Síron ​túli szerető (Fekete Tőr Testvériség 2.) 92% 1224 csillagozás

Picit becsapós a csillagozás, mert nem volt rossz, de az első rész mégis jobban tetszett.
Kevésnek éreztem a cselekményt, inkább a főszereplő pár kapcsolatán volt a hangsúly.
Sajnos valamiért Maryt nem tudtam megszeretni és Rhage viselkedése se tetszett igazán. Szerintem, túl puhány lett, ahhoz képest, amilyennek tűnt az első részben. Az átok, ami súlytotta viszont nagyon ötletes volt.
A fiúkat továbbra is szeretem, jó kis csapat.
John nagyon aranyos kissrác, megmondom őszintén, meg is könnyeztem, amikor spoiler.
Nem volt rossz történet, de még sem az igazi.

Mondjátok már meg nekem, mert nagyon kíváncsi vagyok: csak én tudnám az Őrzőt megfojtani egy kanál vízben?

Óhogycsesznémegajegesmedve! Szíveim! Az egy dolog, hogy vámpírokkal teli könyvet veszek a kezembe. Én, aki úgy kerültem őket, mint a pestisben haldoklót. Az még egy dolog, hogy tetszik is, na de az, hogy az egyik vámpírba még bele is szeressek! Az tűrhetetlen! :D Pedig ez történt. Oh, Rhage! Szívem Rhage-e! ♥

Ami a könyvet illeti… Nem tudtam letenni. Nem. Képtelen voltam. Elrágtam közben egy doboz Oreot, Isten irgalmazzon érte, és faltam a lapokat is. És majd' sírógörcsöt kaptam, mikor vége lett. És mégsem mondom azt, hogy jelentősen jobb volt, mint az első rész, mert nem. Hangyaf…nyival talán. Egy kaptafa. Egy szórakoztató, vicces, megindító kaptafa. ;))
De Rhage! Te szőke, könyörtelen es mégis vajszívű sérült „ember”! Miattad jár az öt csillag! ♥

Folytatása következik! ;)

P.S.: Hagyjuk már a vesszőket, az Isten szerelmére!

Alakul. Egyre jobban alakul, de még mindig nem az a padlót fogtam történet. Nem kérdés, miért szeretik olyan sokan ezt a sorozatot. Rhage könyvére már az előző kötetnél is kíváncsi voltam. Nem mondom, az eleje lassan indult és a szerelmi szálat is olykor erőltetettnek éreztem, de a könyv utolsó egyharmadára teljesen oda lett minden kétségem.
Az Őrzőtől valamiért kiver a víz és nem jó értelemben. Eddig egyáltalán nem szimpatikus, de sokkal izgalmasabb „gonosznak” tartom, mint az alantasokat, akkor is, ha nem az. Azok a részek, az ABC betűivel megnevezett szereplőivel nem igazán izgalmasak.
Bevallom, kicsit másmilyennek gondoltam Rhage-et. Ha már „Hollywood” a beceneve. Kicsapongóbbnak. Igazi rosszfiúnak, valaki olyannak, aki nehezebben áll kötélnek, de ettől függetlenül szimpatikus volt és érdekes volt a másik énje.
Az előrevetített Bella & Zsadist történet már most nagyon érdekel. John Matthew történetére is kíváncsi vagyok.

Huh…szóval két pillanattal ezelőtt fejeztem be a könyvet, elég sok dolog kavarog bennem róla (persze csak jó értelemben) és nem is tudom…Komolyan, miért hagytam ki eddig ezt a sorozatot? Annyira imádom! Komolyan, az ilyen hosszabb könyvekkel, mint ez is, általában lassabban haladok, mert nem pörög úgy számomra, mint mondjuk egy négyszáz oldalas de ez….Amikor tehettem csak olvastam és olvastam. Még az Éjsötét szerető felénél tartottam, amikor berohantam a könyvtárba kivenni ezt, mert tudtam, hogy egyszerűen folytatnom kell ezt a sorozatot, és már most is megőrülök, hogy nincs Zsadist könyve a közelemben, holnap pedig nincs könyvtár…..:((
Szóval már az előző részben felfigyeltem Rhage szexiségére megkapó személyére, és nem csalódtam, annyira megszerettem őt is, meg az egész Testvériséget, hogy komoly elvonási tüneteim lesznek még hétfőig…:D Valahogy sokkal közelebb éreztem magamhoz Őt is meg Mary-t is, mint Wrath és Beth párosát, pedig azért Mary néha már kezdett kihozni a sodromból, de valahol persze őt is meg lehet érteni. És te jó ég, a végén, amikor Rhage az Őrzővel beszélgetett, nagyon kis híja volt, hogy el nem sírtam magam. Aztán meg persze a totális boldogság.:-)) Na szóval egy szó, mint száz, és második rész ide vagy oda, asszem' FTT-függő lettem… Zsadistot akaroom!

Nos ez számomra nagy csalódás volt.

Az előző részét nagyon szerettem, de se Rhage, se Mary nem került közel hozzám.
Az előbbit még csak – csak megtudtam érteni, szerencsétlent még az ág is büntette, az utóbbi, bár kemény életet kapott sorsául, egy hisztis HP – nak felelt meg.
Rendszeresen felidegesített a következetlen viselkedésével, hányingert keltett bennem ahogy Rhage – hez állt sok esetben.

A három csillagot csak azért adom meg, mert a többiek még a „régiek” voltak.
Főleg egy bizonyos páros kötötte le a figyelmemet és ha minden igaz a következő kötet róluk szól.
Ugyan aggódom, ezek után, hogyan is fogok viszonyulni hozzá, de még megvan a reményen tarolni fog a történet.

Hamarosan neki is kezdek.
De ezt még meg kell emésszem.

Kár érte.

Ward elképesztően jól ír, és egy fantasztikus világot alkotott meg a Testvériség tagjaival.
Még mindig nagyon vámpíros és meg mindig nagyon egyedi – jöhet a következő rész! ♥

Ó, Hollywood! Miért csinálod ezt velem?

Nem szoktam rajongani a könyves pasikért, kivéve Jamie Fraser és Havas John kiváltképp nem a szőke tökéletességekért, de most legszívesebben úúúúgy megölelgetném ezt a nagy mamlaszt! :D
Tetszett Rhage és Mary története. Megkedveltem az új szereplőket, Bella-t, John Matthew-t. De jó volt viszont látni a régi arcokat is. Wrath és Beth, a testvériség többi tagja, és a két hatalmas kedvencem Fitz és Butch. :)

A Rhageben lakozó „vadállat” eleinte igazán borzongató volt. Tartottam tőle, hogy a „fiatalok” hogyan fogják tudni beilleszteni őt a bimbózó kapcsolatukba, de a végére őt is megkedveltem. Ettől lett Rhage (hogy is mindjam…?) nyami! xD

Az Őrzőtől én nem kaptam hidegrázást, inkább mondanám azt, hogy tisztlettel tartok tőle. Viszont az Omega… Na, engem tőle ráz a hideg.

Egyre jobban izgat, hogy mi lesz az alantasokkal vívott háború végkimenetele, de előtte méginkább birizgálja a fantáziámat Bella és Zsadist sztorija.

Ennek az lesz a vége, hogy átpártolok a vámpírokhoz :)
Sajnálom, hogy ilyen sokáig halogattam ezt a sorozatot.
Tetszett Rhage és Mary kibontakozó szerelme, bár azt itt is mint Beth-nél furcsállottam, hogy Mary olyan könnyen elfogadta ezt a helyzetet.
De az ahogy lenyugtatta a szörnyet, azzal a tudattal, hogy a testvérek is inkább ezer felé szaladnának, bármilyen sablonos volt tetszett.
Jöhet a következő :)

Anyucikám bocsánatot kérek :) tudom ez nem szabadna, nem nem bírom megállni. Itt a hosszú hétvége és volt négy napom egy könyvre, a könyv majdnem 24 óra alatt kiolvasódott, nem baj jön a következő. Ez tényleg szellemi kábítószer de a legnemesebb fajtából, tisztított ópium csak is a legjobb török mákszemekből. Mary egy fantasztikus teremtés és a sárkány se semmi.
Megyek olvasni mert ez kötelező folytatni.
2.
Elég régen nyilvánvaló volt, hogy nekem ez a sorozatot végig kell olvasnom, újra kezdtem, ugyanúgy, ha nem jobban élvezem mint először. Azt hiszem Potter volt rám utoljára ekkora hatással. Nem érdekel ki mit gondol, Ward tud valamit, egyszerűen a lelkem romantikus húrjain játszik (azok a vámpír pasi nyammi) élvezem, kikapcsol, viszket a kezem, hogy végre kezembe vehessen. (kíváncsi vagyok meddig fog tartani) még nagyon jó érzés.
3.
Még mindig azt gondolom az alantasok nem nőttek fel a sorozathoz.

Ez a rész is ugyan annyira izgalmas és pörgős volt. Soha nem volt olyan, hogy unatkoztak volna a szereplők vagy mi, olvasók.
Már az elején eszembe jutott, hogy az írónő tán nem olyan kegyetlen, hogy az elején megszerettet velünk egy szereplőt, aztán meg elveszi tőlünk. Szerencsére ebben igazam lett, de ott az utolsó pár oldalnál már kezdtem pánikolni, de a végére minden jó lett.
Ebben a részben is kaptunk egy pár új szereplőt, amit nem bánok, csak az a baj, hogy néha már nem tudom hová tenni, hogy a szereplők akkor most kik is.
Az Őrzővel kapcsolatban még nem tudom, hogy mit gondoljak, de az biztos, hogy nagyon szereti szívatni a Testvériség tagjait.