Szörnyek ​és ítészek 36 csillagozás

J. R. R. Tolkien: Szörnyek és ítészek

J. ​R. R. Tolkien tudományos igényű írásai legtöbbször csak a kutatók érdeklődésére tartanak számot, ez a kötet mégis minden magyar Tolkien-olvasó számára érdekes olvasmány lehet. Ezeket az írásokat ugyanis Tolkien nem kimondottan a szakmai közönségnek, inkább előadásnak szánta, épp ezért kitűnő keresztmetszetét adják szakmai érdeklődésének és tudományos munkájának. A Beowulfról, az óangol költészetről, a Sir Gawain és a Zöld Lovagról a magyar közönség Tolkient olvasva az egyik legjobb kommentátorral találkozhat ebben a kötetben; fejtegetései a tündérmesékről, a valós és fiktív nyelvekről, a fordításról vagy az oxfordi egyetemről kiválóan mutatják műveltségét, kultúrtörténeti és irodalmi gondolkodásának széles horizontját.
Tolkien egyik legfontosabb „háttér-kötete" ez, amelyben külön talán kevés szó esik az általa teremtett Középföldéról, mégis az irodalomról, kultúráról, nyelvről szóló érzékeny elemzések mögött bepillantást nyerhetünk Tolkien írói hátterébe, abba a kamrába… (tovább)

Eredeti cím: The Monsters and the Critics

Eredeti megjelenés éve: 1983

Tartalomjegyzék

>!
Szukits, Szeged, 2006
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9634970834 · Fordította: Koltai Gábor, Nagy Gergely

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

J. R. R. Tolkien


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 75


Kiemelt értékelések

FélszipókásŐsmoly P>!
J. R. R. Tolkien: Szörnyek és ítészek

Számomra nagyon sok kincset adott ez a kötet, mert olyan műveket illetve műveltséget elemez, amiket amúgy nagy becsben tartok, élvezem az olvasásukat, de a bölcseleti hátteréről, illetve kulturális jelentőségéről keveset tanultam eddig. Ami még fontosabb: az elemzés szívből fakad – a józan, tudományos alaposság mellett szenvedélyes érdeklődés és tanítani vágyás hatja át a megfogalmazásokat. Apróságokkal is bensőségesen foglalkozik, hogy azok értéke megfelelően megmutatkozhasson.

Tisztelettel említi azokat, akiktől tanult vagy megtudott valami fontosat az adott mű kapcsán, nem bocsátkozik száraz modoros hangnemű fejtegetésekbe, vagy kizárólagos kijelentésekbe. Érvel és feltár. Ettől találom az egész kötetet (és Tolkien munkásságát) inkább szelleminek, és nem pusztán értelmiséginek. Mindehhez persze szervesen hozzájárul a remek magyar nyelvezet, a szóválasztások nem csak az ősi kifejezések jelentéseinél, hanem a címnél is (mily ötletes a „kritikusok” helyett a hangulatot is rögtön megragadó „ítészek” szót használni). Még a verselemzést is érdekessé tette a felvezetője, bár a részletek iránt már nem igazán érdeklődtem.

Kedvenc fejezetem a könyvből A tündérmesékről, ami már az első mondataival elvarázsolt, de az egész esszé (vagy tanítási feljegyzés) folyamatosan ontotta azokat az érzéseket, azokat a képeket, amik miatt Tolkien műveit szeretem. Bensőséges látásmód és világteremtő erő – azonnal és közvetlenül, színesen, részletesen megjeleníti mindazt, amiről mesél. Ezt a részt még szerintem többször újra olvasgatom, oly lelkesítő.

A walesi és a kitalált nyelvekről írt esszék érdekes történelmi állapotokba engedtek bepillantást, már csak ezért is érdemes volt elolvasni. A Búcsúbeszéd az oxfordi egyetemhez szintén amiatt volt számomra érdekes, mert Tolkien a saját korát közvetlen és józan szemlélettel mutatta be; egy lelkiismeretes értékteremtő visszatekintése évtizedek komoly átalakító, újító munkájára.

A kötet végén helyet kapott Nagy Gergely tanulmánya is, ami az olvasott tartalmat magyarázza, méltatja. Megfogalmazása, szövegtördelése (egy oldalas bekezdések) számomra erős kontrasztot alkotott Tolkien hangvételével (és az ott tapasztalt szövegrendezéssel). Személytelenítő távolságból igyekszik átfogó képet alkotni az esszékről, illetve Tolkien írói és kritikusi munkásságáról, de pont emiatt volt jóval kevésbé élvezhető írás. Eszembe juttatta, amit Tolkien a Tündérország kapcsán említett: „csodákkal van tele, nem információval”. :)

Ancalimë P>!
J. R. R. Tolkien: Szörnyek és ítészek

Ez volt az első tudományosabb munka, amit Tolkientól olvastam. Voltak néha nehézségek olvasás közben, de Tolkien stílusát nagyon élveztem, egy-két kritikus megjegyzésén pedig jókat mosolyogtam. A legjobban a Búcsúbeszéd és a Tündérmesékről c. tanulmány tetszett. A beszédben belepillanthattunk abba, mennyire szívén viselte tanszékének sorsát. Nem volt rossz a Titkos bűn sem. A Beowulfos tanulmányt Tolkien Beowulfja után kellett volna olvasnom, érdekes volt így is (a fordítással kapcsolatos fejezet mondjuk kicsit kifogott rajtam :D), de sokkal érhetőbb lett volna, ha felcserélem a sorrendet. :D (Szerintem ezt nemsokára újraolvasom.) Tetszett a Sir Gawainos is, szerintem ez volt a legérthetőbb tanulmány a Tündérmesék után. Egyszer még lehet elolvasom magát a művet is. Az angol és wales-i nyelvvel kapcsolatos esszé fogott ki rajtam a legjobban. Voltak ebben is számomra érdekes információk, de néha elég nehéz volt figyelmesen követni azt a sok nyelvészeti dolgot.

ViveEe P>!
J. R. R. Tolkien: Szörnyek és ítészek

Tolkient ma a legtöbben Középfölde miatt ismeri is szereti, de a filológiai munkássága is lenyűgöző.
Nekem abszolút nincs ehhez tehetségem, de érdekesnek gondolom ezeket a műveket. Sajnos ez a konkrét kötet annyira nem jó. Valahogy számomra az egyes témák kapcsán nem a megfelelő részek vannak kiragadva benne.
Például a Beowulf és a Tündérmesékről c. tanulmány az önálló köteteikben szerintem nagyon jó. Itt valahogy tényleg nem működik. A Zöld lovagos és a Titkos bűn rész nem rossz, a nyelvészeti részek meg sajnos nagyon nem az én világom. Az oxfordi búcsúbeszéd pedig számomra egészen megdöbbentő.
Aki szeretné Tolkiennak ezt az oldalát is megismerni, annak érdemes megpróbálkozni a kötettel, de sokkal jobb szívvel ajánlom A fa és levél, illetve a Beowulf kötetet.

Shandrish>!
J. R. R. Tolkien: Szörnyek és ítészek

A maga módján nekem tetszett. Bár kicsit döcögősen haladtam vele itt-ott. Akiket nem csak Tolkien Középföldéje érdekel, azoknak jó szívvel ajánlom.off

kisssan27>!
J. R. R. Tolkien: Szörnyek és ítészek

Irodalmi és nyelvi esszék ill. elhangzott előadások.
(A hivatkozott művek egy része nálunk kevéssé ismert.)

padamak>!
J. R. R. Tolkien: Szörnyek és ítészek

Bevallom, nem teljes egészében olvastam el ezt az előadás-gyűjteményt. (A tündérmesékről már szerepelt ebben https://moly.hu/konyvek/j-r-r-tolkien-a-gyuru-nyoman-fa-es-level, úgyhogy a jelenlegiben átugrottam; Az angol és a walesi nyelvről pedig már címében is túlzottan potenciális filológia-professzoroknak szóló lehet, úgyhogy ezt nem tudtam meg…)
A többi előadást élveztem, és csodálva ámuldoztam Tolkien professzor magasszintű képzettségén és fogalmazóképességén.
Nem egy könnyű olvasmány, de/mert Tolkien.

Arokisz P>!
J. R. R. Tolkien: Szörnyek és ítészek

Szerintem a Szörnyek és ítészek még éppen belefér a Tolkien-olvasók számára érdekes kategóriába, nem feltétlenül kell hozzá Tolkien-kutatónak lenni, hogy élvezni tudd ezt a tudományos igényű összeállítást, mely az író egyetemi előadásaiból lett összeválogatva. Ez a könyv szépen megágyaz Tolkien Középföldéjének, habár nem arról szól. Nem is előzménytörténet, mégis valahol beavatás az író fantasztikus világába. Itt még két lábbal áll a földön és fejtegetései a műfordítás mibenlétéről, kitalált és létező nyelvek kapcsolatáról és egyéb kultúrtörténeti és irodalmi kitekintésről szól, hasonló művek tükrében, mint a Beowulf vagy a Sir Gawain és a Zöld Lovag. Lehet, hogy elfogult vagyok, de az én személyes kedvenc részem a könyvből; a tündérmesékről szóló fejezet, mely a következő alcímeket tartalmazza: Tündérmese, Eredetek, Gyerekek, Fantázia és Gyógyulás, menekülés, vigasztalás. Mi is az a tündérmese? Az írásból kiderül, hogy a tündérmesék nem feltétlenül a csak a gyerekeknek szólnak, hanem egyes gyerekeknek és egyes felnőtteknek, olyanokhoz szól, akik érzékenyebben érdeklődnek a téma, mármint a tündérmesék fantasztikus világa iránt. Akinél ez az érdeklődés meg van, az idő múlásával csak fokozódhat. Egyébként Tolkien Az angol és walesi nyelvről írott értekezése is rendesen lekötötte a figyelmemet. Mindenképpen csak ajánlani tudom a könyvet, de előre szólok, hogy néhol egy kicsit tényleg száraz olvasmány lesz.

Doge>!
J. R. R. Tolkien: Szörnyek és ítészek

Ez a könyv nem szokványos Tolkien könyv, így csak azoknak ajánlom akiket nem csak Középfölde történetei érdekelnek az írótól.
A „Szörnyek és Ítészek” egy tudományos mű, azon belül is egy nyelvész mű és ha még beljebb megyünk akkor kiderül, hogy ez a könyv több esszét foglal össze magában amiket nem más, mint Tolkien írt és adott elő különféle egyetemeken.
A könyv kicsit száraz, helyenként nagyon tárgyilagos és nem könnyű értelmezni főleg ha olyan ül le elé akit hidegen hagy a nyelvészet (szerencsére én nem ilyen voltam), de ha valakit érdekel a fantasy-nagymesterének a tudományos oldala is, annak merem ajánlani ezt a könyvet.

WolfEinstein>!
J. R. R. Tolkien: Szörnyek és ítészek

Tolkient általában A Gyűrűk Ura és A hobbit írójaként tartjuk számon, aki megteremtette Középföldét. A megszállottabbak azzal is tisztában vannak, hogy polgári foglalkozását tekintve nyelvészprofesszor volt. Nekem viszont most lett nyilvánvaló, hogy neki nyelvészeti (és hozzá szorosan kapcsolódóan irodalmi) tanulmányai is megjelentek. A nyelvezete ezeknek a tanulmányoknak A Gyűrűk Ura függelékéből már ismert volt. Magyar olvasóként viszont kevéssé kötött le a könyv, mert számomra ismeretlenek voltak a témák. Azt látom, hogy igényes, jól összeállított tanulmányok, csak nekem nem sokat jelentettek. A tündérmesékről szóló tanulmányt leszámítva. Azt még valamilyen gyermekirodalommal foglalkozó kurzuson is feladnám kötelezőnek…

Trillian>!
J. R. R. Tolkien: Szörnyek és ítészek

Érdekes írásokat olvashattam Tolkientól. A legtöbb tetszett, Az angol és walesi nyelvről című volt a kivétel. Főként mivel a nyelvészet nem érdekel a felszínesnél jobban. Az címadó írás nem adott sok többletinformációt a szerző Beowulf című könyve után, de így is jó volt. A Sir Gawain és a Zöld lovag című történetet nem ismertem, de az elemzése után szinte az egész történetet el tudnám mondani. A tündérmesékről is érdekes volt, ahogyan a Titkos bűn is, mindkettőt élvezettel olvastam. Szerintem jó válogatás volt Tolkien tudományos igényű munkáiból, szívesen olvasnék több hasonlót is.


Népszerű idézetek

macs>!

Hősöket bármikor találunk, de jó sárkányból kevés van.

Beowulf: szörnyek és ítészek

Kapcsolódó szócikkek: sárkány
WolfEinstein>!

Egy gyerek könnyedén elhiheti, hogy emberevő óriások szaladgálnak a szomszéd országban; sok felnőttnek sem okoz gondot, hogy egy távolabbi országról elhiggye ezt; más bolygókról szólva meg láthatóan kevesen képesek akár elképzelni is, hogy ha egyáltalán van élet rajtuk, az bármi más is lehet, mint ördögien gonosz szörnyek fajzata.

198. oldal, A tündérmesékről - Gyerekek (Szukits, 2006)

NewL P>!

Istenek jönnek-mennek, de a szörnyek soha nem tűnnek el.

35. oldal

macs>!

Egy gyerek könnyen elhiheti, hogy emberevő óriások szaladgálnak a szomszéd országban; sok felnőttnek sem okoz gondot, hogy egy távolabbi országról elhiggye ezt

A tündérmesékről - Gyerekek

macs>!

A sárkányok, a valódi sárkányok, amelyek létfontosságúak mind a versek vagy mesék működése, mind pedig eszmeiségük számára, igazából elég ritkák.

Beowulf: szörnyek és ítészek

NewL P>!

De korunk a tartósított kritika és a jó előre megemésztett irodalmi vélemények kora; a fordítások pedig sajnos gyakran jutnak arra a sorsra, hogy efféle olcsó ételhelyettesítőként használják őket.

81. oldal

ppayter>!

Egy ember örökölt egy mezőt, amelyen egy rakás régi kő állt, egy régi csarnok maradványa. Az ősi kövek egy részét már felhasználták annak a háznak az építésére, amelyben az ember jelenleg élt, apáinak régi házától nem messze. Ő fogta a maradék kövek egy részét és épített egy tornyot. De a vendégségbe érkező barátainak a lépcsők megmászása nélkül is szemet szúrt, hogy ezek a kövek valaha egy ősibb épülethez tartoztak. Így aztán, nem kis munkával, ledöntötték a tornyot, mindenféle elrejtett írások és faragások után kutatva, vagy azt firtatva, hogy emberünk távoli elődei honnan szerezték az építőanyagot. Néhányan, szenet sejdítvén a föld alatt, ásásba fogtak, és még a kövekről is megfeledkeztek. Mindnyájan azt mondták: „Milyen érdekes torony!” De azt is mondták (miután ledöntötték): „Milyen borzasztó állapotban van!” Még az ember saját leszármazottai is, akiktől pedig elvárható lett volna, hogy meggondolják, vajon mi is volt a szándéka, így suttogtak: „Furcsa egy alak! Képzeld csak, ezekből a régi kövekből valami ostoba tornyot épített! Miért nem újította fel a régi házat? Nincs arányérzéke.”
De annak a toronynak a tetejéről az ember elláthatott egész a tengerig.

15-16. oldal

padamak>!

A helyszínen tartózkodó törpe gyakran meglátja azt, ami fölött az országokon átnyargaló óriás elsiklik.

18. oldal - Beowulf: szörnyek és ítészek (Szukits könyvkiadó, Budapest, 2006)

padamak>!

De hát én a XIV. századot is magasabb rendűnek gondolom a barbárság állapotánál, valamint a teológiát és az etikát is a folklórnál.

141. oldal - Sir Gawain és a Zöld Lovag (Szukits könyvkiadó, Budapest, 2006)

padamak>!

Akármi is bizonyult hasznosnak más területeken, különbség van egy sok szegény munkás önkéntes fáradozásával felhúzott angol ház, és egy diplomarabszolgák verejtékével emelt piramis között!

330. oldal - Búcsúbeszéd az Oxfordi Egyetemhez (Szukits könyvkiadó, Budapest, 2006)


Hasonló könyvek címkék alapján

Vivian French – David Melling: Dóra, a ló
Moira Risen: Egy sárkány meséi az öreg kőhídról és az elvarázsolt erdőről
Szemán Zoltán: A sárkány lánya
Norbert Winney: Sárkányok, farkasok és almák
G. Beke Margit: Bárdok, mesemondók
Navarrai Margit: Heptameron
Benda Luca (szerk.): Skót legendák és mesék
Beregszászi Zsolt (szerk.): A szent lovagkirály
Neil Philip: Robin Hood
Usch Luhn: Nagy Póniszív-olvasókönyv