Középfölde és Valinor átfogó koncepciójának első formája
Az elveszett mesék könyve.
Az ősi mítoszok képzeletvilágába ágyazott mesefüzér kerettörténetében Eriol, a tengerész, nyugatnak tartó hosszú hajózás után elvetődik Tol Eresseára, ahol a tündérek lakoznak. Eriol letelepszik náluk, és az ő szájukból ismeri meg már-már feledésbe merült történeteiket valákról, tündékről, orkokról, törpökről, emberekről, a világ keletkezéséről, Valinor tündökléséről és homályba borultáról.
Az elveszett mesék könyve I-II. (Középfölde Históriája 1-2.) 14 csillagozás
Elveszett mesék könyve címmel is megjelent.
Eredeti cím: The Book of Lost Tales
Eredeti megjelenés éve: 1984
Enciklopédia 3
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 1
Most olvassa 3
Várólistára tette 24
Kívánságlistára tette 44
Kölcsönkérné 1

Kiemelt értékelések


Azt hiszem, ez volt a legnehezebb Tolkien-olvasmány. A szilmarilokhoz vagy a Befejezetlen regékhez hasonlóan ez a könyv is lazán kapcsolódó, önálló történetek gyűjteménye, amelyeket az elbeszélői helyzet fűz egybe. Az olvasás nehézsége a komplex történetvezetés hiányából, a terjedelmes mennyiségű kommentárokból és jegyzetekből, a szokatlan nevekből és névmagyarosításokból, a homályos utalásokból és a balladai elbeszélői stílusból adódott. A történetek Tolkien igen korai elképzeléseit tartalmazzák Középföldéről, így a már megismert, végleges, vagy legalábbis annak tekintett verziókhoz képest rengeteg eltérés van, ami szintén zavart kelt olvasás közben. Viszont a kiadványnak pontosan ez a legnagyobb előnye is, hiszen ezzel jól meg lehet ismerni azt a folyamatot, ahogy megszületett Középfölde, alakult, benépesült. Bepillanthatunk az alkotói munkába, amiben Christopher jegyzetei és kommentárjai is segítségünkre vannak, hiszen ezekben az írásaiban pontosan a különféle változatokat igyekszik bemutatni, a köztük lévő hasonlóságokat és különbségeket. A könyv azok számára, akik egy izgalmas fantasy-t szeretnének olvasni, nagy csalódás lesz, viszont azok számára, akik Tolkient, Középfölde megalkotóját szeretnék megismerni, igazi csemege lesz, amiben sok-sok olvasás után is maradnak majd még felfedezésre váró apróságok.


Egy biztos: Tolkien hatalmas életműve nemcsak a saját, hanem fia életét is megalapozta, hiszen a mai napig apja hagyatékának gondozásából él. Ekkora mennyiségű szöveg úgy látszik két életre is elég… De félre a cinizmust, elvégre mégiscsak az egyik kedvencemről lenne szó.
https://litfan.blog.hu/2011/07/19/j_r_r_tolkien_the_boo…


Ez az a könyv, amit több mint 20 éve megvettem, majd néhány oldal elolvasása után vissza is tettem a polcra, mert egyáltalán nem azt kaptam, amire vártam. Abban az időben amúgy is véget ért a fantasy-faló korszakom és mindinkább gyermekkorom kedvence, a sci-fi felé tendáltam.
Két évtizednyi távolságból visszapillantva azonban Tolkien történeteinek hangulata és a mitológia finom cizelláltsága messzire kitűnik a több tucatnyi olvasott és elfeledett fantasy regény közül. Így a Tolkien életének egy szeletéről készült film megtekintése után ismét kedvet kaptam, hogy elmerüljek a világában. És ha már így teszek, miért ne a legelején kezdjem?
Továbbra sem bizonyult könnyed olvasmánynak, ám erre számítva sokkal inkább tudtam értékelni azt, amit kaptam és az egykor ez olvasást minduntalan megtörő hosszas magyarázatokat is más szemmel olvastam. A mesék egyedi hangulatáért Tandori Dezső fordítása legalább annyira felel, mint maga a szerző. Egy pillanatra sem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy a fordítást egy költő végezte. A szövegbe sikerült egyfajta avítt hangulatot csempésznie, ami az olvasást ugyan nemileg lassította, ugyanakkor jól is áll a történetnek, hiszen ősidők legendáiról van szó.
Azt is be kell vallanom, hogy (főleg az első kötetben) rengetegszer vissza kellett lapoznom, olyan sokféleképpen szerepeltek a nevek, hogy néha nem sikerült követnem, hogy az adott cselekmény szereplője éppen kicsoda. A valák eljövetelét elmesélő résznél például folyamatosan ott volt az ujjam, hogy szükség esetén gyorsan vissza tudjak lapozni, tisztázandó a nevek eredetét.
Most a végére érve is csak az ismételhetem, hogy bár nehéz olvasmány, megérte az erőfeszítéseket. Tolkien világának sokszínűsége igazán ezekben a történetekben jelent meg a számomra. Mindazonáltal nem mindenkinek ajánlható. Ha valaki egy sodró lendületű „modern” fantasyt szeretne olvasni, inkább ne ezt vegye kézbe. Tolkien rajongóknak viszont kötelező.
Népszerű idézetek




Tütüke
Fuvolák hüp-hüp szíve!
Trillák tyup-tyup tengere!
Tinfang Warble, zengj! Tütüke!
Lábad alatt, ha kő akad,
Táncolj, kis falat egymagad,
Leng az alkony hűvöse,
Páfrány-árnyon a fű üde:
Tinfang Warble, szólj! Tütüke!
Első csillag-szikra kél,
Alkony-ég nagy kék levél
Leng fölém, leng föléd,
Hallgatjuk csoda-csöpp zenéd,
Duda dúdol, síp sippog már,
Merre parány-két lábad jár,
Mégse miénk ez a muzsika sose:
Csak a tiéd, Tinfang Tütüke!




Elsőül érkezett Tulkász, nyűtt volt és porlepte, mert a síkon annyit senki nem rohangált, mint ő. Hétszer átjárta hosszán és háromszor széltén a hegyláncot, bozóton kúszott, sziklafalat mászott, hágókon szuszakolta át magát, lejtőkön lezúdult, de hiába dúlt-fúlt, nyomára Valinor rontójának csak nem akadt.




Behajózzák hát mind az indulókat, és a sirályok az alkonyszín égnek nekivágnak, áll pedig Aulë s Oromë a leghatalmasabb vízi járműben, az elöl haladóban, és hétszáz sirály van elébe fogva, és ezüsttel csillog, fehér tollakkal, s van aranycsőre, két szeme jáda és ámbra kő, villog. Ulmó viszont leghátul utazik, halaskocsija viszi, és fennszóval kürtöl, hadd bosszankodna láttán-hallatán Ossë, s hadd lenne a Parti Tündéknek szabadulása.
A tündék érkezése és Kôr megalkotása




Erre Ulmó megbíztatta a bálnákat, minden erejüket feszítenék meg, s ő maga istenes nagy tehetését is latba vetette, Ossë viszont a Melkó-odahajigálta tengerfenéki kövekből halmot hamar halmoz a sziget alá, mindennél moccanthatatlanabb tám lenne, melyről az le nem vonható többé.
A tündék érkezése és Kôr megalkotása




Az Árnyékok túlján s határavidékén van a Magányos Sziget, kelet felé néz, a Büvös Szigetfüzér és az az emberek azon is túli földjei felé, és még nyugatabbra, messze túl az Árnyékokon ott villan a Külső Föld, az istenek királysága – meg a réges-régi Tündéröböl, melynek dicsősége immár kifakult. Innen a világ meredeken felszökken a Dolgok Peremén túlra, Valinor felé, az az Istenhon, és lendül igy a Fal felé, a Semmiség széléhez, aminek felette mutatkoznak a hintett csillagok. De a Magányos Sziget sem a Nagy Földeknek nem része, sem a Külső Földnek, és hozzá közel más sziget nincs is.
646. oldal
→ |
---|
Említett könyvek
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- J. K. Rowling: Bogar bárd meséi 89% ·
Összehasonlítás - Kelley Armstrong – Melissa Marr: Loki farkasai 84% ·
Összehasonlítás - Vivian French: A macerás medve ·
Összehasonlítás - Lewis Carroll: Alice a Csodák országában ·
Összehasonlítás - Lewis Carroll: Alice Csodaországban / Alice Tükörországban 79% ·
Összehasonlítás - Harriet Muncaster: Holdas Hanna és a lámpaláz 99% ·
Összehasonlítás - Cressida Cowell: Így tanulj sárkányul 92% ·
Összehasonlítás - Daisy Meadows: Rubin, a pirostündér ·
Összehasonlítás - Jessica Ennis-Hill: A lidércek tanyája ·
Összehasonlítás - Holly Webb: A lagúna titka ·
Összehasonlítás