Karácsonyi ​levelek 95% 829 csillagozás

23 év és közben felnőttek a gyerekek! Mosolyogtam, és szomorú is voltam, hogy először csak John,aztán már Michael, Christopher, levelei, és zokniai is elmaradtak! A kis Priscilla az egyetlen kislánya aki a legtovább hisz, mivel ő a legkisebb. Bizony a gyerekek felnőnek, a varázslat elszáll. Én mégis boldogan olvastam a sorokat. Karácsonykor újra átélem majd ezt a csodát.

Eddig is szerettem J. R. R. Tolkien munkásságát, hiszen A Gyűrűk ura igazi klasszikus alapmű számomra is, ráadásul le a kalappal az író előtt, hogy mennyi mindenkire hatással volt.
Habár Középfölde világa teljesen elvarázsolt, sosem avattam az ott játszódó történeteket a kedvenceimmé, viszont a Karácsonyi levelek című könyvét annyira imádtam, annyira elvarázsolt, hogy rögtön, még nagyobb rajongással kezdem tekinteni a szerzőre.
Tisztában vagyok vele, hogy megkésve kezdtem hozzá a történethez, hiszen a Karácsony már rég elmúlt, de olvasás közben rögtön rájöttem, hogy a mondanivalója mindig aktuális és persze roppant szórakoztató, szívmelengető és kedves kis olvasmánynak bizonyult.
Arra is rájöttem, hogy kimondottan szeretem a levélregényeket, hiszen olvastatják magukat, nagyon jó tempóban lehet velük haladni, érdekesek és lenyűgözőek.
A Karácsonyi levelek elsősorban mese, hiszen Tolkien 23 éven keresztül, minden évben – Karácsony előtt és az ünnepek közben – küldte őket a saját gyermekeinek, mégis úgy éreztem, hogy nem csak nekem szólnak, hanem mindenkinek.
Sokat nevettem, jó kedvre derített és még így február elején is visszahozta azt a megismételhetetlenül egyedi, ünnepi hangulatot, amit úgy imádok.
Tolkien természetesen hozta a formáját és komplett mitológiát teremtett Karácsony Miklós apó jól ismert mítosza köré.
Voltak benne háborúk, veszteségek, sok-sok új és régi szereplő, valamint többféle kitalált nyelv és persze megannyi kaland, tanulság is.
A kedvenc szereplőm egyértelműen Karhu, vagyis Jegesmedve volt, aki minden lében kanál, csetlő-botló, jót akaró, de mindig bajt keverő stílusával Froclira, a keverék labradoromra emlékeztetett. :)

Bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2020/02/konyvkritik…

Nem tudom, miért nem olvastam el eddig Tolkien könyvét, pedig megvan már néhány éve. Karácsony előtt szerettem volna mindig elolvasni, és amikor már láttam, hogy nem fog sikerülni, elhalasztottam a következő karácsonyra.
Így történt, hogy végre sikerült 2020 karácsonyán elolvasnom, és nagyon fantasztikus élmény volt. Márciusra pedig a bejegyzést is sikerült megírnom róla. Juhééé!

Akkor is olvassátok el bátran, ha nem olvastatok Tolkientől még semmit. Én sem olvastam a Gyűrűk Urát, erre a könyvre önmaga miatt voltam kíváncsi és nem gondoltam, hogy a szerző nagy eposzának bármi köze is lesz hozzá. Ez egy nagyon élvezetes, kedves, szeretnivaló olvasmány, akár karácsony előtt olvasod, akár karácsony után, ami tulajdonképpen a következő karácsony előtt van, szóval bármikor olvasod, nagyszerű élmény.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2021/03/jrr-tolkien-karac…

Ami azonnal feltűnt, amint kézbe vettem, az maga a kiadás minősége. Gratulálok a kiadónak, a kemény borító strapabíró, a lapok vastagok, fényesek és színesek. Jó súlya is van. :)

A kötet gyönyörű, imádtam az eredeti leveleket, borítékokat, illusztrációkat. Jó volt elidőzni rajtuk olvasás közben.

Maga az ötlet, hogy minden évben leveleket kapjanak a gyerekek, és a kivitelezése zseniális. Ahogy nőttek a gyerekek úgy változott a történet, a téma, az összetettség, egyre több lett a szereplő. Imádtam Medvét. :))
Megfigyelhető, mikor érkezett új csaladtag és mikor nőtt ki 1-1 gyermek ebből a korból. Még időnként a világban történő eseményeket is belecsempészte Tolkien.

A kis levelek tartalma nagyon aranyos volt, néhol jókat mosolyogtam és mindig kíváncsian vártam a következőt.

Kétségtelen, hogy Tolkien fantáziája határtalan. Örülök, hogy olvasgattam, ezt a könyvet is.

Már a korábbi értékelésekben elmondták, miért is cuki és szívmelengető ez a kötet.
Tolkien húsz éven át írta a leveleket Karácsony apó nevében a gyerekeinek, amik aztán rejtélyes módon megjelentek a kandallópárkányon vagy éppen a postás kézbesítette őket december folyamán.

Én elsősorban nem is emiatt szerettem a kötetet, hanem azért, mert Tolkien itt sem tudott kibújni a bőréből.
Ő csak úgy tudott történetet mesélni, legyen az egy kedves karácsonyi kaland a gyerekei számára, ha „mitológiát” gyárt mögé. Ahogy teltek az évek, úgy kerekedett az egyszerű alapötletből epikus mese: olyasmik derültek ki, hogy volt régen Nagy Koboldháború, vagy Karácsony apónak van egy kürtje, aminek neve is van (hogyne lenne, ráadásul milyen szép: Szélsugár – Windbeam).
Előkerülnek koboldábécék is, saját betűkészlettel, a végén még egy epikus verset is olvashatunk, illetve a medvebocsok és manók nevei is jellegzetesen tolkieniek. (Ilbereth – most komolyan, mondjátok, hogy nem lehetne egy tünde Völgyzugolyban.)

A kedvencem talán mégis az volt, hogy a Hóember Karácsony apó kertésze. Egyrészt az Északi-sarkon nyilván nélkülözhetetlenek a kertészek :P, másrészt meg na. A kertészek fontosak, ezt A Gyűrűk Ura óta tudjuk. :))

Nagyon szép kötet, örülök, hogy belekerültek az eredeti levelek is, a rajzok pedig egyenesen zseniálisak, Tolkiennak ehhez is nagy tehetsége volt, jó, hogy itt ebből többet is kaphattunk.

Nem fogom bő lére ereszteni, három hónapja ez az első könyv, amire megadom az öt csillagot. Szívet melengető, hogy Tolkien éveken át írta ezeket a leveleket a gyerekeinek és varázslatos kis sztori is kerekedett belőle. Imádtam és irigy vagyok, hogy nekem ilyeneket sose írtak. :D

Hogy ÉN ezt a könyvet, miért nem találtam meg korábban? Amikor még az Én gyerekem is minden évben megírta a maga kis levelét a Tálapónak. Biztos, hogy Én is írtam volna neki válaszokat. No nem azért, mert könyvként ki szeretném adni, hanem a gyermekem örömét, csillogó szemét látni.
Bízom benne hogy egyszer még hasznát vehetem a történetnek, az ötletnek.

Varázslatos, szívmelengető olvasmány, és igényesen szép a kivitele a könyvnek. Mondanom sem kell, hogy maga a könyv egy mestermű, amelyet érdemes elolvasni, és talán nem csak így karácsony táján.

https://gaboolvas.blogspot.com/2018/12/karacsonyi-levelek.html

Ez egy igazán kedves, kellemes karácsonyi mese, ami tökéletesen rá tudja hangolni az embert a közelgő ünnepekre.
Roppant találó volt, hogy Tolkien minden évben írt levelet a gyerekeinek a Mikulás nevében. Fantasztikus történeteket talált ki és mesés segítőket. El bírom képzelni milyen örömmel várhatták és olvashatták a gyerekei.
A történetek nagyon aranyosak voltak. A Jegesmedve volt a kedvencem (igenis szép fenyőket rajzolt!!!) a sok ügyetlenkedésével együtt. Az ő segítségével sikerült visszaverni a gonosz kis koboldok támadásait.
Nagyon tetszett a levelek ötlete és bár az én lányom már nincs abban a korban, hogy izgatott örömmel várja őket, de majd az unokák.. Sok-sok év múlva. De igyekszem nem elfelejteni.

„Csak rálépsz az Útra, és ha nem tartod féken a lábadat, már el is sodródtál, ki tudja hova…” írja Tolkien a Gyűrűk Urában. Valahogy most én is így voltam a karácsonyi levelekkel. Csak valami egészen könnyű, ünnepre hangolódó dolgot szerettem volna olvasni, ami több, mint vers, de semmi komoly történet. Meglepődtem, amikor kiderült, hogy ez a kötet valóban csak leveleket tartalmaz, melyeket Karácsony Apó írt Tolkien gyermekeinek húsz éven át. Aztán elkezdtem olvasni a kedves, néha kurta, máskor igencsak bőven megírt, gazdagon illusztrált üzeneteket és máris elválaszthatatlan része lettem az eseményeknek, s azon kaptam magam, hogy én magam is várom, hogy mit ír nekem Karácsony Apó, mi történt az Északi- Sark mellett, a Szikla-háznál, a világ tetején.
A karácsonyi üzenetek nem maradtak el még akkor sem, amikor háború, szörnyű nélkülözés és nyomor borította Európát. Bármi történt is a levelek töretlenül érkeztek s velük az ajándékok is.
Teljes bejegyzés itt:
https://annamarie-irkal.blogspot.com/2021/12/tolkien-jr…