A ​szilmarilok 1053 csillagozás

J. R. R. Tolkien: A szilmarilok J. R. R. Tolkien: A szilmarilok J. R. R. Tolkien: A szilmarilok J. R. R. Tolkien: A szilmarilok J. R. R. Tolkien: A szilmarilok J. R. R. Tolkien: A szilmarilok J. R. R. Tolkien: A szilmarilok J. R. R. Tolkien: A szilmarilok J. R. R. Tolkien: A szilmarilok J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

A ​Gyűrűk Urá-nak rajongói most megismerkedhetnek az előtörténettel – ám akik amazt még nem olvasták (vannak-e egyáltalán ilyenek?), azok is kellemes, gyönyörű mesét vehetnek a kezükbe.
Kötetünk első és második része ("Ainulindale" és "Valaquenta") a tolkieni rege őskoráról, a világ teremtéséről és az istenekről szól. A három szilmaril Fëanor, a tünde kovács műve, bennük fénylik Valinor, az istenek hazája két sugárzó fájának világa. Morgoth, a Sötét Úr azonban elragadja őket, és ezzel kitör a háborúság közte és a tündék között. Egy szilmarilt sikerül visszaszerezni a szerelem hatalma által – s végül, az utolsó csata után, melyet az istenek oldalán vív tünde és ember a sötétség erői ellen, mindhárom szilmaril a helyére kerül: egyből csillag lesz az űrben, egy a tengerbe hull, egy a tűzbe.
A kötet harmadik része, az „Akallabêth” pedig a másodkor története, Númenor tündökléséé és bukásáé.
A szilmarilok tartalmazza mindazon meséket és mondákat, melyekre oly sokszor… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1977

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2023
536 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631437539 · Fordította: Gálvölgyi Judit
>!
Magvető, Budapest, 2023
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631438529 · Illusztrálta: Ted Nasmith
>!
Magvető, Budapest, 2022
538 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631437539

19 további kiadás


Enciklopédia 105

Szereplők népszerűség szerint

Gandalf · Aragorn · Galadriel · Elrond · Lúthien · Szauron / Sauron · Szarumán · Maedhros · Beren · Feanor · Finrod Felagund · Fingolfin · Fingon · Radagast · Melkor / Morgoth · Tuor · Balrog · Gil-galad (Ereinion) · Maglor · Celeborn · Eärendil · Yavanna · Celegorm · Melian · Niënor Níniel · Orome · Turgon · Aredhel · Caranthir · Curufin · Finwë · Galdor · Huor · Manwe · Nienna · Tilion · Tulkas · Varda · Aegnor · Amras · Amrod · Angrod · Arien · Aule · Círdan · Glaurung · Gothmog · Húrin · Lórien · Morwen Eledhwen · Nerdanel · Ulmo · valák · Bëor (Balan) · Elros · Elwing · Eru Ilúvatar · Este · Finarfin · Gwindor · Ilúvatar Gyermekei · Indis · Mandos · Míriel Serindë · Nessa · Olwë · orkok · Orodreth · Rían · Tar-Míriel · Vaire · Vána

Helyszínek népszerűség szerint

Középfölde · Bakacsinerdő · Vasudvard · Númenor · Valinor · Mandos csarnokai · Mithrim · Angband · Cuiviénen · Dorthonion · Minas Tirith (Tol Sirion) · Orthanc · Thangorodrim · Tol-in-Gaurhoth · Utumnó


Kedvencelte 296

Most olvassa 141

Várólistára tette 390

Kívánságlistára tette 353

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Mulán>!
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

Tetszett a könyv a történet minden ahogy van, kicsit lassú helyenként túl sok az információ de élvezhető. Ez egy olyan történet olyan világ ami csak az álmokban létezik de valami elképesztő és nem tudom megunni. Jó lenne ebből is egy rendes nagy film hogy akik nem olvasnak azokhoz is eljusson a teljesen történet. Gyűrűk ura rajongóknak kötelező.

Algernon P>!
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

Valóban olyan ez a könyv, mint a három Szilmaril: mindenki vágyik rá, hogy úgy írjon, olyat teremtsen, mint Tolkien.
Ő nemcsak lerakta univerzuma alapjait, hanem gondosan megszerkesztette azt, és ugyan már magára hagyta, alkotása mégis működik, önállóan és sziklaszilárdan létezik a mindenségben.
Itt kezdődött, ami régen volt, itt ébredt fel a világ, és formálta saját képzeletét. Mélabús és könnyekkel teli krónika ez, egy korból, ahol a csillagok alatt vívták a csatákat, ahol a Hold még nem sétált az égen, ahol népek ébredtek fel öntudatlanságukból, vagy szunnyadtak örök álomba, amikor halandók és halhatatlanok járják egyenes és görbe útjukat az időtlenség homályától övezve.
Ha pedig megküzdesz ezzel a könyvvel, mert küzdelem ez, akkor csak bánatot hagy maga után, ugyanis nem lehet tiéd mindaz a sosemvolt nyugalom, pillantásaid nem tudják átfogni a végtelen tereket, nem sétálhatsz roppant csarnokokban.
Csupán visszhangjait hallhatod annak a világnak, mely elveszett az időben.
Nagy varázsló ez a Tolkien – mert elhiteti veled, hogy amit úgy gondoltál, elveszett, azt mégis ott tartod a kezedben, hiszen könyvének lapjain megelevenednek az árnyalakok és mesék egy olyan korból, melynek még emléke is eltűnt erről a világról.

>!
Európa, Budapest, 2008
382 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630786362 · Fordította: Gálvölgyi Judit
4 hozzászólás
dontpanic IP>!
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

A mai napig lenyűgöz, hogy Tolkien mit alkotott, mit hozott össze, csak úgy, hobbiból.
Világot, mitológiát, irodalommal, nyelvekkel, történelemmel.
Akkor, amikor ez nem volt még „divat”, a fantasy nem létezett, maximum előképei. Tehát jött az egész nála valamiféle érthetetlen belső késztetésből, megképződött ez a világ benne, és nem csak megképződött, hanem rögzítésre is került, olyan részletességgel, amilyenről a mai zsánerszerzők legtöbbje is csak álmodozhat.

„Álmok s legendák kelnek életre a fű közt.” – Valamiért évekkel ezelőtt megfogott ez a mondat A Gyűrűk Urából, magam sem tudnám megmondani, miért. Most ez a sor ugrott be, ahogy írom ezt az értékelést, és talán már megértettem, miért is tetszett annyira. Mert benne van az egész tolkieni világ. Kisarjadnak a legendák, mesék, álmok az élő szövetből, a fűből, a lapok, sorok közül, Tolkien (és persze szorgos szerkesztői) szavai nyomán… és a szemünk előtt képződik meg, épül fel, kel életre Középfölde.

7 hozzászólás
Ancalimë P>!
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

Évekkel ezelőtt azt írtam volna rá, hogy best book ever. Azonban ha azt írom, hogy A szilmarilok a kedvencem, ma már nemcsak ezt a könyvet értem ez alatt, hanem a Középfölde históriája ide tartozó köteteit is valamint minden ezzel kapcsolatos írást, hiszen ezekkel teljes a kép (már amennyire teljes lehet egy befejezetlen történet/világ).

Amikor legelőször vettem a kezembe a könyvet, kb. a feléig sikerült eljutnom. Utána inkább félretettem és nekiálltam A hobbitnak. Első olvasásra nagyon zavaró volt számomra a sok név és a könyv stílusa. Később újból nekiálltam, de akkor már jegyzeteltem is mellette és az nagyon sokat segített. De még így is szükség volt 1-2 újraolvasásra, hogy teljesen összeálljon minden a fejemben és miután ez megtörtént, szerelembe estem, ami a mai napig tart. Szeretem én A Gyűrűk Urát és A hobbitot is, viszont ennek a csodának a közelébe sem ér egyik sem.
Egyszerűen zseniális, ahogy Tolkien felépítette ezt a világot és hogy gondolt minden apró részletre (igazából ez nemcsak A szilmára vonatkozik, hanem az egész munkásságára). Nagyon sajnálom, hogy a befejezésére már nem maradt ideje.

A könyvből a legnagyobb kedvencem a Quenta Silmarillion. Imádom és egyben utálom is ezt a történetet. A noldák nagyon a szívemhez nőttek, főleg Fëanor, a hét fia (Maedhros a best) és az unokája valamint Fingon. Bár a fiai egy kicsivel kedvesebbek számomra, de mégis úgy gondolom, hogy Fëanor Tolkien legzseniálisabban megírt karaktere.
A legfőbb kedvenc könyves karaktereimet alkotta meg Tolkien, amikor papírra vetette a noldák történetét. Soha nem fog olyan könyv a polcomra kerülni, ami elvenné tőlük ezt a helyet (na jó, azért nem mindenki tartozik ebbe bele, mert Galadriel, Turgon és Orodreth nem éppen a szívem csücske). Az okokról regény méretű szöveget tudnék írni, így inkább itt részletesen nem mennék bele.
Persze ez nem azt jelenti, hogy rajtuk kívül nem érintett meg egy karakter vagy történet sem a tolkieni világban. Viszont Tolkien nagyon kegyetlen volt velük (is). Megmondom őszintén, én néhány dolgot igazságtalannak érzek és mivel másokat sem akarok feldühíteni valamint a saját idegeimet is kímélni akarom, inkább nem megyek bele abba, mennyire dühítő számomra az a pillanat, amikor Beren és Lúthien is színre lép valamint, hogy mennyire nem csípem ezt a tolvaj famíliát a kutyával együtt egészen Elwingig. Persze tisztelem én azt, hogy mi vagyis pontosabban ki ihlette Tolkien számára a mitológia fő szerelmi történetét és tisztelem azt is, mit jelentenek ők a legtöbb olvasónak, de ha egy számomra negatív dolgot ki kellene emeljek a könyvből, akkor az az, hogy mennyire túl lett tolva ez a két karakter és hogy néha mennyire fekete-fehéren akarja a szöveg beállítani a dolgokat az ő javukra. Főleg Lúthien esetében (de Elwing is kaphatna egy díjat ilyen téren). Most overrated character ever. Ők nem nekem lettek megalkotva és pont.
Bár itt eljátszhatunk azzal a gondolattal is, hogy vajon a könyv fiktív narrátora mennyire vitte bele a történetbe a saját szubjektív álláspontjait a tények mellett.

Ahogy már fent is írtam, Tolkien szeretett kegyetlenül elbánni a karaktereivel. Jó, A Gyűrűk Ura és A hobbit sem tekinthető teljesen happy enddel végződő történetnek, viszont ilyen téren sem érnek A szilma közelébe. Ez a könyv sokkal összetettebb és árnyaltabb. Emlékszem, ez A GyU után eléggé sokkoló volt, viszont azóta rájöttem, hogy ez a sok tragédia, fájdalom és düh is közrejátszik abban, hogy ennyire gyönyörű és felejthetetlen számomra a történet. Persze a szívem szakad meg, ha ezekre a tragédiákra gondolok valamint emiatt nagyon nehéz magam rávenni az újraolvasásra, mert túlságosan fájdalmas számomra, viszont nem váltana ki belőlem ilyen heves érzelmeket, nem lenne ekkora hatással rám, ha kevésbé lenne árnyalt vagy számomra tragikus.
A karakterek szempontjából is árnyaltabb A szilma. Itt egy picit több morally gray karakter szaladgál mint A GyU-ban, a pure hero mások szemszögéből már nem is biztos, hogy annyira pure hero valamint a „rosszaknak” sokszor nyomós okuk van rosszaknak lenni. Még egy plusz pont A szilmariloknak.

Érdekes Középfölde megteremtésének a története is viszont az Ainulindalë soha nem tudott olyan közel kerülni hozzám, mint a többi fejezet. Sejtem, ennek mi lehet az oka.
Nagyon tetszett az, ahogy Tolkien a keresztény elemeket összekapcsolta az antik elemekkel. A Valaquenta olvasása során rögtön eszembe jutottak az ókori népek istenei. Annyira imádom ezt a fejezetet, olyan gyönyörű! Bár irányító vagy döntéshozó testületként eléggé megvetem a valákat a történetben, de magukat a karaktereket nagyon érdekesnek és különlegesnek találom a hozzájuk társított attribútumok miatt és mint karaktert a legtöbbjüket kedvelem is (igazából Mandoson kívül valamilyen szinten mindenkit). Ha ki kellene emelnem közülük valakit, akkor mindenképp muszáj megemlítenem Yavannát, Aulét, Tulkast, Oromét és talán még Lórient is.
A maiák közül pedig Eönwë és Sauron az abszolút kedvenc.

Númenor története talán még a Quenta Silmarillionnál is tömörebb, de szeretem ezt is (bár a kedvenc númenori történetem a Befejezetlen regékben van). Szántam őket a legvégén, főleg Mírielt, viszont ennek ellenére számomra mindig nagyon izgalmas Sauron akcióiról olvasni. Egyszerűen imádom ezt a karaktert és a cselszövéseit.

Az utolsó fejezet a másik nagy kedvencem a Quenta Silmarillion után. Azonban ez nem a hobbit jelenlétnek köszönhető. Pont az ő hanyagolásuk az egyik oka annak, hogy ennyire szeretem ezt a könyvet. Nincs bennem semmi ellenszenv irántuk, de nem találom őket olyan érdekesnek, mint Középfölde többi népét.
A Gyűrűk Ura után igazából sok újdonságot nem tartogat, de jó volt ezekről a történetekről is részletesebben olvasni, gondolok itt pl. az Utolsó Szövetségre. Celebrimbor és Gil-galad szintén egy fájdalmas és tragikus pont számomra a történetben, viszont mivel nagyon szeretem őket, minden plusz információnak örülök velük kapcsolatban.

Nagyon hozzám nőtt ez a történet és sok karakter is annak ellenére, hogy itt nem lettek olyan alaposan kidolgozva mint pl. A Gyűrűk Urában. Szerintem nincs két egyforma A szilmarilok olvasat, hiszen mindenki máshogy próbálja meg eltüntetni azt a sok hézagot, amiket Tolkien hagyott a művében, ennek következtében mindenki egy picit másképp képzeli el a karaktereket és személyiségüket is. De pont ez teszi még különlegesebbé a könyvet.
Én mindenképpen csak ajánlani tudom ezt a remekművet mindenkinek aki már egy kicsit belekóstolt Tolkien világába és tetszett neki. Megéri kézbe venni, hiszen ehhez képest A Gyűrűk Ura csupán a jéghegy csúcsa.

3 hozzászólás
FVCsilla P>!
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

Ez egy csoda volt!
Nem mondom, hogy könnyen és gyorsan elolvastam, mert az nem igaz. Rengeteg volt az információ, de ezek mindegyike értékes volt és hozzáadott más történeteihez. Olyan tudással gazdagodtam, amit kár lett volna kihagyni, kezdve Arda teremtésével a Harmadkor végéig.
Aki szereti Tolkien világát szerintem ezt is szeretni fogja, attól függetlenül, hogy oda kell figyelni olvasás közben.

>!
Európa, Budapest, 2014
536 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796569 · Fordította: Gálvölgyi Judit, Bonácz Ágnes · Illusztrálta: Ted Nasmith
sztimi53>!
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

Harmadjára is mesés.
A kíváncsiság hajtott a moziba, hogy lássam hogy túlozták trilógiává a Hobbitot, és ehhez hangulatba kellett jönnöm. A Hobbitot nemrég olvastam újra, a GYU-t meg már sokszor, szóval most a Szilmarilokat választottam. És milyen jól tettem! Hogy milyen csodálatosan indul! Dallammal teremteni a világot. S valóban, van-e csodálatosabb teremtőerő mint a zene? Még nagyobb ötlet, hogy a harmóniában megjelenik egy más gondolat, egy új dallam, ennek eredményeként a disszonancia, a gonosz is megszületik, egyszerűen zseniális. Már gyerekkoromban is imádtam a teremtéstörténeteket, mítoszokat, mondákat, regéket, és a Szilmarilok gyakorlatilag ez mind. Még a soknevű tündék és bonyolult helynevek sem zavarnak, mert annyira szeretem ezt a mesét. Határtalan fantázia alkotta ezt a világot, a GYU-nál már annyit dicsértem ezt, meg a nyelvészeti sajátságokat is (Morgoth és más gyönyörű metál zenekar nevek). Egyetlen hibáját rovom fel Sauronról, és az ő felemelkedésről és bukásáról én szívesebben olvastam volna többet, nekem ez legalább annyira fontos előjáték mint a Zsákos Bilbó története. Nem tudom hogy csupán ennyit írt, vagy ez a szerkesztés hiánya. Elvisz ebből a világból, a valák földjén termek és minden világít, jó kiszakadni a valóságból, szeretek Középföldén élni. Annyi könyv vár rám, de legszívesebben most a GYU-ért nyúlnék. Igaz, megígértem magamnak, hogy legközelebb angolul vágok bele.

6 hozzászólás
Belle_Maundrell>!
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

Már két éve várom, hogy megírhassam ezt az értékelést. Neem, nem tartott annyi ideig az olvasás, de ez a könyv valósággal bujkált előlem. Én azt vallom, hogy ha lehet, akkor adjunk a szemnek is, ezért a tömör gyönyörséges illusztrált kiadásra akartam lecsapni. És hát eddig tartott, amíg végre a megfelelő formában és kellő mennyiségű pénzzel sodorta az utamba a lágy őszi szellő. Igazából hideg volt aznap, de mindegy Nekem nagyon tetszett, az íróbácsi még mindig nagyon szépen ír, a fordító remek munkát végzett, a képeket órákig tudnám nézegetni, az illata meg olyan fincsi, hogy az orrom minden lapozásnál örömódát zengett. Az Ainulindale imádatos, a tündéket nyilván szeretem, Túrin történetét lassan kívülről tudom, Beren és Lúthien sokkal menőbbek Rómeónál és Júliánál, és érdekes volt látni Sauron kezdeti sunnyogásait. És persze minden más is szuper volt, de nem tudom felsorolni a teljes tartalomjegyzéket. :P Bár a Tolkien kurzus bespoilerezte (höhöhö), egy percig sem unatkoztam, mert fanatizmusom újfent virágkorát éli. Egyébként kicsit tartottam tőle, hogy rávetül majd a kötelezőség mordorian sötét árnya, de szerencsére nem rontott az élményen. Szóval egyértelműen ötcsillagos. (Azért kár, hogy a világ vége és újrateremtése nincs benne)

Ui.: egyszer meg akarok tanulni tündéül a függelék segítségével. :D

10 hozzászólás
zamil>!
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

És ezt a könyvet annak idején 94-be abbahagytam. Lehet meg kellett rá érni.
Le a kalappal Tolkien előtt aki ebben a könyvében megteremtette Középföldét, a maga „mitológiájával”. Minden a helyére került nem egy történetet kaptam, hanem történetek tucatjait, amik mind megérdemelték volna, hogy regény formájába is ki legyenek fejtve. Valahol, mint egy mondák könyve él bennem a könyv tovább, amiben számomra érezhető volt, az író afrikai kötödése. Lehet ez a varázsa, mert más mint, amit mi európaiak megszoktunk.
Egy percre se volt unalmas, csak ajánlani tudom a Középfölde rajongóknak.

3 hozzászólás
Navi>!
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

Jó volt újra elmerülni Tolkien világában, találkozni a régi hősökkel, megismerni, hogy honnan indult minden. A nyelvezete és az írásmód miatt olyan volt, mintha a Bibliát olvastam volna, s ez most jólesett a lelkemnek.

fekiyeti79>!
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

Újraolvasva, átértékelve. Bő tíz év telt el azóta, hogy a J.R.R. „Eru Ilúvatar” Tolkien által teremtett világ bibliáját először kezembe vettem. Akkor egy amolyan második A Gyűrűk Urát vártam tőle, s mivel nem azt kaptam, így nem is tudtam felfedezni teljes mértékben az értékeit; nyelvezete, s szerkezete nem az akkori énemnek íródott, de úgy érzem mára sikeresen „felnőttem” ehhez a könyvhöz.

A teremtés és az Első kor regéi – melyek a mű nagyobb részét teszik ki – csodálatosak! Letűnt korok letűnt népének felemelkedéséről és bukásáról szólnak ezek, melyeket egyéni sorsok, szerelmek, tragédiák, győztes és vesztes csaták, a Fény és a Sötétség örök háborúja tesz gazdaggá és színessé.

Az Akallabêth, Númenor romlásáról és pusztulásáról szóló rész nem igazán tetszett. Afféle Sodoma és Gomorra középföldei változatban, ahol csak a Gonosz győzedelmeskedhet, de rávilágít arra, mennyire is gyarló az ember.

A harmadik rész, a gyűrűkről és a harmadkorról, kiegészítés A Gyűrűk Urához; Sauron hatalomra kerülésének és bukásának zanzásított verziója, melynek elemeit nagyon szépen beépítették a filmekbe (A hobbitba is).

Gyönyörű és hihetetlenül komplex világot alkotott Tolkien, ami nem is csoda, hisz' egy élet munkája van benne. Nem tökéletes, de igazi gyöngyszeme a fantasy irodalomnak. Csak sajnálhatja, aki kihagyja.

>!
Európa, Budapest, 2003
380 oldal · ISBN: 9630774275 · Fordította: Gálvölgyi Judit

Népszerű idézetek

Shanara>!

De a barát dolga az is, hogy szemére vesse barátjának, ha ostobaságot akar elkövetni.

101. oldal, Quenta Silmarillion IX. – A noldák futása (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: Olwë
dbotyn>!

Sok különös véletlen esik a világon – mondta Mithrandir –, és gyakran a gyöngék keze nyújt segítséget, ha a Bölcsek haboznak.

351. oldal – A gyűrűkről és a harmadkorról, AMELYBEN EZEK A TÖRTÉNETEK VÉGET ÉRNEK (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: Gandalf
Sceurpien I>!

Akkor Fingolfin úgy vélte, eljött a noldák végromlása, s valamennyi házuk jóvátehetetlen veszteséget szenvedett; s szívében haraggal és elkeseredéssel fölpattant nagy lovára, Rochallorra, s kilovagolt egymaga, és senki sem tarthatta vissza. Ugy száguldott át Dor-nu-Fauglithon, akár a szél, s aki látta, döbbenten menekült előle, azt hivén, hogy maga Orome jött el, mert tébolyult haragjában Fingolfin szeme úgy izzott, mint a valáké. Így érkezett Angband kapujához, és megfújta kürtjét, megdöngette a rézkaput, s párviadalra hívta Morgothot. És Morgoth jött.
Azoknak a háborúknak az idején ez volt az utolsó alkalom, hogy kilépett erőssége kapuján, s úgy tartják, nem szívesen tette, mert bár hatalma nagyobb volt mindennél ezen a világon, egyedül a valáktól félt. Ám kapitányai előtt nem bújhatott ki a kihívás alól, mert a sziklák rengtek Fingolfin kürtjének éles szavától, s a király hangja tisztán és érthetően zengte be Angband mélyeit, s Fingolfin, nyúlszívűnek, rabszolgák urának nevezte Morgothot. Így hát Morgoth jött, lassan állt föl föld alatti trónjáról, s lábának dobbanása olyan volt, akár a föld alatti mennydörgés. Fekete páncélban jött elő, s úgy állt a király előtt, mint egy torony, vaskoronásan, széles pajzsa, dísztelen szablyája a kezében, s árnyéka akár a viharfelhő borult a királyra. S alatta Fingolfin úgy ragyogott, mint a csillag, mert páncélja ezüst volt, kék pajzsán kristályok fénylettek, s előhúzta kardját, a Ringilt, amely úgy szikrázott, mint a jég.
Akkor Morgoth fölemelte a Grondot, az Alvilág Kalapácsát, s lecsapott vele, mint a mennykő. De Fingolfin félreugrott, s a Grond mély lyukat vágott a földbe, amelyből tűz és füst csapott ki. Sokszor próbálta Morgoth agyonsújtani, ám Fingolfin mindig elszökkent; mint a villám a sötét felhő elől, és hét sebet ejtett Morgothon, és Morgoth hétszer kiáltott föl fájdalmában, s akkor az angbandi seregek rettegve borultak az arcukra, s az egész északi vidék visszhangozta azokat a kiáltásokat.
De a király végül elfáradt, és Morgoth lecsapott rá a pajzsával. Háromszor rogyott térdre a király, s háromszor állt föl újra, magasba emelve törött pajzsát, bezúzott sisakját.
Ám körötte a föld csupa göröngy és gödör volt, s a király megbotlott, és hátrazuhant Morgoth lába előtt, és Morgoth a torkára tette a lábát, s annak a súlya olyan volt, akár egy leomlott hegyé. De végső, elkeseredett erejével Fingolfin még megsebezte Morgoth lábát a Ringillel, s a fekete, füstölgő vér zubogni kezdett, s megtöltötte a Grond által ütött lyukakat.
Így halt meg Fingolfin, a noldák nagykirálya, a hajdani tünde urak legbüszkébbike és legvitézebbike. Az orkok nem dicsekedtek el soha ezzel a párviadallal a kapu előtt, s a tündék sem énekeltek róla, annál mélyebb volt a bánatuk. A történetre mégis emlékeznek, mert Thorondor, a sasok királya hírét vitte Gondolinba meg a távoli Hithiumba. Es Morgoth szétszabdalta a tünde király testét, s a farkasoknak vetette volna, ám Thorondor sietve lecsapott a Crissaegrim csúcsán épült fészkéből Morgothra, s megmarta az arcát. Thorondor szárnycsapásai úgy zúgtak, akár Manwe szelei, a sas erős karmaival megragadta és hirtelen az orkok lándzsái fölé emelte a király testét. A testet aztán egy magas hegytetőre vitte, amely északról Gondolin rejtett völgyére nézett, és Turgon odament, és magas kőhalmot emelt apja teteme fölé. Attól kezdve egyetlen ork sem mert fölmenni Fingolfin hegyére, a sír közelébe, amíg el nem jött Gondolin bukása, amikor árulás ütötte föl a fejét a vérei közt. S Morgoth attól a naptól kezdve sánta maradt, és fájdalmas sebe sohasem gyógyult be, s arcán viselte Thorondor karmának a nyomát is.

Fingolfin eleste

Kapcsolódó szócikkek: Angband · Fingolfin · Grond · Melkor / Morgoth · Ringil · Rochallor · Thorondor
3 hozzászólás
Batus>!

Varázslatos dalba kezdett,
Mélység hasadt, tárult rejtek,
Leplezett csalást, titkot.
Felagund akkor megingott,
Feleletre indult így ott,
Zengett megtartó erõrõl,
Hatalom mit föl nem õröl,
Szilárd hitrõl, szabadságról,
Mely újra törekvést pártol,
Csapda nem ejti már rabul,
Börtön nyílik, bilincs lehull.
Oda-vissza szállt a dallam,
Megállt s föltört hangosabban,
Bõsz Felagund harcra horgadt,
Bûvereje Tündehonnak
Átitatta minden szavát.
Hallották a madárka lágy
Trillázását Nargothrondból,
S a tengert, mely messze mormol,
Messze, ahol gyöngyhomokon
Áll nyugaton, túl, Tündehon.
Megsûrûsödött a homály,
Valinornak partjainál
Vörös vér folyt, hol a noldák
Ellenségük kaszabolták,
Majd a kikötõben lopva
Bomlott a fehér vitorla.
Farkas vonít, holló röppen.
Szél sír. Jég nyög az öbölben.
Angbandban sínylõdnek a rabok.
Dörög a menny és tûz lobog-
Finrod a trón elõtt lerogy.

201-202. oldal (XIX. Beren és Lúthien)

Kapcsolódó szócikkek: Finrod Felagund · Valinor
Fummie>!

Lúthien eltűnt Beren szeme elől, s Beren megnémult, mint akit megbűvöltek, és sokáig járta az erdőt vadul és vigyázva, mint az állat, egyre a lányt kutatva. A lányt, akit szívében Tinúvielnak nevezett, Fülemülének, az alkony leányának a szürke-tündék nyelvén, mert más nevet nem adhatott neki. S látni vélte távolból, mint a szélben táncoló őszi falevelet vagy mint téli csillagot a hegy fölött, ám tagjain mintha béklyó lett volna.
Aztán a tavasz közeledtekor egy hajnalon Lúthien egy zöld dombon táncolt, s hirtelen énekelni kezdett. Tiszta és szívbe markoló volt a dala, akár a pacsirta éneke, amely fölkel az éjszaka kapujából, és hangját a haldokló csillagok közé röpíti, mert látja a napot a világ falain túl; és Lúthien éneke föloldotta a tél kötelékeit, s a befagyott vizek megszólaltak, s a fagyott földből virágok bújtak elő Lúthien lába nyomán.

194. oldal (XIX Beren és Lúthien)

Kapcsolódó szócikkek: Beren · Lúthien
4 hozzászólás
SDániel P>!

– Az a király, aki meg tudja védelmezni azt, ami az övé, másként nem király.

153. oldal

Kapcsolódó szócikkek: király · Maedhros
Batus>!

– Választanod kell, Beren, két dolog között: vagy feladod a hajszát s az esküdet, s csavargó leszel a föld színén, vagy állod a szavad, s szembeszállsz a sötétség hatalmával, aki a trónján ül. De én mindkét úton veled megyek, s a sorsunk egy lesz.

208. oldal, XIX. Beren és Lúthien

Kapcsolódó szócikkek: Beren · Lúthien
1 hozzászólás
Lunemorte P>!

Lényekre vágytam, akik nem én vagyok, hogy szerethessem és taníthassam őket.

50. oldal, Európa, 2011

Batus>!

Te édes föld, északi ég,
Légy áldott, hisz valaha rég
Itt feküdt, fürgén itt szaladt
A Hold alatt, a Nap alatt
Lúthien Tinúviel,
Mily szép volt, szó nem mondja el.
Bár romlásba dõlt az egész
Világ, széthullott, elenyész.
A káosz ahogy elnyeli;
De tennék teremtményei
-Föld, tenger, alkony, virradat-
Hogy Lúthien még itt marad.

210. oldal (XIX. Beren és Lúthien)

Kapcsolódó szócikkek: Lúthien
selfmadehell>!

Azt szeretném, ha a fák beszélni tudnának minden gyökeres teremtmény nevében, s megbüntetnék, aki kárt tesz bennük.

48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Yavanna

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

John Gwynne: Az istenek árnyéka
Michael J. Sullivan: Kardok kora
Terry Pratchett: A mágia színe
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara
Margaret Weis – Tracy Hickman: A téli éj sárkányai
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek ideje
Aurora Lewis Turner: A hatalom köve
R. A. Salvatore: Kristályszilánk
Alyona Crower: Árnyak és csillagok
Terry Brooks: Shannara Tündérkövei