Sauron ​Defeated (The History of Middle-earth 9.) 3 csillagozás

Ez a sorozat kihozza belőlem a szörnyeteget. Azok után, hogy a [[https://moly.hu/konyvek/j-r-r-tolkien-the-history-of-middle-earth-2-the-book-of-lost-tales-part-2|második]] kötet kapcsán bevallottam, nem szeretem Tolkien verseinek nagyrészét, most két hasonló dolgot is meg kell említenem, ami után bizonyára a pózer Peter Jackson imádókkal egy kategóriában fognak emlegetni az összes tünde nyelvet folyékonyan és tökéletes kiejtéssel beszélő igazi Tolkien rajongók.

1. Én borzasztóan örülök, hogy lebeszélték Tolkient arról, hogy A Gyűrűk Ura epilógusának még berakja a „Samu népes családja körében” jelenetet. Elképzelem, ahogy szipogva elbúcsúzok mindenkitől a Szürkerévnél, és aztán még pont Samuról kelljen olvasnom. Kit érdekel Samu??! Nem szeretem Samut.
2. Ez nyilvánvalóan az én szegénységi bizonyítványom, és tisztában vagyok vele, hogy éppen beskatulyázom Tolkient, de én mindig kínosan feszengek, amikor az egész középföldés-tündés-valás történetet megpróbálja fiktív angol mitológiaként belesimogatni a jelenbe. Én azt nem szeretem. Nekem Fëanor ne legyen George Michael őse.

Azt is megpróbáltam elkerülni, hogy leírjam, hogy a Notion Club Papers egy nyelvész nedves álma, miután túl sok vicces cigit szívott az egyik Gentlemen’s Clubban. A kezdeti elnéző mosoly, amit az alapszituáció váltott ki – t.i. hogy egy nem-is-olyan fiktív bölcsészklub találkáinak kivonatait olvassuk – egy intenzív wtaf érzésben csúcsosodott ki, amikor előkerült az „álmomban elrepülök/elutazok/átlényegülök egy párhuzamos dimenzióba/múltba/bolygóra” vezérfonal, aztán amikor az összes nyelvész egyszerre kezdett halluzni Númenor elsüllyedéséről, az már annyira valószínűtlen volt, hogy elkezdtem perverz módon élvezni. A kedvenc jelenetem az, amikor egy maroknyi fiktív nyelvész oldalakon keresztül társalog egy maroknyi fiktív nyelvről, amit az egyikük álmodott. Ez olyan, mintha írnék egy novellát, ahol az összes hős geológus, és izgatottan beszélgetünk egy darab hülyére alakult kő nyomelemdiagramjáról.* Szóval ez az egész annyira valószínűtlenül abszurd, hogy őszintén sajnálom, hogy Tolkien ezt nem fejezte be és adta ki, annak ellenére, hogy ott elvesztettem a fonalat, hogy melyik nyelvész volt előző életében valami 9. századi brit király nemtomkije. Ó, és volt ott egy vers, ami tetszett!

És ha már ilyen őszinteségi rohamot produkálok itt a kötet kapcsán: az utolsó 27 oldalt, ahol a númenori nyelv részletes nyelv- és hangtana kerül kifejtésre az összes létező írásmóddal együtt, átlapoztam.

*Ami amúgy előfordul, csak mégsem írok belőle kisprózát.

Hú, na, ez most jól jött :D Jó kis nyelvészetes randomságok. És persze a Notion Club Papers is érdekes volt.