68. legjobb mese könyv a molyok értékelése alapján

A ​hobbit 1368 csillagozás

J. R. R. Tolkien: A hobbit J. R. R. Tolkien: A hobbit J. R. R. Tolkien: A hobbit J. R. R. Tolkien: A hobbit J. R. R. Tolkien: A hobbit J. R. R. Tolkien: A hobbit J. R. R. Tolkien: A hobbit J. R. R. Tolkien: A hobbit J. R. R. Tolkien: A hobbit

Kicsiny, összkomfortos odújában, távol a világtól lakik Mr. Baggins, a babók népének tiszteletre méltó tagja. Különös népek a babók. Apró teremtmények, nem törpék, de nem is egészen emberek. Rikító öltözetben járnak, viszont nem hordanak cipőt, hízásra hajlamosak, ami nem csoda, mert szeretik a békés, eseménytelen hétköznapokat, és mindennél jobban megvetik a kalandot. Mr. Bagginsot mégis utoléri a nagy kaland. Egy napon törpék csapata szállja meg a házát, hogy magukkal vigyék egy kalandos nagy hadjáratra a sárkány ellen, aki emberemlékezet óta őrzi a törpék ősi kincsét. Hogy a botcsinálta hadvezér miképpen viszi diadalra ügyüket – nem is annyira bátorságával, mint furfangos eszével –, azt megtudhatja, aki ezt a mulatságos és egyben nagyon izgalmas meseregényt elolvassa. Felejthetetlen szép tájakon barangolhat, végigélheti hőseinkkel a vad csatákat, és jókat nevethet egy valószínűtlen világ fonák helyzetein.

A babó címmel is megjelent.

Eredeti mű: J. R. R. Tolkien: The Hobbit

Eredeti megjelenés éve: 1937

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2018
312 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631437218 · Fordította: Gy. Horváth László, N. Kiss Zsuzsa
>!
Európa, Budapest, 2017
312 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630795524 · Fordította: Gy. Horváth László, N. Kiss Zsuzsa
>!
Európa, Budapest, 2014
312 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630795524 · Fordította: Gy. Horváth László, N. Kiss Zsuzsa

10 további kiadás


Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Gandalf · Zsákos Bilbó · Thorin · Gollam · Thranduil · Fili · Bard · J. R. R. Tolkien · Szmóg · Smaug

Helyszínek népszerűség szerint

Bakacsinerdő


Kedvencelte 327

Most olvassa 148

Várólistára tette 363

Kívánságlistára tette 347

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
J. R. R. Tolkien: A hobbit

Jó húsz év eltelt azóta, hogy megismerkedtem A Gyűrűk urával, és úgy egyáltalán Tolkiennal. A parádés Réz-Göncz-Tandori trió fordítása nyilvánvalóan borítékolta elköteleződésemet. Aztán valahogy elhagytam Középföldét. Most pedig semmi mást nem akartam A hobbit olvasásával, csak visszarepülni erre a csodás vidékre.
Nem csalódtam, újra elvarázsolt a világ. Pedig teljesen új volt az élmény, gyökeresen más volt a hangulat és az elbeszélés textúrája. Igaz, más volt a fordító is – de hát, hogyan lehetne csalódni Gy. Horváth Lászlóban?!
Aztán belekukkantottam az értékelésekbe és kissé megrettentem. Érvek és ellenérvek, már-már komoly érzelmeket felkorbácsoló diskurzus arról, hogy Középfölde világával alkotott-e a filológus Tolkien önálló mitológiát, egyáltalán alkothatott-e ilyet, vagy csak átvett motívumokat az északiaktól, vagy akár az Atlantisz-mítoszból? Mennyi valós történeti háttere lehet a LotR-univerzumnak és mindaz mennyiben köthető a brit szigetekhez? Egyáltalán Tolkien mester tekinthető-e a modern fantasy (legalábbis egyik) atyjának?! Ilyen szintű elemző, irodalomkritikai mélységekbe semmiképpen nem tudnék és nem is akarnék nyúlni, azonban akit mélyebben érdekel a háttér, azoknak feltétlenül ajánlom @vicomte igen alapos értékelését a regényről.
A magam részéről inkább a hangulatról, a bennem ébresztett érzésekről írnék néhány gondolatot.
Elsőként is azt gondolom, hogy szemben A Gyűrűk urával, A hobbitban én egy csodaszép, fantáziadús mesét olvastam, a hagyományos küldetés-keretű pikareszk minden elemének felhasználásával, a tábortűz melletti, „öreges-komótos” mesemondó szemszögéből, felülről-kívülről látva-láttatva a történetet.
Kellemes, szívet melengető érzés volt Bilbót jobban megismerni, hiszen A Gyűrűk urában csak útjára bocsátja Frodót, élete nagy küldetésére. Nagyon tetszett, ahogyan tanúja lehettem, hogy a kényelmes, magának való „Pató Pálos” félszerzetben nem csak a kalandra éhes „Tuk-vér” kerekedik felül, hanem kiderül róla, milyen nemes szív lakozik az esendő, kicsi testben.
Tetszett, hogy A hobbit küldetése – meséhez illően – sokkal földhöz ragadtabb, mint a későbbiekben igazi fantasyként funkcionáló, a világ megmentésére irányuló, „egy Gyűrű” küldetés lesz.
A mese elemek túlsúlya, az elrabolt kincs, a kincset őrző sárkány, a kalandos út viszontagságai, egészen az öt sereg csatájáig, az elbűvölő, „esti mese” érzést erősítették bennem és kellemesen ringattak a magam álomvilágában. Amikor a seregek összeállnak és „ellenséget keresnek maguknak”, na az már jóval inkább emlékeztet a későbbiek, taktikázó, intrikus, hatalmi-poltizáló világára, amelytől Középfölde olyan igazán komplex, összetett világgá válik.
Thorin törpjei és a tündék is mások voltak, mint a későbbi történetek hasonló szerzetei, ahogyan még a mély sziklaüregekben megbújó orkok is koboldok ebben a kötetben. Egyedül Gandalf volt számomra ugyanaz, mint akit megismertem, és akit itt is vártam. A sokat látott-megélt, rafinált öreg sakkjátékos, a legendás fehér mágus ennek a történetnek is összetartó kovásza, pedig a kaland nem minden részéből veszi ki a részét tevőlegesen.
Összességében örülök, hogy visszatértem Középföldére és azoknak is ajánlom Tolkien remekművét, akik egyszerűen egy szép mesét akarnak olvasni.

Ui.: Furcsállottam, hogy a mester mintha megfeledkezett volna a női karakterek létezéséről, hiányoltam őket.

12 hozzászólás
>!
vicomte P
J. R. R. Tolkien: A hobbit

A klasszikus fantasy történetek alapvetően három forrásból táplálkozhatnak: a történelemből, a mítoszokból és a mesékből, s hogy az olvasók közül kit ragadnak meg igazán, az nagy mértékben attól függ, hogy ezen három közül melyik a dominánsabb.

A hobbitban még egyértelmű a mesének a meghatározó szerepe – Tolkien maga is még meseként mondta el ezt a gyermekeinek, és abból kanyarított végül egy teljes történetet.
Tolkien ekkor már régóta dolgozott Középfölde mitológiáján és már ebbe a könyvébe bedolgozta annak elemeit, még ha bizonyos dolgok, mint pl. Szauron, a Sötét Úr, még csak egyfajta előképként, mint a Feketemágus jelenik is meg, és a többnyire koboldként emlegetett orkok is inkább a mesebeli gonoszként funkcionálnak.

A regény tele van mesékből ismerős momentumokkal, kezdve a kaland céljával, ahol a törpék, egy hobbit és egy varázsló támogatásával útnak indulnak, hogy legyőzzék a sárkányt és megszerezzék a kincsét, folytatva a nagyjából lineáris történetvezetéssel, amely során folyton újabb és újabb szörnyekkel kell megküzdeni, amelyeket többnyire nem erővel, hanem furfanggal és némi szerencsével győznek le.
A mesés hangulatot erősíti Tolkien elbeszélésmódja is, amely a régimódi történetmondás jegyében született, ami bennem egy jóságos nagyapó néhol kicsit csapongó, de szeretettel teli stílusát idézte fel.

Persze a történet korántsem annyira egyszerű, mint egy kisgyerekeknek szóló történet.
Emlékszem, hogy először kilenc-tíz évesen olvastam és akkor Gollam aljas gonoszsága, a Bakacsinerdő nyomasztó hangulata, de a szereplők egymással való civakodása milyen kényelmetlen érzéseket keltett bennem – túlságosan is valószerűek és ismerősek voltak ezek a való életből.

A regény utolsó harmadában a mesés elemek helyét szép lassan inkább a mítoszokból ismerős konfliktusok veszik át. Smaug legyőzése, s főleg azt követően a sárkány kincse fölötti civakodás már egyértelmű utalás a Nibelung mondakörre, amelyben a sárkány kincse megront mindenkit. Sokáig itt is az látszik, hogy a józan hobbiton kívül az összes szereplő a mohóság áldozata lesz és hiába pusztították el a sárkányt, végül még holtában is az fog diadalmaskodni fölöttük.
Ennek a történetszálnak a beillesztése formálta számomra egyértelműen inkább fantasyvé a regényt, mint mesévé, még akkor is, ha a történet során kibontakozó legérdekesebb konfliktus végül egy külső körülménynek köszönhetően oldódik meg.

A hobbit kisebb hibái és hiányosságai ellenére is alapmű, amit A Gyűrűk Ura előzményeként, de önálló, kalandos mesés-fantasyként is nyugodt szívvel lehet olvasásra ajánlani bárkinek, mivel mindkét módon megállja a helyét és nagyszerű élményt nyújt.

>!
Európa, Budapest, 2011
316 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630793360 · Fordította: Gy. Horváth László, N. Kiss Zsuzsa
38 hozzászólás
>!
Levandra P
J. R. R. Tolkien: A hobbit

Van az úgy, hogy egy könyv olvasását nem kellene évekig halogatnod. Főleg nem, ha mestered fantáziájának gyümölcse. És fontos szempont, hogy ne nézd meg előtte a filmet, pláne, ha erősen vizuális típus vagy, mert évek múlva is élénken fel tudod idézni a jeleneteket olvasás közben. Mintha nem is könyvet olvastam volna. Filmet néztem, csak egy picivel több volt az információ – vagy mégsem? Lehetne ezen vitatkozni, hogy az írott szöveg vagy a képi anyag az, ami nagyobb részletességet ad.

Élveztem ezt a kis kalandtúrát Bilbóval, a törpökkel, Gandalffal és az új barátokkal, akikkel út közben találkoztunk. De azt kell mondjam, bármennyire is szeretem Tolkien mestert, maradt bennem hiányérzet. A kifogásom miatt talán a női egyenjogúság harcosának kiáltanátok ki, de hát akkor is! Micsoda dolog ez, hogy egyetlen nő sem kapott szerepet ebben a történetben? Még a tündék népénél is férfidominancia volt megfigyelhető. Tehát emiatt az észrevételem miatt volt keserű a szám íze, miközben olvastam a regényt, és így éreztem a filmmel kapcsolatban is.

Tovább: http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2017/05/j-r-r-tolkien-…

3 hozzászólás
>!
Turms P
J. R. R. Tolkien: A hobbit

Számomra ez a könyv sokáig a Tolkien-univerzum mostohagyermeke volt. Húszas éveim elején olvastam először, közvetlenül azután, hogy életem első fantasy-regényeként A gyűrűk ura minden várakozásomat messze felülmúlva letaglózott, és egy teljesen új világot nyitott meg előttem. Így hatalmas elvárásokkal kezdtem bele A babóba is, aminek persze nem tudott megfelelni gyerekmesét idéző stílusával, a történetből ki-kiszólogató narrátorával és a megszokottól eltérő fordításával (Nyelem-Gollam, babó-hobbit, stb.). Egyszóval csalódás volt, és a könyvet hamar el is felejtettem, főleg miután Tolkien A gyűrűk uránál is nagyobb szabású művét, A szilmarilokat is elolvastam.
Nemrég azért került újra a látóterembe, mert gyerekeimnek kerestem felolvasásra alkalmas meseregényeket. Mivel időközben az újrafordítás is megjelent, természetesen ezt választottam, és – ha már lúd – a kritikai kiadást, ahogy az egy hozzám hasonló Tolkien-rajongóhoz illik. A könyvvel úgy haladtunk, hogy a történetfonalat a gyerekeknek olvastam fel, majd utána magamnak elolvastam a kapcsolódó lábjegyzeteket is. Meg kell mondanom, nagyon kellemesen csalódtam: lehet, hogy a (részbeni) újrafordítás teszi, de most már sokkal inkább éreztem a tolkieni univerzum részének ezt a könyvet, mint az első olvasáskor. A történet a vidám, egyszerű kezdet után egyre komolyodik és bonyolódik, hogy a kifejletnél elérje a szokásos eposzi magasságokat. Gyerekeim is nagyon szerették, azóta a legófigurákkal folyton „Tölgypajzsos Szorint” és Bilbót játszanak :)
A könyvhöz, mint kritikai kiadáshoz kapcsolódó tanulmányok és jegyzetek is érdekesek voltak, mert némi plusz bepillantást engedtek az író személyiségébe, gondolatvilágába. Számomra még mindig elképesztő és nagyon tiszteletre méltó az a megszállottság, amivel Tolkien a könyv első kiadása után még évtizedekkel is javítgatta annak szövegét. Az újabb és újabb kiadások előtt hosszú listákat küldött a kiadóknak a szerinte szükséges javításokról, változtatásokról, véleményezte az idegen nyelvű fordításokat, az illusztrációkat*. De pont ez a jó értelemben vett megszállottsága tette őt azzá, aki. Ha nincs ez az elképesztő perfekcionizmusa, mitológiája közel sem volna ilyen terjedelmű és kidolgozottságú, és mi, hardcore rajongók pont ezt szeretjük benne a legjobban.

*Képzelem, ezzel mennyire lehetett népszerű a kiadóinál! :)

>!
Ciceró, Budapest, 2006
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635395159 · Fordította: Szobotka Tibor, Tótfalusi István
21 hozzászólás
>!
Milli88 P
J. R. R. Tolkien: A hobbit

"- Te meg hová tűntél, ha szabad kérdeznem? – fordult Thorin Gandalfhoz lovaglás közben.
– Előrementem körülnézni – felelte a mágus.
– És hogyhogy épp idejében értél vissza?
– Úgy, hogy hátranéztem – mondta Gandalf.

Ez a könyv valami csúcs! Nem gondoltam volna, hogy Tolkien irománya, és Középfölde ennyire magába fog szippantani. Sajnos kevés időm volt olvasni, de amikor mégis akadt pár percem örömmel vettem a kezembe a könyvet. Segítségével kiszakadtam a hétköznapi malomból és egy varázslatos tájon bukkantam fel újra.
A kis Bilbót és a 13 törppel izgalmas kalandok során kísérhetjük el. Tetszett a könyv fantasztikus világa, a még jobb szereplők, de ami a legjobb volt az a sokszínűség, ami jellemezte a 14 útnak induló kalandort.
Garantált helye lesz a kedvenc polcomon. :D

2 hozzászólás
>!
Bla IP
J. R. R. Tolkien: A hobbit

Egy gyönyörű, tanulságos, példaértékű mese – megérdemelte a világsikert.

>!
ZsúésKrisz_Olvas
J. R. R. Tolkien: A hobbit

"Kicsit lehet sokat vártam a könyvtől, mert a filmet láttam előbb. Belekezdtem az olvasásba és elég sokára rázódtam bele, mert folyton a filmbéli jeleneteket láttam magam előtt.
Néha olyan érzésem volt, hogy egy lebutított demóverziót olvasok a filmhez képest. De ettől függetlenül a könyvnek a varázsa azért megmaradt."
Az értékelésemről bővebben itt olvashatsz:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/02/jrr-tolkien-hobbit.html

>!
Nita_Könyvgalaxis P
J. R. R. Tolkien: A hobbit

Ki tudja merre, merre visz a végzet…
Tolkien meséjét olyan volt olvasni, mintha az író lenne a nagypapám, aki ül a karosszékben, én lekuporodom a földre, és úgy hallgatom őt tágra nyílt, kíváncsi tekintettel. Bilbó kalandjait, akárcsak a legjobb meséket, egy percig sem untam, és örülök, hogy lassan olvastam, nem egyszerre faltam be (az utolsó 100 oldal kivételével). Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen rövid regényben ennyi kalandot el lehet mesélni, és ilyen jól fel lehet építeni egy egész világnak a vázát.
Érdemes volt útra kelnem a kis hobbittal, és itt nagyon igaz az, hogy az út volt a lényeg, nem a cél. Ne féljetek hát ti is útra kelni vele, és azt kívánom, sose hulljon ki a lábujjatok szőre!

2 hozzászólás
>!
Xoxoribizli P
J. R. R. Tolkien: A hobbit

Annyira tudtam, hogy kirámolják szegény kis hobbit házát, mire hazaér. :D

Mivel eddig csak a filmeket láttam (kb úgy 1000x), így tudtam, hogy egyszer sort kerítek az elolvasására is. Nem is bántam meg, egy pillanatig sem. Izgalmas volt, és kicsit részletesebb is mint a film, bár így hogy ilyen sok részre szétszedték, azért az is elég jól átadta az érzést, de aki szereti, annak ezt kötelező elolvasni. :)
Engem megnyert, és biztos, hogy nem ez az utolsó alkalom, hogy a kezembe veszem ezt a könyvet. ;)

>!
ScarlettBlair P
J. R. R. Tolkien: A hobbit

Ez a könyv szerepelt a legrégebben a kívánságlistámon, így amikor sikerült beszereznem-ráadásul a vágyott fekete-piros borítóval- nagyon megörültem neki.
A hobbit, egy iszonyatosan aranyos mese, barátságról, kalandokról, sárkányokról, koboldokról orkokról, és mindenféle különös, mesebeli lényekről, meg persze Gandalfról a mágusról, aki mindig épp ott, és épp akkor bukkan fel, amikor szükség van rá. A komor hangulat, ami a filmeket jellemezte szerintem a könyvben egy másodpercig sem volt érzékelhető, annak ellenére, hogy sokszor milyen veszedelmekbe keveredtek, könnyedt humor jellemezte a történetet, amin volt, hogy hangosan fel is kacagtam.
A törpöket továbbra sem tudom megkülönböztetni egymástól, persze Thorint, Filit és Kilit leszámítva, meg talán még Bofurt. Zsákos úr nagyon belopta magát a szívembe, és mint Gandalf is mondta, ő már nem ugyan az a hobbit többé, aki egy májusi napon elhagyta Zsáklakot.
Nagyon tetszett a történet, nagyon élveztem az olvasását, valami ici-pici plusz mégis hiányzott belőle talán Zöldlomb Legolas, ami miatt nem tudom rá azt mondani, hogy a kedvencem lett.


Népszerű idézetek

>!
Miamona

És hát te mit tennél, ha egyszer csak hívatlanul beállítana hozzád egy törp, és minden magyarázó szó nélkül a fogasra akasztaná a holmiját az előszobában?

31 hozzászólás
>!
ppayter

Sassal az ember ne gorombáskodjék, ha nem nagyobb egy hobbitnál, és ott van a fészkében éjjel!

161. oldal (Szövegkritikai kiadás, Szobotka Tibor fordítása)

13 hozzászólás
>!
Miamona

Olyasmi van készülőben, amit még a hollók sem hallottak.

1 hozzászólás
>!
Masszaraks

Volt egyszer egy földbe vájt lyuk, abban élt egy hobbit.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: hobbit
>!
meacska

Jó reggelt kívánsz nekem, vagy úgy gondolod, hogy ez a reggel jó, akár tetszik nekem, akár nem; vagy hogy te érzed magad jól ezen a reggelen, vagy hogy olyan ez a reggel, amelyen jó élni? (Gandalf)

Kapcsolódó szócikkek: Gandalf
>!
Nita_Könyvgalaxis P

– […] Azért gyűltünk össze barátunk és cselszövőtársunk, a kiváló és rettenthetetlen hobbit házában – sose hulljék ki a lábujjai szőre! áldassék bora és söre!

23. oldal

2 hozzászólás
>!
Miamona

A kaland kellemetlen, zavaró, nehézkes. Lekéssük miatta az ebédet!

6 hozzászólás
>!
Jeanette

Ha többen volnánk, akik aranykincsnél jobban becsülik az ételt, a vidámságot és a dalt, vígabb hely lenne a világ.

294. oldal, Tizennyolcadik fejezet - A visszaút

Kapcsolódó szócikkek: hobbit · Zsákos Bilbó
1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Rúvel hegyi legenda
Tina Markus: Pircsi és a zombizűr
Dodie Smith: Száz meg egy kiskutya
Matt Haig: A lány, aki megmenti a karácsonyt
Lewis Carroll: Alice Tükörországban
Kalas Györgyi: Tilda és a kövér macska
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Borsa Kata: Történetek a Borostyán teázóból
Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány
Berg Judit: Rumini