A ​végzet pereme (Guild Wars 2.) 81% 31 csillagozás

Az eddig megjelent Guild Wars fantasy könyvek ugyanazt a sémát követik, meglehetősen jó hatásfokkal. Végy kb. 4-5 teljesen eltérő fajú, kultúrájú és habitusú szereplőt, tedd össze őket egy csapatba, tedd ki őket különböző helyszíneken és öntsd nyakon egy adag kalanddal és misztikummal. Nagyon figyelj, hogy sose jöjjenek ki egymással, folyamatosan beszóljanak a másiknak..sőt lehetőleg legyen egy olyan fanyar humorú szereplő aki folyamatosan leoltja az összes többit. Legyen köztük azért egy drámai hős is, egy csipet homályos háttérrel, és mindenki kicsit lógjon ki a sorból, hogy könnyebben azonosulhassunk velük.
Kell még a kondérba karakteres gonosz, flúgos mellékszereplő, és egyéb fantasy klisé ízlésesen adagolva.
A tálalás minősége (remek borítófestmény, ajándék könyvjelző) pedig legyen elsőrangú hogy előkelő helyet foglaljon majd el a polcon.
Ezzel a recepttel kellemesen fogyaszthatóvá válik a végeredmény, és az ember jóleső érzéssel dől hátra miután kiolvasta a könyvet.

Az első amit még értékelés előtt úgy érzem kötelességem leírni: IMÁDOM ezt a játékot. Annyira nem, hogy magamtól elkezdtem volna olvasni, ha párom nem veszi meg a köteteket, de örülök, hogy megtette. Ezt azért kell elmondanom, mert főleg ennek fényében írom az értékelést, de igyekszek egy pártatlan véleményt is írni (így aki nem ismeri a játékot szerintem ugorjanak is a 2. részhez).

A könyvről rajongóként:
Guild Wars világa egyértelműen fantasztikus, izgalmas és kalandokkal teli világ, ahol egy szereplő sem maradhat epikus küzdelmek nélkül. A ki tudja hány faj közül, csak néhány emelkedett eddig olyan magasságokba, hogy főszerepet kapjanak a tomboló szörnyek elenni csatában, ahol a pusztítók piramisának legtetején természetesen a sárkányok állnak. Mi más is lehetne egy ilyen világban minden hős fő motivációja: természetesen megmenteni a világot.
Vegyünk egy fiatal ambíciókkal teli lovagot, két tudós zsenit, egy romboló terminátort, egy rémfarkast, egy jég szülötte amazont, egy bölcs természetanyát és lássuk mi lesz. A fő motiváció fajtól függetlenül mindenkiben meg van, de mi is történik ha 5 faj egy-egy képviselője összeverődik csapattá. Természetesen teljes érzelmi káosz: mind a múltbéli sérelmek miatt, mind az egyéni történetek miatt, a kinyírnálak egy botsáskáért és az életem is adnám érted olyan hullámvölgyekben jön 5 oldalanként, hogy sokszor nem lehet eldönteni, mit is vegyen belőle az ember komolyan. Persze ez az összeverődés kötelezően a humort is vonzza magával az egyes szereplők egymás elleni intrikáival, így a párbeszédek nagyon szerethetőek és élvezhetőek. Mivel szinte minden fantasy kategória bele van „töltve" egy-egy szereplőbe, szerintem mindenki meg tudja találni a „szerethető" karaktert.
Igazság szerint tudni kell, hogy ez a könyv azokról a szereplőkről szól, akik „legendaként" szerepelnek a játékban és mondhatni mindegyikük fajának vezetőjévé vált a könyv után eltelt évek során. Személy szerint nagyon örültem, hogy az ő történetüket így összeszedve olvashattam .

A könyvről pártatlanul:
Aki nem ismeri a játékot annak megmondom őszintén, szerintem ezt a könyvet nehéz lehet élvezni a játék ismerete nélkül. Na jó kimondom: önálló könyvként szerintem nem állja meg a helyét. Egy borzasztóan összetett, változatos világról van szó amiben több száz (vagy ezer) faj tengeti mindennapjait és ami minden elemében kiforrott történelemmel rendelkezik, mely fajonként és földrajzi helyenként eltér. Ezeket a mértékeket figyelembe véve…a könyv 440 oldal. Szerintem ezzel mindent elmondtam.
Őszintén szólva nem igazán láttam itt írói kreativitást. Ha valaki odaül rendelkezve némi írói vénával és játszik kb. 24 órát egy ugyan ilyen könyvet össze tudna hozni. Semmivel nem kéne dolgozni, hisz a helyszínek, történelem, fajok, sőt MINDEN párbeszéd olyannyira ki van forrva játékon belül, hogy nem kell mit hozzátenni. Persze ez szinte az összes „írjuk könyvet a játékról" könyvre igaz szerintem. Én csak örülök, ha valaki előzetes ismeretek nélkül nekivág ennek a könyvnek, de csak remélni tudom, hogy ők is megszeretik ezt a világot.

Imádom ezt a könyvet, nagy kedvencem lett. A játék is szenzációs, de itt sokkal jobban át lehetett élni a kedvenc kis csapatom kalandját. Szinte le sem tudtam tenni a könyvet, mert annyira lebilincselő és izgalmas volt. Sajnos számítottam rá, hogy nem olyan lesz a vége, mint amit szerettem volna, de ez várható volt a játék történetének ismeretében. Mindenkinek bátran ajánlom a könyvet!

Tetszett a könyv, olvastatta magát. Jó kis fantasy, pörgős, eseménydús. A karakterek kevésbé kidolgozottak, inkább az eseményeken van a hangsúly. Plusz pont, hogy voltak benne sárkányok!! :) A vége bevallom nem tetszett annyira…nem azért, mert rossz volt, hanem mert nem olyan lett, amilyet szerettem volna. De hát nem lehet minden könyv vége happy end… :)

A történet simán megérdemel még több csillagot is mint az 5 (a játék ismeretével, mert egyébként szerintem nehéz elképzelni egy-két részletet)
Amit viszont a mai napig nem értek, hogy mi a francért kell a szavakat megerőszakolva minden áron lefordítani az idegen nyelvű neveket. A tárgyak/élőlények neveit még megértem, egyértelmű hogy például a thundershrimp-ből (dörgőrák) kellett valamit csinálni hogy mindenki értse, de a nevekkel miért tették ezt?! Főleg hogy van amit nem lehet lefordítani, így elég felemás a dolog.
Nem hangzik jobban az hogy Lion's Arch ahelyett, hogy „Oroszlánív”? Szegény Rytlock Brimstone-ból miért lett Kénkő Rytlock? Glint miért Villóz? Utóbbinál konkrétan jó darabig gondolkoztam mire leesett, hogy kiről van szó….
Áh, sorolhatnám még, rossz volt ezeket olvasni… Ha a fordítást külön lehetne pontozni, jó ha 2 csillagot kapna tőlem.

Remek kis könyv. De miért kellett a neveket lefordítani?
spoiler