A ​babó 88% 771 csillagozás

Ahogy egyre hamarabb sötétedik, és egyre inkább közeleg a karácsony, egyre gyerekebbé leszek, egyre jobban sóvárgok a mesék után. Népmese, műmese, klasszikus, modern, bármi jöhet. Természetesen nem lehetett Tolkient sem kihagyni. Emlékszem, A Gyűrűk Ura olvasása után Hobbitfalva utáni honvágyról beszéltem. Nos, elég volt elolvasni pár sort A babóból, és már otthon voltam. Beburkolóztam a takarómba, és vártam, hogy megjelenjenek a törpék egy teára. Aztán kalandra fel!
Azt hiszem, nem kell mondanom, Bilbo is szívemnek szottyává lett, imádtam, ahogy az elején zsörtölődő, lekésett ebédek miatt aggódó és mérgelődő, nyugalmas, kényelmes, biztonságos világából kilépni vonakodó, picit csetlő-botló kis hobbitból egyre magabiztosabb, eszével, furfangjával élni bíró, kalandok és veszélyek közepette helytálló igazi vezérré válik. Szerettem Gandalf bölcsességét, pedagógiainak is nevezhető érzékét, amint pontosan annyit segít, amennyi feltétlenül szükséges, és ott és akkor engedi el a kezét az életet tanulónak, ahol és amikor kell. Kalandra csábító mesélő-varázsló, aki tanítva oltalmaz és oltalmazva tanít. Egy pillanatig nem féltettem Bilbót és társait még az Utolsó Otthonos Házon túl sem, sem a Sötéterdő csalogató-csábító, kusza tévösvényein.
A törpék, babók, tündérek, manók, wargok, Smaug, Nyelem és egyéb csodalények által benépesített vidék igazi mesevilág, jól körülhatárolt értékrendszerrel és a látszat ellenére nagyon is emberi karakterekkel. És mint egy igazi mesében, itt sem kérdés, hogy a néha önszántán kívül megpróbáltatásoknak és veszélyeknek kitett, tapasztalatlan hős felnő a feladathoz. Persze ehhez hozzájárul a szalonnás rántotta utáni olthatatlan vágyakozás is. Bizony, nyálcsorgató és nagyon motiváló tud az lenni, főként, ha éhes az ember (mint például én most). Mert semmi sem jobb egy kis rántottánál, egy kis délutáni teázásnál, jókedvnél és dalolásnál. Bilbo ezt mindenkinél jobban tudja.
Summa summárum: ez a nagyon durván kisméretű betörőnek titulált gazember (ilyen elvetemült szitkozódásra képesek ám ebben a könyvben az ellenfelek :)) remek történettel ajándékozott meg minket azáltal, hogy minden szokásnak és hagyománynak ellentmondva hagyta magát kalandokba sodorni.
És megajándékozott minket a világ derűsebbé tevésének receptjével: egyél sok szalonnás rántottát, fűszerezd meg egy kis dallal, jókedvvel, és ne felejts el teavizet föltenni, mert soha nem lehet tudni, mikor toppan be valaki látogatóba…
Asszem, ki kellene próbálni ezt a receptet.

Már olvastam korábban a Hobbitot, de kíváncsi voltam erre a régebbi fordításra is. Kicsit fura volt eleinte a különbség, de hamar bele lehetett rázódni. Ez sokkal gyemekibbenk tűnt nekem, de ugyanolyan élvezettel olvastam, mint az újabb kiadást. Bilbó az egyik kedvenc karakterem, szeretem benne a kíváncsiságát, a bátorságát, a kitartását, a leleményességét. Tetszettek a versek is :)

Nagyon lassan haladtam vele, de egyszer csak beszippantott. Tolkien világa csodálatos. Ez a történet sem szól másról, mint általában a mesék. A jó és a rossz küzdelméről, s végül a jó győzelméről, igaz, sok áldozat árán. Ám közben olyan varázslatos, vagy épp félelmetes tájakat járhatunk be, amilyeneket egyetlen klasszikus meseíró sem rajzolt meg ilyen érzékletesen, mint Tolkien. Élveztem a Vele való utazást, megszerettem a mesehőseit. Felnőttként az újdonság varázsával hatott rám.

Harmadikos voltam alsóban, amikor Herbály Kopasz kezében egy iskolai reggelinél megláttam: Kopasz egyik kezében kalács, a másikban könyv, s a padra tett kakaóból kortyolt néha.
Szecskó Tamás rajzai fogtak meg, s hogy Kopasz milyen komoly, vasag könyvet olvas. Elkértem tőle, hogy belenézzek. Aztán elkértem tőle, hogy elolvassam. Tőlem Lóka kérte el, tőle pedig már nem tudom, kicsoda.
Semmit nem mondott Tolkien neve, a fantasy egyáltalán nem volt ismert szó, divat meg pláne nem.

De azonnal kedvenccé vált ez a meseregény. Mert annak olvastuk. S tudom, zúdulni fognak rám a kövek: nekem a Gyűrűk Ura már túl komolyan vette magát. Olvastam többször is, de nem lett olyan kedvenc, mint a A babó (soha nem szoktam meg miatta a hobbit nevet).

Mert A babó még meseregény volt, a műmesék minden szépségével, izgalmával és feloldásával.
(A Gyűrűk Ura-filmre ezért haragszom az orkok miatt: A babó-ban vannak manók meg törpök. A manók lettek később orkká, majd horror figurává a filmben. Nekem Tolkien meséi tündéresék, nem horror-fantasyk. Biztos velem van a baj. Meg azzal, hogy Tolkien-t én előszőr Szecskó Tamás rajzaival olvastam. S azok, amikor izgulni kell, még akkor is kedvesek.)

Imádom Tolkient, és nem meglepően imádtam ezt a könyvet is. Imádom azt, hogy ilyen gyönyörűen ír, ilyen élénk a fantáziája és ilyen izgalmas dolgokat talál ki. Korábban is tudtam, hogy többet kéne tőle olvasnom, és még mindig úgy gondolom, hogy többet kéne olvasnom tőle.
Igazából nem is zavar, hogy nem értem gyorsabban a könyv végére (mert egyébként terjedelemre nem volt hosszú ez a könyv), de Tolkiennel nem szabad sietni, ki kell élvezni minden szavát. *átment enyhén fanatikus Tolkien-rajongóba* És pont ezért sajnálom annyira, hogy képtelen vagyok rá öt csillagot adni. Mert a fordítás viszont nem volt jó. A hangulatát és a szöveg szépségét átadta, viszont kétszer kellett elolvasom egy bekezdést, és csak akkor jöttem rá, hogy Nyelem az tulajdonképpen szívem szottya Gollam. Arra viszont nem jöttem volna rá, hogy a manók tulajdonképpen az orokok, ha nem mondják meg, és elég nehéz egy teremtmény olyan visszataszítónak elképzelni, ha úgy hívják, hogy manó. Valahogy a kisgyerekkori mesékből nekem kedves teremtménynek maradtak meg a manók, de az orkok neve eleve nem szép.
Szóval a fordítás miatt fél csillagot levonok, egyébként viszont imádtam az egészet Tolkien rajzaival együtt.

Méltóan megadja a kezdeteket a Gyűrűk Urához, még úgy is, ha ez ember csak utólag olvassa el… ahogy ezt én is tettem évekkel ezelőtt.
Most csak egy kis emlékezetfrissítést tartottam :)(:

Nem nagyon tudok negatívumokat megfogalmazni. Egy kedves mese kincsekkel, törpökkel, egy hobbittal (babóval) és persze egy sárkánnyal.

Én a Szobotka Tibor féle fordításban olvastam a könyvet, ami nagyon szép, szabatos, ízes. Ugyan azt nem értem, hogy ha már a hobbitból babó lett, akkor miért nem lett a Baggins-ből Zsákos, de hát az élet úgy szép, ha nem tudunk mindent…

Hát igen. A gyűrűk urát sem szeretem meg lehet érte kövezni nyugodtan. Ezt is egy kihívás miatt vettem kézbe. Aztán megláttam, hogy másik címen is megjelent, ami a hobbit. De itt lebukik hamar aki a filmet megnézi és a könyvre is azt írja olvasta, hiszen néha köszönő viszonyban sincs a kettő, hogy egy példát említsek spoiler. De nekem nagyjából mindegy. Ezt a világot most sem sikerült megszeretnem.:off) Hát nem vagyunk egyformák.:)))

Harmadszor próbálkozom. Párocskámtól megkaptam a nagy Hobbit könyvet (Gyűrűk ura az örök kedvenc) nem tudtam elolvasni, túl sok felesleges infó van benne, egy átláthatatlan katyvasszá vált a szememben. Akkor kezdjük az alapoknál olvassuk a Hobbitot, hát semmivel se volt kisebb kihívás. Nincs meg az a hangulat, ami elvarázsolt a folytatásnál. Azután jött a film azaz mind a három rész, vitázni se volt lehetőségem, vittek, tünde és törpe mániás fejemmel nem mertem beismerni, engem még Gandalf se tud lekötni ebben a történetben.1001-es listán külön szerepel a Babó (sorba az első nem olvasott) és ezzel kapott egy utolsó esélyt, hátha egy másik stílusú fordítás, megszeretteti Bilbót és tölgyfapajzsos társait. Hát sajnos nem, egyszerűen nem szeretem, nem értek vele egyet, az egész történet annyira sántít itt is, mint a többi tartalomban, na jó azért a filmes szerelemi vallomások szintjére nem megy le.
Szobotka Tibor, Tótfalusi István páros egy nagyon jó fordítás hozott össze, talán más lenne a véleményem ha először ez kerül a kezembe (bár ha jól emlékszem, akadt régebben és ki is esett belőle)
A könyv ebben a formába a leginkább fogyasztható, de megszeretni így se tudtam.

Tolkien a világirodalom egyik legnagyobb mesélője. Nem egyszerűen elmond egy történetet, hanem a részévé tesz. Utazásra hív. :-)
Gyönyörű leíró képekkel, kidolgozott karakterekkel, magával ragadó eseményszálakkal dolgozik.
Nem nevezhető könnyű irodalomnak, egyedi stílusa van, amiben valakinek vagy sikerül elmerülnie vagy nem. Én nagyon szerettem kamaszként, és szerettem ez alkalommal is off.

Óh, én nagyon szeretem, ahogy Tolkien bácsi mesél…:) Ha fantasy, akkor nekem ő az Ő. Engem az sem zavart, hogy a Gyűrűk Uránál jóval nyugodtabb, mesésebb a hangvitele, a Gyűrű megtalálásának történetéhez számomra ez így jobban is passzolt.
A filmet sem tudom hányszor láttam már összesen, de ha jobban belegondolok, én azt sem bánnám: a tele-shoppos varázskefék és csűrcsavarok helyett egy J.R.R. csatorna lenne….