A ​Gyűrű keresése 82% 95 csillagozás

Eredetileg csak az alap köteteket akartam elolvasni Tolkien művei közül, meg csökkenteni a várólistámat. Viszont lassan az egész életmű sorra kerül. A Gyűrű keresése című válogatás is így került a figyelmem elé, majd a kezeim közé. A könyv eleje az Első korral foglalkozik: Tuor Gondolinba jutásával és Húrin gyermekeinek történetével. Ezek a részek nem voltak izgalmasak számomra, mert csak ebben az évben már a harmadik változatukban kerültek a szemeim elé. Tuor Gondolinba tartó útja tartalmaz újdonságokat, a Húrin gyermekeiből hiányzik néhány fejezet, de egyébként ugyanaz, mint az azonos címmel megjelent kötet. A második rész a Másodkorral foglalkozik. Kapunk némi információt Númenor szigetéről és Númenor királyairól. Megismerjük Aldarion, a tengerészkirály és hitvese történetét. Valamint sok érdekességet olvashatunk Galadrielről és Celebornról. A harmadik rész a Harmadkoré. Megismerjük Isildur halálát a Nősziromföldi mészárlás eseményeit leíró történetből. Betekintést nyerünk a Gondori uralkodók és a rohírok kapcsolatába, megismerjük Rohan megalapításának történetét, Rohan és Gondor barátságának, együttműködésének eseményeit, a jelzőtüzek históriáját. Az utolsó rész a kedvenceim egyike. Olvashatunk benne a drúadánokról, az istarokról és a palantírokról. Igazi csemege volt a számomra, dőzsöltem az információkban, történésekben, részletekben.
A könyv első fele nem nyerte el a tetszésemet, de második fele bőven kárpótolt a kezdeti csalódásomért. Azonban azt kell mondanom, hogy ebben az esetben sem kezdő Tolkien olvasóknak való kötetről van szó. A történetek időrendben követik egymást, de a könyv közel sem olyan regényszerű, mint a Gyűrűk Ura vagy A hobbit és közel sem olyan összeszedett és teljes, mint A szilmarilok. Nagyon sok történet befejezetlen maradt, amelyek végét jegyzetekből, szerkesztői írásokból, kiegészítésekből ismerhetjük meg. Bár nem könnyű olvasmány, de mégis nagyon tetszett ez a könyv. Nehézségi foka ellenére is tökéletes olvasmány. Ahhoz, hogy ezt a könyvet (ezt a szerkezetet és az információk lavinaszerű áradatát) élvezni tudjuk igencsak szükséges az alapművek ismerete és az értük való kellő mértékű rajongás.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.com/2012/02/jrr-tolkien-gyu…

Akit a trilógia után (előtt) még érdekel Tolkien világa, annak mindenképpen ajánlom olvasásra. Ugyanúgy háttéranyag, mint a Szilmarilok, vagy az Elveszett mesék könyve (átfedések is vannak), mégis valahogy könnyedebb olvasmánynak tűnik azoknál. Harmadkori történeteket is tartalmaz, ezért egyrészt a nevek és a helyszínek egyre ismerősebbek és a szövegrészletek egyre érdekesebbek, másrészt nagyon jó háttér a GYU-ban ki nem fejtett dolgokhoz (palantírok, istarok).

A szilmarilok jobban tetszett, de hozza a hangulatot és kiegészítő kötetnek tökéletes.

Jó kiegészítésa a Gyűrűk Ura – Hobbit világának.
Néhol kicsit száraz, és ami a Gyűrűk Urában is zavart, túl sok a tájleírás.
De szintén igényesen részletesen vannak ábrázolva a karakterek.

Aki nem szeretne felébrdni még a Tolkien álomból, annak szívből ajánlom! :)

Ezt is szétolvastam, bár nem annyiszor, mint a GYU-B-SZ triót. Nagyon jó kiegészítése Tolkien mesevilágának. Különösen Númenor és Gondor történelmét imádtam, illetve az Istarokról szóló, sajnos igen rövidke részt.

Tolkien világából sosem lehet elég. Sok-sok történelem, nyelvészkedés, mitológia, és ami csak kell.

Tolkient mindenki a páratlan fantáziavilágáról ismeri, pedig pont ebben a könyvben világlik ki, hogy milyen kiváló jellem rajzoló, tájleíró is volt egyben. Az Első kor karakterei most közelebbről elevenednek meg, s mellettük a táj is olyan kézzelfogható közelségbe kerül, hogy úgy érezni, ott vagyunk valahol a hősök mellett. A Második kor pedig jellemrajzai és a karakterek közötti feszültségei miatt igazán élvezetes, mélységeiben boncolgatja az olyan kapcsolatokat, mint apa-fiú; férj-feleség; apa-leány viszony. A Harmadkor pedig az ismerős kakarterek, s a Gyűrű keresése, homályba burkolózása miatt (is) élvezetes. Azt hiszem, ez az a könyv, amire olyasmit mondott Christpher Tolkien, hogy: „Ez a könyv azoknak készült, akik még nem fedezték fel eléggé Középföldét, nyelveit, legendáit, történelmét és királyait.” Így van.

Nehéz volt (mi lesz velem a Szilmariloknál?). Maguk a történetek tetszettek, érdekeltek is, nem hiába vágtam bele a Tolkien-mitológia megismerésébe. Csak hát tény, hogy az ember teljesen belezavarodik. A térképeket nem tudtam használni, amit fájlaltam, de nem bírtam rajtuk kiigazodni. Meg a könyv szerkesztése borzalmas volt. Eleve az, hogy minden történet végén volt az adott sztori jegyzete. Emiatt két könyvjelzőt használtam. No meg volt, hogy egy sztorinak voltak jegyzetei és függelékei és annak még lábjegyzetei! Kész káosz. És ez még egy könnyebb mű volt… :D De nem adom fel! Tolkien még mindig mester és zseni és minden, és hiába zavarodom bele már magukba a nevekbe is a fentiektől függetlenül, akkor is. Le a kalappal. Húrin gyermekei sztori még jó is, csak kicsit szappanoperás. :D

Műveletlen ember módjára összefüggő regényt vártam, és igencsak csodálkoztam amikor több háttértörténetet, magyarázatot, vagy töredéket találtam. :)
A gyűrűk urát és a Babót olvastam eddig, ezért ezt nehéz volt olvasni (bár voltak izgalmas történetek és elég sok új ismeretet is adott) de a sok jegyzet, függelék, kiegészítés, magyarázat, lábjegyzet bonyolította a dolgot. :(
Viszont a sok utalás a Szilmarilokra meghozta gyümölcsét, azt is el kell majd olvasnom. ;) meg Húrin gyermekeit is.
Tolkien megfejthetetlenül zseniális.

Nem nyűgözött le…
A benne fellelhető fogalmakat használva: etimológiai jegyzetek, nemzetségi krónikák, legendák és ezekhez hasonlók gyűjteménye. Emiatt elég száraz olvasmány.
A mégis-történéseket tartalmazó részekben pedig az volt a feltűnő, hogy az aprólékos jellemábrázolással felruházott szereplők nem tudnak kibújni a karakterükből, túlságosan változ(hat)atlanok. Ennyire belesüppedni vagy fennmaradni az egyfajta létsíkban, évszázadokon át… nem megnyerő. Egyik szereplővel sem tudtam azonosulni és még szinte támogatni sem.
Lehet azért, mert Tolkien annyira másnak álmodta meg ezt az alternatív történelmet. És ez – dicséretére legyen mondva! – ennyire jól sikerült!