A ​szilmarilok 636 csillagozás

J. R. R. Tolkien: A szilmarilok J. R. R. Tolkien: A szilmarilok J. R. R. Tolkien: A szilmarilok J. R. R. Tolkien: A szilmarilok J. R. R. Tolkien: A szilmarilok J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

A ​Gyűrűk Urá-nak rajongói most megismerkedhetnek az előtörténettel – ám akik amazt még nem olvasták (vannak-e egyáltalán ilyenek?), azok is kellemes, gyönyörű mesét vehetnek a kezükbe.
Kötetünk első és második része ("Ainulindale" és "Valaquenta") a tolkieni rege őskoráról, a világ teremtéséről és az istenekről szól. A három szilmaril Fëanor, a tünde kovács műve, bennük fénylik Valinor, az istenek hazája két sugárzó fájának világa. Morgoth, a Sötét Úr azonban elragadja őket, és ezzel kitör a háborúság közte és a tündék között. Egy szilmarilt sikerül visszaszerezni a szerelem hatalma által – s végül, az utolsó csata után, melyet az istenek oldalán vív tünde és ember a sötétség erői ellen, mindhárom szilmaril a helyére kerül: egyből csillag lesz az űrben, egy a tengerbe hull, egy a tűzbe.
A kötet harmadik része, az „Akallabêth” pedig a másodkor története, Númenor tündökléséé és bukásáé.
A szilmarilok tartalmazza mindazon meséket és mondákat, melyekre oly sokszor… (tovább)

Eredeti mű: J. R. R. Tolkien: The Silmarillion

Eredeti megjelenés éve: 1977

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2015
530 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052241 · Fordította: Gálvölgyi Judit, Bonácz Ágnes
>!
Európa, Budapest, 2014
536 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796569 · Fordította: Gálvölgyi Judit, Bonácz Ágnes · Illusztrálta: Ted Nasmith
>!
Európa, Budapest, 2013
536 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796569 · Fordította: Gálvölgyi Judit, Bonácz Ágnes · Illusztrálta: Ted Nasmith

12 további kiadás


Enciklopédia 73

Szereplők népszerűség szerint

Gandalf · Aragorn · Galadriel · Elrond · Szarumán · Feanor · Lúthien · Fingolfin · Balrog · Beren · Radagast · Szauron · Gil-galad (Ereinion) · Yavanna · Finrod Felagund · Húrin · Melkor · valák · Varda · Celeborn · Elros · Eru Ilúvatar · Fingon · Huor · Maedhros · Manwe · Morwen Eledhwen · Orome · Tulkas · Tuor · Turgon · Ulmo · Aule · Bëor (Balan) · Círdan · Eärendil · Elwing · Este · Galdor · Glaurung · Gothmog · Lórien · Mandos · Melian · Nessa · Nienna · Olwë · Rían · Vaire · Vána

Helyszínek népszerűség szerint

Középfölde · Bakacsinerdő · Vasudvard · Mandos csarnokai · Angband · Dorthonion · Minas Tirith (Tol Sirion) · Orthanc · Thangorodrim · Tol-in-Gaurhoth · Utumnó


Kedvencelte 197

Most olvassa 109

Várólistára tette 279

Kívánságlistára tette 222

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Algernon +SP
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

Valóban olyan ez a könyv, mint a három Szilmaril: mindenki vágyik rá, hogy úgy írjon, olyat teremtsen, mint Tolkien.
Ő nemcsak lerakta univerzuma alapjait, hanem gondosan megszerkesztette azt, és ugyan már magára hagyta, alkotása mégis működik, önállóan és sziklaszilárdan létezik a mindenségben.
Itt kezdődött, ami régen volt, itt ébredt fel a világ, és formálta saját képzeletét. Mélabús és könnyekkel teli krónika ez, egy korból, ahol a csillagok alatt vívták a csatákat, ahol a Hold még nem sétált az égen, ahol népek ébredtek fel öntudatlanságukból, vagy szunnyadtak örök álomba, amikor halandók és halhatatlanok járják egyenes és görbe útjukat az időtlenség homályától övezve.
Ha pedig megküzdesz ezzel a könyvvel, mert küzdelem ez, akkor csak bánatot hagy maga után, ugyanis nem lehet tiéd mindaz a sosemvolt nyugalom, pillantásaid nem tudják átfogni a végtelen tereket, nem sétálhatsz roppant csarnokokban.
Csupán visszhangjait hallhatod annak a világnak, mely elveszett az időben.
Nagy varázsló ez a Tolkien – mert elhiteti veled, hogy amit úgy gondoltál, elveszett, azt mégis ott tartod a kezedben, hiszen könyvének lapjain megelevenednek az árnyalakok és mesék egy olyan korból, melynek még emléke is eltűnt erről a világról.

>!
Európa, Budapest, 2008
382 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630786362 · Fordította: Gálvölgyi Judit
3 hozzászólás
>!
malnakivi P
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

Nem egy könnyű olvasmány, mégis magával ragadó.
Tisztán mutatja Tolkien példátlanságát: nem csak egy történetet írt, hanem létrehozott egy egész világot, melyet ebben a könyvben olyan részletesen és kidolgozottan szemléltet, hogy olvasás közben néha nehéz elhinni: ez az egész valójában csak az ő agyának szüleménye.
A névmutatóból pedig jól látszik: nem csak kiváló író, hanem kiemelkedő filológus is volt. Némelyik általa alkotott szó illetve név annyira szépen cseng, hogy öröm kiejteni.
Csodálatosan elmesélt teremtéstörténetek, mítoszok és mondák, és habár néhol bonyolult a sok név és infó miatt élvezet olvasni, megéri rászánni az időt és energiát.

>!
Európa, Budapest, 2015
530 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052241 · Fordította: Gálvölgyi Judit, Bonácz Ágnes
2 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

Már két éve várom, hogy megírhassam ezt az értékelést. Neem, nem tartott annyi ideig az olvasás, de ez a könyv valósággal bujkált előlem. Én azt vallom, hogy ha lehet, akkor adjunk a szemnek is, ezért a tömör gyönyörséges illusztrált kiadásra akartam lecsapni. És hát eddig tartott, amíg végre a megfelelő formában és kellő mennyiségű pénzzel sodorta az utamba a lágy őszi szellő. Igazából hideg volt aznap, de mindegy
Nekem nagyon tetszett, az íróbácsi még mindig nagyon szépen ír, a fordító remek munkát végzett, a képeket órákig tudnám nézegetni, az illata meg olyan fincsi, hogy az orrom minden lapozásnál örömódát zengett. Az Ainulindale imádatos, a tündéket nyilván szeretem, Túrin történetét lassan kívülről tudom, Beren és Lúthien sokkal menőbbek Rómeónál és Júliánál, és érdekes volt látni Sauron kezdeti sunnyogásait. És persze minden más is szuper volt, de nem tudom felsorolni a teljes tartalomjegyzéket. :P Bár a Tolkien kurzus bespoilerezte (höhöhö), egy percig sem unatkoztam, mert fanatizmusom újfent virágkorát éli. Egyébként kicsit tartottam tőle, hogy rávetül majd a kötelezőség mordorian sötét árnya, de szerencsére nem rontott az élményen. Szóval egyértelműen ötcsillagos. (Azért kár, hogy a világ vége és újrateremtése nincs benne)

Ui.: egyszer meg akarok tanulni tündéül a függelék segítségével. :D

10 hozzászólás
>!
sztimi53 P
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

Harmadjára is mesés.
A kíváncsiság hajtott a moziba, hogy lássam hogy túlozták trilógiává a Hobbitot, és ehhez hangulatba kellett jönnöm. A Hobbitot nemrég olvastam újra, a GYU-t meg már sokszor, szóval most a Szilmarilokat választottam. És milyen jól tettem! Hogy milyen csodálatosan indul! Dallammal teremteni a világot. S valóban, van-e csodálatosabb teremtőerő mint a zene? Még nagyobb ötlet, hogy a harmóniában megjelenik egy más gondolat, egy új dallam, ennek eredményeként a disszonancia, a gonosz is megszületik, egyszerűen zseniális. Már gyerekkoromban is imádtam a teremtéstörténeteket, mítoszokat, mondákat, regéket, és a Szilmarilok gyakorlatilag ez mind. Még a soknevű tündék és bonyolult helynevek sem zavarnak, mert annyira szeretem ezt a mesét. Határtalan fantázia alkotta ezt a világot, a GYU-nál már annyit dicsértem ezt, meg a nyelvészeti sajátságokat is (Morgoth és más gyönyörű metál zenekar nevek). Egyetlen hibáját rovom fel Sauronról, és az ő felemelkedésről és bukásáról én szívesebben olvastam volna többet, nekem ez legalább annyira fontos előjáték mint a Zsákos Bilbó története. Nem tudom hogy csupán ennyit írt, vagy ez a szerkesztés hiánya. Elvisz ebből a világból, a valák földjén termek és minden világít, jó kiszakadni a valóságból, szeretek Középföldén élni. Annyi könyv vár rám, de legszívesebben most a GYU-ért nyúlnék. Igaz, megígértem magamnak, hogy legközelebb angolul vágok bele.

6 hozzászólás
>!
zamil P
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

És ezt a könyvet annak idején 94-be abbahagytam. Lehet meg kellett rá érni.
Le a kalappal Tolkien előtt aki ebben a könyvében megteremtette Középföldét, a maga „mitológiájával”. Minden a helyére került nem egy történetet kaptam, hanem történetek tucatjait, amik mind megérdemelték volna, hogy regény formájába is ki legyenek fejtve. Valahol, mint egy mondák könyve él bennem a könyv tovább, amiben számomra érezhető volt, az író afrikai kötödése. Lehet ez a varázsa, mert más mint, amit mi európaiak megszoktunk.
Egy percre se volt unalmas, csak ajánlani tudom a Középfölde rajongóknak.

3 hozzászólás
>!
Navi
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

Jó volt újra elmerülni Tolkien világában, találkozni a régi hősökkel, megismerni, hogy honnan indult minden. A nyelvezete és az írásmód miatt olyan volt, mintha a Bibliát olvastam volna, s ez most jólesett a lelkemnek.

>!
mandris
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

Ellentétben a Gyűrűk urával és a Hobbittal (Babóval) ezt most olvastam először, pedig már egy ideje ott porosodott a könyvespolcomon. Egyszer belekezdtem, de nem jutottam sokáig, most már nem emlékszem miért. Örülök, hogy végül Tolkien fia jóvoltából posztumusz megjelenhetett a könyv, mert szegényebbek lennénk – és személyesen én is – enélkül. Már a Gyűrűk ura első olvasásakor lenyűgözött az a világ, amit Tolkien összerakott, és az az alaposság, amellyel berendezte, kitalálta annak földrajzát, néprajzát, nyelveit, stb.
Ebből kapunk még egy adagot a Szilmarilokban, amelyből a világ első és második korát is megismerhetjük (a Babó és a Gyűrűk ura a harmadkorban játszódik), amelyben létrejön, majd benépesül a világ.
Bár a dátumokból nem úgy tűnhet, amikor hozzá tudtam ülni a könyvhöz, nehezen tudtam letenni. A gond csak az volt, hogy nem tudtam olyan gyakran hozzáülni, ahogy szerettem volna. A könyvben rengeteg olyan történet és esemény van bővebben kibontva, amelyre már volt utalás a másik két könyvben – elsősorban például Beren és Lúthien története, vagy Earendil hajóútja, illetve a númenori királyok és a középföldei királyságok története (bár utóbbiakról már a Gyűrűk ura függelékéből is sok mindent megtudhattunk).
Viszont, mivel ennyi mindenről van szó, nem egy könnyű olvasmány. Hemzseg a szereplőktől, legtöbbjük új, és, hogy teljes legyen a zűrzavar, olyan neveket viselnek, mint Finwë, Fingolfin, Finarfin, Fingon és Finrod, vagy épp Celegorm, Celeborn, Celebrindal, Huor, Tuor, Húrin, Túrin, stb. És hogy még rátegyen egy lapáttal Tolkien, sokan ragadványnevet is kaptak, vagy az életük egy bizonyos szakaszában másik nevet vettek fel: így lett például Finrod Felagund, Yavanna Kementári, Varda Elbereth, Melkor Morgoth, vagy vette fel Elwë (aki Olwë testvére) a Thingol nevet, akit azonban nem szabad összevekerni Turgonnal. A teljesség igénye nélkül. Aztán, ha a személyneveken valahogy mégiscsak el tudnánk igazodni, itt vannak a helynevek, amelyekből ugyancsak van egy pár, ráadásul a különböző népek nem is feltétlenül hívják ugyanúgy a különböző helyeket. Ember legyen a talpán, aki ebben a zűrzavarban eligazodik.*
Ha viszont az ember túlteszi magát a zavarodottságán, akkor nagyon sok élvezetet tartogat a könyv. Nekem mondjuk leginkább nem is annyira a Quenta Silmarillion tetszett, bár abban is voltak kedvenc részeim, hanem az Ainulindale és az Akallabeth.
Most egy kis időre félreteszem Középfölde világát, de még biztos, hogy vissza fogok hozzá térni, és konkrétan a már olvasott könyveket – köztük az A szilmarilokat is – biztos fogom még olvasni.

*Még jó, hogy létezik ez az oldal, nagy szolgálatot tett: http://lotr.wikia.com/wiki/Main_Page

>!
madárka
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

Csodálatos ez a könyv. Ezt második olvasásra is fenntartom, és abban is biztos vagyok, hogy ez még nem az utolsó olvasás volt.
Most, hogy elkezdtem ismerkedni Tolkien elképesztően fantasztikus világával, sok dolog a helyére került a kötet segítségével. Annak pedig külön örültem, hogy ennyit olvashattam a tündékről, hiszen talán ők a kedvenceim.
Nagyon örültem a Névmutatónak, ami a könyv végén van, mert ennyi nevet megjegyezni még mindig nehéz. De egyre könnyebb lesz! :)
( @WolfEinstein, ha a köteted egészen véletlenül nálam maradna, előre is bocsi!)

>!
Ancalimë
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

Nem nagyon szeretek szöveg értékelést írni, de úgy gondolom Tolkien műveit illik ezzel is megtisztelnem, főleg életem legmeghatározóbb könyvét.
Évekkel ezelőtt, amikor legelőször vettem a kezembe a könyvet kb. a feléig sikerült eljutnom. Utána inkább félretettem és nekiálltam A hobbitnak. Első olvasásra nagyon zavaró volt számomra a sok név és a könyv stílusa. Később újból nekiálltam, de akkor már jegyzeteltem is mellette és az nagyon sokat segített. De ezután is szükség volt még 1-2 újraolvasásra, hogy teljesen összeálljon minden a fejemben. Ma már szinte kívülről fújom az összes nevet (a noldáknak még a quenya neveit is :D) és a térképet is.
Egyszerűen zseniális, ahogy Tolkien felépítette ezt a világot s hogy gondolt minden kis apró részletre. Nagyon sajnálom, hogy A szilmarilok befejezésére már nem maradt ideje.
A könyvből a legnagyobb kedvencem a Quenta Silmarillion. Imádom és egyben utálom is ezt a történetet. A noldák nagyon a szívemhez nőttek, főleg Maedhros és Fingon. Tolkien nagyon kegyetlen volt, senkit sem hagyott életben a kedvenceim közül (jó egy valakit igen, de az ő sorsa szerintem még a halálnál is rosszabb) s igazából én néhány dolgot nagyon igazságtalannak érzek.
Zseniális Középfölde megteremtésének a története is. Nagyon tetszett az, ahogy Tolkien a keresztény elemeket összekapcsolta az antik elemekkel. A Valaquenta olvasása során rögtön eszembe jutottak az ókori népek istenei.:D Númenor története talán még a Quenta Silmarilionnál is tömörebb volt. :D De nagyon érdekes volt az is s szántam őket a legvégén, főleg Mírielt. Az utolsó fejezet a második nagy kedvencem a Quenta Silmarillion után. A gyűrűk ura könyvek után igazából sok újdonságot nem tartogatott, de jó volt ezekről a történetekről is részletesebben olvasni, gondolok itt pl. az Utolsó Szövetségre. Természetesen a kedvenceim ebben a fejezetben sem voltak kímélve.
Utoljára tavaly olvastam a teljes könyvet, de ez nem jelenti azt, hogy azóta a polcomon hever érintetlenül, szinte minden héten előveszem és beleolvasgatok a kedvenc a fejezeteimbe. Nagyon hozzám nőtt ez a történet s nagyon sok szereplő is (annak ellenére, hogy maguk a karakterek nem lettek olyan szinten kidolgozva mint pl. A gyűrűk urában).
Én mindenképpen csak ajánlani tudom ezt a remekművet mindenkinek aki már egy kicsit belekóstolt Tolkien világába és tetszett neki. :) Megéri kézbe venni, hiszen ehhez képest A gyűrűk ura csupán a jéghegy csúcsa. :)

>!
PandaSára P
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

Csodálatosan szép történet, tényleg olyan, mint a Biblia, csak annál is szebb.
Tolkien olyan fantáziával rendelkezett, amit csak bámulni lehet, sosem lehet betelni vele.
Nem éppen könnyű olvasmány, a nevek sokasága és sokfélesége miatt, de némi jegyzeteléssel és a végén található családfákkal, nem megoldhatatlan.


Népszerű idézetek

>!
Batus

Varázslatos dalba kezdett,
Mélység hasadt, tárult rejtek,
Leplezett csalást, titkot.
Felagund akkor megingott,
Feleletre indult így ott,
Zengett megtartó erõrõl,
Hatalom mit föl nem õröl,
Szilárd hitrõl, szabadságról,
Mely újra törekvést pártol,
Csapda nem ejti már rabul,
Börtön nyílik, bilincs lehull.
Oda-vissza szállt a dallam,
Megállt s föltört hangosabban,
Bõsz Felagund harcra horgadt,
Bûvereje Tündehonnak
Átitatta minden szavát.
Hallották a madárka lágy
Trillázását Nargothrondból,
S a tengert, mely messze mormol,
Messze, ahol gyöngyhomokon
Áll nyugaton, túl, Tündehon.
Megsûrûsödött a homály,
Valinornak partjainál
Vörös vér folyt, hol a noldák
Ellenségük kaszabolták,
Majd a kikötõben lopva
Bomlott a fehér vitorla.
Farkas vonít, holló röppen.
Szél sír. Jég nyög az öbölben.
Angbandban sínylõdnek a rabok.
Dörög a menny és tûz lobog-
Finrod a trón elõtt lerogy.

201-202. oldal (XIX. Beren és Lúthien)

Kapcsolódó szócikkek: Finrod Felagund · Szauron
>!
Sceurpien I

Akkor Fingolfin úgy vélte, eljött a noldák végromlása, s valamennyi házuk jóvátehetetlen veszteséget szenvedett; s szívében haraggal és elkeseredéssel fölpattant nagy lovára, Rochallorra, s kilovagolt egymaga, és senki sem tarthatta vissza. Ugy száguldott át Dor-nu-Fauglithon, akár a szél, s aki látta, döbbenten menekült előle, azt hivén, hogy maga Orome jött el, mert tébolyult haragjában Fingolfin szeme úgy izzott, mint a valáké. Így érkezett Angband kapujához, és megfújta kürtjét, megdöngette a rézkaput, s párviadalra hívta Morgothot. És Morgoth jött.
Azoknak a háborúknak az idején ez volt az utolsó alkalom, hogy kilépett erőssége kapuján, s úgy tartják, nem szívesen tette, mert bár hatalma nagyobb volt mindennél ezen a világon, egyedül a valáktól félt. Ám kapitányai előtt nem bújhatott ki a kihívás alól, mert a sziklák rengtek Fingolfin kürtjének éles szavától, s a király hangja tisztán és érthetően zengte be Angband mélyeit, s Fingolfin, nyúlszívűnek, rabszolgák urának nevezte Morgothot. Így hát Morgoth jött, lassan állt föl föld alatti trónjáról, s lábának dobbanása olyan volt, akár a föld alatti mennydörgés. Fekete páncélban jött elő, s úgy állt a király előtt, mint egy torony, vaskoronásan, széles pajzsa, dísztelen szablyája a kezében, s árnyéka akár a viharfelhő borult a királyra. S alatta Fingolfin úgy ragyogott, mint a csillag, mert páncélja ezüst volt, kék pajzsán kristályok fénylettek, s előhúzta kardját, a Ringilt, amely úgy szikrázott, mint a jég.
Akkor Morgoth fölemelte a Grondot, az Alvilág Kalapácsát, s lecsapott vele, mint a mennykő. De Fingolfin félreugrott, s a Grond mély lyukat vágott a földbe, amelyből tűz és füst csapott ki. Sokszor próbálta Morgoth agyonsújtani, ám Fingolfin mindig elszökkent; mint a villám a sötét felhő elől, és hét sebet ejtett Morgothon, és Morgoth hétszer kiáltott föl fájdalmában, s akkor az angbandi seregek rettegve borultak az arcukra, s az egész északi vidék visszhangozta azokat a kiáltásokat.
De a király végül elfáradt, és Morgoth lecsapott rá a pajzsával. Háromszor rogyott térdre a király, s háromszor állt föl újra, magasba emelve törött pajzsát, bezúzott sisakját.
Ám körötte a föld csupa göröngy és gödör volt, s a király megbotlott, és hátrazuhant Morgoth lába előtt, és Morgoth a torkára tette a lábát, s annak a súlya olyan volt, akár egy leomlott hegyé. De végső, elkeseredett erejével Fingolfin még megsebezte Morgoth lábát a Ringillel, s a fekete, füstölgő vér zubogni kezdett, s megtöltötte a Grond által ütött lyukakat.
Így halt meg Fingolfin, a noldák nagykirálya, a hajdani tünde urak legbüszkébbike és legvitézebbike. Az orkok nem dicsekedtek el soha ezzel a párviadallal a kapu előtt, s a tündék sem énekeltek róla, annál mélyebb volt a bánatuk. A történetre mégis emlékeznek, mert Thorondor, a sasok királya hírét vitte Gondolinba meg a távoli Hithiumba. Es Morgoth szétszabdalta a tünde király testét, s a farkasoknak vetette volna, ám Thorondor sietve lecsapott a Crissaegrim csúcsán épült fészkéből Morgothra, s megmarta az arcát. Thorondor szárnycsapásai úgy zúgtak, akár Manwe szelei, a sas erős karmaival megragadta és hirtelen az orkok lándzsái fölé emelte a király testét. A testet aztán egy magas hegytetőre vitte, amely északról Gondolin rejtett völgyére nézett, és Turgon odament, és magas kőhalmot emelt apja teteme fölé. Attól kezdve egyetlen ork sem mert fölmenni Fingolfin hegyére, a sír közelébe, amíg el nem jött Gondolin bukása, amikor árulás ütötte föl a fejét a vérei közt. S Morgoth attól a naptól kezdve sánta maradt, és fájdalmas sebe sohasem gyógyult be, s arcán viselte Thorondor karmának a nyomát is.

Fingolfin eleste

Kapcsolódó szócikkek: Angband · Fingolfin · Grond · Melkor · Rochallor · Thorondor
3 hozzászólás
>!
Shanara

De a barát dolga az is, hogy szemére vesse barátjának, ha ostobaságot akar elkövetni.

101. oldal, Quenta Silmarillion IX. – A noldák futása (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: Olwë
>!
Fummie

Lúthien eltűnt Beren szeme elől, s Beren megnémult, mint akit megbűvöltek, és sokáig járta az erdőt vadul és vigyázva, mint az állat, egyre a lányt kutatva. A lányt, akit szívében Tinúvielnak nevezett, Fülemülének, az alkony leányának a szürke-tündék nyelvén, mert más nevet nem adhatott neki. S látni vélte távolból, mint a szélben táncoló őszi falevelet vagy mint téli csillagot a hegy fölött, ám tagjain mintha béklyó lett volna.
Aztán a tavasz közeledtekor egy hajnalon Lúthien egy zöld dombon táncolt, s hirtelen énekelni kezdett. Tiszta és szívbe markoló volt a dala, akár a pacsirta éneke, amely fölkel az éjszaka kapujából, és hangját a haldokló csillagok közé röpíti, mert látja a napot a világ falain túl; és Lúthien éneke föloldotta a tél kötelékeit, s a befagyott vizek megszólaltak, s a fagyott földből virágok bújtak elő Lúthien lába nyomán.

194. oldal (XIX Beren és Lúthien)

Kapcsolódó szócikkek: Beren · Lúthien
4 hozzászólás
>!
Batus

Te édes föld, északi ég,
Légy áldott, hisz valaha rég
Itt feküdt, fürgén itt szaladt
A Hold alatt, a Nap alatt
Lúthien Tinúviel,
Mily szép volt, szó nem mondja el.
Bár romlásba dõlt az egész
Világ, széthullott, elenyész.
A káosz ahogy elnyeli;
De tennék teremtményei
-Föld, tenger, alkony, virradat-
Hogy Lúthien még itt marad.

210. oldal (XIX. Beren és Lúthien)

Kapcsolódó szócikkek: Lúthien
>!
dbotyn

Sok különös véletlen esik a világon – mondta Mithrandir –, és gyakran a gyöngék keze nyújt segítséget, ha a Bölcsek haboznak.

351. oldal – A gyűrűkről és a harmadkorról, AMELYBEN EZEK A TÖRTÉNETEK VÉGET ÉRNEK (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: Gandalf
>!
Batus

– Választanod kell, Beren, két dolog között: vagy feladod a hajszát s az esküdet, s csavargó leszel a föld színén, vagy állod a szavad, s szembeszállsz a sötétség hatalmával, aki a trónján ül. De én mindkét úton veled megyek, s a sorsunk egy lesz.

208. oldal (XIX. Beren és Lúthien)

Kapcsolódó szócikkek: Beren · Lúthien
>!
Algernon +SP

A szabadság ajándékával együtt jár, hogy az emberek gyermekei csupán rövid időt töltenek elevenen a világon, s nincsenek a világ köreihez kötve, és hamarosan eltávoznak belőle, de hogy hová, azt a tündék nem tudják.
Ugyanakkor a tündék a napok végezetéig maradnak, ezért a Föld és az egész világ iránt érzett szeretetük egyedülállóbb és hevesebb is, s az idők múlásával egyre több bánat vegyül belé. Mert a tündék nem halnak meg, míg meg nem hal a világ, hacsak meg nem ölik őket, vagy sírba nem viszi őket a bánat (mert a halál e két nemének ők is ki vannak téve); s az idő nem csökkenti erejüket sem, hacsak bele nem fárad valaki tízezer évszázadba; s halálunk után összegyűlnek Mandos csarnokaiban Valinorban, ahonnan idővel visszatérhetnek. Ám az emberek valóban meghalnak, és elhagyják a világot; ezért nevezik őket vendégeknek vagy idegeneknek. A halál a sorsuk, Ilúvatar ajándéka, amelyet az idők múltával még a hatalmasok is megirigyelnek.

I - Az idők kezdetéről

Kapcsolódó szócikkek: Mandos csarnokai
>!
selfmadehell P

Azt szeretném, ha a fák beszélni tudnának minden gyökeres teremtmény nevében, s megbüntetnék, aki kárt tesz bennük.

48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Yavanna
>!
Lancaster

S hirtelen az ainuk megpillantottak egy távoli fényt, felhő volt az, amelynek eleven láng volt a magja; s tudták, hogy ez immár nem látomás, mert Ilúvatar új dolgot teremtett: Eát, a létező világot.

21. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szakács Eszter: A Szelek Tornya
Colleen Houck: A tigris küldetése
Greg Keyes: Hollóisten I-II.
Stephen Lawhead: Taliesin
Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Mary E. Pearson: Az árulás szépsége
Robin Hobb: A végzet hajója I-II.
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme