Elveszett ​mesék könyve (Középfölde Históriája 1-2.) 70 csillagozás

J. R. R. Tolkien: Elveszett mesék könyve

Középfölde és Valinor átfogó koncepciójának első formája
Az elveszett mesék könyve.
Az ősi mítoszok képzeletvilágába ágyazott mesefüzér kerettörténetében Eriol, a tengerész, nyugatnak tartó hosszú hajózás után elvetődik Tol Eresseára, ahol a tündérek lakoznak. Eriol letelepszik náluk, és az ő szájukból ismeri meg már-már feledésbe merült történeteiket valákról, tündékről, orkokról, törpökről, emberekről, a világ keletkezéséről, Valinor tündökléséről és homályba borultáról.

Az elveszett mesék könyve címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1984

Tartalomjegyzék

>!
Cartaphilus, Budapest, 2011
726 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632661629 · Fordította: Tandori Dezső, Ürmössy Zsuzsanna

Kedvencelte 7

Most olvassa 9

Várólistára tette 106

Kívánságlistára tette 130

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Lisie87 P>!
J. R. R. Tolkien: Elveszett mesék könyve

Talán jobban szerettem volna akkor, amikor még nagy Gyűrűk Ura mániás voltam és olvastam a Szilmarilokot is. Most ez egy kicsit nyögvenyelősen ment. Maguk a mesék nagyon szépek és igazi pluszt nyújtanak, de a magyarázatok, utalások, stb. valahogy kizökkentett és nem is igazán érdekelt. Így olyan darabos lett a mű. Tudom, hogy ez nem egy összefüggő mese, talán ez volt a legnagyobb bajom a könyvvel. :)

Navi P>!
J. R. R. Tolkien: Elveszett mesék könyve

Sajnos ez most nem jött be. Kínkeservesen haladtam ezekkel a többszörösen összetett barokkos körmondatokkal, amelyekben minden szereplőnek az összes neve elhangzik. Sokszor azt sem tudtam már, kiről is van szó.
Tolkien hatalmas koponya, nagyszerű világot alkotott meg, de ez a könyv inkább tűnt egy összegző tanulmánynak, mint izgalmas történetnek. S ebből kifolyólag, számomra már a szinte élvezhetetlen kategóriába tartozik.
CSAK FANATIKUSOKNAK!!!!

Olympia_Chavez P>!
J. R. R. Tolkien: Elveszett mesék könyve

Nem azt kaptam amit vártam, viszont bizonyos tekintetben több volt ez, mint amit reméltem. A kötetet itt, a molyon pécéztem ki magamnak, a régi kiadás fülszövegének ajánlója alapján, ami kicsit félrevezetett. De legalábbis nem egészen készített fel arra a megpróbáltatásra, amit a két új kiadású kötet jelentett. Volt pillanat, amikor úgy éreztem, hogy visszasírom a Befejezetlen regék nyelvészeti különóráit.

Nagyobb részt tudományos igényességgel és szemlélettel összeállított kötetek ezek és annak igen alaposak. Ha a kedves olvasó végig rágja magát a 35 (!!!) oldalnyi bevezetőn és előszón, amit a MTT-nek és C.Tolkiennak köszönhetünk, még ne lélegezzen fel, mert minden hosszabb-rövidebb mese után kap még kb. húsz oldalnyi kommentárt (plusz-mínusz 5-10 oldal), valamint lábjegyzetet és gyűjteményt arról, miként változtak az elnevezések a történetben, míg nagyjából kiforrott egésszé álltak össze. No és persze itt is itt van az elmaradhatatlan függelék, melyben ABC rendben kereshetünk rá a nevek és elnevezések jelentésére, eredetére, vagy más nyelveken használt alakjaira.
Senki kedvét nem akarom elvenni az olvasástól, hiszen az összegyűjtött történetek között rengeteg olyan plusz szál és variáns is olvasható, ami annak ellenére is szórakoztatott, hogy a Szilmarilokat már olvastam (ami ráadásul nagy kedvenc lett). Sőt, egyike másika csak nagy vonalakban hasonlít a későbbi, jóváhagyott változatra, ill. a kommentároknak is vannak érdekes részei.
Az első kötetben a teremtéstörténet első változataival, Valinorral ismerkedhetünk meg a maga kiforratlan, sokszor túlbonyolított, vagy épp aprólékos valójában. A második kötetben pedig a Szilmarilok további, már Középföldén játszódó történeteinek ősváltozatai olvashatók. Ezeket foglalja keretbe a Tűnt Játék Kis Háza mese és annak elbeszélői. Ez a kerettörténet sokkal inkább a mesei, mint a mondai szálat erősíti, amitől a történet kap némi bájt, akárcsak a Macskaherceg és a kutyák „példázatos” meséjétől Tinúviel történetében. A későbbi verziókban ezeket már lefarigcsálja a szerző és egy sokkal hard corabb történetet, valódi mítoszt kapunk. Sajnos azonban a farigcsálásnak, sok izgalmas rész is áldozatul esett, ezek, és újabb történetek, versikék miatt mindenképp érdemes lesz elolvasni a könyvet.
Meglepő volt szembesülni azzal, hogy ezen történetek többsége, már az 1917-20-as évek környékén is nagyrészt léteztek papíron, de minimum Tolkien fantáziájában, majd ötven év csiszolgatás után nyerték el ma ismert formájukat, ami még mindig nem volt annyira tökéletes, hogy T. ezt ki „merje” adni a keze közül. Pedig milyen jól sikerültek.
Az előszók és kommentárok javára írandó viszont, amit magam nem ismertem volna fel, hogy milyen aprólékosan és részletesen kidolgozott koncepció szerint igyekezett a szerző ezt az egész mondakört összekapcsolni és beilleszteni a britek elveszett mítoszainak világába.

Érdekes utazás volt ez a két kötet, ami meghozta a kedvem a Szilmarilok újbóli elolvasásához (nem még mindig nem utam meg). Erre a könyvre azonban kitenném a „laikusoknak csak lassan és mértékkel fogyasztandó”, címkét. Szóval, kedves leendő avatatlan olvasó, ha elpattan a cérna, és úgy határozol, hogy időnként átpörgeted a történetek utáni kommentárokat, én nem kövezlek meg érte. Egyszer viszont mindenképp érdemes lesz ezeket is elolvasnod.

Belle_Maundrell>!
J. R. R. Tolkien: Elveszett mesék könyve

Hű, hát megküzdöttem ezzel a könyvvel, főleg az elején, ugyanis pont a negyven fokos hőségben kezdtem el, ami, valljuk be, nem a legalkalmasabb hozzá, sőt! Pihentettem is néhány napig, mert már a Tűnt Játék Kis Házában elvesztem. A kezdeti nehézségek ellenére végül egész gyorsan elolvastam, mikor már csak harminc fok volt, és egyre szilárdabb az a meggyőződésem, hogy Tolkien egy zseni volt, el is nevezem a Mesternek, de Christopher Tolkien száját kedvem lett volna néha befogni, annyit rizsázott minden mese után/előtt. Én komolyan nem értem, minek kellett ennyi kommentár, szerintem anélkül is meg lehet érteni, de hogy miért kellett mindig megjegyezni, hogy itt és ott nemtudommilyen ceruzával vagyon írva a füzet bal sarkára, azt nem tartom fontosnak. Ahogy azt sem, hogy sokkal kevésbé ékesszólóan leírja újra a történetet, de hát tudom is én, hogy kell az apánk halála után az összevissza műveiből könyvet kiadni? Hát nem. Mindenesetre még mindig biztos vagyok benne, hogy rövidebben is meg lehetett volna oldani, mert maguk a mesék nagyon jók, de ez a sok közbemagyarázás teljesen kirántott a hangulatból. Viszont a verseknek nagyon örültem, üde színfoltok voltak a huszadik név tizedik fejtegetése után.
Egyéni problémám, hogy (még) nem olvastam a Szilmarilokat, és így nem sokat jelentettek az összehasonlítások meg az utalások. Majd egyszer újraolvasom a Meséket, ha meglesz a Szilmarilok, bár a Függeléket soha többé, az nem a szívem csücske. :D (de az egyik babacicánknak Tirilla lesz a neve, ha rajtam múlik, innen szedtem)
Nem tudnék kedvencet választani a Mesék közül, a teremtéstörténet is lenyűgöző, de Beren és Lúthien történetét minden körülmények között imádom, Gondolin bukása nagyon izgalmas, kedvet kaptam hozzá, hogy megint megpróbálkozzak a Húrin gyermekeivel, ami tizennégy évesen nem ragadott magával, de most talán igen, és úgy összességében nem is volt olyan, ami ne tetszett volna.
Tolkien bácsit hivatalosan és örökké nagyon szeretem, tényleg csodálatos író volt, kár, hogy senki sem él örökké, mert mennyi gyönyörű történettel ajándékozhatta volna még meg a világot. (És mindent befejezhetett volna, akkor nem kellene az a sok szerkesztői kommentár)

3 hozzászólás
kvzs P>!
J. R. R. Tolkien: Elveszett mesék könyve

Huh, végigrágtam magam rajta…
A könyv csodálatos betekintést nyújt Középfölde történetébe és Tolkien világteremtő vállalkozásába, mégis kizárólag fanatikusoknak ajánlom. A különböző szövegváltozatok, a befejezetlen vagy több formában megírt történetek, az időbeli (ezredévekben és napokban is mérik az időt, az adott történet stílusa, vagy készültségi foka szerint) és térbeli ugrások, az egymásnak ellentmondó szálak és a kb a könyv felét kitevő szerkesztői jegyzetek és magyarázatok nagyon nehézzé teszik a szöveg befogadását és értelmezését. Az egész ráadásul annyira tömény, hogy szerintem csak töredékét sikerült igazán felfognom (fáradtan nem is érdemes olvasni, mert az ember pillanatok alatt elveszíti a fonalat). Az egész mégis lenyűgöző. Biztos, hogy újra fogom olvasni egyszer.

2 hozzászólás
Luna_Iceshard>!
J. R. R. Tolkien: Elveszett mesék könyve

Nem kevés idő kellett hozzá, hogy befejezzem, részben időhiány, részben más könyvek ezzel párhuzamos olvasása miatt, de ezen a hétvégén sikerült. Nem egy könnyed kis szösszenet, az biztos: sem terjedelmileg, sem tartalmilag. Először is emelem kalapom Tolkien bácsi előtt, elképesztő, hogyan képes valaki ilyen nagyszabásút alkotni, persze tudjuk, hogy Középfölde megalkotása egész életén át folyamatban volt, de tényleg hihetetlen, milyen részletgazdag ez a világ, van nyelve, történelme, híres karakterei, térképe, minden.
A stílusa gyönyörű, a fordító is odatette magát. Idéztem is néhányat belőle, mert olyan szépen van megfogalmazva, hogy az már költészet.
Kedvenceim egyrészt a versek, mindegyik nagyon tetszett, másrészt A Nap és a Hold meséje és Tinúviel meséje tetszett legjobban. Az is jó volt, hogy A tűnt játék kis háza, vagyis a mesélés egybefűzi, keretbe foglalja az egyébként különálló történeteket.
Őszintén szólva én meglettem volna a jegyzetek nélkül, elhiszem, hogy nehéz lehet ide-oda lefirkantott részleteket egybefűzni, de engem sokszor kirántott a hangulatból, amibe egy-egy mese ringatott.
Viszont külön örültem, hogy megjelent Legolas:)
Összegezve egy Gyűrűk Ura-rajongónak sem árt, ha megismeri a teljes történetet, az író teljes világát. Az időnkénti unatkozásért levonok fél csillagot, de egyébként nem lehet okom panaszra:)

Panda>!
J. R. R. Tolkien: Elveszett mesék könyve

Hű, ez nekem nagyon hardcore-Tolkien. Mást tőle eddig A Gyűrűk Urán és a Babón kívül nem olvastam konkrétan, de tisztában voltam vele, mit teremtett. Nagyon alaposan össze van szerkesztve ez a könyv, azért nem lehetett könnyű ezt összehozni. Bevallom, kicsit felületesen olvastam, már nem a meséket, hanem a kiegészítő szövegeket, mert azok untattak. Meg lehet kövezni, de a mesék sokkal izgalmasabbak voltak, az elején annyira nem, de a könyv felénél, ahogy a hosszabb történetek jöttek, valahogy sokkal jobban átjöttek azok. Vagy már hozzászoktam addigra a stílushoz. :) Mindenesetre örülök, hogy elolvashattam, sok érdekes dologról esett benne szó. Tinúviel meséje a kedvencem. :)

Emmonita P>!
J. R. R. Tolkien: Elveszett mesék könyve

Hát csak sikerült.
Szerintem könyvet ilyen hosszú ideig még nem olvastam, tekintve, hogy számos mennyiségű könyvet közben is elolvastam. :) De megérte. Néhol borzasztó nehéz volt, néhány megjegyzésáradaton alig tudtam végigrágni magam, sőt, olyan is volt, ami abszolút nem érdekelt. De tartottam magam, és nem hagytam ki részeket.
És nagyon tetszett. Beren és Tinúviel története mindig elvarázsol, és bár Túrin mindig is ellenszenves volt, jól esett megint olvasni róla. Gondolin bukását imádtam. A kutya-macska párhuzam király, és olvasva abszolút nem idióta (hallottam róla előzetesen is és kicsit furcsán néztem. Valahogy az állatok sosem játszottak túl nagy szerepet, maximum a lovak.)
A teremtéstörténet pedig bármilyen változatban tökéletes. A nap és a hold meséje a kedvencem.

Az Elveszett mesék könyve nehéz, és fárasztó olvasmány, de mégis jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki már többször elolvasta a Szilmarilokat, és többet akar.
Azt nem mondom, hogy még egyszer el fogom olvasni, de egyes részeket biztos, hogy előveszek majd újra meg újra. Nagyon tetszett :)

sirszalhasogato>!
J. R. R. Tolkien: Elveszett mesék könyve

Nehéz ötven oldalnyi tünde szószedet után kedveset írni egy könyvről, főleg mert a terjedelmének felét kitevő jegyzetanyag szintén nem járul hozzá a felhőtlen műélvezethez – filológiai szempontból persze épp ellenkezőleg.
Viszont tagadhatatlan érdeme, és ezt mindig elmondom, mikor beszélek róla, hogy az emberek eredetéről meg Gondolin bukásáról mérhetetlenül részletesebb képet nyújt a későbbi írásokhoz képest. És ebben nagyszerű!

ppayter>!
J. R. R. Tolkien: Elveszett mesék könyve

Elolvastam. Illetve végigküzdöttem magam rajta, megharcoltam minden egyes sorával és a kommentárokkal, lábjegyzetekkel, végjegyzetekkel és különféle verziókkal. De megérte: Tolkien világának minden addiginál szélesebbre tárult.
Egyedüli bánatom, hogy gyakorlatilag lehetetlen beszerezni és képtelenek újra kiadni (kiadói és szerzői jogi problémák miatt), pedig lenne rá kereslet bőven… Szerk.: azóta újra megjelent és itt is van a polcon.


Népszerű idézetek

vilmos>!

A tündék tánca ritkaság. Az ég:
Jobb, ha nem is ígéri közelét.
Néma a föld. A föld dalolni fél.
De ha tél jön, engem itt lel e tél.

50. oldal

2 hozzászólás
Luna_Iceshard>!

Napok telnek, elszálltak az éjek
Miket betáncoltak szárnyas fények,
Csöndes légben repdesők.
Az aratásnak vége. Sarló a hold.
Haldoklik a nyár: rövid uralma volt.
Ó, Tél jármába görnyedő juhar!
Szilfák gyászával sárguló avar!
Jeges dárdáival
Győz Napon a Tél Mindenszentekkor,
S a levelek elhullanak akkor,
Ernyedten szálldosva sápadt szélben
Köröznek a komoruló égen
Mint ködös tavak fölött madárraj.

53. oldal, Tűnt játék kis háza, Kortirion fái

Luna_Iceshard>!

Lórien, ki a félhomályt kedveli, a villódzó árnyakat, az esti szél szálló permetillatait, aki az álmok s képzelgések ura, a közelbe telepedett, ott suttogott zajtalan szókkal, míg szellemlényei játszottak leheletnyi hangokat mellette, zenét, mely messze sötétekig áradt.

86. oldal, A valák jövetele és Valinor építése

2 hozzászólás
Luna_Iceshard>!

(…) kik is ezek a tündérek, kik? Némelyek felelik erre: emlékei fonnyadt derengésnek, tűntek, fák ellibbent semmi-drága szerelmetességeinek ködképei, harmatcsillanások képzete mind, a szélnek valami lehelet hangja, mintha éledhetne még, de nem….. (…) Ismeri őket a Tavasz, a Nyár is, Tél idején még mindig köztünk vannak, de a leginkább mégis Ősszel bújnak elő, az Ősz az ő évadjuk, minthogy napjaik Őszén buktak el. Milyenek lesznek e földnek álmodói, ha eljön telük.

613. oldal, Eriol, avagy Elfwine története

Szelén P>!

Sok félreértést elkerülendő érdemes leszögezni, hogy a tolkieni írásművek összessége nem sorolható a „klasszikus”, vagy „epikus” fantasy műfajához, még akkor sem, ha e műfaj történetére nehezen túlbecsülhető hatása volt A Gyűrűk Ura stílusjegyeinek. Tolkien valójában (saját definíciója szerint) egy másik fikciós műfajt használt, az ún. „mythopoeiát”, a mesterséges mítoszt, amiben a szerző személyes alkotási folyamatában szimulálja az elsődleges ( „igazi” ) mítoszoknak a kultúraépítés kezdetén, sok nemzedék szóbeli hagyományán keresztüli létrejöttének, formálódásának, rendszerezésének eredményét.

6. oldal, Középfölde-mitológia magyarításáról (Helikon, 2017)

Boglárka_Madar P>!

Ej, no, micsoda különös lég jár, és tele van emlékek illatával

651. oldal

Manawydan>!

Való igaz, a vízben él még az ainuk muzsikájának ekhója, mélyebben, mint bármi más e világi anyagban, és az Emberek Fiainak soka fülel majd, bizony, kielégületlen a tengerhangra, és vágyódik, nem tudja, mire.

69. oldal Az ainuk muzsikája. (Cartaphilus-2011)

Manawydan>!

A történetet el kell mesélni rendjén, különben nincs történet, és mégis épp az el nem mondott történetek a legmegindítóbbak. Gondolom Celebrimbor azért olyan megindító, mert az el nem mondott történetek végtelen képzetét kelti fel benned: messzi hegyeket, melyekre sosem kapaszkodhatsz fel, távoli, elérhetetlen fákat, melyeket lehetetlen megközelíteni – vagy ha mégis lehetséges, akkor „közeli fákká” válnak…

7. oldal Előszó (Cartaphilus-2011)

Belle_Maundrell>!

Fáid ma, szürke, vén Kortirion,
Híg ködből derengenek sápadón,
Bolygó hajókon sok-sok csupasz árboc,
És hogy mihez közelebb: a halálhoz
Vagy kikötőjükhöz, ki mondja meg?
Vígságot kerülő kísértetek,
Rideg, kihalt szívek, már nem epednek
Melegére semmilyen szeretetnek?
Lélekcsupasztó partokat bejárva,
Alig pislog az élet gyertyalángja.
Kortirion, fakult fáid ha nézem,
Vacogtató sorom jobban megértem.
Az égről csak hidegséget üzen
A Nagy Medve, ezüstösen.
Halott az év, s még így is fogy a lángja,
Ez már az elmúlások netovábbja;
Ritkaság a tündék tánca. De élnek!
Telünkbe is hazajár hát a lélek;
Reménynek? Mindegy. Én itt maradok,
Kortirion, jöjjön bármi fagyod.

54. oldal, Tűnt Játék Kis Háza, Kortirion fái (részlet)

Luna_Iceshard>!

De megtört a dal. szavak félig kihúnytak,
És fakó a napfény, a hold vén-hideg,
Tünde hajó törötten hínár közt korhad,
A tűz s a szív csodája elhal, remeg.
Ki tudja, mely hárfa zenghetne igaz dalt,
Méltó harmóniást, visszhangosat,
Mily bűv-szarvas ének szólhatna e szabdalt
Partokról, hol a hajója szaladt,
A könnyű, a karcsú; a rezge palánkú,
Ezüst-vitorlás, tű-árbocos;
A hattyúnyakú, örvény-öle vágyú,
Fürgén suhanó, hullámzajos!
Mi tőlem telik, dalok szilánkja csupán,
Foszlánya aranyló álomszövetnek,
Messzi dolgokról suttogott mese-szórvány,
Mikre csak kevesek emlékeznek.

592. oldal, Earandel meséje, A kobzos kérlelése (részlet)


Hasonló könyvek címkék alapján

Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság
Margaret Weis – Tracy Hickman: A tavaszi hajnal sárkányai
Terry Brooks: Shannara Kardja
David Gaider: A hívás
Alexandra Christo: To Kill a Kingdom – Egy birodalom végzete
Szakács Eszter: A Szelek Tornya
Greg Keyes: Hollóisten I-II.
Santorina Grey: Földsarló
Stephen Lawhead: Taliesin