Ez bizony gondolkodnivalót ad, de csak erős idegzetűeknek. J. R. dos Santos azzal a figyelmeztetéssel adja az olvasó kezébe Tomás Noronha legújabb kalandját, a Halhatatlant, hogy figyelmeztetésnek szánja, nem kézikönyvnek. Az orwelli figyelmeztetést bizonyára sokan fogják olvasás után érthetőnek találni. Ahogyan azt megszokhattuk a szerzőtől, a regényben zajló beszélgetésekből, szigorúan kutatási eredmények alapján, tényként kezelhető tételeket hallunk, ezalkalommal két témáról: azokról az információtechnológia nyújtotta lehetőségekről, amelyek lehetővé teszik az emberek feletti globális kontrollt és az ember és robot közötti határvonalról. Míg az utóbbi nagyrészt gondolatkísérlet, az informatikai eszközök használata szinte mindannyiunkat sebezhetővé tesz. Mindannyian megfigyelhetőek vagyunk, sőt minden valószínűség szerint meg is figyelnek bennünket. A kérdés, hogy ki és milyen célból teszi ezt. A kissé erőltetett, nem túlságosan jól sikerült előző kötet után dos Santos tudós főhőse ismét egy nagyon is valósnak tűnő veszélytől menti meg az emberiséget a fikció világában, a gondolkodó olvasót pedig talán hozzásegíti, hogy észrevegye, ha hasonló veszély fenyeget, és talán tegyen is ellene.
A spoiler veszélye nélkül nem nagyon lehet többet elárulni a történetről, mint amit a fülszöveg mond. Annyit talán érdemes figyelemfelkeltésként elmondani, hogy ebben a regényben dos Santos továbbgondolja a világhírű izraeli szerző és gondolkodó Noah Yuval Hararinak a Homo Deusban megfogalmazott gondolatait az emberiség jövőjéről, eljátszik Asimov robotikai törvényei kapcsán néhány fontos filozófiai kérdéssel, és újraértelmezi az ember emberségét definiáló descartes-i „cogito ergo sum” gondolatát is. Saját szakterületem, az oktatás jelenlegi újragondolásához is kapunk némi muníciót. Ma mindenki abból a feltételezésből indul ki, hogy a mai gyerekek 65%-a olyan szakmákban fog dolgozni 15-20 év múlva, amelyek ma még nem léteznek. A regény viszont annak lehetőségét villantja fel, hogy mi történik, ha egyáltalán nem kell, sőt nem is lehet majd dolgozni és arra megélhetést építeni. Az elmúlt években már sokszor felmerült a robotok munkájának megadóztatása és az univerzális alapjövedelem kérdése is. A Halhatatlan ezeket a kérdéseket már nem feszegeti, bár elgondolkodtató, hogyan lehet megúszni, hogy az univerzális alapjövedelem és az emberi szabadság egyaránt garantálható legyen. Ugyanakkor felveti azt a kérdést is, mi történik, ha a mesterséges intelligencia úgy gondolja, ő a maga részéről kiszállna ebből, nem szempont számára az ember életben maradása.
A tét nem kicsi. Aznap, amikor befejeztem a regény olvasását, a kínai elnök azt javasolta a legfejlettebb országokat tömörítő G20-ak konferenciáján, hogy mindenkinek a tarkójára tetováljanak QR-kódot, amit egy kínai típusú megfigyelőrendszer könnyedén le tud olvasni. Aznap, amikor ezeket a sorokat írtam, egymás mellett szerepel az a hír, hogy az országok nem fogják kötelezővé tenni a covid oltást, és az, hogy egy adott légitársaság nem fog engedni oltás nélküli utast a fedélzetére, de felmerült már olyan ötlet is, hogy alapszolgáltatásokat sem vehet majd igénybe a jogaival élő és az oltást elutasító ember. Most éppen covid-őrület van a világon, de Kínában már elég, ha bizonyos kifejezéseket leírsz, és többé nem szállhatsz vonatra. Márpedig a mesterséges intelligencia belépése a munkaerőpiacra gyökeresen fel fogja forgatni a jövedelem, megélhetés, kereset fogalmát, ahogy az állam szerepét is. Ha a megélhetést nem a munka biztosítja majd, milyen feltételekkel élhetünk tovább, mit kell tennünk, mit vagyunk hajlandóak megtenni azért, hogy a fizikai fennmaradásunk ne kerüljön veszélybe? Mi múlik majd a mesterséges intelligencia és mi a kormányok jóindulatán? És akkor még nem gondoltunk bele egy ellenségessé váló, gyakorlatilag mindenható technológia lehetőségébe.
A teljes ajánlót itt olvashatjátok: https://olvassbele.com/2020/11/28/gondolkodnivalo-csak-…