Az ​elveszett mesék könyve I-II. (Középfölde Históriája 1-2.) 74% 14 csillagozás

Azt hiszem, ez volt a legnehezebb Tolkien-olvasmány. A szilmarilokhoz vagy a Befejezetlen regékhez hasonlóan ez a könyv is lazán kapcsolódó, önálló történetek gyűjteménye, amelyeket az elbeszélői helyzet fűz egybe. Az olvasás nehézsége a komplex történetvezetés hiányából, a terjedelmes mennyiségű kommentárokból és jegyzetekből, a szokatlan nevekből és névmagyarosításokból, a homályos utalásokból és a balladai elbeszélői stílusból adódott. A történetek Tolkien igen korai elképzeléseit tartalmazzák Középföldéről, így a már megismert, végleges, vagy legalábbis annak tekintett verziókhoz képest rengeteg eltérés van, ami szintén zavart kelt olvasás közben. Viszont a kiadványnak pontosan ez a legnagyobb előnye is, hiszen ezzel jól meg lehet ismerni azt a folyamatot, ahogy megszületett Középfölde, alakult, benépesült. Bepillanthatunk az alkotói munkába, amiben Christopher jegyzetei és kommentárjai is segítségünkre vannak, hiszen ezekben az írásaiban pontosan a különféle változatokat igyekszik bemutatni, a köztük lévő hasonlóságokat és különbségeket. A könyv azok számára, akik egy izgalmas fantasy-t szeretnének olvasni, nagy csalódás lesz, viszont azok számára, akik Tolkient, Középfölde megalkotóját szeretnék megismerni, igazi csemege lesz, amiben sok-sok olvasás után is maradnak majd még felfedezésre váró apróságok.

Ld. Elveszett mesék könyve!
http://moly.hu/ertekelesek/1881904

Egy biztos: Tolkien hatalmas életműve nemcsak a saját, hanem fia életét is megalapozta, hiszen a mai napig apja hagyatékának gondozásából él. Ekkora mennyiségű szöveg úgy látszik két életre is elég… De félre a cinizmust, elvégre mégiscsak az egyik kedvencemről lenne szó.
https://litfan.blog.hu/2011/07/19/j_r_r_tolkien_the_boo…

Ez az a könyv, amit több mint 20 éve megvettem, majd néhány oldal elolvasása után vissza is tettem a polcra, mert egyáltalán nem azt kaptam, amire vártam. Abban az időben amúgy is véget ért a fantasy-faló korszakom és mindinkább gyermekkorom kedvence, a sci-fi felé tendáltam.
Két évtizednyi távolságból visszapillantva azonban Tolkien történeteinek hangulata és a mitológia finom cizelláltsága messzire kitűnik a több tucatnyi olvasott és elfeledett fantasy regény közül. Így a Tolkien életének egy szeletéről készült film megtekintése után ismét kedvet kaptam, hogy elmerüljek a világában. És ha már így teszek, miért ne a legelején kezdjem?
Továbbra sem bizonyult könnyed olvasmánynak, ám erre számítva sokkal inkább tudtam értékelni azt, amit kaptam és az egykor ez olvasást minduntalan megtörő hosszas magyarázatokat is más szemmel olvastam. A mesék egyedi hangulatáért Tandori Dezső fordítása legalább annyira felel, mint maga a szerző. Egy pillanatra sem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy a fordítást egy költő végezte. A szövegbe sikerült egyfajta avítt hangulatot csempésznie, ami az olvasást ugyan nemileg lassította, ugyanakkor jól is áll a történetnek, hiszen ősidők legendáiról van szó.
Azt is be kell vallanom, hogy (főleg az első kötetben) rengetegszer vissza kellett lapoznom, olyan sokféleképpen szerepeltek a nevek, hogy néha nem sikerült követnem, hogy az adott cselekmény szereplője éppen kicsoda. A valák eljövetelét elmesélő résznél például folyamatosan ott volt az ujjam, hogy szükség esetén gyorsan vissza tudjak lapozni, tisztázandó a nevek eredetét.
Most a végére érve is csak az ismételhetem, hogy bár nehéz olvasmány, megérte az erőfeszítéseket. Tolkien világának sokszínűsége igazán ezekben a történetekben jelent meg a számomra. Mindazonáltal nem mindenkinek ajánlható. Ha valaki egy sodró lendületű „modern” fantasyt szeretne olvasni, inkább ne ezt vegye kézbe. Tolkien rajongóknak viszont kötelező.