The ​Perfect Game – A hibátlan játék 386 csillagozás

J. Sterling: The Perfect Game – A hibátlan játék

Nem így és nem ezt akarták.
És mégis…

Két fiatal, Cassie Andrews és Jack Carter kezdi meg tanulmányait a főiskolai előkészítőn. Amikor Cassie megismeri az emelkedő csillagú baseballreménységet, Jacket, határozott szándéka, hogy nagy ívben elkerüli ezt a beképzelt fölényes alakot. Ám Jack egészen másképp képzeli: randizni akar a lánnyal.

Mindketten sérült lelkűek, tele bizalmatlansággal, félnek kitárulkozni a másik (és önmaguk) előtt, és így vágnak bele ebbe az érzelmi utazásba, amely a szerelemről és a megbocsátásról szól. De a hosszú út végén talán meg lehet ragasztgatni az összetört szíveket…

Mert az élet néha durva és kegyetlen, mielőtt gyönyörűvé válna…

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2013
332 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632548302 · Fordította: Balogh Dániel

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Jack Carter · Cassie Andrews


Kedvencelte 48

Most olvassa 21

Várólistára tette 133

Kívánságlistára tette 101

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Lanore P>!
J. Sterling: The Perfect Game – A hibátlan játék

Egyszer olvasott, hibátlan állapotú könyv keresi új, szerető gazdáját. Ha úgy érzed, hogy olyan történetre vágysz, amire igazak az alábbi állítások, akkor ez a Te könyved lesz!
1. nem kell rajta gondolkozni,
2. nincs benne semmi meglepő fordulat,
3. kidolgozatlan, összecsapott,
4. felületesen olvasható, mert nem köt le,
5. végtelenül semmilyen.
Kapsz hozzá rengeteg elütési hibát ajándékba, és kettő darab, borzasztóan idegesítő főszereplőt: egy Cassie névre hallgató hisztis, butácska, sírós, jellemtelen lányt, és egy Jack nevű, nagyképű, unalmas Travis-utánzatot, aki csak viccből viseli a „rosszfiú” feliratot a homlokán. Kettejük bimbózó kapcsolatának sorai közt haladva úgy érezheted, hogy egészen meglepő módon vannak olyan karakterek, akiknek NEM drukkolsz a boldogságáért, sőt! Mindezt megkoronázza az a fajta írói stílus, amit leginkább gyenge erőlködésként lehetne megfogalmazni. DE! Az érzés, amikor végre becsukod a könyvet az utolsó oldal után, felbecsülhetetlen!

23 hozzászólás
gabiica P>!
J. Sterling: The Perfect Game – A hibátlan játék

Egek. Két okból nem hagytam félbe a könyvet már az elején:
1, Alapvetően nem szeretek semmit félbehagyni, amit elkezdtem, bármilyen rossz is.
2, Több kihíváshoz is olvasandó könyvnek választottam, nem szerettem volna emiatt feladni.
De ez egy szenvedés volt. Legszívesebben a falhoz vágtam volna, annyira szörnyű.
A karakterek és a történet is semmitmondó, szinte semmi nem történik benne, és ami mégis, az sincs rendesen kifejtve, értelmesen megfogalmazva.
Az események szinte logikátlanul követik egymást, minden túl gyorsan történik, nálam ez is rontott a dolgokon.
Nem is emlékszem, adtam-e valaha 1 csillagot értékelésnek, de ez most elérte.

4 hozzászólás
Szami81>!
J. Sterling: The Perfect Game – A hibátlan játék

„Cicus – torzult el az arca ennek hallatán –, inkább törjön el a dobókarom, b*zdmeg, mint hogy neked bajod essen.”
Aaannyira romantikuuus!
Meh…
Klisehalom, IQ light, jatszmazos, dramazos romanc. Olyankor olvasd, mikor nincs kedved gondolkodni, csak valami agyzsibbasztora vagysz.

„Kedvenc” reszem: spoiler
No comment.
Es innentol mar csak rosszabb lesz.

4 hozzászólás
vmonika_>!
J. Sterling: The Perfect Game – A hibátlan játék

Befejeztem! Úristen! El sem hiszem.. :') *meghajol a tapsvihar közepette*
Ez volt életem legrosszabb végigolvasott könyve. Komolyan. Egyszerűen idegesített, lefárasztott, és állítom, hogy néha éreztem, ahogyan meghalnak az agysejtjeim.
És tudjátok mi volt, ami a legjobban tönkrevágta?
Nem is az unalmas történet, és a sok hűhó gyakorlatilag a ROHADT NAGY SEMMIÉRT.
Hanem ez a gyalázatos, fordításnak nem nevezhető munka. Most komolyan, ki használ olyan szavakat, hogy „vazze” és „hrrpityipű”? Sokszor elgondolkodtam, hogy vajon én nem tudok magyarul, vagy a fordító…De a csókolózás utáni „levált rólam” kifejezésnél úgy döntöttem, én beszélem jól a nyelvet. Most komolyan! A tapéta válik le a falról nem egy ember a másikról! Mert ha még egy fal szemszöget olvastam volna….Bár sokszor szerintem még az is érdekfeszítőbb lett volna…
A történetről, ami amúgy unalmas, érdektelen, és igazából SEMMI értelme nincsen már ne is beszéljünk. A karakterekről meg…
Jack egy igazi idióta. Ha annyira nagyon szereti Cassie-t, akkor mi a frászért kellett AZT tenni? Ennyivel el is van intézve a nagy szerelem. Bah.
Cassie meg…egyszerűen ellentmondás az egész karakter. Áh, nem is idegesítem magam rajta….
Összességében tudjátok miért vagyok a legjobban dühös? Mert akár egy JÓ történet is lehetett volna arról, hogyan tanul meg két fiatal bízni egymásban. De az EGÉSZ TÖNKRE LETT VÁGVA!
Befejeztem, elegem van…

9 hozzászólás
K_A_Hikari>!
J. Sterling: The Perfect Game – A hibátlan játék

Vannak olyan könyvek, amik élményéhez hozzátesz, és sajnos vannak olyanok, amik élményéből elvesz az újraolvasás.
Sajnos nálam ez a regény most az utóbbi kategória.
Sok volt a huza-vona, a hiszti, a nyavajgás.
A szereplők is csalódások.
Nem hiszem, hogy még egyszer elolvasom.

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2016/06/j-sterling-hi…

1 hozzászólás
Wello_Book>!
J. Sterling: The Perfect Game – A hibátlan játék

Tetszett! Sőt, szerintem nagyon egyben volt az egész. Voltak karakterek, amelyek kevésbé voltak tökéletesre csiszolva, de a legtöbb dolog rendesen át lett gondolva a történetben. Jack nagyon a szívemhez nőtt, és egyáltalán nem éreztem soknak az egyes dühkitöréseit. Cassie néha nagyon felbosszantott a folytonos bizalmatlanságával, csodálom, hogy el tudta Jack ezt viselni.
Az eddigi értékelések alapján, amelyeket átfutottam gyorsan olvasás előtt, nem erre számítottam. Megszokhattam volna már, hogy ne ítéljek el első látásra egy könyvet, de valahogy mindig beleesem ebbe a csapdába.

Csingike>!
J. Sterling: The Perfect Game – A hibátlan játék

Ritkán hagyok félbe könyveket, ennél viszont többször is megfordult a fejemben, de aztán csak végigszenvedtem. Rég utáltam ennyire egy könyv főszereplőit. Cassie egy féltékeny hisztérika, Jack meg egy dühöngő papucs. És jó nagy balfék. Végig annyira röhejes volt az egész sztori, olyan dolgok történtek, hogy azt mondtam, ilyen niiiincs! Mintha egy gagyi szappanoperát néztem volna.
Kissé SPOILER-es rész:
Az a bántalmazós jelenet nálam kiverte a biztosítékot. Hogy Cassie ennyire málészájú legyen! Még ha nem is tud felülkerekedni a támadóján, ütni, rúgni, karmolni nem tud?! Oké, hogy először lefagyott, de hogy végig így maradjon, és hagyja, hogy péppé verjék…
SPOILER vége
Összességében a történet nevetséges, a karakterek borzasztóan irritálóak (ráadásul többször említésre kerül, hogy Cassie milyen okos, de miért is?), úgyhogy a folytatást messziről kerülni fogom.

7 hozzászólás
Fufukaaa>!
J. Sterling: The Perfect Game – A hibátlan játék

Tudom, hogy nagyon sok embernek nem tetszett ez a könyv, de nekem mégis.
Nekem tetszik az alapötlet és a megvalósítás se lett rossz. Lehet, hogy sablonos, de attól még miért ne lehetne jó?:)
Jack- A baromi jó pasi. Nekem szimpatikus volt, és tetszett, hogy ilyen kitartó. Viszont. Volt egy óriási botlása.. Akkor haragudtam is rá, főleg azért, hogy milyen önfejű volt később. De a könyv legvégén már kezdtem neki megbocsájtani, hiszen a dolog megtörtént és nem lehet már rajta változtatni.
Cassie- Vele se volt gond. Oké, lehet, hogy egy kicsit érzelmes volt, és sokszor sírt.. Nagyon sajnáltam, mikor Jack átverte..De, én is megbocsájtottam volna neki.. Örültem mikor elment New Yorkba. Kellett az a változás:)
Dean-t és Melissat bírtam. Szerintem az embernek pont ilyen barátokra van szüksége.:) Dean-t sajnáltam, hiszen valamennyire választás elé került..
Mamit és Papit nagyon kedveltem. Nagyon szimpatikus volt, mikor a távkapcsolat előnyeit kezdték el sorolni a fiataloknak.:)
És az a szereplő, akit utáltam, vagyis inkább gyűlöltem: Chrystle- borzalmas egy nő. Hazudni, csak azért, hogy egy sportolóval legyek. Szánalmas kis r***** :)
Imádtam mikor Jack Cicusnak szólította Casst. Meg a „pénzes” jelenetek is jók voltak.:)
A kedvenc részem a legvége volt. A nagy békülés. Az ajándékok küldése..:) És persze az egy évvel későbbi jelenet:)
Kíváncsi vagyok a következő részre.:)

Petra_Nemes>!
J. Sterling: The Perfect Game – A hibátlan játék

A borítója engem Simone Elkeles: Tökéletes kémia című sorozatára emlékeztetett, és a regény szereplői is illenének Elkeles könyveibe. Különös módon remek könyvnek tartom. Az értékeléseket szomorúan olvastam. Nem mondom, hogy kedvencemmé vált, vagy valami lehengerlő sztoriról van itt szó. Nem, ez a történet is tele van klisékkel, de mégsem válik tőle tömeggyártmánnyá. A negatívumok ellenére tanulságosspoiler mély érzelmekkel teli spoiler,és nagyon életszagúspoiler.
A szereplők nem tökéletesek, de miért kell, hogy tökéletesek legyenek? Ha már a nők sem sírhatnak, akkor miért várunk az ellenkező nemtől érzelemnyilvánítást? Jack és Cassie nagy szócsatáit olvastam a leglelkesebben. Miszerint akármennyire is csökönyösen maradnának a saját álláspontjuk mellett, végül mégis mosolyogva enyhülnek meg a másik miatt.

nat>!
J. Sterling: The Perfect Game – A hibátlan játék

Sokszor van olyan, hogy az embernek megtetszik egy olyan könyv, amit sokan nem szeretnek. Ez nem az az eset. Ígéret magamnak: ezentúl ha két és fél csillagokat látok figyeltektől, azt a könyvet nem olvasom el…
Ez egyszerűen szörnyű volt. Egy zagyvaság. A történet még akár újszerű is lehetett volna, de a megvalósítással komoly problémák voltak. Sajnos ez az a fajta romantikus könyv, ami az összes olyan klisét felvonultatja, amit utálok:
– értékelhetetlen női karakter
– olyan mondat szerkezetek, ami mellett az 5b osztály beszélgetése egy akadémiai diskurzusnak tűnne
– nyál nyál hátán, szeretlek szó ezerszer való ismétlése
– hatásvadász jelentek sora
– a tökéletes családi idill bemutatása (most komolyan! a csaj a barátja nagyszüleit az első találkozáson már papinak és nagyinak hívja??? WTF??? és a barátja tesója egy hónap után a rendőröknek azt mondja a csajról, hogy a testvére??? és onnantól huginak szólítja!)
– a csapongás, nincs kidolgozott történet, felesleges jelentek sora (kamera ellopás!), olyan mintha az írónő az összes kedvenc szenvedős, szenvelgős, nyálas, romantikus kliséjét bele akarná erőltetni egy könyvbe.
– nulla humor. Úgy értem semmi, egy mondat erejéig sem. én pedig kifejezetten utálom a humortalan szereplőket, főleg ha már E/1-ben kellett a könyvet megírni.

ez mellé itt még bejött az is, hogy a nagy drámánál én azt hittem agyvérzést kapok, hogy Jack mekkora egy idióta! Eljutottunk arra a szintre, hogy drukkoltam, hogy ezek ketten soha ne jöjjenek össze!

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

pingvin1>!

A repülőtér mozgólépcsőjén lefelé menet észrevettem Jacket egy nagy táblával a kezében, amelyen ez állt: KI LÁTTA A CICUSOMAT?

186. oldal

Nilla IP>!

Nem az a kérdés, hogy mi a franc vonz engem a seggfejekhez, hanem inkább az, hogy mi a francért seggfej a legtöbb pasi.

kiruu P>!

– Szóval már hallottál rólam, cicus?
(…)
– Nem hiszem el, hogy éppen lecicusoztál. Szerinted valami sztriptíztáncosnőnek nézek ki?
Végigmért tetőtől talpig. Aztán még egyszer.
– Hát, most, hogy mondod…
– Seggfej.
(…)
– Ötven centet fizetsz, ahányszor hozzám érsz. Ilyet ne csinálj még egyszer.
– Á, szóval nem sztriptíztáncosnő vagy, hanem kurva?
– Á, szóval nemcsak seggfej vagy, hanem egy díjnyertes köcsög is egyben? – vágtam vissza, (…)
– Tetszel – kiáltott oda a hátamnak.
– Szóval még kretén is vagy – vettetem oda komoran hátrapillantva. – Majd felírom a dicséretes erényeid hosszú listájára.

Nilla IP>!

Komolyan mondom, kurvára angyalnak nézett ki. És én akartam az ő ördöge lenni.

Kapcsolódó szócikkek: Jack Carter
4 hozzászólás
cassiesdream>!

– A sebhelyeink nem azt mutatják, Cass, hogy merre kell menni. Csak arra emlékeztetnek, hogy merről jöttünk.

284. oldal

Nilla IP>!

– Csak azt mondom, néha az elengedés az egyetlen, ami megmutathatja, ki az, akihez igazán ragaszkodnod kell.

K_A_Hikari>!

Nehéz elengedni valakit, akinek odaadtuk a szívünket. Megtartani néha őt még nehezebb.

297. oldal

Szilvika01>!

Észrevetted már valaha, milyen szépek meg csinosak tudnak lenni a szavak? Hogy milyen könnyű azt mondani, amit szerintünk valaki hallani szeretne? És hogy mennyire meg lehet változtatni valakinek az egész napját pár rohadt mondattal? – ekkorra elmúlt a félmosolyom is. – De ha aztán nem követi tett a szavakat, akkor semmi értelmük. Akkor csak hangok meg szótagok. És baromira semmit nem jelentenek.

Nilla IP>!

Akartam, hogy akarjon engem. Szükségem volt arra, hogy szüksége legyen rám.

ggizi P>!

– Mire gondolsz? – nyúlt át, és egy ujjával a kézfejemre koppintott, felriasztva a tűnődésből.
– Őszintén?
– Őszintén.
– Hogy nem bízhatok magamban melletted.
– És miért? – fonta karba a kezét.
– Mert nem tudom eldönteni, komolyan gondolod-e, amiket mondasz.
Erre kibontotta a karját, és újra az asztalra támaszkodott.
– Mit mond a szíved?
– Kit érdekel? A szívem hülye. Az akármit elhinne – mondtam a mellkasomhoz kapva a bal mellem fölött.
Tekintetével a kezemre tapadva elnevette magát.
– Oké. Akkor mit mond a fejed?
– A fejem mindent megkérdőjelez, és semmit sem hisz el.
– Szóval a fejednek bizonyíték kéne, a szívednek meg biztatás? – jelent meg egy kis ránc Jack szemöldöke között.
– Valahogy úgy.
– Asszem, most sikerült ezerszeresen megnehezítened az életem – szorította a fejét a két keze közé.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jessica Bird: Dobbanó szívek
Monica Murphy: Second Chance Boyfriend – Második esély pasi
Meghan March: Rád vágyom
Christina Lauren: Gyönyörű rohadék
Emma Chase: Egy ágyban a herceggel
Meghan March: Vágy és szerelem
Kendall Ryan: Szeress és hazudj