62. legjobb meseregény könyv a molyok értékelése alapján

A ​babó 688 csillagozás

J. R. R. Tolkien: A babó J. R. R. Tolkien: A babó J. R. R. Tolkien: A babó J. R. R. Tolkien: A babó

Kicsiny, ​összkomfortos odújában, távol a világtól lakik Mr. Baggins, a babók népének tiszteletre méltó tagja. Különös népek a babók: apró teremtmények, nem törpék, de nem is egészen emberek. Rikító öltözetben járnak, viszont nem hordanak cipőt; hízásra hajlamosak, ami nem csoda, mert szeretik a békés, eseménytelen hétköznapokat, és mindennél jobban megvetik a kalandot. Mr. Bagginsot mégis utoléri a nagy kaland. Egy napon törpék csapata szállja meg a házát, hogy magukkal vigyék egy kalandos, nagy hadjáratra a sárkány ellen, aki emberemlékezet óta őrzi a törpék ősi kincsét. Hogy a botcsinálta hadvezér miképpen viszi diadalra ügyüket – nem is annyira bátorságával, mint furfangos eszével –, megtudja, aki ezt a mulatságos és egyben nagyon izgalmas meseregényt elolvassa. Felejthetetlen szép tájakon barangolhat, végigélheti hőseinkkel a vad csatákat, és jókat nevethet egy valószínűtlen világ fonák helyzetein. Szobotka Tibor kitűnő fordításában, Tótfalusi István szellemes versbetéteivel,… (tovább)

A hobbit címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1937

Kiadói ajánlás: 10 éves kortól · Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Ciceró, Budapest, 2004
242 oldal · ISBN: 9635394535 · Fordította: Szobotka Tibor, Tótfalusi István · Illusztrálta: Szecskó Tamás
>!
Ciceró, Budapest, 2004
242 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635394535 · Fordította: Szobotka Tibor · Illusztrálta: J. R. R. Tolkien
>!
Ciceró, Budapest, 2001
242 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635393350 · Fordította: Szobotka Tibor, Tótfalusi István · Illusztrálta: J. R. R. Tolkien

6 további kiadás


Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Gandalf · Zsákos Bilbó · Thorin · Gollam · Thranduil · Kili · Fili · Balin


Kedvencelte 116

Most olvassa 41

Várólistára tette 99

Kívánságlistára tette 64

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

eme P>!
J. R. R. Tolkien: A babó

Ahogy egyre hamarabb sötétedik, és egyre inkább közeleg a karácsony, egyre gyerekebbé leszek, egyre jobban sóvárgok a mesék után. Népmese, műmese, klasszikus, modern, bármi jöhet. Természetesen nem lehetett Tolkient sem kihagyni. Emlékszem, A Gyűrűk Ura olvasása után Hobbitfalva utáni honvágyról beszéltem. Nos, elég volt elolvasni pár sort A babóból, és már otthon voltam. Beburkolóztam a takarómba, és vártam, hogy megjelenjenek a törpék egy teára. Aztán kalandra fel!
Azt hiszem, nem kell mondanom, Bilbo is szívemnek szottyává lett, imádtam, ahogy az elején zsörtölődő, lekésett ebédek miatt aggódó és mérgelődő, nyugalmas, kényelmes, biztonságos világából kilépni vonakodó, picit csetlő-botló kis hobbitból egyre magabiztosabb, eszével, furfangjával élni bíró, kalandok és veszélyek közepette helytálló igazi vezérré válik. Szerettem Gandalf bölcsességét, pedagógiainak is nevezhető érzékét, amint pontosan annyit segít, amennyi feltétlenül szükséges, és ott és akkor engedi el a kezét az életet tanulónak, ahol és amikor kell. Kalandra csábító mesélő-varázsló, aki tanítva oltalmaz és oltalmazva tanít. Egy pillanatig nem féltettem Bilbót és társait még az Utolsó Otthonos Házon túl sem, sem a Sötéterdő csalogató-csábító, kusza tévösvényein.
A törpék, babók, tündérek, manók, wargok, Smaug, Nyelem és egyéb csodalények által benépesített vidék igazi mesevilág, jól körülhatárolt értékrendszerrel és a látszat ellenére nagyon is emberi karakterekkel. És mint egy igazi mesében, itt sem kérdés, hogy a néha önszántán kívül megpróbáltatásoknak és veszélyeknek kitett, tapasztalatlan hős felnő a feladathoz. Persze ehhez hozzájárul a szalonnás rántotta utáni olthatatlan vágyakozás is. Bizony, nyálcsorgató és nagyon motiváló tud az lenni, főként, ha éhes az ember (mint például én most). Mert semmi sem jobb egy kis rántottánál, egy kis délutáni teázásnál, jókedvnél és dalolásnál. Bilbo ezt mindenkinél jobban tudja.
Summa summárum: ez a nagyon durván kisméretű betörőnek titulált gazember (ilyen elvetemült szitkozódásra képesek ám ebben a könyvben az ellenfelek :)) remek történettel ajándékozott meg minket azáltal, hogy minden szokásnak és hagyománynak ellentmondva hagyta magát kalandokba sodorni.
És megajándékozott minket a világ derűsebbé tevésének receptjével: egyél sok szalonnás rántottát, fűszerezd meg egy kis dallal, jókedvvel, és ne felejts el teavizet föltenni, mert soha nem lehet tudni, mikor toppan be valaki látogatóba…
Asszem, ki kellene próbálni ezt a receptet.

2 hozzászólás
Dawnofmyth>!
J. R. R. Tolkien: A babó

Már olvastam korábban a Hobbitot, de kíváncsi voltam erre a régebbi fordításra is. Kicsit fura volt eleinte a különbség, de hamar bele lehetett rázódni. Ez sokkal gyemekibbenk tűnt nekem, de ugyanolyan élvezettel olvastam, mint az újabb kiadást. Bilbó az egyik kedvenc karakterem, szeretem benne a kíváncsiságát, a bátorságát, a kitartását, a leleményességét. Tetszettek a versek is :)

3 hozzászólás
Porcsinrózsa>!
J. R. R. Tolkien: A babó

Nagyon lassan haladtam vele, de egyszer csak beszippantott. Tolkien világa csodálatos. Ez a történet sem szól másról, mint általában a mesék. A jó és a rossz küzdelméről, s végül a jó győzelméről, igaz, sok áldozat árán. Ám közben olyan varázslatos, vagy épp félelmetes tájakat járhatunk be, amilyeneket egyetlen klasszikus meseíró sem rajzolt meg ilyen érzékletesen, mint Tolkien. Élveztem a Vele való utazást, megszerettem a mesehőseit. Felnőttként az újdonság varázsával hatott rám.

mohapapa I>!
J. R. R. Tolkien: A babó

Harmadikos voltam alsóban, amikor Herbály Kopasz kezében egy iskolai reggelinél megláttam: Kopasz egyik kezében kalács, a másikban könyv, s a padra tett kakaóból kortyolt néha.
Szecskó Tamás rajzai fogtak meg, s hogy Kopasz milyen komoly, vasag könyvet olvas. Elkértem tőle, hogy belenézzek. Aztán elkértem tőle, hogy elolvassam. Tőlem Lóka kérte el, tőle pedig már nem tudom, kicsoda.
Semmit nem mondott Tolkien neve, a fantasy egyáltalán nem volt ismert szó, divat meg pláne nem.

De azonnal kedvenccé vált ez a meseregény. Mert annak olvastuk. S tudom, zúdulni fognak rám a kövek: nekem a Gyűrűk Ura már túl komolyan vette magát. Olvastam többször is, de nem lett olyan kedvenc, mint a A babó (soha nem szoktam meg miatta a hobbit nevet).

Mert A babó még meseregény volt, a műmesék minden szépségével, izgalmával és feloldásával.
(A Gyűrűk Ura-filmre ezért haragszom az orkok miatt: A babó-ban vannak manók meg törpök. A manók lettek később orkká, majd horror figurává a filmben. Nekem Tolkien meséi tündéresék, nem horror-fantasyk. Biztos velem van a baj. Meg azzal, hogy Tolkien-t én előszőr Szecskó Tamás rajzaival olvastam. S azok, amikor izgulni kell, még akkor is kedvesek.)

>!
Móra, Budapest, 1975
322 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631103749 · Fordította: Szobotka Tibor · Illusztrálta: Szecskó Tamás
8 hozzászólás
Röfipingvin P>!
J. R. R. Tolkien: A babó

Méltóan megadja a kezdeteket a Gyűrűk Urához, még úgy is, ha ez ember csak utólag olvassa el… ahogy ezt én is tettem évekkel ezelőtt.
Most csak egy kis emlékezetfrissítést tartottam :)(:

Nem nagyon tudok negatívumokat megfogalmazni. Egy kedves mese kincsekkel, törpökkel, egy hobbittal (babóval) és persze egy sárkánnyal.

Én a Szobotka Tibor féle fordításban olvastam a könyvet, ami nagyon szép, szabatos, ízes. Ugyan azt nem értem, hogy ha már a hobbitból babó lett, akkor miért nem lett a Baggins-ből Zsákos, de hát az élet úgy szép, ha nem tudunk mindent…

2 hozzászólás
Fummie>!
J. R. R. Tolkien: A babó

Imádom Tolkient, és nem meglepően imádtam ezt a könyvet is. Imádom azt, hogy ilyen gyönyörűen ír, ilyen élénk a fantáziája és ilyen izgalmas dolgokat talál ki. Korábban is tudtam, hogy többet kéne tőle olvasnom, és még mindig úgy gondolom, hogy többet kéne olvasnom tőle.
Igazából nem is zavar, hogy nem értem gyorsabban a könyv végére (mert egyébként terjedelemre nem volt hosszú ez a könyv), de Tolkiennel nem szabad sietni, ki kell élvezni minden szavát. *átment enyhén fanatikus Tolkien-rajongóba*
És pont ezért sajnálom annyira, hogy képtelen vagyok rá öt csillagot adni. Mert a fordítás viszont nem volt jó. A hangulatát és a szöveg szépségét átadta, viszont kétszer kellett elolvasom egy bekezdést, és csak akkor jöttem rá, hogy Nyelem az tulajdonképpen szívem szottya Gollam. Arra viszont nem jöttem volna rá, hogy a manók tulajdonképpen az orokok, ha nem mondják meg, és elég nehéz egy teremtmény olyan visszataszítónak elképzelni, ha úgy hívják, hogy manó. Valahogy a kisgyerekkori mesékből nekem kedves teremtménynek maradtak meg a manók, de az orkok neve eleve nem szép.
Szóval a fordítás miatt fél csillagot levonok, egyébként viszont imádtam az egészet Tolkien rajzaival együtt.

17 hozzászólás
Cs_N_Kinga>!
J. R. R. Tolkien: A babó

Hát igen. A gyűrűk urát sem szeretem meg lehet érte kövezni nyugodtan. Ezt is egy kihívás miatt vettem kézbe. Aztán megláttam, hogy másik címen is megjelent, ami a hobbit. De itt lebukik hamar aki a filmet megnézi és a könyvre is azt írja olvasta, hiszen néha köszönő viszonyban sincs a kettő, hogy egy példát említsek spoiler. De nekem nagyjából mindegy. Ezt a világot most sem sikerült megszeretnem.:off) Hát nem vagyunk egyformák.:)))

csillagka P>!
J. R. R. Tolkien: A babó

Harmadszor próbálkozom. Párocskámtól megkaptam a nagy Hobbit könyvet (Gyűrűk ura az örök kedvenc) nem tudtam elolvasni, túl sok felesleges infó van benne, egy átláthatatlan katyvasszá vált a szememben. Akkor kezdjük az alapoknál olvassuk a Hobbitot, hát semmivel se volt kisebb kihívás. Nincs meg az a hangulat, ami elvarázsolt a folytatásnál. Azután jött a film azaz mind a három rész, vitázni se volt lehetőségem, vittek, tünde és törpe mániás fejemmel nem mertem beismerni, engem még Gandalf se tud lekötni ebben a történetben.1001-es listán külön szerepel a Babó (sorba az első nem olvasott) és ezzel kapott egy utolsó esélyt, hátha egy másik stílusú fordítás, megszeretteti Bilbót és tölgyfapajzsos társait. Hát sajnos nem, egyszerűen nem szeretem, nem értek vele egyet, az egész történet annyira sántít itt is, mint a többi tartalomban, na jó azért a filmes szerelemi vallomások szintjére nem megy le.
Szobotka Tibor, Tótfalusi István páros egy nagyon jó fordítás hozott össze, talán más lenne a véleményem ha először ez kerül a kezembe (bár ha jól emlékszem, akadt régebben és ki is esett belőle)
A könyv ebben a formába a leginkább fogyasztható, de megszeretni így se tudtam.

3 hozzászólás
Véda P>!
J. R. R. Tolkien: A babó

Óh, én nagyon szeretem, ahogy Tolkien bácsi mesél…:) Ha fantasy, akkor nekem ő az Ő. Engem az sem zavart, hogy a Gyűrűk Uránál jóval nyugodtabb, mesésebb a hangvitele, a Gyűrű megtalálásának történetéhez számomra ez így jobban is passzolt.
A filmet sem tudom hányszor láttam már összesen, de ha jobban belegondolok, én azt sem bánnám: a tele-shoppos varázskefék és csűrcsavarok helyett egy J.R.R. csatorna lenne….

Thorpapa>!
J. R. R. Tolkien: A babó

Nem tudok mást adni rá, mint 5 csillagot!!! Nagyon jó kis mese volt. Pörgős, hangulatos, olyan kandalló mellett mesélős. Az uncsi részek jól ki lettek hagyva, szerencsére Tolkien nem esett abba a hibába, mint sok író, hogy oldalakat ír a semmiről. Itt akár hónapokat is elintézett 2 sorban. A fordítás miatti névváltozásokat szinte észre sem lehet venni… Csak ajánlani tudom minden LOTR rajongónak, és minden gyereknek, aki szereti a kalandos meséket. Gondolok itt a csúnya felnőtt testbe ragadt gyerekere is. ;)


Népszerű idézetek

Sli P>!

Aki keres, majdnem biztosan talál, csak nem éppen mindig azt, aminek a keresésére indult.

52. oldal, 4. fejezet - Domb felett és domb alatt (Ciceró, 2004)

3 hozzászólás
zamil>!

Derűsebb lenne a világ, ha közülünk többen tartanák többre az evést, a jókedvet és a dalt, mint az arany halmait.

230. oldal

1 hozzászólás
Reelka>!

Egyszerű, békés népek vagyunk, nem birizgál a kalandvágy. A kaland kellemetlen, zavaró, nehézkes. Lekéssük miatta az ebédet!

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Zsákos Bilbó
Morn>!

– Jó reggelt! – mondta Bilbo, méghozzá szívből. A nap sütött, és a fű szép zöld volt. De Gandalf csak ránézett hosszú, bozontos szemöldöke alól, mely messzebbre nyúlt, mint árnyatadó kalapjának karimája.
– Ezt hogy érted? – kérdezte. – Jó reggelt kívánsz nekem, vagy úgy gondolod, hogy ez a reggel jó, akár tetszik nekem, akár nem; vagy hogy te érzed magad jól ezen a reggelen, vagy hogy olyan ez a reggel, amelyen jó élni?

8-9. oldal, 1. Váratlan társaság (Móra, 1975)

takiko P>!

A király szigorúan nézett Thorinra, amikor eléje vezették, és sok kérdést intézett hozzá. De Thorin egyre csak azt felelte, hogy éhezik.
– Miért akartad te és a néped háromszor is megtámadni az én népemet mulatozásunk közben? – kérdezte zordonan a király.
– Nem támadtuk meg őket – felelte Thorin. – Azért jöttünk, hogy könyörüljetek rajtunk, mert éheztünk.
– Hol vannak a barátaid most, és mit csinálnak?
– Nem tudom, de feltehetően éheznek az erdőben.
– Mit csináltatok az erdőben?
– Ételt-italt kerestünk, mert éheztünk.

139. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Thorin
1 hozzászólás
Izolda P>!

Volt egyszer egy földbe vájt lyuk, abban élt egy babó. Nem volt ez a lyuk rút, mocskos, nedves, teli féregmaradékkal, dohszaggal, sem száraz, csupasz, homokos lyuk, ahol se leülni, se enni nemigen lehet: ez babólyuk volt, ami egyértelmű a kényelemmel.

GSzabina>!

– Kevés vesztegetni való időnk van!
– S kevés eszegetni való élelmünk.

Sejber_Ágnes>!

Gandalf, törpék és Mr. Baggins! Barátunk és összeesküvő társunk házában jöttünk össze, a kitűnő és vakmerő babóéban, akinek soha a szőr a lábujjain meg ne fogyatkozzék, és akinek dicséret illeti sörét és borát!

19. oldal (Ciceró, 1992)

Kapcsolódó szócikkek: Zsákos Bilbó
Morn>!

A kaland kellemetlen, zavaró, nehézkes. Lekéssük miatta az ebédet!

10. oldal, 1. Váratlan társaság (Móra, 1975)

Lahara IP>!

Sose nevesd ki az élő sárkányt, Bilbo, te ostoba! – mondta magában, s ez később kedvenc szavajárása lett, sőt, közmondássá vált.

184. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Michael Ende: A Végtelen Történet
Lewis Carroll: Alice Tükörországban
J. M. Barrie: Pán Péter
Michael Ende: Die unendliche Geschichte
L. Frank Baum: Óz, a csodák csodája
Michael Ende: Momo
C. S. Lewis: A Hajnalvándor útja
Michael Ende: The Neverending Story
Michael Ende: L'Histoire sans Fin
Michael Ende: La historia interminable