A ​vadállat (Fekete Tőr Testvériség 14.) 94% 352 csillagozás

A kedvenc párosom abszolút megérdemli a maximális csillagozást, és örülök, hogy az írónő nem felejtkezett meg róluk. A testvérek drámái mellett egyre kevesebb idő jut az alantasokra, amit cseppet sem bánok, mert elég egysíkú az egész banda. Az első jelenet azonban kitett magáért és rendesen megalapozta a történetet. Sokkal jobban érdekeltek a testvérek. Xcor nem annyira, bár ő sem tűnt el, és Assail, aki kezd megváltozni. Kíváncsi vagyok, hogy az írónő összehozza-e újra Marisollal. Aztán ott van Layla a babákkal. Mindenki értük izgul, míg Layla meg Xcort nem tudja elfelejteni. A poénokról Lassiter gondoskodik, és persze van néhány édes jelenet is, ahogy Bitty és Rhage barátkoznak. Kapunk egy újabb mellékszálat, egy újabb féltestvér, akiről gondolom még hallunk. De szerencsére a főszálra elég idő jut.( Némelyik részben mintha az írónő elfelejtette volna, hogy kiről szól a könyv.)
Lukács Andi remek fordítása is plusz csillagot érdemelne.
Alig várom a folytatást.

Még mindig a Vadállat és a Király számomra a legkedvencebb rész!♥ Lehet, hogy Rhage és Mary első olvasásra nem lettek nálam akkor kedvencek, mint mondjuk Wrath és Beth, de ebben a részben bebizonyították, mennyire tökéletesek is együtt. Imádom, hogy Rhage tényleg egy nagy ölelgetnivaló mackó, csupa szívvel és őszinte érzelemmel.
Köztük ha bármi rossz is történik Mary-vel, képesek mindig egyszerűen megoldani, mert beszélgetnek róla. Ha az elején be is zárkóznak, később mindig megnyílnak egymás előtt, és ez nagyon szép. ^-^ Minden egyes romantikus pillanatukat öröm volt olvasni.
Ami ebben a részben még nagyon tetszik, hogy mindegyik szemszög érdekes. Igen-igen, számomra Xcor-Layla szál nem annyira, viszont itt tényleg a minimumom volt, így imádtam. :D
Annyi új érdekes szereplőt is kaptunk: Bitty, Jo, Markcus
Mennyi új lehetőség rejlik bennük. Izgatottan várom, hogy fog alakulni a sorosuk a továbbiakban.
Most rendesen kitört rajtam újra az FTT láz. Úgy érzem fel kéne lapoznom újra pár részt. :D♥

Már egy éve, hogy belekezdtem ebbe a sorozatba és egyhamar a kedvencemmé vált. Szeretem J.R. Ward írói stílusát, világát és nagyon szeretem a karaktereit. Akkor is, ha a női szereplőire fele akkora figyelmet sem fordít, mint a srácokra. Most, hogy már az összes magyar nyelven is megjelent részt olvastam, ki merem jelenteni, hogy a 《Testvériség》tagjai közül Rhage lett a kedvenc, de Lassiter nálam az abszolút #1. Olyan vicces!
Vele kapcsolatban van egy sejtésem, de lehet, hogy nagyon tévúton járok. spoiler 《talán, talán, de csak talán》összehozza őket. Persze ez csak egy teória. Remélem, egyszer elkészül Lassiter kötete is, mert az biztos, hogy azt soron kívül, mindent félre téve venném előre.
Visszatérve a könyvhöz, már nagyon vártam, hogy újra Rhage-ről olvashassak, mert a 2. kötet óta nagyon elvolt ő a háttérben a hol zöldalmás, hol szőlős nyalókáival. Nagyon jó párost alkottak Maryvel. A már nem is annyira kislány Bittyt is hamar megkedveltem, mert nagyon szeretni való, kedves teremtés. Mégis zavart egy picit, hogy a főszál gyakorlatilag róla szólt és nem Rhage-ékről.
Assail pedig ebben a részben már Rehvenge Pro, és nem Lite. Nem csak azért, mert már sokkal többet szerepeltette az írónő, hanem azért, mert kezdem őt egyre jobban megkedvelni. Csak hagyja el azt a shakespeare-i beszédet, mert az olyan karakteridegen tőle.

Uuuugy vártam már ezt a könyvet. Nekem tök mindegy ki a föszereplö, a lényeg, hogy a Fekete Tör Testvériség tagja legyen az illetö. Bevallom Rhage és Mary elsö kötete nem a kedvenc volt, tul sok volt Rhage tökéletességéböl. Most nem ezen volt a hangsuly, inkább Bittyröl szolt, ami tetszett. Bittyi nagyon szerethetö karakter lett, imádtam amikor megsimizte a vadállat pociját :) Sajnos szegény nem randizhat soha :), de ugy gondolom nagyon is illik Dárius házába. Jaaaj és a kedvencem Z , elsö találkozása Bittyvel. Ollllyan cukorfalat volt :)
A mellékszálak közül.nekem Assail volt a kedvenc, nagyon várom már az ö könyvét is. És persze érdekel Marcus sorsa is :)

Elmondani nem lehet, mennyire hiányoztak a fiúk és az ő feleik.
Végre – majdnem 3 év után – ismét olvashattam róluk. És most sem csalódtam. Szerintem soha nem is fogok.
Rhage, Te őrült és édes lila nyúltilop! Hát nem még jobban megszerettelek!
Nagyon várom a következő részt. *-*

A csillagok száma nem is kérdés. :)
Rhage az egyik kedvenc testvérem. Mary pedig igazi jó karakter. Nő létére is belevaló, ha élhetek ezzel a szófordulattal tökös csaj. A vadállatról már nem is beszélve. Az a sárkány annyira cuki. *-*
Az alapból csodálatos párost most az írónő megfejelte Bittyvel. Nagyon szorítottam végig, hogy megkapják a jól megérdemelt boldogságot.
A könyv nyitó jelenete annyira durvára sikeredett, hogy még pislogni sem mertem. Ward rendesen rám hozta a szívbajt. :O
Az alantasok lemészárlása kifejezetten jó ötlet volt. Nem kedvelem őket, bár ez szerintem senki számára nem meglepő. De kezdenek egyre idegesítőbbek lenni. A jelenlétük fontos, mert a gonosznak is jelen kell lennie a könyvben, de már villanthatna valamit az Omega.
Laylaért aggódtam, de nem a karakter miatt, hanem csak és kizárólag a babák egészségéért. Eléggé zavart, hogy nem velük törődött, hanem mindig Xcor körül jártak a gondolatai és nem a gyermekein. A következő rész róluk fog szólni, ezért remélem, hogy kicsit jobban megkedvelem majd a leányzót. Az utóbbi pár kötet alatt kissé elegem lett belőle. Viszont az, hogy Xcor spoiler, az egy nagyon érdekes szál lehet.
Assail továbbra is egyre nagyobb kedvenc. Örülök, hogy kapott saját könyvet, mert hátha akkor többet is megtudhatok róla. Szóval visszatérve ide. Az a jelenet, amikor spoiler, aztán pedig, amikor spoiler ah, olyan jó értelemben volt borzongató. Szorítok érte, hogy az elvonó zökkenőmentes legyen.
Az új női karakter Jo megjelenése is érdekes új kapukat nyit meg. Főleg, hogy spoiler, és ezek szerint spoiler is egyben. Mindig azt hiszem, hogy Ward már nem tud több csavart bele szőni a könyvekbe, de rá kell jönnöm, hogy mindig kitalál valami újat és megismételhetetlent.

Nos, most már tudom, hogy kit cipeljek magammal, ha valamikor szájról olvasós tanfolyamra adnám a fejemet. Jaj, Rhage, még mindig nevetek! :D
Nagyon-nagyon jó volt ez a rész. Igaz, hogy annyit sírtam rajta, mint három másikon, de minden elhasznált zsepi megérte Rhage, Mary és spoiler boldogságát.
A mellékszálak közül Assail szála volt a legizgalmasabb, igencsak elkezdte birizgálni a fantáziámat, hogy van-e más oka annak is, ahogy Markcusra reagált, és örültem, hogy végre Layla is túl van a spoiler, ideje volt már. A befejezésen viszont felhördültem: minek ide egy újabb féltesós kapcsolat? spoiler, na ne már! Illetve miért érzem azt, hogy V és Jane szála sincs még teljesen elrendezve?
Mindenesetre az imádatom továbbra is töretlen a sorozat iránt, úgyhogy görbüljön az az 5 csillag!

Először szeretném megköszönni Lukács Andrea ( @LadyA_) áldozatos munkáját. Szerencsések vagyunk hogy sok-sok sorozattól eltérően a testvéreken van egy lelkes tolmácsuk, aki születésüktől fogva gondozza, dédelget és magáénak érzi az FTT.
A könyvről így magyarul se sokat változott a véleményem, nem a legjobban szeretett rész (a következő benne van az első háromban) Rhage lement plüssmaciba ami szerintem nem igazán állt jól neki, nekem kicsit sok volt a vízi csata utógondozása (egyszer elmegy, kétszer na ne fárassz! de ennyiszer?) Jós részek majd egyszer, Assail pedig megvett kilóra a unokatesóival együtt :) Valójában ez a rész a harmadik évad második kötetet, első évad vége a „Megváltott szerető” másodiknak a „Király” és a sorozat folyatódik most már remélem tényleg elmondható szép, szinkronos változatban.

Szép volt, mint mindig. Őszintén szólva, én nem lelkesedem azért, hogy új könyvet kapjanak régi szereplők, de a Királyt imádtam, és ott tudott Wrath igazán a szívembe kerülni, és ez sem volt rossz. Nekem semmi bajom nem volt sem Rhage sem Mary viselkedésével. Sajnos mostanában egyre több emberrel találkozom, akik ezzel a problémával küzdenek. A sok komolyságot pedig most is olyan jól ellensúlyozta a testvérek hülyéskedése. Kis hableány… Kész voltam. Imádom ezeket az idiótákat.
Bár Bittyvel egy percig nem volt bajom, engem idegesített, hogy folyton minden körülötte forgott.
De nagyon szép lett a vége.
Assail részeit imádtam a legjobban. És úgy érzem, ha már működik ez a régi testvér, új könyv formula, hogy újra rendesen V bőrébe kéne bújnom. Nagyon jó lenne.
Néhány faji sorsfordító esemény is történt, és most minden még izgalmasabb.
Alig várom a következő könyvet, főleg, hogy Layla és Xcor könyvek óta tartó felvezetése hogyan folytatódik.
Örülök, hogy megint Caldwellben jártam ennyi idő után.

Imádom Wardot és az általa felépített világot!!!
Annyira jó, hogy a nagy Happy End-ek után még kapjuk a kedvenc párosaink történetét.
Mert ugye a nagy boldog végek után még lehetnek akadályok, aggályok, félelmek, kisebb-nagyobb viták.
Ez a könyv az egyik legjobb, hanem a legjobb történet eddig a Fekete Tőr Testvériség sorozatban!
Imádom Rhage-t és Maryt is. Az egyik kedvenc párosom. Rhage eddig még a 4-5. helyen volt a pasik sorjában, de ezzel felszáguldott az első helyre Zsadist mellé.
Nagyon tetszett, hogy Rhage kapott egy új értelmet az életének.
Nagyon is értettem mind a kettőjük dilemmáját. Főleg Rhaget.
Teljesen igaza volt. Mert hát neki még a halál sem volt eltántorító erő, mert az Árnyékba vinné Maryt is. Így viszont, van tétje mindennek.
Igazán szépen fejlődtek tovább, mint pár, férj és feleség.
Ezek az érzelmek, az izgalmak! Végig olvadoztam, vagy aggódtam.
Hatalmas élmény ez a könyv!
Kedvenc!!! *-*