Hüp-hüp.
Óriásit csalódtam ebben a könyvben. Lehet, hogy én vártam túl sokat, de akkor is. Ekkorát még soha nem csalódtam egy könyvben.
Muszáj megjegyeznem, hogy a borító tökéletes. Gyönyörű az eleje-hátulja! Egyébként ez az egyetlen ok, amiért nem vagyok hajlandó megválni tőle.
A szereplők. A két legnagyobb hiba a könyvben, Cassie és Jack. Kezdjük Cassievel.
Két dolog van benne, amiért tisztelem és egy picit kedvelem. Ez a határozottsága, vagyis, hogy nem adta meg magát teljesen Jack csábításának. A másik pedig, hogy ő is fotós, ami miatt könnyebben tudtam vele azonosulni. Ez csak a könyv elején, és a fényképezős részeknél történt meg. Legtöbbször, csak magára gondolt. Ez nem így működik egy kapcsolatban. Konkrétan a szarban hagyta Jacket, amikor ő semmit nem követett el. Egy régi tulajdonsága miatt, na meg persze a féltékeny ribancok miatt. Nem volt képe felhívni és beszélni vele. És utána még képes volt Jacket hibáztatni. Voltak jó pillanatai és a visszavágásain jót nevettem, de én a helyében már rég elsüllyedtem volna. Nem, csak az a pár rossz tulajdonsága volt, amit fent megemlítettem. Hisztis, problémát kreál, nem érdekli más, nem hallgatja meg a barátja kedvenc sportjáról a dolgokat, és nem is érdeklődik a baseball után. Bevallom engem sem érdekel a legtöbb sport, de ha a barátom profi játékos lenne, az egyikben kívülről fújnám az összes szabályt, csapat nevét, szponzorokat. És szerintem itt kiteszem a pontot.
Jack Carter. Az ő szájából a cicus becenevet még én is elfogadnám! :) Az tuti, hogy külsőre egy újabb álompasit ismerhettünk meg. Egyébként a belső éne sem rossz. Lehet, hogy Cass hibája, részben. A könyv elején őt is imádtam, mert aranyos volt, ahogy megközelítette Casst. Kitartóan harcolt és próbálkozott dolgokkal, amiknek persze meglett az eredménye. Vicces beszólások, cuki becenév, örök hűség, folyamatos őszinteség, komolyan gondolt szavak. Igen ám, csak hogy az élet nem ilyen egyszerű. Az egyik pillanatban egy előre törekvő, erős, határozott férfit láthattunk, aztán lett belőle egy nyuszi, akit simán átbaszott pardon egy hülye picsa. Itt viszont nem Cass volt a hibás. Jack berezelt, egy sötét fal került a szeme elé és csak azt a mittudjaménhogyhívják ribancot látta maga előtt. Félre lépett? Igen. Megeshet? Igen. Helyre lehet hozni? Igen. Ő megtette? Nem. Ennyi! Egy olyan nyilvánvaló hazugságra nem jött rá, hogy a hajamat lett volna kedvem kitépni. Esetleg egy teszt, ami bebizonyítja a dolgokat?! Ááá. Ilyen hülyeség eszébe se jutott. Aztán ott volt az utána következő még nagyobb hülyesége! Hát akkor tényleg azon voltam, hogy én most szépen kivágom az ablakon ezt a könyvet. De, nem tettem, folytattam. Na, jól van ezt abbahagyom, de nagyon felhúzott Jack, annál a résznél. A könyv végére észhez tért és, ahogy visszaszerezte cicust, nagyon cuki volt! :D Itt elég lett volna annyi, hogy ezért nem fogok úgy istenigazából berúgni!
Melissa a tökéletes barátnő és az egyik mindig józan ember a könyvben!
A másik pedig Dean. Imádom, szeretem, rajongok érte. Csodálatos testvér, barát, szülő az lesz, én tudom. Kétségkívül a legjobb szereplő a könyvben.
Mami és Papi! Bárcsak engem áldott volna meg az isten ilyen szülőkkel/nagyszülőkkel! :)) A két legkirályabb arc.
A többiekkel nem vagyok hajlandó foglalkozni, mert annyira nem szóltak közbe.
Arról a ribancról pedig, csak annyit, hogy egy pénzéhes kurva! Arra sem vettem a fáradságot, hogy a nevét megjegyezzem.
A történetről. Ismeritek, az egyszer fent, egyszer lent kapcsolatokat? Na hát ez pont ilyen volt. Néha borzalmas tetszett, néha pedig borzalmasan szar volt.
Nagyon haragudtam azért, hogy az írónő átugrott egy teljes hónapot a könyv elején, miután az a két idióta összejött. Sajnálom, hogy az a rész kimaradt és helyette jött a felesleges hiszti, dráma stb..
Túl sok, vagy túl kevés? Még magam sem tudom eldönteni. Annyira vártam erre a könyvre! Még a nyáron tettem rá félre pénzt és annyira boldog voltam, amikor megláttam, hogy rendelhető. Lelkesen álltam neki, de kevésbé lelkesen fejeztem be. Sokkal többre számítottam, nem ennyire sablonos, egyszerű történetre.
És igen. A másik nagy hiba. Ez túlságosan sablonos volt. Annyira imádom ezt a szót jó lett volna, ha nem jönnek hozzá azok a felesleges hülyeségek, mert tele volt vicces részekkel, jobbnál-jobb poénokkal. Enyhe romantika, némi szex. Minden, ami a női agynak kell egy kis kikapcsolódásra. De nem. Ide kellett, hazugság, hiszti, dráma, becsapás, megcsalás, visszaszerzés, ígérgetés… És még sorolhatnám, de nem teszem, mert már fáj a csuklóm.
Viszont azt még meg kell jegyeznem, hogy volt egy rész, aminél sírni támadt kedvem. SPOILERES rész veszi kezdetét. Az pedig az volt, amikor Casst megtámadták. Borzalmas. Olyat soha senkinek nem kívánok. Ráadásul elvették a gépét, ami én fotós révén, nagyon átéreztem. Szörnyű jelenet volt, de kellett a könyvbe. Mondanám, hogy a kedvenc részem, de az durva lenne. SPOILERES rész vége.
Nem tudom milyen hosszú lett az értékelés, és hogy milyen hülyeségeket írtam le, mert nem fogom visszaolvasni. Azt írtam le, amit éreztem. Egyszeri olvasásra ajánlom, de nem várjatok sokat ettől a könyvtől.