Halhatatlan (Tomás Noronha 10.) 41 csillagozás

J. R. dos Santos: Halhatatlan

Egy ​Hongkongban tartott genetikai konferencián egy kínai professzor bejelenti, hogy megszületett az első génmanipulált ikerpár, majd nyomtalanul eltűnik. Jao Bai professzort a kínai állambiztonsági minisztérium emberei tartják fogva a saját laboratóriumában, hogy ne szivárogtathasson ki több bizalmas információt, miközben tovább kell dolgoznia a szupertitkos Vitruvius-projekten. A projekt célja a szuperember létrehozása, egyrészt génmanipulációval, másrészt kiborgizáció segítségével, de legfőképpen a mesterséges intelligencia fejlesztésével. Ez utóbbiban óriási verseny folyik az USA és Kína között, hiszen akinek előbb sikerül azt kifejlesztenie, hatalmas előnyre tehet szert, és világuralomra törhet.

A professzor tisztában van a projekt kockázataival, és figyelmeztetni szeretné a veszélyre a Nyugatot ismerősén, Tomás Noronhán keresztül.

A regény bemutatja Kína orwelli világát, az ember halhatatlanságának lehetőségét, a tech óriások világát, és olyan fogalmakkal… (tovább)

Eredeti cím: Imortal

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Kossuth, Budapest, 2020
448 oldal · ISBN: 9789635442935 · Fordította: Nagy Viktória
>!
Kossuth, Budapest, 2020
412 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635442263 · Fordította: Nagy Viktória

Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

Dyta_Kostova IP>!
J. R. dos Santos: Halhatatlan

Ezt így nem lehet. Már az Életjelnél is sejtettem, hogy nem csak egyszeri alkalom volt a tudományos körbenyalás, de azért csak-csak indokoltnak tartottam, gondolván hogy adjuk meg az egyediség lehetőségét egy olyan nem amerikai, vagy inkább nem klasszikusan nyugati szerzőnek, aki épp sci-fit próbál írni, és ehhez hozzászoktatja az alapvetően nem sci-fin edződött olvasóit. Igen, magyarázzuk el töviről hegyire a SETI programot, az evolúciót, mindent, legyen ott az a tudás, hogy majd a cselekményt élvezzék azok is, akik alapvetően nem rendelkeznek még ezekkel az ismeretekkel. Jó, oké, legyen, mindent lehet, éljen az egyediség.
Aztán láttam, hogy érkezik egy újabb kötet, ami erősen hajlik ebbe az irányba, be is szereztem, pedig nem gyűjtöm a Noronha-sorozatot…
…és nem is fogom kipótolni hiányzó darabjait a jövőben sem.

Ennyire szájbarágós, ennyire irritáló, idegesítő, fontoskodó, droid-kocka-félautista maszlagot én még nem tartottam a kezemben, pedig sok mindent forgattam már. Nagyon gyanús volt rögtön a legelején, hogy ugyanazt a regénynek csúfolt doktori disszertációt kapom, mint az előző kötetnél, de ez még erre is képes volt rátenni egy lapáttal!
Gyorsan közbeékelem, hogy félreértés ne essék belőle: NEM azzal van a bajom, ha egy regény hiteles, valós, modern tudományos elméleteken, megfigyeléseken, vizsgálatokon, kiértékeléseken alapul off. A probléma az, hogy ez egy ilyen gyűjteményes kötet, és pont a regény része hiányzik belőle. Mert azt a nyúlfarknyi értékelhető cselekményt ne nevezzük már regénynek, ami akkor maradna, ha laponként szépen kitépkednénk a fontoskodó, magyarázó oldalakat. És ez még hagyján, de még csak meg sem próbálja az író összedolgozni a szöveget! Egy alákérdezős, sőt, a kérdéseket csak tölteléknek használós irányított interjú érzését kelti bennem az egész, ahol a szereplők csak azért beszélnek, hogy a kérdezőhöz intézett válaszában minden utolsó, valójában nem fontos karakter (mit, karakter, még ha lennének olyanok…) nagymonológot tudjon tartani az aktuális tudományág legutolsó, hiteles és empirikus vizsgálatokkal alátámasztott eredményeiről. Narráció? Ha-ha-ha. Esetleg valami érzelem? Az unalmon és az idegességen kívül semmi.
Ez egy nagy NEM, és még így is két és fél csillagot ítéltem meg, mert az ötlet jó is lehetett volna, ha nem a portugál Nemere István és az amerikai Dan Brown szerelemgyereke az alkotó. Értékeltem a sok kutatást, de azt azért hozzátenném, hogy ha tudományos könyvre vágyom, vagy cikkeket olvasnék, akkor ennek megfelelően fogok leemelni valamit a polcról, vagy rá fogok keresni az adott témára a megfelelő helyeken. Ez viszont így egyben sok, tömör, felerészt érdektelen off, és ömlesztett rizsa.
És ami még rettentően idegesített (már az Életjelben is), hogy emberekre úgy hivatkozik, mint „ a DARPA kutatója”, vagy „a portugál tudóst nem érte váratlanul”, " a portugál tekintetében volt valami komikus"stb. Nem is tudom pontosan megfogalmazni, hogy ez miért irritál ennyire, de egyszerűen borzalmas. A magyar olvasó nincs ehhez hozzászokva, bár tény, hogy a magyar az ilyen furcsa nemzet, hiszen mi, magyarok, két világ, a nyugati és a keleti között helyezkedünk el, ezért a magyar ember se nem nyugati, se nem keleti, hanem közép-európai, és úgy is gondolkodik. A magyar olvasó tehát nem értheti, hogy a portugál írók számára miért olyannyira fontos minden második mondatban kihangsúlyozni, hogy a portugál főhős éppen kinek tart kiselőadást mindenről IS.
Agyilag teljesen végem van, ma már nem olvasok többet, hiába kellene súlyos penzumokat teljesítenem. A magyar véleményezőnek is kell egy kis pihenő.

5 hozzászólás
Green69>!
J. R. dos Santos: Halhatatlan

Kiváló írás! De nem úgy kell olvasni mint egy hagyományos regényt!

1 hozzászólás
csartak P>!
J. R. dos Santos: Halhatatlan

Érdekes és aktuális információkat taglal, de sajnos elég szájbarágósan. Mert mindent meg kell magyarázni, sokszor megakasztva a regény menetét, aztán a felénél tudatosul bennem, hogy el is engedhetem, hogy lesz belőle valami. Mármint igazi történet. Olyan mint egy esettanulmány.
Mi történne ha …
Mi történik a világban…
Mi történik Kínában…
Viszont. Elég elképzelhetetlen szituáció lenne, ha valakik vészhelyzetben menekülve (és majdnem leszakadt velük a lift) kedélyesen hipotéziseket állítanak fel a Deep Learningről.
A két tudósunkat letartóztatni kívánó kommandós rendőségi egység tagjai meg minden bizonnyal Fülest olvasnak, amíg azok hosszasan megvitatják a hatalomra törő MI agymenéseit, ezzel húzva az időt, mert ugye az a fránya vírus nem töltődik ám olyan gyorsan.
Igazából nem tudom hova rakni magamban ezt az egészet, főleg amikor láttam hogy ez egy sorozat tizedik része.. :D

Lisie87 P>!
J. R. dos Santos: Halhatatlan

A könyv 90%-a tudományos dolgokról való beszélgetés két ember között, a többi 10%-ban pedig pici menekülés, ez-az. De igazából nem zavart, mert nagyon érdekes témákat boncolgatott a könyv, olyan témákat, amibe belegondolva kirázott rendesen a hideg.
Itthoni kis kuckómban egy alap internetes hozzáféréssel, „szerencsére” semmilyen más olyan eszközzel, ami spoiler , élve egyszerű kis életemet, olvasva, hogy közben a világ hogy halad a génmanipuláció, MI és társai szinten, úgy éreztem magam, mint egy dinoszaurusz.
Leszűrve a lényeget, és látva, hogy mi vár ránk a jövőben, én is elég borúlátó vagyok. Mondjuk számomra az egészségügyben alkalmazott fantasztikus eljárások is olyanfajta tündérmese, ha a magyar egészségügyre gondolok, ha meg egyszer elérjük azt a szintet, hogy „senkinek sem kell meghalnia” , kíváncsi lennék, hogy hozzánk mikor érne el ez a technológia! :D

Junes P>!
J. R. dos Santos: Halhatatlan

Ez lett a kedvenc könyvem az írótól. Talán azért is, mert a könyv témája közelebb áll hozzám, számomra „kézzelfoghatóbb”, többet tapasztaltam, tapasztalok belőle első kézből, mint a többi könyve témájából.
A könyv úgy első 60%-ában a párbeszédeken, témafelvetéseken kívül más nem történik. A maradék kb. 40%-ban van az akció, menekülős, problémamegoldós rész. Kivételesen nem éreztem úgy, hogy összecsapott lenne a vége, pedig itt is, mint a többiben, egy kattintással megoldódik a helyzet. Vagy nem, és soha nem is fog.
Az utolsó 18 oldal helyzetmagyarázat és forrásanyagok felsorolása. off
Miről is van szó a könyvben?
– génmanipulációról
– egyéni gyógyítási terápiák kifejlesztéséről
– szuperemberek létrehozásának lehetőségéről off
– mesterséges intelligenciáról és annak egyre nagyobb térnyeréséről
– AGI – általános mesterséges intelligenciáról, mely mindent körülvesz, átvesz, behálóz, és jobban ismer minket, mint mi magunkat
– nagy testvérről és fekete dobozokról
– önfejlesztő algoritmusokról
– az ember fejlődéséről és visszafejlődéséről mint biológiai lény
– a világ vége mikor és hogyan is jöhet el
– tudatról és életformákról off
– a kényelemért a szabadság feladásáról
– az információ és adat értékéről
– szingularitásról
– katonai fejlesztésekről, melyek közül az exoskeletont volt szerencsém egy katonai konferencián szabad szemmel is látni off
– Covid 19-ről és a kínai kreditrendszerről
Rengeteg érdekes, továbbgondolásra és továbbkutatásra alkalmas témát vet fel az író, s mindezt újfent közérthető nyelven.

3 hozzászólás
nero P>!
J. R. dos Santos: Halhatatlan

Ez bizony gondolkodnivalót ad, de csak erős idegzetűeknek. J. R. dos Santos azzal a figyelmeztetéssel adja az olvasó kezébe Tomás Noronha legújabb kalandját, a Halhatatlant, hogy figyelmeztetésnek szánja, nem kézikönyvnek. Az orwelli figyelmeztetést bizonyára sokan fogják olvasás után érthetőnek találni. Ahogyan azt megszokhattuk a szerzőtől, a regényben zajló beszélgetésekből, szigorúan kutatási eredmények alapján, tényként kezelhető tételeket hallunk, ezalkalommal két témáról: azokról az információtechnológia nyújtotta lehetőségekről, amelyek lehetővé teszik az emberek feletti globális kontrollt és az ember és robot közötti határvonalról. Míg az utóbbi nagyrészt gondolatkísérlet, az informatikai eszközök használata szinte mindannyiunkat sebezhetővé tesz. Mindannyian megfigyelhetőek vagyunk, sőt minden valószínűség szerint meg is figyelnek bennünket. A kérdés, hogy ki és milyen célból teszi ezt. A kissé erőltetett, nem túlságosan jól sikerült előző kötet után dos Santos tudós főhőse ismét egy nagyon is valósnak tűnő veszélytől menti meg az emberiséget a fikció világában, a gondolkodó olvasót pedig talán hozzásegíti, hogy észrevegye, ha hasonló veszély fenyeget, és talán tegyen is ellene.

A spoiler veszélye nélkül nem nagyon lehet többet elárulni a történetről, mint amit a fülszöveg mond. Annyit talán érdemes figyelemfelkeltésként elmondani, hogy ebben a regényben dos Santos továbbgondolja a világhírű izraeli szerző és gondolkodó Noah Yuval Hararinak a Homo Deusban megfogalmazott gondolatait az emberiség jövőjéről, eljátszik Asimov robotikai törvényei kapcsán néhány fontos filozófiai kérdéssel, és újraértelmezi az ember emberségét definiáló descartes-i „cogito ergo sum” gondolatát is. Saját szakterületem, az oktatás jelenlegi újragondolásához is kapunk némi muníciót. Ma mindenki abból a feltételezésből indul ki, hogy a mai gyerekek 65%-a olyan szakmákban fog dolgozni 15-20 év múlva, amelyek ma még nem léteznek. A regény viszont annak lehetőségét villantja fel, hogy mi történik, ha egyáltalán nem kell, sőt nem is lehet majd dolgozni és arra megélhetést építeni. Az elmúlt években már sokszor felmerült a robotok munkájának megadóztatása és az univerzális alapjövedelem kérdése is. A Halhatatlan ezeket a kérdéseket már nem feszegeti, bár elgondolkodtató, hogyan lehet megúszni, hogy az univerzális alapjövedelem és az emberi szabadság egyaránt garantálható legyen. Ugyanakkor felveti azt a kérdést is, mi történik, ha a mesterséges intelligencia úgy gondolja, ő a maga részéről kiszállna ebből, nem szempont számára az ember életben maradása.

A tét nem kicsi. Aznap, amikor befejeztem a regény olvasását, a kínai elnök azt javasolta a legfejlettebb országokat tömörítő G20-ak konferenciáján, hogy mindenkinek a tarkójára tetováljanak QR-kódot, amit egy kínai típusú megfigyelőrendszer könnyedén le tud olvasni. Aznap, amikor ezeket a sorokat írtam, egymás mellett szerepel az a hír, hogy az országok nem fogják kötelezővé tenni a covid oltást, és az, hogy egy adott légitársaság nem fog engedni oltás nélküli utast a fedélzetére, de felmerült már olyan ötlet is, hogy alapszolgáltatásokat sem vehet majd igénybe a jogaival élő és az oltást elutasító ember. Most éppen covid-őrület van a világon, de Kínában már elég, ha bizonyos kifejezéseket leírsz, és többé nem szállhatsz vonatra. Márpedig a mesterséges intelligencia belépése a munkaerőpiacra gyökeresen fel fogja forgatni a jövedelem, megélhetés, kereset fogalmát, ahogy az állam szerepét is. Ha a megélhetést nem a munka biztosítja majd, milyen feltételekkel élhetünk tovább, mit kell tennünk, mit vagyunk hajlandóak megtenni azért, hogy a fizikai fennmaradásunk ne kerüljön veszélybe? Mi múlik majd a mesterséges intelligencia és mi a kormányok jóindulatán? És akkor még nem gondoltunk bele egy ellenségessé váló, gyakorlatilag mindenható technológia lehetőségébe.

A teljes ajánlót itt olvashatjátok: https://olvassbele.com/2020/11/28/gondolkodnivalo-csak-…

Stephen_Gabriel_Craig>!
J. R. dos Santos: Halhatatlan

Azt hiszem a megjelenés időpontja körül szerezhettem be a könyvet (e-book), valamiért megtetszett és eltettem későbbre. Júniusban nekilendültem, és azt vettem észre magamon, hogy alig bírom letenni. Ez egy zseniális mű, annak ellenére hogy szörnyen klisés, eszméletlenül szájbarágós. Ennek hatására beszereztem a további 9 könyvet és most lesz mit olvasni. XD Kedvenc könyv lett, szeretem a témakört, persze nem értek hozzá. ;)
Simán 2020 legjobbja nálam.

josé91 P>!
J. R. dos Santos: Halhatatlan

Az író most sem okozott csalódást. Nemcsak hogy létrehozta az ismeretterjesztő regény műfaját, újra és újra talál olyan témát, amellyel lenyűgözi az olvasót. Legutóbbi két könyvével ezt is beleértve már a jövőt vizsgálja. A Halhatatlanban azt feszegeti, hogy az emberiség elérte azt a pontot, amikor már nemcsak egyre nagyobb teljesítményű számítógépeket és mesterséges intelligenciát hoz létre, hanem szép lassan eggyé is válik vele. Mindenezek mellett pedig ismét megjelenik az univerzum kérdésköre is. Az elmélet szerint az univerzum egyszer véget ér, összeomlik, és kifejti, hogy az emberiségnek valójában az a feladata, (és ezt már több korábbi regényében is megemlíti), hogy ezt túlélje. Mindenkinek ajánlom a munkáit. Nálam a könyv ötcsillagos.

Tóth_László_7>!
J. R. dos Santos: Halhatatlan

Talán ez intellektuális szempontból a legizgalmasabb dos Santos regény. Nem könnyű olvasmány a kalandregény-szál dacára. Alapvetően két valós problémát feszeget: az egyik a génmanipuláció és a nanotechnológia együttese az emberi egészség érdekében történő felhasználása, ami összefügg a mesterséges intelligencia fejlődésével. Az elsőből következő kiborgizáció (a biológiai szervezet egyesítése a gépekkel) a gépek informatikával és a mesterséges intelligenciával való összekapcsolódása a mai Homo Sapiens felváltását vetíti előre egy minőségileg fejlettebb ember létrejöttével. Ezek a folyamatok megállíthatatlanok, de felvetik azt a kérdést, hogy vajon az általános szuperintelligencia létrejötte (a Singularitás) nem jelent-e veszélyt az emberiségre nézve, mivel az önfejlesztése során csak a programját követi, amiben nincs szerepel a morálnak. Számomra meggyőző az a gondolatmenet, hogy az emberi evolúció génhibái eredményezik az emberiség fejlődését (komplexebbé váló agy, stb,), ugyanakkor a negatív génhibák rontják az emberi genomminőségét, amit régen kíméletlen eszközökkel pusztítottak„ a humánummal viszont elősegítjük ezek továbbélését, ami az emberi fejlődés ellen hat. Egyetlen humánus megoldásnak a génmanipuláció tűnik: a hibás gének kijavítása. Meggyőző példák sorával igazolja, hogy ez a génkorrekció már ma is létezik, de a magzatoknál felfedezett génhibák abortusszal történő kiküszöbölése már ma is elterjedt gyakorlat. Ami probléma a könyvben: az eugenikának csak negatív formájáról beszél, azt elmulasztja leírni, hogy van pozitív eugenika is, éppen a génhibák korrekciója vagy a génállomány feljavítása. Ez viszont elvezet ahhoz a kérdéshez, hogy kik juthatnak hozzá e technológiákhoz és ez milyen társadalmi feszültségeket generálhat, de éppen elég súlyos problémával foglalkozik a mű, ez feltehetően még nehezebb olvasmánnyá tenné ezt az opuzst.

Csigalány>!
J. R. dos Santos: Halhatatlan

Egy újabb Santos mű, amitől leesik az ember álla. Mondjuk, én rajongok a stílusáért, és az alaposságáért.
A könyv, (direkt nem írok regényt) alapja a mesterséges intelligencia. Aktuális információkkal van teletűzdelve, és a mi lenne ha… nagy kérdéséve. Ott a Szingularitás, deep learning, BB, AGI, és a neves kínai tudós is a már szinte családtagnak számító Tomás Noronha professzor. Elolvasás után, kicsit megijedtem, és gondosan elraktam a mobilom.
Aki nem szereti a tudományos, filozófikus történeteket annak nem fog tetszeni a könyv. Hisz a regény cselekménye csupán kb 50-70 oldal a közel 400 oldalas könyvnek. A többit a száraz tények teszik ki „emészthető” formában.
Ami matt most mg is levontam 1 csillagot, az az hogy olykor nagyon szájba rágós volt. bár gondolom erre azért volt szükség, hogy az ember rájöjjön, ez már nem a jövő, hanem a jelen.


Népszerű idézetek

BBetti86>!

Az az igazság, hogy az intelligencia az utolsó és a legnagyobb egyenlőtlenség a világon, olyan egyenlőtlenség, amely további egyenlőtlenségeket szül.

64. oldal

BBetti86>!

Hát, kétségtelen: az elektronikus Dávid legyőzte a tradicionális Góliátot.

105. oldal

csartak P>!

Mindannyian folyamatosan rajta leszünk a hálón, az internet pedig állandóan gyűjti rólunk az adatokat, és automatikus hozzáférése lesz az adatközpontokban tárolt információkhoz. . Az internet mindent tudni fog rólunk, és tökéletesen megszervezi életünk minden egyes részletét. Az igazat megvallva jobban fog ismerni bennünket, mint mi saját magunkat.

162. oldal, XXV. fejezet

Ottrok_Balázs>!

A kapitalizmus természete szerint innovatív, állandóan új dolgokat hoz létre, amelyek lerombolják a régieket. Így halad előre.

107. oldal

Ottrok_Balázs>!

A biológia semmilyen ideológiának nem engedelmeskedik, ezzel szemben az ideológiák felhasználják a biológiát.

hajandne>!

Fokozatosan megszűnnek a foglalkozások, hiszen a gépek lassan minden munkát jobban és olcsóbban végeznek el. Az embereknek egyre kevesebbet kell dolgozniuk, majd egyszer csak már semennyit sem, és nyugodt, kellemes életet élhetnek, miközben semmiben nem szenvednek hiányt. A nagy többség tunyán élvezi majd a virtuális valóság hedonista örömeit, kiborggá változik.

365. oldal

Ottrok_Balázs>!

A nyugati orvoslás elsősorban a már dignosztizált betegségek gyógyításában sikeres. (…) A kínai orvoslás ezzel szemben a megelőzésben hatékony.

13. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

David Michie: A dorombolás művészete
Gerald Durrell: Madarak, vadak, rokonok
Lucy Hawking – Stephen Hawking: George kulcsa a rejtélyes univerzumhoz
Rebecca Carmi: Ausztrál expedíció
„tudós Bob” Pflugfelder – Steve Hockensmith: Nick és Tesla – Az elszabadult robothadsereg
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!
Pippa Funnell: Vadóc
Tolnai Kálmán: A Kitty szalon rejtélye
Jules Verne: Utazás a Hold körül
Gonçalo M. Tavares: Jeruzsálem