Ha megmozgatják a fantáziádat az oda és vissza történő utazások, amelyek kivezetnek a kényelmes nyugati világból, a Vadon szegélyén túlra, és érdekel egy egyszerű (némi bölcsességgel, némi bátorsággal és jelentős szerencsével megáldott) hős, akkor ez a könyv tetszeni fog, mivel épp egy ilyen út és utazó leírása található benne. A történet a Tündérország kora és az emberek uralma közti réges-régi időkben játszódik, mikor még állott a híres Bakacsinerdő, és a hegyek veszéllyel voltak tele. Az egyszerű kalandozó útját követve útközben megtudhatsz (ahogy ő is megtudott) – ha még nem ismernéd mindezeket a dolgokat – egyet s mást a trollokról, koboldokról, törpökről és tündékről, s bepillantást nyerhetsz egy elhanyagolt, de lényeges időszak történelmébe és eseményeibe. Mert Zsákos Bilbó úr számos jelentős személynél járt; beszélt a sárkánnyal, a hatalmas Smauggal; és akaratán kívül jelen volt az Öt Sereg Csatájánál. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel ő egy hobbit. A hobbitok… (tovább)
A hobbit 2330 csillagozás
A babó címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1937
Tagok ajánlása: 12 éves kortól
Enciklopédia 39
Szereplők népszerűség szerint
Gandalf · Zsákos Bilbó · Thorin · Gollam · Thranduil · J. R. R. Tolkien · Fili · Szmóg · Bard · Balin · Smaug · törpök
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 510
Most olvassa 184
Várólistára tette 489
Kívánságlistára tette 492
Kölcsönkérné 6
Kiemelt értékelések
Egyszerűen nem tudok betelni ezzel a világgal, nem akarom elengedni nem érdekel hogy van aki unja már vagy aki nem szereti számomra ez egy olyan alkotás ami meghatározta az egész tini korom, és bár eltelt azóta nagyon sok idő még mai nap is úgy nézem meg a filmet – filmeket mintha először látnám, most ahogy olvastam a könyvet egyszerűen vissza repültem az időben és újra átéltem azt amit akkor amikor a filmet néztem meg elsőre. Nyilván a könyv kicsit más de ez egyszerűen egy csoda egy történet. Nem tudom hogy valaha is csillapodni fog e a rajongásom, ez a könyv mindent visszahozott. Szeretlek Tolkien.
Jó húsz év eltelt azóta, hogy megismerkedtem A Gyűrűk urával, és úgy egyáltalán Tolkiennal. A parádés Réz-Göncz-Tandori trió fordítása nyilvánvalóan borítékolta elköteleződésemet. Aztán valahogy elhagytam Középföldét. Most pedig semmi mást nem akartam A hobbit olvasásával, csak visszarepülni erre a csodás vidékre.
Nem csalódtam, újra elvarázsolt a világ. Pedig teljesen új volt az élmény, gyökeresen más volt a hangulat és az elbeszélés textúrája. Igaz, más volt a fordító is – de hát, hogyan lehetne csalódni Gy. Horváth Lászlóban?!
Aztán belekukkantottam az értékelésekbe és kissé megrettentem. Érvek és ellenérvek, már-már komoly érzelmeket felkorbácsoló diskurzus arról, hogy Középfölde világával alkotott-e a filológus Tolkien önálló mitológiát, egyáltalán alkothatott-e ilyet, vagy csak átvett motívumokat az északiaktól, vagy akár az Atlantisz-mítoszból? Mennyi valós történeti háttere lehet a LotR-univerzumnak és mindaz mennyiben köthető a brit szigetekhez? Egyáltalán Tolkien mester tekinthető-e a modern fantasy (legalábbis egyik) atyjának?! Ilyen szintű elemző, irodalomkritikai mélységekbe semmiképpen nem tudnék és nem is akarnék nyúlni, azonban akit mélyebben érdekel a háttér, azoknak feltétlenül ajánlom @vicomte igen alapos értékelését a regényről.
A magam részéről inkább a hangulatról, a bennem ébresztett érzésekről írnék néhány gondolatot.
Elsőként is azt gondolom, hogy szemben A Gyűrűk urával, A hobbitban én egy csodaszép, fantáziadús mesét olvastam, a hagyományos küldetés-keretű pikareszk minden elemének felhasználásával, a tábortűz melletti, „öreges-komótos” mesemondó szemszögéből, felülről-kívülről látva-láttatva a történetet.
Kellemes, szívet melengető érzés volt Bilbót jobban megismerni, hiszen A Gyűrűk urában csak útjára bocsátja Frodót, élete nagy küldetésére. Nagyon tetszett, ahogyan tanúja lehettem, hogy a kényelmes, magának való „Pató Pálos” félszerzetben nem csak a kalandra éhes „Tuk-vér” kerekedik felül, hanem kiderül róla, milyen nemes szív lakozik az esendő, kicsi testben.
Tetszett, hogy A hobbit küldetése – meséhez illően – sokkal földhöz ragadtabb, mint a későbbiekben igazi fantasyként funkcionáló, a világ megmentésére irányuló, „egy Gyűrű” küldetés lesz.
A mese elemek túlsúlya, az elrabolt kincs, a kincset őrző sárkány, a kalandos út viszontagságai, egészen az öt sereg csatájáig, az elbűvölő, „esti mese” érzést erősítették bennem és kellemesen ringattak a magam álomvilágában. Amikor a seregek összeállnak és „ellenséget keresnek maguknak”, na az már jóval inkább emlékeztet a későbbiek, taktikázó, intrikus, hatalmi-poltizáló világára, amelytől Középfölde olyan igazán komplex, összetett világgá válik.
Thorin törpjei és a tündék is mások voltak, mint a későbbi történetek hasonló szerzetei, ahogyan még a mély sziklaüregekben megbújó orkok is koboldok ebben a kötetben. Egyedül Gandalf volt számomra ugyanaz, mint akit megismertem, és akit itt is vártam. A sokat látott-megélt, rafinált öreg sakkjátékos, a legendás fehér mágus ennek a történetnek is összetartó kovásza, pedig a kaland nem minden részéből veszi ki a részét tevőlegesen.
Összességében örülök, hogy visszatértem Középföldére és azoknak is ajánlom Tolkien remekművét, akik egyszerűen egy szép mesét akarnak olvasni.
Ui.: Furcsállottam, hogy a mester mintha megfeledkezett volna a női karakterek létezéséről, hiányoltam őket.
A klasszikus fantasy történetek alapvetően három forrásból táplálkozhatnak: a történelemből, a mítoszokból és a mesékből, s hogy az olvasók közül kit ragadnak meg igazán, az nagy mértékben attól függ, hogy ezen három közül melyik a dominánsabb.
A hobbitban még egyértelmű a mesének a meghatározó szerepe – Tolkien maga is még meseként mondta el ezt a gyermekeinek, és abból kanyarított végül egy teljes történetet.
Tolkien ekkor már régóta dolgozott Középfölde mitológiáján és már ebbe a könyvébe bedolgozta annak elemeit, még ha bizonyos dolgok, mint pl. Szauron, a Sötét Úr, még csak egyfajta előképként, mint a Feketemágus jelenik is meg, és a többnyire koboldként emlegetett orkok is inkább a mesebeli gonoszként funkcionálnak.
A regény tele van mesékből ismerős momentumokkal, kezdve a kaland céljával, ahol a törpék, egy hobbit és egy varázsló támogatásával útnak indulnak, hogy legyőzzék a sárkányt és megszerezzék a kincsét, folytatva a nagyjából lineáris történetvezetéssel, amely során folyton újabb és újabb szörnyekkel kell megküzdeni, amelyeket többnyire nem erővel, hanem furfanggal és némi szerencsével győznek le.
A mesés hangulatot erősíti Tolkien elbeszélésmódja is, amely a régimódi történetmondás jegyében született, ami bennem egy jóságos nagyapó néhol kicsit csapongó, de szeretettel teli stílusát idézte fel.
Persze a történet korántsem annyira egyszerű, mint egy kisgyerekeknek szóló történet.
Emlékszem, hogy először kilenc-tíz évesen olvastam és akkor Gollam aljas gonoszsága, a Bakacsinerdő nyomasztó hangulata, de a szereplők egymással való civakodása milyen kényelmetlen érzéseket keltett bennem – túlságosan is valószerűek és ismerősek voltak ezek a való életből.
A regény utolsó harmadában a mesés elemek helyét szép lassan inkább a mítoszokból ismerős konfliktusok veszik át. Smaug legyőzése, s főleg azt követően a sárkány kincse fölötti civakodás már egyértelmű utalás a Nibelung mondakörre, amelyben a sárkány kincse megront mindenkit. Sokáig itt is az látszik, hogy a józan hobbiton kívül az összes szereplő a mohóság áldozata lesz és hiába pusztították el a sárkányt, végül még holtában is az fog diadalmaskodni fölöttük.
Ennek a történetszálnak a beillesztése formálta számomra egyértelműen inkább fantasyvé a regényt, mint mesévé, még akkor is, ha a történet során kibontakozó legérdekesebb konfliktus végül egy külső körülménynek köszönhetően oldódik meg.
A hobbit kisebb hibái és hiányosságai ellenére is alapmű, amit A Gyűrűk Ura előzményeként, de önálló, kalandos mesés-fantasyként is nyugodt szívvel lehet olvasásra ajánlani bárkinek, mivel mindkét módon megállja a helyét és nagyszerű élményt nyújt.
Van az úgy, hogy egy könyv olvasását nem kellene évekig halogatnod. Főleg nem, ha mestered fantáziájának gyümölcse. És fontos szempont, hogy ne nézd meg előtte a filmet, pláne, ha erősen vizuális típus vagy, mert évek múlva is élénken fel tudod idézni a jeleneteket olvasás közben. Mintha nem is könyvet olvastam volna. Filmet néztem, csak egy picivel több volt az információ – vagy mégsem? Lehetne ezen vitatkozni, hogy az írott szöveg vagy a képi anyag az, ami nagyobb részletességet ad.
Élveztem ezt a kis kalandtúrát Bilbóval, a törpökkel, Gandalffal és az új barátokkal, akikkel út közben találkoztunk. De azt kell mondjam, bármennyire is szeretem Tolkien mestert, maradt bennem hiányérzet. A kifogásom miatt talán a női egyenjogúság harcosának kiáltanátok ki, de hát akkor is! Micsoda dolog ez, hogy egyetlen nő sem kapott szerepet ebben a történetben? Még a tündék népénél is férfidominancia volt megfigyelhető. Tehát emiatt az észrevételem miatt volt keserű a szám íze, miközben olvastam a regényt, és így éreztem a filmmel kapcsolatban is.
Tovább: http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2017/05/j-r-r-tolkien-…
Számomra ez a könyv sokáig a Tolkien-univerzum mostohagyermeke volt. Húszas éveim elején olvastam először, közvetlenül azután, hogy életem első fantasy-regényeként A gyűrűk ura minden várakozásomat messze felülmúlva letaglózott, és egy teljesen új világot nyitott meg előttem. Így hatalmas elvárásokkal kezdtem bele A babóba is, aminek persze nem tudott megfelelni gyerekmesét idéző stílusával, a történetből ki-kiszólogató narrátorával és a megszokottól eltérő fordításával (Nyelem-Gollam, babó-hobbit, stb.). Egyszóval csalódás volt, és a könyvet hamar el is felejtettem, főleg miután Tolkien A gyűrűk uránál is nagyobb szabású művét, A szilmarilokat is elolvastam.
Nemrég azért került újra a látóterembe, mert gyerekeimnek kerestem felolvasásra alkalmas meseregényeket. Mivel időközben az újrafordítás is megjelent, természetesen ezt választottam, és – ha már lúd – a kritikai kiadást, ahogy az egy hozzám hasonló Tolkien-rajongóhoz illik. A könyvvel úgy haladtunk, hogy a történetfonalat a gyerekeknek olvastam fel, majd utána magamnak elolvastam a kapcsolódó lábjegyzeteket is. Meg kell mondanom, nagyon kellemesen csalódtam: lehet, hogy a (részbeni) újrafordítás teszi, de most már sokkal inkább éreztem a tolkieni univerzum részének ezt a könyvet, mint az első olvasáskor. A történet a vidám, egyszerű kezdet után egyre komolyodik és bonyolódik, hogy a kifejletnél elérje a szokásos eposzi magasságokat. Gyerekeim is nagyon szerették, azóta a legófigurákkal folyton „Tölgypajzsos Szorint” és Bilbót játszanak :)
A könyvhöz, mint kritikai kiadáshoz kapcsolódó tanulmányok és jegyzetek is érdekesek voltak, mert némi plusz bepillantást engedtek az író személyiségébe, gondolatvilágába. Számomra még mindig elképesztő és nagyon tiszteletre méltó az a megszállottság, amivel Tolkien a könyv első kiadása után még évtizedekkel is javítgatta annak szövegét. Az újabb és újabb kiadások előtt hosszú listákat küldött a kiadóknak a szerinte szükséges javításokról, változtatásokról, véleményezte az idegen nyelvű fordításokat, az illusztrációkat*. De pont ez a jó értelemben vett megszállottsága tette őt azzá, aki. Ha nincs ez az elképesztő perfekcionizmusa, mitológiája közel sem volna ilyen terjedelmű és kidolgozottságú, és mi, hardcore rajongók pont ezt szeretjük benne a legjobban.
*Képzelem, ezzel mennyire lehetett népszerű a kiadóinál! :)
Először is a fantasy nem a zsánerem. Egyszer-kétszer olvasok ebben a műfajban, de nem gyakori.
Kettős érzéseim vannak A hobbittal kapcsolatban. Nem teljesen az volt, amit vártam.
A filmeket már többször láttam és nagy kedvenceim.
Ezt nagyon ritkán mondom, de ez a történet jobb volt filmen, mint könyvben.
A könyv után hiányérzetem volt.
Tolkien stílusa tetszett. A történet is jó, mégis eltörpül a szememben a filmek mellett.
Mindettől eltekintve azt nem vitathatom, hogy ez egy értékes regény.
Az otthon már mögötted van, s előtted a Világ.
A Gyűrűk Ura hű meg há volt, és ez A Hobbit-nál sem változott.
Nagyon sajnáltam, hogy a GYU-nak vége lett, így alig vártam, hogy ezzel a regénnyel visszatérjek Középföldére. A várt hatás megérkezett, bár a hangulata észrevehetően más, a szereplői pedig szinte csak Törpökből áll, így furcsa volt, de könnyen elvegyültem benne.
A történet nagyon tetszett, az elején rögtön felnevettem a bizonyos „Jó reggel” résznél. Utána pedig lassan megismerkedtünk a főbb karakterekkel. Kíválló bosszúvágyi sztori bújt elő Thorin szájából. Szinte az egyik kedvenc Törpöm, hiszen csak azt akarta ami amúgy is Őt illette volna meg. Azért szinte, mert a végén az a bizonyos csavar a viselkedésével kicsit kiábrándított belőle, viszont a cselekmény szemponjából fontos változás volt.
Bilbó pedig az én kedvencem, bár kicsit unalmas figura. Mármint a könyv elején. A kaland kezdetekor pedig igazi kis tolvaj.
Élveztem amikor Szmóg-gal beszélgetett, és próbálta kitrükközni a sárkány észjárását.
Igazán kellemes olvasmány volt, és gyönyörű, kalandokkal teli mese. Biztos vagyok benne, hogy fogom még olvasni. :)
"- Te meg hová tűntél, ha szabad kérdeznem? – fordult Thorin Gandalfhoz lovaglás közben.
– Előrementem körülnézni – felelte a mágus.
– És hogyhogy épp idejében értél vissza?
– Úgy, hogy hátranéztem – mondta Gandalf.
Ez a könyv valami csúcs! Nem gondoltam volna, hogy Tolkien irománya, és Középfölde ennyire magába fog szippantani. Sajnos kevés időm volt olvasni, de amikor mégis akadt pár percem örömmel vettem a kezembe a könyvet. Segítségével kiszakadtam a hétköznapi malomból és egy varázslatos tájon bukkantam fel újra.
A kis Bilbót és a 13 törppel izgalmas kalandok során kísérhetjük el. Tetszett a könyv fantasztikus világa, a még jobb szereplők, de ami a legjobb volt az a sokszínűség, ami jellemezte a 14 útnak induló kalandort.
Garantált helye lesz a kedvenc polcomon. :D
„Kicsit lehet sokat vártam a könyvtől, mert a filmet láttam előbb. Belekezdtem az olvasásba és elég sokára rázódtam bele, mert folyton a filmbéli jeleneteket láttam magam előtt.
Néha olyan érzésem volt, hogy egy lebutított demóverziót olvasok a filmhez képest. De ettől függetlenül a könyvnek a varázsa azért megmaradt.”
Az értékelésemről bővebben itt olvashatsz:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/02/jrr-tolkien-hobbit.html
Népszerű idézetek
És hát te mit tennél, ha egyszer csak hívatlanul beállítana hozzád egy törp, és minden magyarázó szó nélkül a fogasra akasztaná a holmiját az előszobában?
Sassal az ember ne gorombáskodjék, ha nem nagyobb egy hobbitnál, és ott van a fészkében éjjel!
161. oldal (Szövegkritikai kiadás, Szobotka Tibor fordítása)
Ha többen volnánk, akik aranykincsnél jobban becsülik az ételt, a vidámságot és a dalt, vígabb hely lenne a világ.
294. oldal, Tizennyolcadik fejezet - A visszaút
Volt egyszer egy földbe vájt lyuk, abban élt egy hobbit.
(első mondat)
Aki keres, majdnem biztosan talál, csak nem éppen mindig azt, aminek a keresésére indult.
115. oldal (Hegy felett és hegy alatt)
Népszerű triviák
„A Gyűrűk Ura- és A hobbit-könyvekből világszerte 250 millió példányt adtak el. 2009-ben a Forbes felmérése szerint Tolkien az ötödik helyet foglalja el azon a listán, mely azokat az elhunyt szerzőket rangsorolta, akiknek a legtöbb könyvét adták el a világon.”
[funzine.hu]Kapcsolódó könyvek: J. R. R. Tolkien: A hobbit · J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
2 hozzászólásEzt a könyvet itt említik
- Ben Fountain: Billy Lynn hosszú, félidei sétája
- Bruce Dickinson: Mire való ez a gomb?
- Colin Duriez: Tolkien és C. S. Lewis
- Erika Johansen: Tear királynője
- Gavin Extence: Az univerzum és Alex Woods
- Holly Black – Cassandra Clare: The Iron Trial – A vaspróba
- Humphrey Carpenter: J. R. R. Tolkien élete
- Ian McEwan: Mi, gépek
- J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek
- Jacqueline Wilson: A tesóm nem semmi
- Jeff Kinney: Régi szép idők
- Jennifer Egan: Az elszúrt idő nyomában
- Jonathan Franzen: Diszkomfortzóna
- Kay Bratt: Varázsolj haza!
- Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok
- Ladó János – Bíró Ágnes: Magyar utónévkönyv
- Michelle Hodkin: The Evolution of Mara Dyer – Mara Dyer változása
- Noble Smith: A Megye bölcsessége
- Royd Tolkien: Lyukas bakancslista
- Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van
Hasonló könyvek címkék alapján
- Tea Stilton: A jéghercegnő 88% ·
Összehasonlítás - Gail Carson Levine: Elátkozott Ella 92% ·
Összehasonlítás - J. M. Barrie: Pán Péter 82% ·
Összehasonlítás - Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú 88% ·
Összehasonlítás - Astrid Lindgren: Oroszlánszívű testvérek 88% ·
Összehasonlítás - John Flanagan: Észak varázslója 92% ·
Összehasonlítás - Nyulász Péter: Helka 88% ·
Összehasonlítás - Jessica Townsend: Kámforkór 95% ·
Összehasonlítás - L. Frank Baum: Óz Smaragdvárosa 84% ·
Összehasonlítás - Kiran Millwood Hargrave: Tinta és Csillagfény 74% ·
Összehasonlítás