Sutton 33 csillagozás

J. R. Moehringer: Sutton

Willie ​Sutton Brooklyn mocskos, ír nyomornegyedében született, a huszadik század első évében. Mire nagykorú lett, a bankok teljesen elvadultak. Ha éppen nem csődöt jelentettek, ami miatt számtalan amerikai vesztette el munkáját és vált otthontalanná, akkor állami gyorssegélyekért folyamodtak. A tőzsdekrachok, válságok és az elszabadult munkanélküliség ördögi köréből Sutton csupán egyetlen kiutat látott, egyetlen lehetőséget arra, hogy elnyerje álmai hölgyét.

Így kezdődött Amerika legsikeresebb bankrablójának a pályafutása. Sutton három évtized alatt olyannyira tökélyre vitte a bankrablást, akkora mestere lett a szökéseknek, hogy a rendőrség az egyik legveszélyesebb New York-iként kezelte, az FBI pedig a legkeresettebb bűnözők listájának élére helyezte.

A nyilvánosság azonban Suttonnak szurkolt. Hiszen soha egyetlen lövést sem adott le, áldozatai pedig kizárólag a vérszívó bankok voltak. Amikor 1952-ben végleg elfogták, tömegek vették körül a börtönt, és a nevét… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
492 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633731697 · Fordította: Vallató Péter
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
492 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633731680 · Fordította: Vallató Péter

Enciklopédia 35

Szereplők népszerűség szerint

Al Capone · Willie Sutton · Johnny Egan · vezető

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · Írország


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
ZsúésKrisz_Olvas
J. R. Moehringer: Sutton

"Születésnapomra lepett meg kedvesem ezzel a könyvel. Nem olvastam még hasonló témájú és szerkezetű könyvet. Kicsit nézegettem, bele-bele olvasgattam mire rászántam magam, és nekiveselkedtem az oldalak kavalkádjának. Nagyon tartottam a könyvtől vajon tetszeni fog e? Így utólag, aggodalmam felesleges volt.
Nagyon élveztem a könyvet, és sokszor túlontúl is izgultam mi is fog a főszereplővel Willie Suttonnal történni. A könyv Amerika legnevesebb bankrablója élettörténetét meséli el. A történet két szálon fut végig az egész könyvön."……..
További értékelésem itt olvashatod:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/07/jrmoehringer-sutton.html

>!
Gothic01 P
J. R. Moehringer: Sutton

Noha Willie Sutton a bankrablásra specializálódott, játszi könnyedséggel és elragadó furfangossággal lopja el az olvasók szívét is, akik észre se veszik, valójában milyen mélységben is lettek megkopasztva.
Vallomást kell tennem, mielőtt hónapokkal ezelőtt rábukkantam a kiadó weboldalán az Arany Pöttyös kollekcióban nézelődve a könyvre, nem hallottam Willie Suttonról. Ha az amerikai gengsztereket emlegetik, legtöbben Caponéra asszociálnak és ezzel én is így voltam. Nem lehet a két embert egy lapon említeni, mert egyértelműen „más műfajt képviseltek a szakmában”, ahogy arra valamennyi csalódottsággal a történetben frissen szabadult Suttont kísérő fotós is rávilágított, de Sutton is legalább annyira megérdemli a figyelmet, mint a véresebb módszereket preferáló kollega. Összesen két fejezet kellett ahhoz, hogy arról ábrándozzak, milyen jó lenne megnézni egy Sutton életéről szóló filmet is kiegészítésként és ennek a gyorsan feltörő, erős gyökeret vert szimpátiának Sutton megragadó személyisége az oka, amit az író remekül megformált minden szükséges rétegével. A jelenben azaz a hippi korszak sűrűjében játszódó részeknél egy sokat látott, sok mindent megélt, mégis végtelenül romantikus beállítottságú vén rókát kapunk, akiből az évekkel egyáltalán nem szivárgott ki a ravaszság a látszat ellenére se és, aki előszeretettel használja arra az egyedi, némileg karcos humorérzékét, hogy a szabadulási utáni első napjában nyakába sózott fiatal riportert és fotóst szekírozza. Az ehhez járuló sztorizgatós, életbölcsességeket osztogató pillanataiban emlékeztetett egy kicsit Rocky Balboa öreg kiadására ’:D A múltban az őt ért hatásokkal arányosan, folyamatosan alakuló jellem kalauzolja el az olvasót Sutton életének meghatározó állomásain, egy kétségkívül szeretnivaló, a munkája ellenére is szilárd elveket valló és ezáltal brutális körökben is tiszteletnek örvendő, intelligens, tudásra vágyó, kreatív szereplő formájában. Sokszor sajnáltam Suttont, amiért sorozatosan a humánus hozzáállása és amiatt ütötte meg a bokáját, mert az élet idióta szövetséges-jelölteket sodort felé, akiknek az aranyköpésein mondanom se kel, milyen jót nevettem egyszer se azért kapták el, mert ő volt amatőr, mindig valamelyik társa miatt kellett szívnia. Emiatt lehetne mondani, hogy bármennyire is édes pofa volt, Sutton egy született balek és, hogy sokadik alkalomra kellett volna lennie annyi eszének, hogy ne hagyja magát újra és újra csőbe húzni. Nem állna messze tőlem ilyen kijelentésekkel dobálózni, a reálisság meg is követelne a fickó számára egy jó kis fejmosást… de aki elolvassa a könyvet és közben ismerősévé fogadja Willie-t, képtelen lesz kiosztani ezt a kritikát. Ezt teszi Sutty veszélyes karizmája, nincs mit tenni. Emellett Moehringer rendkívül olvasmányosan ír, egy másodpercig se éreztem azt az unalmat, amire az értékelésekben sokan panaszkodtak, sőt nagyon tetszetősnek és történelem guruként érdekesnek találtam az éppen terítéken lévő évtized bemutatását, a válságok hatásával, a bankokkal szembeni közutálattal, az adott korszak nagy neveinek és a hétköznapi élet elemeinek a beleszövésével. Ezekre szükség volt egy szilárd, átfogó kép kialakításához. Számomra megadta a Sutton mindazt, amit egy jól elkészített életrajzi regénytől elvárok, lassabban haladtam vele, mint terveztem, de ezért egyáltalán nem az élmény a ludas hanem a nátha.
Amerika gengszter hősének lebilincselő, humoros, elgondolkodtató, egyben elkeserítő és viszontagságos története megérdemli, hogy a hazai közönség is szélesre tárja előtte az érdeklődése kapuit. <3
Teljes értékelés a blogomon:
https://goodbye-agony.blogspot.com/2017/11/j-r-moehring…

>!
gab001 P
J. R. Moehringer: Sutton

A könyv két szálon fut, amely folyamatosan váltakozik. Az egyik szál az öreg Sutton, aki épp szabadult és egy riport kedvéért újralátogatja élete fontos helyszíneit, a másik pedig azt meséli el, hogy mi is történt ezeken a helyszíneken. Sokkal jobban tetszettek azok a részek, amelyek a múltról szóltak, kicsit sajnáltam, hogy mindig vissza kell zökkennem a jelenbe. De mindenképp érdemes volt elolvasni, mert azon könyvek egyike, amelyek olvasás közben elvezetnek egy másik világba, s kérdések maradnak utána. Ráadásul Sutton életén keresztül az amerikai történelemről is rengeteg kiderül. Érdekes és elgondolkodtató volt egyszerre.

3 hozzászólás
>!
Dyus33 P
J. R. Moehringer: Sutton

Hááááát… Hol csúszott, hol nem. Hol érdekelt, hol untam. Hol félbeakartam hagyni, hol le sem tettem egy órán át. Vegyesek az érzelmeim. Csúnyán elbánt velem az író, és Mr. Suttonnal is. Ezt pedig az olvasó rosszul tűri…

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
492 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633731697 · Fordította: Vallató Péter
>!
Droci P
J. R. Moehringer: Sutton

Engem kilóra megvett ez a könyv magának :) Nagyon vártam a megjelenését, hiszen az egyik olyan történelmi korszak derekán játszódik, ami nagy kedvencem. Érdekes volt belelátni egy „bankrabló” fejébe, a mindennapi történéseibe, a gyerekkori emlékeibe.
Szerettem, hogy egy mellékelt térkép segítségével folyamatosan követni tudtam a főhős jelenkori és múltbeli útvonalát és pontról pontra látni, ahogy kiteljesedik az élete. Voltak pontok a könyvben, ahol ráztam a fejem, ahol úgy éreztem, hogy igen, minden okkal történt vele. Több van ebben a könyvben, mint első ránézésre érződik (fülszöveg alapján következik), mert számomra úgy volt megszőve a történet láthatatlan fonala, hogy képtelen voltam megálljt parancsolni az olvasói szenvedélyemnek.
Nehéz elsőként értékelést írni róla és talán elfogult is vagyok kissé, de az egyik legjobb Arany pöttyös, amihez az elmúlt időben szerencsém volt :)
Szerintem újraolvasós kategóriás lesz nálam, mert tényleg imádtam :DD Sokáig tanakodtam és őrlődtem a csillagozás között, de végül egy közteset adtam, mert azért voltak pontjai, ahol nekem is kellett az átlendülés, hogy folytatni tudjam :) Szerencsére a végére meggyőzött :))
Sutton, Sutton…<3

2 hozzászólás
>!
fgMarianna
J. R. Moehringer: Sutton

Gyakorlatilag, az első olyan könyvem, amit nem magam választottam magamnak. Se kívánságlistámon, se várólistámon nem szerepelt, sőt még csak nem is hallottam róla korábban. A Könyvmolyképző kiadó ajándék könyve volt a Golden akcióban.
Na, és akkor a színtiszta igazság. Először eléggé csalódott voltam, mert se a borító, se a fülszöveg nem nyerte el a tetszésemet (olyan fiús téma, fiús borító, és épp akkoriban a romantikára voltam ráhangolódva), szerettem volna, ha valami habosabbat dob a gép. :) De aztán végül arra jutottam, hogy csak beleolvasok, mielőtt túladnék rajta. És…, olyan kellemesen csalódtam! Az idei évem legjobb könyvei közé került végül. Magam sem hittem volna, hogy ennyire magával ragad és beszippant a történet. Megkedveltem Willie-t, ez az igazság. És – habár nem olyan nagyon pörgős, mint egy akciófilm – végig érdeklődve olvastam hogyan is alakul Sutton sorsa. A jelenben játszódó részek kis humorral fűszerezettek, a múltban játszódóak néhol szomorúak és izgalmasak, kellemes kombinációnak éreztem. A vége nagyon meglepett, és azóta csak kattog az agyam rajta. Szóval, ha valaki megfejti a Bess-"mítoszt", kérem ossza meg velem. :) spoiler Biztosan újra fogom még olvasni. Köszönöm @Könyvmolyképző! :)

1 hozzászólás
>!
dorina_k_05
J. R. Moehringer: Sutton

Én tényleg nagyon akartam szeretni ezt a könyvet. De nem ment.
A történet maga nagyon tetszett, de a kivitelezés, na, az már kevésbé. Voltak olyan részek, amikor majdnem félbehagytam, mert egyszerűen unalmas volt.
Sutton karaktere jól ki volt dolgozva, a személyiségét nagyon bírtam. Meg ahogy a fényképészt meg a riportert ugratta. Apropó fényképész. Rajta rengeteget nevettem. Főleg a bilincses résznél.
Pár év múlva újraolvasom, hátha akkor jobban fog tetszeni. Remélem.

>!
Ardena
J. R. Moehringer: Sutton

Megint egy könyv, amit én húzok le elsőként. :( Leszögezném, hogy nagy lelkesedéssel fogtam neki a történetnek, majdnem 100%-ig biztos voltam benne, hogy imádni fogom, a fülszövege is sokat ígért, a borítója is teljesen megfogott, de mégsem így lett. Száraz, unalmas könyv volt, azt a néhány mondatot leszámítva, amit idézetként kijegyzeteltem. Nem volt semmi bajom a szereplőkkel, a helyszínekkel, meg még a történésekkel sem, de ez tényleg „csak” egy elhíresült rabló életrajza, semmi több. Én viszont valami izgalmasra, letehetetlenre számítottam, legközelebb igyekszem kevesebb „előítélettel” kezdeni az olvasmányomba, hátha nem ér ekkora csalódás. :(

>!
bogarancs
J. R. Moehringer: Sutton

Nagyon tetszett az időbeli ugrándozás. Kicsit izgalmasabbá tette a történetet. Pont ennek is köszönhetően a végére kicsit elvesztettem a fonalat. Amire jutottam, akkor az egy bazi nagy csattanó ,ha csak az én lelkemben is, ez a Bess féle szerelem. Kicsit kusza volt, ha volt egyáltalán.
Számomra a regéyn által szerethető volt Sutton. Ami csak azért furcsa, mert egy bankrabló volt, akiről a könyv szólt. Még sem tekintünk rá olyan szórós szemmmel, mintha egy bűnöző lenne, hanem inkább csak mint valami kifinomúlt, szakmájában majdnem profi (elvégre elkapták egy párszor) személy, akinek a lelke közel sem olyan csúf, mint egy efféle alaktól várnánk. Sőt, inteligens, kifinomúlt, érzékeny ember, aki élete végéig meg tudta tartani emberségét a bűnözők között.
Ami nem tetszett, az a narráció a múltban. Valahogy még sokkal távolabbinak, idegennek éreztem a dolgokat, mint ahogy valójában volt. De az is lehet, hogy ezt a több személyiséggel rendelkező létet, akarta az írő ebben a formában érzékeltetni. Kár, mert nekem itt ott személytelenné tette.
Nagyon izgalmas élete lehetett, és meg tudtam érteni a riportert, hogy miért is akarta annyira megfejteni Willie életét.

>!
Hadley
J. R. Moehringer: Sutton

Fiktív életrajzi regény. Tetszett a két szálon futó történetmesélés, a múlt és a jelen váltakozása. Bírtam az idős, nagydumás Willie-t a jó szövegével. A könyv végi csavar meglepetést okozott, megkérdőjelezte Sutton addig olvasott történetének „valódiságát”, újra kellett gondolnom a róla magamban kialakított képet.


Népszerű idézetek

>!
dandelion7

– Semmi sem időpocsékolás. Bármilyen könyv jobb, mint a semmilyen könyv. Lassan, biztosan az egyik el fog vezetni a másikhoz, és előbb-utóbb a legjobbhoz. (…)
– Akkor hát: könyvek. Ilyen egyszerű. A könyvek jelentik az egyetlen igazi menedéket ebből a bukott világból. A halálon kívül.

>!
Gothic01 P

– Mi van, ha épp sétálni akarok?
– Semmiképp ne tedd!
– És, ha friss levegőre van szükségem?
– Nyisd ki az ablakot!
– Klausztrofóbiás vagyok Willie.
– Most voltál börtönben, Egan!

313. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Johnny Egan · Willie Sutton
>!
Cicu

A börtön az a hely, ahol az élethez való jogot ígéred magadnak.

24. oldal, Fejezet-Egy, Első rész (Könyvmolyképző, Szeged, 2013)

>!
Ardena

Eddig sohasem vette észre, hogy a bordái pusztán csontrácsok, és a szíve csak egy rémült rab, amelyik megpróbál kitörni.

>!
Ardena

– Rendben – így a lány –, elmondom neked, Willie. Azért szeretlek, mert úgy nézel rám, ahogy minden lány gondolja, hogy szeretné, ha néznének rá. Ugyanis azt gyanítom, valójában kevés lány tudna elviselni ekkora intenzitást. Ilyen mélyre ható tekintetet. Úgy nézel rám, mintha el akarnál nyelni, mintha el akarnál hurcolni, rabként tartani egy lakatlan szigeten, és a mintámra szobrokat faragni.
Willie bűnösen nevet.
– Úgy nézel rám, mintha boldoggá akarnál tenni, mintha lehetetlen lenne, hogy boldog légy, amíg én nem vagyok az. Kábító. Ijesztő. Ez az, amit életem végéig akarok. Az egyetlen, amit akarok.
– Ennyi?
– Az élet bonyolult, Willie, a szerelem nem az. A barátnőim cigánykerekeket hánynak az olyan fiúkért, akik szépen öltöznek, vagy jól táncolnak, vagy jó családból származnak. Majd rájönnek. Csak egyetlen dolog számít. Hogy néz rád a fiú? Látod a szemében, hogy mindig számíthatsz rá? így néztél rám az Ostoron. A mindig sugárzott a szemedből. Most is így nézel rám. Hallom, hogyan beszél anyám és a nővérem. Csak álmodnak arról, hogy olyanjuk legyen, mint ami nekem itt, ez alatt a fa alatt van.

>!
Gothic01 P

Riporter: Halkabbra vehetjük a rádiót? Hasogató fejfájásom van.
Fényképész: Ez a Rolling Stones, testvér!
Mick Jagger: Oh! Yeah!

198. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mick Jagger · The Rolling Stones
>!
Reelka

Az embernek szüksége van valami szépre, hogy életben maradhasson.

221. oldal

>!
tmezo P

Suttoné az egyetlen cella az Atticában, amely tele van Dante-, Platón-, Shakespeare- és Freud-kötetekkel. Nem, a Freudjait elkobozták. A raboknak nem lehetnek lélektankönyveik. Az igazgató szerint hipnotizálhatnák egymást.

16. oldal (Könyvmolyképző, 2013)

>!
tmezo P

– Tehát, Mr. Sutton, milyen érzés híresnek lenni?
– Azt hiszem, nem értettél, kölyök. Egész életemben híres voltam.
– Mondjuk inkább, hírhedt.
– Szőrszálhasogatás.

>!
Gothic01 P

– Minden főnök fasisztává válik végül. Ilyen az emberi természet.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fasizmus · vezető

Hasonló könyvek címkék alapján

R. Kelényi Angelika: A grófnő árnyékában
C. J. Sansom: Sötét tűz
Baráth Katalin: A borostyán hárfa
Umberto Eco: A rózsa neve
Tomori Gábor: Szívcsakra
Steven Saylor: A végzet fegyvere
Andrea Schacht: A kölni rejtély
Brigitte Riebe: A három grácia
Violaine Vanoyeke: A Kobra-királynő kincse
Rita Monaldi – Francesco Sorti: Imprimatur