The ​Lord of the Rings 75 csillagozás

J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings

J R. R. Tolkien THE FELLOWSHIP OF THE RING In a sleepy village in the Shire a young hobbit is entrusted with an immense task. He must make a perilous journey across Middle-earth to the Cracks of Doom, there to destroy the Ruling Ring of Power – the only thing that prevents the Dark Lord's evil…

Eredeti megjelenés éve: 1955

>!
HarperCollins, London, 2012
1568 oldal · ISBN: 9780007488308
>!
Mariner Books, Boston, 2012
432 oldal · ISBN: 9780547928210 · ASIN: 0547928211
>!
HarperCollins, London, 2011
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780261103573

36 további kiadás


Enciklopédia 26

Szereplők népszerűség szerint

Gandalf · Aragorn · Legolas · Zsákos Bilbó · Csavardi Samu · Gimli · Faramir · Éowyn · Pippin (Tuk Peregrin) · Galadriel · Zsákos Frodó · Boromir · Trufa (Borbak Trufa) · Szilszakáll · Gollam · Éomer · Elrond · Szarumán · Théoden · Ifjú Eorl

Helyszínek népszerűség szerint

Moria · Gondor · Lothlórien · Rohan


Kedvencelte 29

Most olvassa 37

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

>!
NannyOgg SP
J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings

The Fellowship of the Ring

Tizennyolc év és nem is tudom, hány újraolvasás után még mindig képes vagyok teljesen elvarázsolódni, beszippantódni, és végig izgulni A Gyűrűk Urát, mint akkor először. Változatlanul nem tudom viszont három értelmes mondatban megfogalmazni, hogy mi az, amiért képes vagyok újra és újra elővenni és tövig rágni rajta a körmöm, és közben azon keseregni, hogy tulajdonképpen sohasem fogok Középföldére költözni és orkok ellen harcolni. Az egész valahogy annyira szép és szomorú, annyira hősies és közben mégis emberi. Egy leendő király, akiről jóslatok szólnak és egy ősi nemes nép sarja leáll bozótot járni és hobbitokat terelgetni? Egy hatalmas és erős maia tűzijátékot szervez szülinapi zsúrokra? Na ezért. És mert a barátok tűzön-vízen-bányán keresztül kitartanak egymás mellett, bár tudják, hogy a puszta ötlet, hogy sompolyogjanak be egy orkoktól és egyéb borzalmaktól hemzsegő, magas hegyekkel elkerített országba, ahol a főgenya kifejezetten az ő nyakukat akarja kitekerni – őrültség. Ide nekem a pátoszt! Ide nekem az orkokat!

Az első kötetet különösen szeretem. Amikor Gandalf elmeséli Frodónak, mi történt aközben, amíg Bilbó a törpökkel ment sárkányt ölni, és leteszteli a Gyűrűt, és kiderül, hogy az tényleg az Egy… Amikor Völgyzugolyban tanácsot ülnek… Amikor Moria felé veszik az irányt! Moria amúgy is a szívem csücske, lehet, hogy szakmai ártalom, bár már kiskoromban is megmagyarázhatatlanul vonzottak a felhagyott mélyszíni bányák, de az a két fejezet szerintem a világtörténelem legizgalmasabb szépirodalmi túlélő-horrorja. Reménykedem, hogy egyszer találnak egy doboz elkallódott Tolkien hagyatékot, ami tartalmazza az egész Moria-történetet, a fénykortól Balin Végzetéig.

Ugyanakkor kövezzetek meg, de Bombadil Tomát sosem tudtam hova tenni. Ez a „hatalmas vagyok és ősöreg, de manapság már csak énekelgetni és gagyogva beszélni van kedvem” karakter bennem inkább egy álcázott baltás gyilkos benyomását kelti, mint jóságos csodatevőét, és mindig is tartottam tőle. Tudom, hogy elcsépelt meg arcpirító meg felségsértés ilyet mondani, de tényleg olyan, mintha beszívott volna. Esetleg meghibbant, de minden esetre az Alice Csodaországban-ba jobban beleillene, mint Középföldére. Lehetne ő a Kalapos. Szóval őt sosem szerettem, és ez ugyanúgy nem fog változni, mint ahogy az sem, hogy újabb 18 év múlva megint várni fogom az estéket, hogy olvashassam A Gyűrűk Urát, és napközben pedig azon frusztrálódom majd, hogy olyan haszontalan dolgokkal kell töltenem a napom nagy részét, mint munka meg evés. Mint most.

The Two Towers

Megspórolva a szokásos NannyOgg-féle jajdeszeretemAGyűrűkUráthajráGandalf♥ ömlengést: ez a Szilszakáll milyen egy tündérbogár már, nem? Olyan, mint egy kedves nagypapa, aki jámboran elburárumozgat az unokákkal egészen addig, amíg a gonosz Jancsika a szomszédból csúfolni nem kezdi a kis Marika plüssnyusziját, mert akkor azért mérgesen feláll, és elindul rendet vágni a purdék között. (És viszi a haverjait is.) De azért a kedvencem A két toronyból, lássuk be, akkor is Gollam marad. Nem tudok mit csinálni, én szeretem Gollamot. Mindig egy apró kölyökkutya jut róla eszembe, ami minden igyekezete ellenére sem tudja nem szétrágni a cipőidet. Nem tudok haragudni rá.
Azért le a kalappal Göncz Árpád előtt is: mindig akkor döbbenek rá, milyen szuper a fordítás, amikor az eredetit olvasom. Treebeard – Szilszakáll, Quickbeam – Hamariberkenye, őszintén? Szerintem a magyar sokkal jobban hangzik.

The Return of the King

Az utolsó kötetben Tolkien először darabokra töri a szívem, aztán ugrál rajta. Ha egyet kérdezhetnék tőle, az lenne a kérdésem, hogy miért rombolt le minden csodálatos birodalmat, amit létrehozott, és miért ér szomorú véget (így vagy úgy) minden szereplője, aki pedig úgy megérdemelné, hogy boldog legyen. Én sem szeretem, amikor a „jó” maradéktalan győzelmet arat a „rosszon”, és aztán élete végéig csak makraméval és gyermeknemzéssel fogalakozik, de nem sok ez egy kicsit, hogy Középfölde összes győzelme csak ideiglenes, és a végén úgyis mindenki meghal, minden várost elhagynak, a tündék elhajóznak és lekapcsolják maguk után a villanyt, és csak az uncsi emberek maradnak, se gyűrűk, se entek, se gonosz árnyak – tisztára, mint az ún. „életem”, hát cseverből vederbe, köszönöm szépen.
Szóval először Gondor ostromát pityergem végig általában („Gandalf legyőzte!” „Éowyn legyőzte!” „Théoden meghalt!” „Jön Aragorn!” ésatöbbiésatöbbi, ennyi hősiességet és pátoszt egyszerűen nem bírok elviselni), aztán hogy végre beszenvedték a Gyűrűt a Katlanba, aztán hogy persze-persze, de most már a tündék el fognak húzni, aztán hogy jaj a Megye, és a tündék (és Gandalf!) tényleg elhúznak, és utána még ott van a Függelék, basszus, ahol persze még Aragorn és Arwen* vége is részletezve van, biztos ami biztos, de előtte még párszáz törpöt is lekaszabolnak az orkok, és ezek után könnyű szívvel, hogy „milyen jó kis könyvet olvastam”, széles mosollyal az arcomon vessem bele magam a saját fizikai valóságomba… aha. És ezen nem segít a NannyOgg30évesvagy és az egycsakegyfantasy**.
Két rövid megjegyzést nem tudok még magamban tartani. Az egyik, hogy a Függeléktől mindig dobok egy hátast. Az első x oldalát olvasva, amíg „csak” kronológiáról meg családfákról meg királyokról van szó, azt gondolom, hogy Tolkiennak elég élénk volt a fantáziája, és ez milyen jó. Persze ez a fejemben úgy zajlik le, hogy „aszta, nem igaz, hogy erre egy ember egyedül képes volt!”. De amikor elérek a nyelvekhez, kiejtéshez, íráshoz és etimológiához, és emlékeztetnem kell magam, hogy ilyenek amúgy nincsenek, ennek a szónak nincsenek quenya és sinda megfelelői, mert ez a szó nincs, ez a nyelv sincs, és egyáltalán, quenyák meg sindák sincsenek, na, az a fejemben így zajlik le: !!!!!!!!! Ilyenkor mélységes tiszteletet és csodálatot érzek Tolkien iránt.
A másik dolog ennél prózaibb: nem szeretem Samut. Sosem szerettem Samut. Samu idegesít. Az anyáskodása is idegesít, a „jajédesgazdám” is idegesít, meg hogy egy genya Gollammal, az is idegesít. Ha én lettem volna Frodó, még a Tűzkatlan előtt idegösszeroppanást kaptam volna tőle.

*Akarom, hogy tudjátok, hogy szerintem Arwen egyáltalán nem illik egy olyan vagány dúnadánhoz, mint Aragorn, és én mindig Éowynnak szurkolok, aki képes felemelni a fenekét és jól legyilkolászni mindenféle félelmetes entitást ahelyett, hogy otthon ülne és vitorlát hímezgetne, amíg tiszta nem lesz a levegő. Eddig még sosem jöttek össze, majd talán a következő újraolvasás alkalmával.
**Amúgy én nem sorolom A Gyűrűk Urát a fantasy műfajba, mert én hivatalosan nem szeretem a fantasy-t. És igen, Terry Pratchett sem fantasy. Kéremkapcsoljaki.

>!
HarperCollins, London, 2007
624 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780261102378
9 hozzászólás
>!
Lahara ISP
J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings

Azt kell mondjam, bizony nem egy kezdőknek való szöveg, és előfordulnak szép számmal ismeretlen szavak, de amit felismertem belőle, az hasonló reakciókat váltott ki belőlem, mintha magyarul olvasnám, és Grey Havensnél még meg is könnyeztem, bizony.
Azért azt még hozzá kell tennem, hogy nem most olvastam utoljára angolul, és remélem, legközelebb nem fogok ilyen sokáig ülni rajta, mert igazán nem ezt érdemli.
Akárhányszor, ha olvasom, képes vagyok azt hinni, hogy ez egy történelemkönyv, és emlékeztetnem kell magam, nem, nem az, ez csak Tolkien fejéből pattant ki, nem történelem, és én nem vagyok sem hobbit, sem tünde, sem törp.

1 hozzászólás
>!
Lisie87 P
J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings

Ha tudnék adni 5-ből 10-est azt adnám! :) Angolul is nagy élmény volt olvasni. Amikor először olvastam egy téli szünetben, szinte magába szippantott, nem volt rész, amit nem szerettem volna. Annyira jó ez a könyv, hogy nem tudok mit írni róla, mert aki olvasta tudja, aki még nem, annak ajánlom, hogy sürgősen vegye a kezébe! :D

>!
Papusz SP
J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings

Majd' megszakadt a szívem, amikor ma visszavittem a könyvtárba.

Igen, tényleg nem pörög túlságosan, de szerintem épp ettől olyan jó, mert épp ettől olyan, mint amilyennek mondjuk az elfek krónikáit képzelem. Benne van minden és mindenki, aki csak egy kicsit is hozzátesz a történethez, és nálam külön jó pont, hogy nem csak a főszereplőre koncentrál, hanem egyben mutatja meg, mi történt akkoriban. Van előzménye, van utózmánya folytatása, épp olyan, mint egy jobb történelemkönyv – és ettől rettentően hihető. Na meg attól, hogy a pozitív szereplők nem tökéletesen jók, és a gonoszak sem tökéletesek, még ha azt nem is mondanám Sauronra, hogy nem tökéletesen gonosz… bár Gollumra például már mondhatnám (poor little Sméagol)
Kész, imádom, csillagos ötös.

>!
Cendrillon0002
J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings

Jó volt nyáron újraolvasni eredeti nyelven,hogy aztán egy hónappal utána magyarul is elolvassam.Életem egyik legmeghatározóbb könyve,egyik abszolút kedvencem.Tudnék róla áradozni 1000 oldalon keresztül…de a filmeket nem szeretem,mert szerintem azoknál egy kicsit nagyon hiányzik a háttértörténet(Értsd.:meg tudom érteni,ha valaki kamaszagy butító hülyeségnek tartja,mert szerintem a film alapján nem mindenki számára egyértelmű ,hogy mi a francért ugrálnak egy rohadt gyűrű körül).
Hamarosan újraolvasandó!

>!
hablaty P
J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings

Valószínűleg az elvetemült Gyűrűk Ura rajongók meg fognak kövezni, és mégis…
Azt le kell szögeznem, hogy összességében, így hogy a végére értem tetszett, kár lett volna kihagyni, de se függő se rajongó nem lettem. A filmet csak az olvasás után tervezem megnézni.
Angol nyelven olvastam, és az én példányom rögtön az elején hosszan taglalta, hogy az író, a gépelő, a szerkesztő, a szedők miféle hibákat ejtettek az évek során, és miért az általam olvasott a legteljesebb és leginkább az író eredeti szándékát tükröző. Ettől már ideges lettem… Aztán a bevezetésben mintegy 20 oldalon összefoglalta a száraz tényeket amit a Hobbitokról és a lakóhelyeikről tudni kell, valamint Mr. Bilbót ( azt nem tudom a magyar fordításban milyen néven szerepelt) és a kalandjait is ismertette. Ezen az első 40 oldalon majdnem elvéreztem.

De nem adom fel olyan könnyen, és az első kötetet szó szerint mint valami borzasztó kötelező olvasmányt végig szenvedtem. Lehet, a Göncz Árpád féle magyar fordítás élvezetesebb lett volna, így viszont a neveket a hobbitok hosszú családfáit megjegyezni és később is emlékezni arra hogy ki kicsoda, nem volt egyszerű dolog. Ahogy haladtak előre az események, el kell ismernem, bármennyire is szenvedtem helyenként a kínzóan körülményes leírásoktól, kezdett hatalmába keríteni a történet, és már nem szenvedés volt az olvasás. Valószínűleg, a felgyorsult világunkban elszoktam már az ennyire lassan hömpölygő jobbra balra kényelmesen elkanyarodó történet meséléstől.

Nem tagadom, egy elképesztő világot alkotott meg az író, a jellem ábrázolások fantasztikusak, és az is tény, hogy amikor nem aludtam be egy egy helyszín leírásán, akkor képszerűen előttem volt hogy hogyan is nézhetett ki a hely ahol éppen csúsztak, másztak, az étel amit ettek ittak.
Fantasztikus utat tettek meg az aprócska Hobbitok, és amikor végre nagy küzdelmek és nehézségek árán végre teljesítették a küldetést, akkor szembesülniük kellett azzal hogy szeretett szülőföldjük sem a régi már… Újabb harc és küzdelem várt rájuk mielőtt visszatérhettek a békés, csendes mindennapjaikba.
A kezdeti nehézségek ellenére 5 csillag, kár lett volna kihagynom. Talán egyszer még próbát teszek a magyar fordítással is.

>!
Lex
J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings

Nem kicsit féltem belevágni angolul, annak ellenére, hogy már kétszer is olvastam magyarul a történetet. Számítottam rá, hogy nehéz lesz a nyelvezete, bár eleinte nem igazán tűnt fel, csak kicsit hozzá kellett szoknom. Utána meglepően könnyen és gördülékenyen haladtam a történettel, nagyon élveztem. Aztán jöttek olyan részek, amiknél majdnem bealudtam, és bekezdések repültek el anélkül, hogy felfogtam volna az értelmét az olvasottaknak. Tény, hogy voltak nehezebben érthető szakaszai a könyvnek, de minden megfejthető, ha oda tud figyelni az ember. Sajnos nem tudtam.

Ugyanúgy jártam ezzel a történettel is, mint a Harry Potterrel: az angol olvasás előhozta a hibáit, amelyek magyarul alighogy, vagy egyáltalán fel sem tűntek. Úgyhogy most képzeletben leborulok Göncz Árpád előtt. Különösen az elnevezések fordításának tekintetében, amikkel angolul némiképp meggyűlt a bajom, úgyhogy nem egyszer elő kellett vennem magyarul a könyveket. :)

Sokszor olvastam már, hogy panaszkodnak a túl sok tájleírás miatt. Én eddig úgy voltam vele, hogy jó-jó persze, tényleg részletesen mutatja be az író a környezetet, de számomra nem zavaró. Ám mivel angolul nem tudom mindenféle fajta növény nevét, így eléggé untatóak voltak ezek a részek. És tényleg sok volt belőlük. Úgy érzem, hogy Tolkien sokkal inkább a kalandozásra fektette a hangsúlyt, semmint a harcokra, és én bizony elviseltem volna egy kicsit több részletességet a csatatereken.

El is felejtettem már, hogy a második résztől ennyire élesen kettéválik a történet. Ez eddig sem tetszett, és most sem preferálom. Ennek legfőbb oka nyilvánvalóan az, hogy vannak olyan szereplők, amelyek jobban érdekelnek, és vannak, amelyek kevésbé. És amikor egy rész fele nem igazán érdekel, az ott elég szenvedőssé tudja tenni az olvasást. Aragorn nekem az egyik nagy kedvencem, na meg Legolas és Gimli. Aztán jöhet Pippin, majd Merry, és persze Gandalf, majd utánuk kulloghat Sam és Frodo. Sajnálom, de tényleg nem hoz eléggé lázba Frodo és Sam küszködése. Ha már a két srác szóba került: hová tettem eddig a szemem? XD Láttam én már, hogy páran gyengédebb szálakat emlegetnek kettejük közt, de nekem eskü, magyarul olvasva sosem tűnt fel, mennyire kedveli Sam Frodo-t. :D Az a sok kézsimogatás, kézcsókolgatás és együtt alvás… őőő… nem hiszem, hogy ezt akarta az író kihozni a dologból. :D De őszintén szólva, én tényleg nem értem, mit akar Sam Rosie-tól. És amikor Frodo felajánlja, hogy költözzenek össze mind a hárman, hát… :D

Amit továbbra sem szeretek a könyvekben, az Tom Bombadil, az entek és az énekek. És valószínűleg soha nem is fogom szeretni őket.

Ismét megdöbbentem, mennyi mindenben eltér a könyv és a film egymástól, és még sem érzem, hogy ez baj lenne, sőt! Az az érzésem, hogy a film csak jót tett a történetnek, kidomborította a regény értékeit, és érzelmileg ütősebbé tette. A vége viszont így is, úgy is gyönyörű és megható. :')

A Grey Havens-nél felcsendülő zenével zárom értékelésem:
http://www.youtube.com/watch…

3 hozzászólás
>!
Gedi SP
J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings

nyolcadikos lehettem, mikor nekiálltam angolul, és meglepően jól ment. rengeteg szót tanultam (megj: szótár nélkül), lehet itt vannak anglisztikás jelenem pályafutásom gyökerei…

2 hozzászólás
>!
Vizsla
J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings

Sok hosszabb-rövidebb szünettel, de elolvastam.
Milyen volt?
Jó!
Jó volt újra olvasni a régi kedvencem. Főleg mert már több év telt el, mióta utoljára olvastam.
Az előtt, kb 5 éve, gyakorlatilag mindig olvastam: vacsora mellett, vagy ha volt pár szabad órám rögtön felcsaptam valahol és pár sorral később már teljesen belemerültem.
Most fura volt ismét a régi helyeken vándorolni. Minden ismerős volt, kicsit még is új, hiszen sokat felejtettem. Így most kicsit újra felfedezhettem Középföldét. Mert hiába olvastam mostanság a Szilmarilokat, vagy A hobbitot, számomra A gyűrűk ura adja át a legjobban a „Középfölde-érzést”.
Most kedvem lenne a magyart elkezdeni, de „sajnos” elég sok olvasnivalóm van. Azonban biztosan újra fogom olvasni még az idén!

>!
sagfer
J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings

Angolul talán egy hajszálnyival jobban élveztem. Karcosabb, füstösebb, Göncz Árpád ráhúzott egy sajátos, csodálatos mesefiltert, ami persze szintén gyönyörű, szóval egyikkel sincs baj, persze, sőt.


Népszerű idézetek

>!
sztimi53 P

Three Rings for the Elven-kings under the sky,
Seven for the Dwarf-lords in their halls of stone,
Nine for Mortal Men doomed to die,
One for the Dark Lord on his dark throne
In the Land of Mordor where the Shadows lie.
One Ring to rule them all, One Ring to find them,
One Ring to bring them all and in the darkness bind them
In the Land of Mordor where the Shadows lie.

>!
Papusz SP

All that is gold does not glitter,
Not all those who wander are lost;
The old that is strong does not wither,
Deep roots are not reached by the frost.
From the ashes a fire shall be woken,
A light from the shadows shall spring;
Renewed shall be blade that was broken,
The crownless again shall be king.

222. oldal, The Fellowship of the Ring - Book One - Chapter X. - Strider

>!
Papusz SP

Many that live deserve death. And some that die deserve life. Can you give it to them? Than do not be too eager to deal out death in judgement.

The Fellowship of the Ring - Chapter II. - The Shadow of the Past

1 hozzászólás
>!
Vizsla

'I wish it need not have happened in my time,' said Frodo.
'So do I, said Gandalf, 'and so do all who live to see such times. But that is not for them to decide. All we have to decide is what to do with the time that is given us.

The shadow of the past

Kapcsolódó szócikkek: Gandalf · Zsákos Frodó
2 hozzászólás
>!
Papusz SP

'…Don't the great tales never end?'
'No, they never end as tales,' said Frodo. 'But the people in them come, and go when their part's ended.'

The Two Towers - Book Two - Chapter VIII - The Stairs of Cirith Ungol

>!
NannyOgg SP

I want to see mountains again, Gandalf – mountains; […]

42. oldal, A Long-expected Party (HarperCollins, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: Gandalf
1 hozzászólás
>!
NannyOgg SP

Gandalf's eyes flashed. 'It will be my turn to get angry soon,' he said. 'If you say that again, I shall. Then you will see Gandalf the Grey uncloaked.' He took a step towards the hobbit, and he seemed to grow tall and menacing; his shadow filled the little room.

A Long-expected Party, 44. oldal (HarperCollins, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: Gandalf
>!
dontpanic P

But there is only one Power in this world that knows all about the Rings and their effects; and as fas as I know there is no Power in the world that knows all about hobbits.

The Shadow of the Past

>!
Vizsla

'Your fingers would remember their old strength better, if they grasped a sword-hilt,' said Gandalf.
Théoden rose and put his hand to his side; but no sword hung at his belt. 'Where has Gríma stowed it?' he muttered under his breath.
'Take this, dear lord!' said a clear voice. 'It was ever at your service.' Two men had come softly up the stair and stood now a few steps from the top. Éomer was there. No helm was on his head, no mail was on his breast, but in his hand he held a drawn sword; and as he knelt he offered the hilt to his master.
'How comes this?' said Théoden sternly. He turned towards Éomer and the men looked in wonder at him, standing now proud and erect. Where was the old man whom they had left crouching in his chair or leaning on his stick?
'It is my doing, lord,' said Háma, trembling. I understood that Éomer was to be set free. Such joy was in my heart that maybe I have erred. Yet, since he was free again, and he a Marshal of the Mark,! brought him his sword as he bade me.'
'To lay at your feet, my lord,' said Éomer.
For a moment of silence Théoden stood looking down at Éomer as he knelt
still before him. Neither moved.
'Will you not take the sword?' said Gandalf.
Slowly Théoden stretched forth his hand. As his fingers took the hilt, it seemed to the watchers that firmness and strength returned to his thin arm. Suddenly he lifted the blade and swung it shimmering and whistling in the air. Then he gave a great cry. His voice rang clear as he chanted in the tongue of Rohan a call to arms.

Arise now, arise, Riders of Théoden!
Dire deeds awake, dark is it eastward.
Let horse be bridled, horn be sounded!
Forth Eorlingas!

Book Three, Chapter 6 - The king of the Golden Hall

Kapcsolódó szócikkek: Éomer · Gandalf · Théoden
1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Samantha Shannon: The Priory of the Orange Tree
Greg Keyes: The Born Queen
Brandon Sanderson: The Way of Kings
Brandon Sanderson: Elantris (angol)
Jean Lowe Carlson: Blackmark
Naomi Novik: Uprooted
Andrzej Sapkowski: The Tower of the Swallow
Django Wexler: The Thousand Names
C. L. Wilson: King of Sword and Sky
David Farland: The Lair of Bones