The ​Garden of Empire (Pact and Pattern 2.) 2 csillagozás

Méltó folytatása az előző résznek és bár voltak fejezetek, amikor kissé vontatottnak éreztem és erősen gondolkodtam egy 4.5-es értékelésen, az utolsó párnál alig győztem kapkodni a fejemet, így megérdemelten jár az 5 csillag.

A világ a korábbival megegyező, viszont most Foolish Cur / Wen Alder narrációja mellé, aki maradt egyes szám első személyű mesélő, kapunk több, egyes szám harmadik személyben narráló karaktert is, ami rendkívül jót tett a könyvnek. Egyrészt nyilván eltérő perspektívát nyújtanak Alder mellé, másrészt némelyikük története megközelítőleg a világ túloldalán játszódik, így egyszerre több helyszínen követhetjük az eseményeket, előkészítve elég erősen a befejező részt. Alder nagyon sokat fejlődött az első részhez képest, már jóval óvatosabban nyúl bármilyen mágiához és eléggé békepárti szemlélet szerint próbálna élni – ha hagynák. Mert természetesen erre egy forradalom idején nem igazán van lehetősége. :) A korábban megismert mellékszereplők közül sokan visszatérnek, illetve néhányan „nézőpont karakterré” váltak.

Nagyon jó könyv volt, sok új információt kaptam a világ működéséről és az istenekről, de kaptam helyette száz új kérdést és rejtélyt. Nagy reményekkel várom majd a sorozat befejezését, ami egyelőre úgy néz ki, 2023 augusztusában kerül majd kiadásra.

Tetszett a könyv, de az első részhez képest számomra gyengébb volt. Az első kötethez hasonlóan az írói stílus, a próza továbbra is nagyon jó, részletes és élő a világ, amit Greathouse kitalált, amit itt tovább mélyít, és nagyon tetszenek azok a társadalmi-politikai témák, amiket feldolgoz.

Most már nem csak Wen Alder/Foolish Cur szemszögéből látjuk a történeteket, hanem 3 másik karaktert is behozott a szerző: Koro Ha, Alder egykori tanítója, Hand Pinion, a császár egyik „Keze”, és van néhány átkötő fejezet egy harmadik karakterrel. Bizonyos szempontból sajnáltam, hogy már nem csak Alder történtét követjük E/1-ben, mert az első kötet erősségének éreztem a narratív hangját, de így a szerzőnek lehetősége nyílt arra, hogy többet megmutasson a világból, más nézőpontokat is körbejárjon – főleg Pinion kapcsán, aki Alderhez képest ellentétes oldalon van.

A cselekmény viszont sajnos szerintem kevésbé volt izgalmas, főleg a könyv első felében, 2/3-ában kevés dolog történt, lassan építkezett a szerző a végkifejlet felé. Habár nekem érdekes volt, hogyan alakul Koro Ha ellenállása a birodalommal szemben, vagy Pinion miként látja belülről mindezt, hogyan érvel magában az elnyomás mellett, Alder pedig hogyan igyekszik helyt állni a Nayeni ellenállásban a bizalmatlansággal szemben, mégis hiányzott volna némileg több dinamika.

Mindenesetre kíváncsian várom a záró kötetet, mert elég nagy fordulattal zárult a történet. És remélem, Atarból is többet látunk majd.