltott ki belőlem erős érzelmeket, ami vele történt. Nagyon gyakran ugrott hónapokat, sőt akar évet is a történet, így szerintem nehezebbé vált, hogy kötődjek hozzá, jobban megértsem és átérezzem másokkal való kapcsolatát. Pedig a mellékszereplők is nagyon jók voltak.
