Beren ​és Lúthien 89% 201 csillagozás

Szerintem a Tolkien rajongók meg fognak kövezni, de nekem ez a könyv ebben a formában nagyon nem tetszett. Maga a történet egy kedves, bájos romantikus mese, amit az író a feleségéhez írt. De az a sok magyarázat, kiegészítés számomra inkább szenvedéssé tette az olvasást, nem élménnyé. Maga az, hogy úgyanazt a történetet többféleképpen olvashattam meglepő volt, sőt a versbetétek igazán jók. Választani nem tudnék, hogy melyik formában elmondott történet a legjobb. De az a sok körítés engem nagyon zavart. És az se volt szimpatikus, hogy a szereplők nevét is folyton változtatta. A könyv végén az illusztrációk gyönyörűek. Lehet, hogy később teszek majd még egy próbát vele, hogy a felesleges részek nélkül milyen benyomást kelt bennem, de így jószívvel nem tudom ajánlani.

Tolkien nem tudott rosszat írni. Mivel már olvastam A szilmarilokat és az Elveszett mesék könyvét, ezért nem ért meglepetésként, hogy mennyire tetszett ez a könyv. Mindegy, hány változata van a történetnek, én imádom. Ha már itt tartunk, érdekes volt látni, hogy mennyit változott az évek alatt. Azért örülök, hogy Tevildo száműzetésbe vonult, egy macska főgonoszt nem lehet komolyan venni. Nekem mindig az járt a fejemben, hogy biztos állati hangosan tud dorombolni. :P Egyébként engem meglepetésként ért, hogy Christopher Tolkien már 93 éves. Valahogy nem esett le, hogy ennyire öreg, pedig gondolhattam volna, főleg, hogy a Karácsonyi levelekből is ki lehet következtetni. Na mindegy, remélem, még jó sokáig él, és megörvendezteti a népet hasonló nyalánkságokkal. Vagy hogy valaki folytatja a munkáját a halála után. Valahogy Tolkien estében nem érzem úgy, hogy egy újabb búr lehúzása lenne kiadni még valamit tőle. Tolkien az Tolkien. Ennyi.
A borító és az illusztrációk csodálatosan gyönyörűségesek, egész nap el tudnám nézegetni őket. Bekeretezném és kitenném a falra, imába foglalnám Alan Lee nevét, meg minden.
És továbbra is fenntartom A szilmarilok utáni véleményemet: Rómeó és Júlia elbújhat Beren és Lúthien mellett, ők a legmenőbb szerelmespár evör. :)

Nagyon szeretem ezt a történetet, igazából mindegyik változatot. Sőt,a végén még kiderül, hogy szeretem a verseket… Na jó, inkább csak az itteniek nagyon megfogtak, élvezetes volt olvasni őket.
Az illusztrációk pedig gyönyörűek.
Még mindig imádom Középföldét, nagyon remélem, hogy a HoME köteteket is kiadják magyarul, mert nagyon szeretem olvasni, miként fejlődött az első kor legendája, mint ahogy itt is szerepel. :)

Már ismertem a történetet a Szilmarilokból és az Elveszett mesék könyvéből, de azért adott újdonságot. Gyönyörű kiadás, egyedül csak a rengeteg kommentár zavart talán, nekem kicsit sok, az Elveszett mesék sorozatban is, de ettől függetlenül érdekes volt olvasni. A versek is tetszettek, de minden változatot, töredéket jó volt olvasni. Látni, hogyan lett átírva, tökéletesítve. Szerintem Tolkien alkotta meg az egyik legkomplexebb világot, nagyon szeretem a történeteit.

Ez pedig az egyik kedvenc énekesnőm szerzeménye, szerintem gyönyörű, Luthien könyörgése Mandoshoz:
https://www.youtube.com/watch…

Tolkien rajongó vagyok, ezért ezt is el kellett olvasnom a belső kényszerem hatására. Csodálatos a történet, tele tragédiával és lemondással, de hát Tolkien nem tud egyszerűt írni. Ezekben a kiadásokban sok értékes plusz információval is gazdagabb lesz az olvasó, az illusztrációk pedig meseszépek. Nem szeretem a verseket, de még a végén kiderül, hogy mégis.

Jó volt így egyben elolvasni, hogyan alakult a történet a kezdetektől egészen az utolsó megírt vagy átírt változatig. Sok újdonságot számomra azonban nem tartalmazott, hiszen a könyv tartalmának nagy része olvasható az EMK II.-ben és a Beleriand dalaiban. Mondhatjuk azt is, hogy ez a könyv a HoME kötetek lightosabb verziója. :D Érdekes volt más fordításban olvasni a dolgokat, az első történetet szerintem itt könnyebb olvasni, mint az EMK II.-ben de a Leithian-ének fordítása sokkal jobban tetszett a Beleriandban.
A Tevildos változat nagy kedvencem, mindig sokat nevetek rajta. A Leithian-énekben pedig a párbeszédeket szeretem nagyon, itt sokkal jobban ki tudnak bontakozni bizonyos szereplők, mint A szilmarilokban. Thû egyszerűen zseniális. :D Celegorm és Curufin jelenetei pedig az abszolút kedvencek.
Az illusztrációk pedig gyönyörűek, a könyv borítójával együtt, imádom Alan Lee alkotásait. Csak kár, hogy a méretbeli különbségek miatt nem mutat olyan szépen a színes borítós Húrin mellett…erre ez Európa Kiadó odafigyelhetett volna…

Kezdem megszokni, hogy minden alkalommal, mikor megjelenik egy új Tolkien könyv, mit fogok kapni.
Mit is:
– amit az író nem dolgozott ki komplett történeté
– ami csak egy ötlet, aminek több változati is megíródott jegyzettekben
– amiből a család még több pénzt akar szerezni
– ami azért plusz információkat ad a világhoz
– amiből jobban megismerhetjük a mestert
Szóval egy csipetnyi újdonságot Középföldéről.

Beren és Lúthien története nem volt ismeretlen előttem, mert már Tolkien más könyveiben is olvastam. Ez a kötet annyiban volt más, hogy több szöveg és történet változat lett benne szép egységes köntösbe szedve. Én mondjuk elfogult vagyok, mert szeretem az író könyveit, de a kedvencem mindig is a Gyűrűk Ura marad.

Tavaly Kullervo története kapcsán azon morfondíroztam, Tolkien halála után negyven évvel vajon mennyire van még létjogosultsága ilyen sok megjelenésnek – és akkor még nem tudtam, hogy a Helikon idén bele fog vágni a monumentális Középfölde Históriája sorozatba, a Magvető pedig újra elkezdeni kiadni az „alapműveket”…
A Beren és Lúthien ugyanakkor leginkább egy vázlat-gyűjtemény: egy idő után már nem is a konkrét történésekre koncentrálunk (hiszen azt ismerjük gyakorlatilag már az első után), hanem a finom árnyalatokra, a verziók közötti eltérésekre, a fel-felbukkanó részletekre, amik megmutatják Tolkien írásművészetének változását, fejlődését, a fejében élő koncepció gyarapodását. Ami vagy érdekes valakinek (egy darabig nekem határozottan az volt), vagy hát nem igazán (amit azért könnyen el tudok képzelni, főleg az eredetileg óangol alliteráló formában írt vers esetében).
Számomra a legizgalmasabbak ezúttal a történet mitikus vonatkozásai voltak – bár én nem különösebben rajongok a „Tolkien mítoszt vagy fantasy-t írt” kérdés körüli diskurzusért, de itt folyton az jutott az eszembe, hogy milyen monumentális, nagystílű, legendaszerű alkotások is ezek. Mintha egy generációról generációra hagyományozott történetről lenne szó, valami ősi, valami mindenki számára jelentőségteljes, amit csak évszázadok ködén át lehet értelmezni.
Amikor engem elkapott ennek a ritmusa és hangulata, akkor tényleg újra érezni véltem valamit Tolkien zsenijéből – már csak ezért a pillanatért is úgy gondolom, hogy érdemes volt olvasnom.
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2018-10…

Ez a könyv, ez csemege a javából. Tolkien imádóknak meg pláne. Bár én nem tartom magam kifejezetten annak, annak ellenére, hogy szeretem a műveit, és magát az írót a legnagyobbak közé sorolom, de itt most akkor is beleszerettem volna, ha amúgy nem értékelném a nagyságát.
Egyszerűen gyönyörű ez a lírai költemény, úgy olvastam volna még, akár ezer változatban is. A történetet ismerem, olvastam A szilmarilokat, ami mondjuk úgy legendák, elbeszélések gyűjteménye. Amit itt kapunk az teljesen más; ez költészet… és ennek én nagy rajongója lettem… és a finom árnyalatoké is, amelyek a különböző változatok között fellelhetők. A nyelvezet, a nyelvezet… imádnám hangos könyvben hallgatni…
Nagyon érdekesek voltak számomra a történethez kapcsolódó életrajzi morzsák, a vázlatok, a jegyzetek, a papírszélre írt megjegyzések, gondolatok, a kiadóhoz írt sorok, amely mögött egy picit kirajzolódott az ember. Nem egy életrajz, de a személyiség mindenképpen körvonalazódott, amely a költeménnyel együtt valamiféle egységet alkot. Ritka az olyan könyv, ahol a mű és alkotója egyszerre van jelen ebben a formában, és én ezt nagyon élveztem. Jó a könyv szerkezete is, hogy összekapcsolja a mitológiai háttérrel, és ahogy el is helyezi azt a történetek útvesztőjében rengeteg utalással, kapcsolódási ponttal más művekhez.
Ami még zseniális, az Alan Lee egész táblás színes illusztrációi. Bárcsak több lenne belőle ebben, akár egy egész könyvnyi!
Szóval igen… ez a könyv egy csemege.