Elveszett ​mesék könyve I. (Középfölde Históriája 1.) 45 csillagozás

J. R. R. Tolkien: Elveszett mesék könyve I.

J.R.R. ​Tolkien nem csupán regényíró volt. Tudományos munkássága mellett élete fő műve egy több mint 50 éven keresztül folyamatosan bővített és javított saját mitológiai rendszer, amelyet átfontak az általa kidolgozott mesterséges nyelvek. E páratlan mítosz-ciklus legismertebb darabjai A Gyűrűk Ura és A hobbit, illetve a posztumusz szerkesztett, A szilmarilok című gyűjtemény – amely azonban sajnos nem teljes, és nem tükrözi azt, ahogy a Professzor elképzelte a művet.
Tolkien halála után fia és hagyatékának gondozója, Christopher Tolkien hozzáférhetővé kívánta tenni a mitológiai ciklus eddig nem publikált részleteit is. A több ezer oldalnyi kéziratot a keletkezés sorrendjében, a lehetőségekhez képest letisztázva, de hiányosságaikat nem titkolva adta közre, sok-sok értelmező jegyzettel. Ez alkotja a Középfölde Históriája című 12 kötetes sorozatot, amelyben Középfölde mítoszainak eleddig rejtett mélységei, soha nem látott kincsei tárulnak az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1983

Tartalomjegyzék

>!
Helikon, Budapest, 2019
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632279551 · Fordította: Tandori Dezső
>!
Helikon, Budapest, 2018
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632278551 · Fordította: Tandori Dezső, Ürmössy Zsuzsanna, Füzessy-Bonácz Ágnes
>!
Helikon, Budapest, 2017
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632278551 · Fordította: Tandori Dezső, Ürmössy Zsuzsanna, Füzessy-Bonácz Ágnes

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Yavanna · Aule · Lórien · Rúmil · Ulmo · Vána


Kedvencelte 6

Most olvassa 7

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 118

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Ancalimë P>!
J. R. R. Tolkien: Elveszett mesék könyve I.

Nagyon szép ez az új kiadás, már abban is örömömet lelem, ha csak nézem a könyvet a polcomon.
Nehéz olvasmány, de megéri „végigszenvedni”. Minden tiszteletem Christopher Tolkiené, még a legkisebb dolgokra is odafigyelt; az ő kommentárjait éppúgy élvezem, mint édesapja írásait (ugyanez elmondható a 2. kötetről is). Jó hosszabban olvasni azokról a dolgokról, amik A szilmarilokban csak néhány oldalban vannak úgymond összefoglalva (még úgy is, hogy két különböző változatról van szó). Érdekes az is, ahogy Christopher összeveti a különféle változatokat egymással, könnyen meghozza az ember kedvét A szilmarilok olvasásához (be is iktattam egy újraolvasást a mesék közé). Azt viszont sajnálom, hogy pont az maradt kidolgozatlan, ami engem a legjobban érdekelt (X. fejezet).
Nagyon hasznosnak találom Füzessy Tamás bevezető szövegét valamint a tengwar írásrendszert és örülök, hogy az új kiadás névmutatóval is bővült, nagy segítség a könyv olvasásához.

ViveEe P>!
J. R. R. Tolkien: Elveszett mesék könyve I.

Nagyon tisztelem Christophert, hogy ennyire jól összerakta az egyes kis könyvecskék, sokszor megváltoztatott szövegét. Szerintem olyan, mintha tényleg egybefüggő szöveg lenne. A kommentárok is nagyon jók, segítenek átlátni a rendszert. A függelékben is találtam sok érdekességet, bár még mindig nem vágyom nyelvészkedni.
Szerettem olvasni, nagyon tetszik, hogy miből, mi lett.

Ui: kesztyűben kéne olvasni, mert tiszta ujjnyom lett a borító. :(

manami>!
J. R. R. Tolkien: Elveszett mesék könyve I.

Ilyen lehet belelátni egy zseni elméjébe. Tolkien valóban úgy szövi a mese szálait, ahogy arra csak kevesen képesek – látni pedig ezt a folyamatot bonyolult, rettentő, és felettébb kielégítő.

Bár furcsának tűnhet, engem leginkább Mekor alakja érdekel. Mindig is imádtam, és felettébb érdekfeszítőnek tartottam a karakterét, bármit, ismétlem, bármit elolvasnék, amiben csak megemlítésre kerül (de pl. Sauron / Mairon is ebbe a kategóriába esik). Emiatt a lehetőség miatt, amit ez a könyv biztosított, akár ezer csillagot is adnék, ha lehetne.

2 hozzászólás
WolfEinstein>!
J. R. R. Tolkien: Elveszett mesék könyve I.

Talán a legnehezebben olvasható, eddig magyarul megjelent Tolkien-mű. Legalább annyira a fiú, mint az apa alkotása. Hatalmas munka lehetett a kéziratok feltárása, értelmezése, átirata, a kommentárok megírása. Ezt a könyvet nem a lebilincselő, összefüggő, izgalmas történet miatt szeretjük, mert az nincs benne. Viszont benne van az a folyamat, ahogy a korai gondolatokból lassacskán kialakult az oly' jól ismert Középfölde. Viszont Tolkien líraian érzékletes leírásai, drámaian epikus jelenetei itt is megjelennek. Másodjára még jobb volt olvasni, mint elsőre, de még bőven rejteget felfedezni valót. Csak azoknak való, akik komolyabban érdeklődnek Tolkien világa iránt, de nekik kötelező olvasmány!

Szibériaitigris>!
J. R. R. Tolkien: Elveszett mesék könyve I.

Kicsit nehézkesebb, mint a második kötet. Vagy csak én nem tudtam úgy elmerülni benne. Kevés dolog történik benne, ami nem lenne baj, de az is nagyon lassan. Persze bizonyára az is zavarja az olvasást, hogy a lépten-nyomon megszakadó kéziratok és a hozzáfűzött bonyolult filológiai fejtegetések nagyon kizökkentik az olvasót. Engem legalább is zavart a sokféle, hogy közben folyton összehasonlították benne a különböző változatokat. De lehet, hogy van, akinek ettől csak izgalmasabb…

gabcsika1>!
J. R. R. Tolkien: Elveszett mesék könyve I.

A szilmarilokban is a könyv első felében lévő történetek a kedvenceim, így ez a könyv sem okozhatott csalódást. De azért csak nehéz olvasmány ez.
Sok apró részletet tudtam meg, tetszett, hogy a szereplők között is több interakció van, mint A szilmarilokban, az átvezető részek pedig teljesen újak voltak.

FélszipókásŐsmoly P>!
J. R. R. Tolkien: Elveszett mesék könyve I.

A tündföldi elveszett mesék könyvének első része

Hamar kiderült számomra, hogy a két kötetet együtt érdemes olvasni (különösen a névjegyzéket illetően), mert oda-vissza utalások vannak a szövegekben. Új olvasóknak akár a második kötetet is ajánlom kezdésnek, vagy legalábbis az első történethez ugrani, mert majd egy hónapig hevert a könyv olvasatlanul, miután Christopher jegyzeteivel indítottam. Aztán ahogy a mesékhez értem, varázslatos lendülettel faltam az oldalakat. Csodás könyv, bár finom ráhangolódást kíván, hogy megnyíljon az ember előtt(e).

Meglepett viszont, hogy milyen folytonossággal követik egymást a történetek, és legalább olyan élményt ad az, ahogy Eriol feldolgozza a hallottakat, felfedezi a szigetet, mint azok, amiket a szigetlakó eldák elmesélnek. Hangulatuk olyan, mint egy vacsoraasztalnál vagy tábortűznél elregélt történeteknek: meghallgatás után az egybegyűltek megvitatják az egyes részleteket. Bár e „vita” javarészt Christopher „műelemzése” (egyes elemek jelentőségének méltatása, okainak feltárása) vagy épp kísérlete a szétszórt apró szösszenetek összeillesztésére, szerepük értelmezésére. Van, ami szerintem felesleges, nehézkesen befogadható egy egyszerű olvasónak. Más megjegyzések viszont érdemben adnak hozzá Tandori Dezső gyönyörű fordításához.

A magyar kiadásról: a meseszöveg apróbb betűméretét (miért is nem a hozzátoldott magyarázatok lettek apróbetűsítve??) és időtlen értékét illetően megérdemelt volna egy nagyalakú, keményfedeles kiadást (de teljesen érthető a kiadó döntése is), ami kényelmes a szemnek s kéznek egyaránt.

I. Tűnt Játék Kis Háza
Te jóságos Mesetűz! Varázslat e rövidke bevezető! Régies nyelvezete ellenére káprázatos lágysággal áramlanak a képzeletet beindító mondatok. Csodálatos!
Kapunk még a jegyzetek között egy Snoopyt idéző verset is spoiler :)

II. Az ainuk muzsikája
Az előzőhöz méltó szépségben megírt teremtéstörténet, nyelvekről, zenéről, istenekről és halandókról. Megannyi gondolatot ébreszt, sokszorolvasós-fejtegetős ősi talányok meséje. Magyarul olvasni olyan jelentéstársításokról, mint Tirion – torony, Kôr – város kerekded dombon, aryaárnyék/árnyak elgondolkodtató…

III. A valák jövetele és Valinor építése
Folytatja a teremtéstörténetet a teremtett világban. Rengeteg szereplő, megannyi új név, alig pár szóval jellemezve – így sajnos nehéz emlékezni a legtöbbjükre, inkább Ulmo, Melko, Aiwë maradt meg elevenen, mert hozzájuk tartozott jelenet is. A mesének a két rajzolt térkép ad mélységet, a világhajó elképzelése álmokat indít. Christopher jegyzeteit itt élveztem először igazán. Kicsit sajnáltam, hogy eltűnt belőle Tandori Dezső sziporkája: „Ezek a nermik és a tavák, a nandinok és az orosszik, megannyi tündér, kobold, locskamanócska, törpe, szellemsuhanc, lengelány.” (a brownie, fey, pixie, leprawn tündérfajták fordítására tett kísérlet).

IV. Melko megláncolása
Noha a címről pár oldal szól csak, előtte kibontakozik a meséket hallgató Eriol történetszála. Számomra ez legalább olyan élvezetes volt, mint az eldák meséi.

V. A tündék érkezése és a Kôr megalkotása
Érdekes szempontot mutat be ez a mese: az istenek meghívják magukhoz a „frissen teremtett” tündéket, mert kíváncsiak arra, hogy milyen is az ő létezésük, hogyan gondolkodnak és éreznek ennek kapcsán. Még érdekesebbé teszi a két „faj” kapcsolatát és párbeszédeit, hogy mindkettejüknek közös a teremtőjük, de köztük nincs teremtői viszony (mondhatni, testvérnépek). Sor kerül még annak elbeszélésére is, miképp kötöttek ki az eldák a Magányos Szigeten (ahol az egész mesélés zajlik), és miképp épült a noldók lakóhelye azon a dombon, melyet Kôrnak neveztek az istenek, „merthogy oly kerek és sima”. Sőt, az ainuk közbenjárásával elsajátított drágakőmágiájuk hajnalát és a szilmarilok megalkotását is megismerhetjük.
Érdekesség: a borítón Finwë, a noldák első királyának címere látható.

VI-VII. Melko tolvajlása és Valinor homályba borulta és A noldók futása
Két szorosan összetartozó, sötét hangulatú történet Melko kozmikus károkat okozó gonoszságáról, mely az Edda versek jóslatát juttatta eszembe: „Testvér tör testvérre eltiporják egymást, rokonságot rokon ront szanaszét.” Itt is elhangzik egy jóslat, Gondolin bukásáról. Horror vagy legalábbis dark fantasy hangulatot hordoz, a jókat fenyegeti a hideg, a homály, a halál. spoiler. Az elbeszélős hangvételt felkavarja a fenyegetés és harcok izgalma, ám a cselekményre fojtogató lepelként rátelepedő sötétség elvesz belőle minden örömöt, komor és félelmetes vég felé sodorja a szereplőket.

VIII. A Nap és a Hold meséje
Bemutatja, hogy miként teremtették meg az ainuk az ég fő világítóit, és bocsátották útjukra olyan módon, amire Melkónak nincs befolyása. Ismét egy kozmikus tartalmú és léptékű történetet olvashatunk, sőt, alkímiainak is lehetne tekinteni, hiszen dolgok lényegének finomításával és átalakításával hoztak létre új dolgokat. A megállíthatatlanul hömpölygő szöveg érzékelteti azt a szenvedélyes elragadtatottságot, amit bár maga Tolkien szabályozni kívánt – jegyzeteiben írta róla, hogy „jócskán felülbírálásra és kurtításra szorul” –, szerintem épp így, ennyi költőiséggel és részletességgel közölt gazdag értékeket.
Remekül illeszkednek az alapszövegbe Christopher összefoglalói (a hossza miatt kihagyott/tömörített részeket). Határozottan meghozza a kedvet A szilmarilok elmélyült olvasásához.

IX. Valinor elrejtése
Újabb kozmikus mese az istenek hona köré vont védelemről, s a világok közti átjárást lehetővé tevő Kapuk, Hidak, Utak kialakításáról spoiler, valamint – talán a legfontosabbról – az Idő „keletkezéséről”. Elképesztő, mennyire mélységes, és minden mondatában temérdek gondolatot ébreszt. Sajnos az előzőhöz képest nem olvasmányos, és számos elvetett (de Christopher áldásos igyekezete folytán megmentett) résszel bír.

X. Gilfanon meséje: a noldók viszontagságai és az emberek eljövetele
Mondhatni ez az a történet, ami igazán okot ad a könyv címére. Két mesélő szövege is befejezetlenül maradt vagy épp leírásra sem került. Mégis, oly drágakövekre lelni benne, mint Túvo/Tû/Thû, a feketemágus-tündérszellem, akinek neve később Thauron lett, vagyis tulajdonképpen ő Sauron előképe spoiler. Még így, töredékes közlésben is izgalmas képsort tárt elém a második kötetben szereplő nagy mondák előzményeiről (itt is hatalmas hála Christopher átfogó szellemben és rendkívül szorgalmasan összeírt jegyzeteiért).

Bár nyomdai okok mellett azért is jó volt itt zárni a kötetet, mert a történetek jellegében érzékelhető váltás van innentől kezdve. Terjedelmesebb (nemzedékek életét feldolgozó) és egyre világiasabb helyzetekről szóló mondákat közöl a sorozat második része.

havrillas >!
J. R. R. Tolkien: Elveszett mesék könyve I.

Tolkien azért a legnagyobb kedvencem íróként, mert olyan részletgazdag világot teremtett, amilyennel máshol még nem igazán találkoztam. Fantasztikus ötletei voltak, és írni is nagyon tudott. Egy egész teremtéstörténetet kitalálni nem lehetett semmi, látszik abból is, hogy mennyiszer átírta. Minden elismerésem az övé.
Ezek a történetek a világ teremtésétől indulnak. Sokszor eszembe jutott, hogy erről volt szó a Szilmarilokban is, de egyes részek itt máshogyan történtek, meg sokkal jobban ki lettek fejtve. Egyesek élvezhetően, mások kicsit tényleg szárazon, de ebből is látszik, hogy még mindig szeretett volna rajtuk tökéletesíteni.
A kommentár sok apró háttérinfót adott, de néha túlzásba vitték.
A kedvencem A Nap és a Hold meséje lett. Olvasmányos és izgalmas, kellően misztikus.
A tengwar írásrendszer megértésével is megpróbálkoztam, de rá kellett jönnöm, hogy a magyar nyelvtani magyarázatokat sem értem. :D Úgyhogy a tünde nyelv tanulását egyelőre elnapolom.

Lanti18>!
J. R. R. Tolkien: Elveszett mesék könyve I.

Tolkien megismerését senkinek sem ezzel a művel javasolnám, hanem sokkal inkább a Gyűrűk urá-val, vagy a Hobbittal. Rajongóknak azonban igazi csemege ez a mű, bár kissé nehezen olvasható, több helyen újraolvasást igényel a pontos megértéshez. Zseniális a mítosz alkotás, az ember gond nélkül elhelyezné a „valós” mítoszok pantheonjában.

koppy>!
J. R. R. Tolkien: Elveszett mesék könyve I.

Már egy másik kiadásban olvastam és értékeltem ezeket a történeteket, így nem is nagyon tudok újat írni (https://moly.hu/konyvek/j-r-r-tolkien-elveszett-mesek-konyve/en-es-a-konyv/koppy). Nehéz a nyelvezete, de megéri átrágni magunkat rajta, mert az egész világ rendkívüli. Nagyon örülök, hogy kettészedték a könyvet, mert így sokkal kényelmesebb volt utazás közben olvasni.


Népszerű idézetek

Boglinc P>!

    Ulmo felemelkedett a mélyből, s ment a tündöklő tavakhoz, a nagy ragyogású medrekhez. Innen fényfolyamokat gyűjtött, nagy tartályokba zúdította őket, vizet öntött a helyükbe, s a fénytömeggel visszament Valinorba. Ott két üstbe öntötték át e fényességet. Aulë műve volt a két üst, s a nevük Kulullin és Silindrin.
    Mármost a völgy legközepén két nagy árkot ástak, és ezek távol voltak egymástól, de hatalmas síkhoz képest közel, és az egyikbe Ulmo hét sziklát hajított, rög aranyat, tenger csöndes mélyéről hozott köveket, és a lámpás egy töredékét is utánadobták, ami a déli Helkaron ragyogott. A gödröt akkor betemették dús földdel, mit Palúrien alkotott, és jött Vána, az életszerető, napfény-imádó, kinek dalára mindennek szökken virága, s leányzóinak dúdolása körötte boldog hang volt, mint mikor a hajnal első fényére ébrednek a népek! Énekelték a tavasz dalát a dombon, és körbetáncolták, öntözték a hantot aranyfénnyel, mit Ulmo a tavakból hozott – míg Kulullin csaknem túlcsordult.
    A másik gödörbe három óriásgyöngyöt vetettek, ezeket Ossë lelte a Nagy Tengerben, és egy kis csillagot hajított Varda utánuk, s betemették habokkal, fehér tejköddel, aztán szórtak rá könnyű földet, de Lórien, ki a félhomályt kedveli, a villódzó árnyakat, az esti szél szálló permetillatát, aki az álmok s képzelgések ura, a közelbe telepedett, ott suttogott zajtalan szókkal, míg szellemlényei játszottak leheletnyi hangokat mellette, zenét, mely messze sötétekig áradt; és az istenek oda máris ezüstfényfolyókat zúdítottak a csordultig teli Silindrinból, ám az edényben mintha még több lett volna az olvadt ragyogás ezután.

122.-123. oldal, 3. fejezet - A valák jövetele és Valinor építése (Helikon, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Aule · Lórien · Ulmo · Vána · Yavanna
1 hozzászólás
Ancalimë P>!

– Ilúvatar volt a kezdet kezdete, és ezen túlra valák, eldák, emberek tudása nem érhet el. (…) Ilúvatar az Örökkön Úr, ki a világ túlján lakozik; aki a világot teremté, de nem a világé, nem is a világból való, csak szereti a világot.

91. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rúmil
Ancalimë P>!

» Ó, Tuivána, s ti valák és tündék, már megint csak Valinorra gondoltok, s feleditek rajta kívül a nagy Világot? (…) «

272. oldal, VIII. A Nap és a Hold meséje

Kapcsolódó szócikkek: Yavanna
Ancalimë P>!

Fenséges, íme, Gondolin bukása. Ím, Turgon nem fakul, míg a gyöngyvirág nem hervad.

263. oldal, VII. A noldók futása

Ancalimë P>!

Hangos morajlás indult, majd néhányan felkiáltottak: »Jaj annak, ki Fánkat újra bántani merészeli!« S Vána is igen ingerült volt. (…) Aulë, hallván zúgolódásukat, mondotta is hát: »Nyughassatok, csekély tudományúak, és gyakoroljatok türelmet« (…)

280. oldal, VIII. A Nap és a Hold meséje

Ancalimë P>!

Mert azt is mondják, mielőtt a Nagy Vég eljön, Melko zűrzavart fog okozni a Nap s a Hold közt, és Ilinsor követni próbálja majd Urwendit a Kapun átal, és amikor ez megtörténik, Keletnek és Nyugatnak kapui is leomlanak, és Urwendi és Ilinsor odavész. S így lészen az, hogy Fionwë Úrion, Manwë fia, Urwendi iránti szerelméből vezérelve Melko végzete lesz, és lerombolja a világot, hogy ellenségét elpusztítsa, (…)

327. oldal, IX. Valinor elrejtése

kitti_th P>!

Való igaz, a vízben él még az ainuk muzsikájának visszhangja, mélyebben, mint bármi más e világi anyagban, és az Emberek Fiai közül sok fog fülelni majd kielégületlen a tengerhangra, és fog vágyódni, maga se tudja, mire.

101. oldal, Az ainuk muzsikája

Ancalimë P>!

Mélyes-mélyen falain belül Melko maga hallott jól mindent, s habozott, elő mégsem jött, szolgáját, Langont küldte fel inkább, vele üzenvén: »Örömmel és ámulattal tölti el őt, hogy az istenek így kapuja előtt állnak. Bár szívesen üdvözölné őket, szűkös lakhelye nem enged többet, mint közülük kettőnek megfelelő vendégelését; csak azt kéri, e kettő között ne legyen Manwë vagy Tulkas, mert egyikük eleve érdemelné, a másik kikövetelné a nagy költséggel és bőséggel járó vendégelést. (…)«

165. oldal, IV. Melko megláncolása

Ancalimë P>!

Ím, Valinor egymagában áll, megközelíthetetlensége maga lesz ezután a béke.

Valinor elrejtése, 315. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lórien
kitti_th P>!

Sors nem igázhatja le az Emberek Gyermekeit, de furcsamód vakok ők, holott örömük óriási lehetne.

106. oldal, Az ainuk muzsikája


A sorozat következő kötete

Középfölde Históriája sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stian Skald: Az elveszett aranyváros keresése
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság
Margaret Weis – Tracy Hickman: A tavaszi hajnal sárkányai
Terry Brooks: Shannara Kardja
David Gaider: A hívás
Alexandra Christo: To Kill a Kingdom – Egy birodalom végzete
Szakács Eszter: A Szelek Tornya
Greg Keyes: Hollóisten I-II.
Santorina Grey: Földsarló