Halhatatlan ​szerető (Fekete Tőr Testvériség 8.) 91% 671 csillagozás

Néhány elolvasott rész után nagyon megszerettem ezt a sorozatot. Nyilvánvaló, hogy a kötetek egyre vaskosabbak, izgalmasabbak, de soha nem érzem őket túlírtnak. A cselekmény sok szálon fut, és azok jól ki vannak bontva. Nem csodálom, miért szeretik olyan sokan.
Már akkor kedveltem JM-t, amikor még olyan kis elesett, pátyolgatni való volt. Tartottam tőle, hogy mi lesz, ha majd megváltozik a személyisége, de szerintem jót tett neki a változás. Xhex pedig teljesen más, mint a sorozatból megismert eddigi női szereplők. Annyira nem érzem őt közel magamhoz, de legalább nem idegesítő és nem drámázott annyit feleslegesen. Őt valahogy Jane és Ehlena után helyezném az eddig megismert hősnők közül.
A történet és a cselekmény az előző részhez képest kevésbé, de izgalmas volt és pörgős. Volt miért és kiért izgulni. Lash volt szerintem az eddigi legjobb gonosz. Szerintem igazi felüdülés volt a sok névtelen alantas után.
Azt sajnáltam, hogy Lassiter alig szerepelt benne. Feltűnt kb. háromszor és ennyi.
Ne már! Mint kiderült, még a zenei ízlése is pocsék és nem igazán fickós, de lehetetlen őt nem imádni.
Ezeken kívül, lehet, csak én érzem így, de, miután a Butch & Vishous szál elmaradt, mintha kárpótolta volna az írónő az olvasókat a Blay és Qhuinn szállal. Aminek annyira örülök.
Egyelőre nem merem előre „elkiabálni”, de Qhiunn és Blay „szerelmi szála” tűnik eddig a legígéretesebbnek. Azt a sok szívfájdalmat már előre érzem, de ebből a fajtából kérek egy nagy adagot. Annyira várom, hogy eljussak a könyvükig.

Már annyira vártam ezt a részt, és IGEN, egy hatalmas, nagybetűs igen… imádtam! Tudom, hogy kb. minden résznél ezt mondom, de ha egyszer Ward olyan fantasztikusan ír. Egyes részekben a cselekmény sokkal jobb és érdekesebb, mint a szerelmi szál, hát itt a John és Xhex páros mindent vitt.
Egyszerűen imádom a csajt, egy bérgyilkos, aki könyörtelen, mindent túlél és nem támaszkodik másokra, mégis, John képes volt megpuhítani.
Úristen… ez a könyv fenomenális, katarktikus, és perzselő – mert ó, igen, a szexjelenetek halálosan jók, talán az eddigi könyvek közül a legjobbak ;)
John pedig, ahh… John az én kedvencem, ^^ annyira örülök neki, olyan gyönyörű befejezést kapott az ő sztorija is.
A végére még annyit, hogy:
Juuj, Qhuinn féltékenykedett, a kis édes. A következő könyv, amit már úgy istenigazából várok az övé és Blayé, már most is örömmámorban vagyok, hát még akkor mi lesz :)

Egy vallomással tartozom: a testvérek vagy leendő tagok közül John kedvelem a legkevésbé, ebbe talán belejátszik, hogy nagyon vártam mikor átalakul akkor talán visszakapjuk Dariust, akit sokkal jobban érdekel a múltjával, kifinomult ízlésével és kalandjaival együtt. Nagyon szerettem a naplós részeket, abból többet olvasnék, ahogy pl a rendezői változatot nem tudtam mire vélni, remélem csak egy újabb szál, nem egy felesleges közjáték. Xhex jobban csipem, de nála is vannak még fehér foltok amit érdemes lenne kitölteni. Kicsit nem szeretem rész volt ez, Őrzőt kimondottan sajnáltam, Lash végre meglátogatta apucit ami kimondottan jót tett a közérzetemnek, még is hiányoztak a testvérek, hol van az eredeti nagy négyes ? mi történik velük ? inkább csak a felek jelentek meg.
Sajnos még ez se tudja elvenni a kedvem, kell most még egy rész, mivel Manny doktor sorsa elég régen izgatja a fantáziám.
2:
Nem emlékszem először eltört e mécses, de most párás a szemem. Talán Xhex a legkedvesebb női szereplőm, kedvelem az elátkozottak klubjának minden tagját, másodszorra John is jobban meg tudtam érteni. Nagyon jó kis rész ez a lejtmenet után nálam most tért vissza az eredeti hangulat. (igaz lesz még mélység, de most a Gyógyító jön akit nagyon de nagyon szeretek)

Miből lesz a cserebogár?
Felnőtt a kis nyüzüge John Matthew és méltó tagja a testvériségnek :)
Jól csűri csavarja Ward a dolgokat, bár az a szellemvadászós dolog kicsit kizökkentett a történetből, mert abszolút nem sejtettem, hogy mi lesz a vége.
Nem mondom, hogy Xhex nem volt szimpatikus az előző történetekben, de addig, amíg ott a kemény bérgyilkos oldalát ismertük, itt megmutatta, hogy egy a feléhez ragaszkodó, érző lényről van szó.
Nagyon hiányoltam a háttérből egy kicsivel több FTT tagot, de így is nagyon tetszett.

„Néha elsöprő vihar kell ahhoz, hogy valamit rendesen megtisztítsunk.”

Sajnos nagyon kevés időm volt olvasni, amikor viszont naponta 15-20 percre a kezembe tudtam kaparintani a könyvet, akkor úgy haladtam vele, mint az álom. Egy pillanat alatt Caldwellben találtam magam és teljesen kizártam a külvilágot.
John Matthew már az első megjelenése óta az egyik kedvenc karakterem, így nagyon örültem neki, hogy ő is kap egy kötetet. Xhexszel kapcsolatban nem voltak igazán mély elvárásaim. Arra voltam nagyon kíváncsi, hogy Wardnak sikerül-e velem úgy megkedveltetni a karaktert, mint a többi fél esetében. Jelentem sikerült neki. Élmény volt olvasni, ahogy minden fejezettel egyre többet tudok meg róla, egyre jobban kinyílik a számomra.
Nagyon kíváncsian várom Payne és Manuel Manello sztoriját. :)

Ó John, John!!
Hogy tud egy férfi ennyire szeretni, elfogadni, tisztelni egy nőt. Néha úgy éreztem Xhex meg sem érdemli. Aztán meg úgy, hogy összeillenek.
Miken kellett keresztülmennie ennek a szegény nőnek. Nem csodálom, hogy olyan kemény csaj lett belőle. De szüksége van Johnra :) Hogy egyensúlyba legyenek.
Még mindig imádom a sorozatot, örömmel olvasom újra a köteteket. Tetszik a vámpírok világa.

Na drágáim, ez sajnos nem az én könyvem volt. Egyszerűen nem került közel hozzám se John, se Xhex. Lastól a falra másztam, Q és Blay pedig kiborító. A Muhrder-es fejezeteket fantasztikusan borzasztó volt olvasni. Volt egy-egy jelenet, ami tetszett spoiler Payne szála is jó volt ;)
Q#ßw@ra nyújtva van ez már, nem is értem miért kell?!
Tudjátok mi tetszett ebben a részben a legjobban?? Volt egy, igen egyetlen egy mondata Phurynak. Csak egy. Ötvenszer elolvastam. 5 percen keresztül csak azt az egy sort bámultam és olvastam újra és újra. Ez beteges! :D ♥

Szóval, nagyon-nagyon remélem, hogy a következő rész jobb lesz, mert ez számomra tényleg csapnivaló volt.

P.S.: Vessző nem volt. De helyette megjelent az az ELKÉPSEZTŐEN trágár jelző, hogy: fajankó! Kihaltam!

Jár az öt csillag, mert volt olyan rész, amit fele ennyire sem élveztem. Viszont a kis pszichológusnak készülő énem egy picit megint belerondított az olvasás élményébe. Lassan el kell vele beszélgetnem.
Én szeretem a Xhex és John párost. Keresztül mentek azon, ami miatt szeretnék pszichológus lenni. Néha idegesítettek, de Xhex kivétel a női karakterek közül, amit nagyon bírok. John… nem tudom. Iránta nem érzek semmit, úgy elvagyok vele.
Ellenben a meleg párocskánk már most kiidegelt, nem tudom mi lesz, ha a saját történetükre kerül sor. Több pasi hiszti mint az eddigi könyvekben összesen…
Úgy emlékeztem, hogy Payne-t szerettem. Hát ezt az érzést most meg sem közelítettem. És félve állok neki a könyvének, mert rossz emlékeim vannak róla. Nem hiányzott még ez a rokoni kapcsolat is. Egyre már fény derült ugyanebben a kötetben.
Hiányoltam az Árnyékokat, és Lassitert is, keveset szerepeltek. Elég borongós hangulatú ez a rész, ami érthető, csak ez a banda tud vidám is lenni két rossz dolog között. Viszont a tetkó és George kárpótolt egy picit. :)

Istenem Én ezt egyszerűen imádtam! John és Xhax mindig meglepnek valamivel. Na és milyen cukik már együtt??? Egyszerűen fantasztikus,és hogy így már kezdek közeledni a végéhez egyre jobban csak megszeretem ezt az egész sorozatot!!!!
Listácska:::
1. John és Xhex
2. Rhage és Mary
3. Zsadist és Bella
4. Butch és Marrissa
5.Rhevenge és Ehlena
6. Phury és Cormina
7. Vishous és Jane
8. Whart és Beth
Nagyon nehéz már listát állítani,de akkor is :D

Második olvasásra sokmindent másként látok. Pl. amikor először olvastam nem szerettem Xhex-et, egyszerűen sehogysem tudtam közel érezni magamhoz, most viszont egészen megértettem, megkedveltem. John ahogy halad előre a sorozat, szinte minden részben van valami szerepe, ami miatt kezd kicsit sokká válni. De most, újraolvasva a saját könyvét, megint rájöttem, hogy mitől szerethető ő. Nagyon megérdemelte már a boldogságot. Ezt a részt azért is élveztem, mert a párhuzamos történet Dariussal és Tohrral nagyon feldobja az egészet. Emlékszem, első olvasásnál leesett az állam amikor összeértek a szálak. Szerintem ez a “reinkarnáció” dolog zseniális húzás volt Ward-tól, bár azt is hozzá kell tennem, rohadtul bosszant, hogy ez végül nem derül ki :(
A legnagyobb problémám a könyvvel Qhuinn és Blay szerencsétlenkedése. A hajamat téptem már tőlük komolyan. Qhuinn akármekkora macsó, mégsem képes a sarkára állni, és ez végülis azt jelenti, hogy tulajdonképpen egy besz*ri nyúl. Az ő “kapcsolatuk” szörnyen el van húzva, talán ki merem jelenteni, hogy ez a sorozat legidegesítőbb szála.
Lash brutális… Egy igazi horrorfilm szereplőt látok magam előtt vele kapcsolatban. Attól a perctől kezdve gyűlöltem, hogy megjelent, és ezt mindig tudta fokozni. A leggonoszabb ellenséget testesíti meg, még az Omegán is túltesz. Megkapta amit érdemelt. Csak sajnos elég sovány volt a megtorlás…
Összességében jó rész volt, bár második olvasásra sem került az élvonalba nálam.