Kezdhetném azzal is az értékelésemet, hogy „þis is a wundorful bōc for heard-kore zelotes of Ælfwine” spoiler, merthogy az első alkalommal, amikor találomra kinyitottam a könyvet, épp oldalakon keresztül taglalt teljesen óangolul írt szövegrészleteket, majd hozzájuk fűzött párszavas jegyzetet, hogy egyik vagy másik kifejezés milyen nyelvi alak milyen esete. De szerencsére ilyen csak párszor fordul elő, a fejezetek magyar nyelven, érthető szöveggel szerepelnek.
Ebben a kötetben az eddig megismert történetek (Elveszett mesék, A szilmarilok, Húrin gyermekei, Gondolin bukása, Beleriand dalai) legkorábbi vázlatai kaptak helyet, a megszokott alapossággal összerendezve, jegyzetekkel ellátva. Rengeteg dolog ismétlésnek (vagy átfogalmazásnak, sokadik szövegváltozatnak) tűnt, a korábban megismertek alapjain nem változtatnak, igazán új jeleneteket sem vezetnek be (sőt, valójában nem is beszélik el a történeteket, csak egyes részleteikről szólnak), kiegészítések viszont akadnak. Leginkább egyes kifejezések hátterét bontják ki, egyes ábrázolások kapcsán adnak hozzá új részleteket, magyarázatokat. Hasznos lehet, ha valaki elmélyülten tanulmányozza Tolkien munkásságát és többre kíváncsi egy-egy esemény vagy szereplő kapcsán. Az új történetekre vágyókat nem valószínű, hogy kielégíti ez a kötet – na de majd a következő!
A mű velejét az eddigiekhez fűződő legkorábbi történelem-elképzelések (évszámokkal együtt közölt rövid eseményleírásokból álló krónikák, amivel időrendbe lehet helyezni az egyes történéseket), valamint a világ teremtését és a különböző földrajzi területek kialakulását elbeszélő krónikák (beleértve Valinorét is) alkotják. Szerintem ez a legérdekesebb része, hiszen amellett, hogy újdonságokkal szolgál, széles ablakot nyit Tolkien kozmológiájára (idő és tér, a világ és a világűr, Ég és Föld, istenek és halandók). Még a „laposföld-hívők” is találhatnak érdekességeket benne, hiszen Númenor elsüllyedését követően gömbölyítették ki a világot. Mindezt többnyire a mítoszteremtés eszközeivel mutatja be: az angol Ælfwine fordításában közli a tündéktől megismert históriát (hol teljesen óangolul, hol a mai olvasók számára is érthető szöveggel).
Mivel egy teljes fejezet szól a térképek elemzéséről, több oldalon (sajnos a könyv méreteiből adódóan rettentően apró, és gyakran teljesen kivehetetlen szövegezésű) térképeket is közöl a mű. Szerencsére a Magyar Tolkien Társaság Facebook-oldalán egy látogató rámutatott egy részletes és jól átlátható térképváltozatra link, ami érthetően nem fért bele a kötetbe, és ennyi szöveggel nem is működött volna fekete-fehér nyomtatásban: Ezért remek, hogy közösségként működik ez a Tolkien-rajongás. :)
A kötetben szereplő megannyi kifejezés közötti tájékozódást 52 oldalas Névmutató segíti a könyv végén. A magyar változat készítőinek nem lehetett könnyű dolga az apróságokban különböző rengeteg név- és szövegrészváltozat átültetésével. Rendkívüli figyelmességet kívánhatott, hogy a töredékek és az összes többi mű tartalma közötti összefüggéseket szem előtt tartsák, és jól értelmezzék a megjegyzéseket, betoldásokat, átírásokat. Remek munkát végeztek – hatalmas köszönet illeti őket.