Számomra ez a kötet egy mérföldkő, hiszen ezzel teljessé vált A Gyűrűk Ura megírása előtti első kori történetek bemutatása.
A többi HoMe kötethez hasonlóan az ötödik rész is sok érdekességet tartogat Tolkien világáról az olvasók számára.
Korábbi ismereteim alapján az újdonságok közül leginkább Az elveszett útra és a Lhammasra voltam kíváncsi.
Kár, hogy az előbbiből csak ennyi készült el. Legjobban a númenori fejezetek tetszettek, de érdekes volt az a sok nyelvészkedés is az elején. A kommentárban pedig nagyon élveztem a történelemmel, különböző legendákkal és egyéb irodalmi alkotásokkal kapcsolatos kitérőket. Ezt szeretem nagyon CT kommentárjaiban: egyik pillanatban még Középföldén vagyunk, másik pillanatban pedig már a longobárdok történelmébe kalauzol el minket. Az elején leszögezi, hogy senki se aggódjon, nagyon gyors lesz és csak az alap dolgokat fogja érinteni, ezután pedig oldalakon keresztül olvashatunk az alap dolgokról. Nagyon imádom. :D Számomra ezek az információk vannak annyira hasznosak, mint a szigorúan csak a Középföldével kapcsolatos megjegyzései és ezek is segítséget adnak abban, hogy jobban belelássunk Tolkien munkájába valamint azokba a dolgokba, amik ihlethették őt.
A Lhammast még Az elveszett útnál is jobban élveztem. Többször olvasós kategória számomra.
A nyelvek Tolkien világának alappillérei közé tartoznak, amelyek nélkül Középfölde sem létezne. Tehát nincs abban semmi meglepő, hogy egy több tízoldalas nyelvtörteneti esszé (Lhammas) valamint egy majdnem 100 oldalas etimológiai szótár (Etimológia) is helyet kapott ebben a kötetben.
Az előbbi a kötet egyik legizgalmasabb fejezete lett számomra, az utóbbiba viszont csak belelapozgattam. Persze elismerem én a jelentőségét és arra tökéletes számomra, hogy egy-két dolognak utánanézek benne, de nem vagyok annyira nyelvész beállítottságú, hogy élvezettel végig tudjam olvasni a teljes szótárt. Viszont a Tolkien kutatók számára nagy kincs ez is.
Nagyon élveztem a Quenta Silmarilliont és a krónikákat is, viszont itt az újdonságok mellett közrejátszott az is, hogy már régen Szilmáztam, így jól esett újra elmerülni ebben az időszakban.
Számomra minden új információ értékes, viszont a legjobban annak örülök, ha a kedvenc karaktereimről kapok valami újat. Itt pedig nagyon szuper és emlékezetes szövegrészletek kerültek elém néhányukról.
A korábbi verziókban nagyon érdekes számomra az is, hogy a többi vagy „végleges” verzióhoz képest itt éppen milyen viszony állt fent bizonyos karakterek között. Gondolok pl. arra, spoiler Ezek az eltérések nagyon izgalmasak számomra és elég sok mi lett volna, ha kérdést fel lehet tenni velük kapcsolatban.
A kommentárokat viszont kötetről kötetre egyre nehezebb követni. Ez leginkább a negyedik kötettől tapasztalható, de itt még nehezebb dolga van az olvasónak, mert még több szövegrészletet és kéziratot hasonlít össze egymással CT. Ehhez képest az Elveszett mesék könyve I-II-ben lévő kommentárok olyanok, mint A szilmához képest A hobbit.
A térképes fejezet olvasása során, amikor CT a távolságok ábrázolásáról írt, ismét elkapott az az érzés, hogy mennyire tisztelem Tolkient és a fiát, hogy ekkora figyelmet fordítottak még a legapróbb dolgokra is.
Ebben a kötetben végre kaptam egy képet arról is, hogy CT hogyan és milyen szövegekből állította össze A szilmarilokat. Ez mindig is érdekelt (sajnos az Arda Reconstructed című könyvet még nem sikerült beszereznem). Persze nagyon sok információval nem lettem gazdagabb most sem és azok is csak az egyik történetbe (Beren és Lúthien) nyújtottak betekintést, de a semminél ez is több. Ezek valamint CT gondolatai erről a témáról csak még inkább erősítik bennem azt, hogy A szilmarilok címmel kiadott művet nem lehet minden tekintetben 100% kánonnak tartani.
Nagy bánatomra hosszú ideig nem várható újabb „Szilmás” HoMe kötet magyarul. Persze kíváncsi vagyok én A GyU-s részekre is, de A szilmarilok az A szilmarilok. Ezekkel a sztorikkal és karakterekkel semmi sem veszi fel a versenyt. Szóval alig várom, hogy túl legyünk a következő 4 részen és végre kezembe tarthassam az utolsó három kötetet.