The ​Return of the Shadow (The History of Middle-earth 6.) 2 csillagozás

Mestermű in the making. Ha azt mondom, iszonyat érdekes volt látni, ahogy egy szimpla ötlet (t.i. hogy folytassuk A babót) kibontja a szárnyait és nemcsak hogy történet kerekedik belőle, de addig bonyolódik, amíg magán túlnőve hasítja az irodalom egét, mint kilenc dühös nazgûl*, akkor az nem adja vissza az élményt. Ez amolyan „rendezői változat”, alternatív jelenetekkel és mindennel, ami a töltőtollon kifér, A Gyűrűk Ura evolúciója a maga zsákutcáival** és csavaros mellékágaival. És ó, hogy elolvasnám azt a (soha meg nem született) teljes verziót is, ahol Vándor egy hobbit, aki évekkel azelőtt Bilbó példájára otthagyta a Megyét, és amiben a gonosz Szilszakáll foglyul ejti Gandalfot!
Ez a könyv – illetve hát nem ez a könyv, hanem A Gyűrűk Ura – azon kevés példák egyike, amikor a folytatások jók, és valószínűleg az egyetlen példa arra, amikor nemcsak megütik az első színvonalát, hanem komplexitásban, történetben és kidolgozásban egyértelműen messze túl is szárnyalják. Nekem megdöbbentő, hogy Tolkiennek semmi koncepciója nem volt, amikor leült írni, azon kívül, hogy Bilbó vagy egy másik hobbit újabb kalandra indul – és egy GyU született belőle. Elképesztő, tényleg. És a kötet végére, amikor épp csak elér a csapat Moriába, még mindig nem állt fel az a Szövetség, még mindig nincs szó Rohanról és Gondorról és Aragornról sem, pedig már fényévekkel vagyunk a „végül is ki induljon kalandra és miért” dilemmától. Látni ezt az egész folyamatot egyszerűen annyira izgalmas, hogy rögtön nyúltam a következő kötetért, és remegve várom, hogy mik derülnek ki Moriáról.
Mellékhatásként újra akarom olvasni A Gyűrűk Urát és megint hordom az Egy gyűrűmet, hagy nézzenek nerdnek.

*És barokkos hasonlatokra késztet. Bocs.
**Pl. azt el nem tudjátok képzelni, hanyadik verzióra jutottunk el addig, hogy a négy hobbit Frodó, Samu, Pippin és Trufa legyen. Tolkien nagyon szerethette a hobbitokat, mert rengeteget pepecselt ezzel. Is.

Hát én ezt nagyon élveztem. Eddig tök nagy Tolkien-rajongónak gondoltam magam, kb. tízéves korom óta szeretem a pasas műveit, de ez a könyv annyi újat mondott, hogy hihetetlen. Aki nagyon szereti A Gyűrűk Urát, annak mindenképp ajánlott olvasmány.