Életjel (Tomás Noronha 9.) 64 csillagozás

J. R. dos Santos: Életjel

A ​Kaliforniai Űrmegfigyelő-központ álmos nyugalmát hirtelen különös jelsorok zavarják meg, amelyekből a tudósok egy távoli világ üzenetére következtetnek. Nem sokkal ez után érkezik a hír, hogy a Nyilas csillagkép felől egy űrhajó közeledik a Föld felé. A tudósok kiszámítják, hogy az űrhajó a Földtől mintegy ötszáz kilométerre fog elhaladni.
Nemzetközi összefogás kezdődik az idegenekkel való találkozás megszervezésére, amelybe a Santos-regények főhősét, Tomás Noronha professzort és egy magyar asztrobiológust, Bozóki Emesét is bevonják. A portugál kriptológus és a földönkívüli életformák tanulmányozására szakosodott magyar tudós botcsinálta űrhajósként két katona, egy asztrofizikus és egy kínai matematikus kíséretében indul a NASA űrsiklóján a világűrbe. Utazásuk során azonban nemcsak a rájuk váró ismeretlennel kell megküzdeniük, hanem az Oroszország által felküldött űrhajóval is – ugyanis az oroszok nem bíznak az idegenek békés szándékaiban.
A portugál író, José… (tovább)

Eredeti cím: Sinal de Vida

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Kossuth, Budapest, 2019
570 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630995849 · Fordította: Pál Ferenc
>!
Kossuth, Budapest, 2019
496 oldal · ISBN: 9789630998529 · Fordította: Pál Ferenc

Kedvencelte 2

Most olvassa 11

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 38


Kiemelt értékelések

gyuszi64 >!
J. R. dos Santos: Életjel

2020/194. könyvtár (27. értékelés)

Az a baj, hogy a nagyalakú kötet 570 oldalán dupla könyvet kapunk.
Az „egyik könyv” egy nagyon didaktikus (és kimerítően részletes) ismeretterjesztés a Földön kívüli élet lehetőségének elemzésével, nagyjából olyan stílusban, mint egyetemista koromban a „van-e élet a Földön kívül?” előadásokon. Sajnos ezeknek az aprólékos matematikai, filozófiai és teológiai tudománycentrikus eszmefuttatásoknak nem itt lenne a helye (egy kalandos sci-fiben), hanem valamely másik tudásmegosztó fórumon. Nagyon lelassítják a „másik könyvet”, ami pedig egy jó cselekményű, igazi sci-fi, és szerintem többet ér az „első könyv”-nél.

Stilárisan zavart, hogy a szerző a fejezeteket mindig felütésekkel zárta (mint pl. A.C. Clarke), és nem is túl erőskezű író (éppúgy, mint Clarke!), a tájékoztatás során pedig nem egy Carl Sagan. (Idézek is egy részt. *) Néhány motívum ifjúsági- vagy kalandregényszerű (az űrben a valóságban nem nagyon lehet happy end, a tízes számrendszer használata kommunikációra pedig teljesen valószerűtlen). Viszont a tudomány beöltöztetett népszerűsítéséért csak hálásak lehetünk.

Sokat markolt a szerző, de összefoglalásként adott a recept: a középső néhány száz oldalt néhány tucatnyiba sűrítve kiemelhető lenne a sci-fi vonal, és kapnánk egy szórakoztató és tanulságos történetet.

* Például a végtelen fogalmát eléggé összekutyulja az író, kicsit zavaros marad a mondanivalója.
180. oldal:
„–…Képzeljenek el egy szállodát végtelen számú szobával, amelyben már nincs üres hely. Mi történik, ha érkezik még tíz vendég? A szálloda vezetése el tudja helyezni őket?
– Nem. A szálloda tele van.
– De a szállodának végtelen számú szobája van, tisztelt kolléga, úgyhogy mindig lehetséges újabb tíz szobát találni. Mi több, a szálloda, még ha zsúfolásig tele is van, és váratlanul végtelen számú új vendég érkezik, a vezetőség őket is mindig képes elhelyezni.”

Itt lenne a lehetőség egy kis fogalomtisztázásra (vagy fogalomfejlesztésre) a megoldás ismertetésével, de ez elmarad a könyvben. spoiler

4 hozzászólás
NewL P>!
J. R. dos Santos: Életjel

Érdekes könyv volt. Ahogy már más is rámutatott, inkább tudományos könyv, mint scifi.
Olvasás közben több (általam már) ismert elméletet sorolt fel az író. Találtam benne olyan elméletet, amit a Francis Crick: Az élet mikéntje könyvben is olvastam (kicsit részletesebben). Volt olyan, amit a SETI kutatásról olvasottak között találtam, volt amit az „Ősi idegenek” című műsorban is hallottam, ha nem is teljesen ugyanígy, stb.. Mindezt egy elég élvezhető egyvelegbe rakta össze az író, ami eléggé olvastatja magát, meg is fejelte egy kis űrutazással plusz egy kis kalanddal. Ami miatt nem szerettem, hogy túl sok benne a beszéd, úgy tűnik hogy a benne szereplő karakterek csak azért kellettek, hogy legyen kinek a szájába adni a szavakat. A másik meg, hogy a vége kicsit hiteltelen lett, nem igazán sikerült meggyőzni arról, hogy két hét felkészülés után ilyen ügyesen kezeli valaki a helyzetet az űrben, főleg, hogy egy történelem professzorról van szó. De mindegy azért, egy olvasásnak elment.

2 hozzászólás
Zsola P>!
J. R. dos Santos: Életjel

Ezt a könyvet úgy lehetne a legjobban jellemezni, mint egy Hollywood által nyárra tervezett és kasszasikernek szánt (amolyan sablon popcorn) film félkész forgatókönyvére feltekert zseniálisan egymásba gyúrt és logikusan egymásból következő tudományos tételek bemutatását.

Imádtam azt a szinte már-már clarke-i szintű ismeretterjesztő szándékot amit az író képvisel. Nálam mindig jó pontnak számít ha egy sci-fi könyv törekszik erre. Ebben a tekintetben nem panaszkodhatok, mert amit itt science-ből kaptam az valami brutális mennyiség, nem mellesleg a természettudományok szinte mindegyik ága érintve volt. Azok a fejtegetések, elmélet-boncolgatások amik által eljutunk a Hűha! jeltől az ökofágia fogalmáig… hát le a kalappal! Ez a része tényleg nagyon rendben volt a könyvnek.

Ami viszont nagyon nem volt rendben az a fiction rész. Túl egyszerű, nem elég bátor, nem elég ötletes. Ha lehámozzuk róla a feljebb említett és magasztalt részt akkor tényleg olyan mintha csak egy sablon scifi thriller film félkész forgatókönyvét olvasnánk spoiler .és ez sajnos nálam sokat rontott az olvasási élményen. spoiler

Ítéletem: 3,5 csillag spoiler

1 hozzászólás
Junes P>!
J. R. dos Santos: Életjel

Szeretem dos Santos könyveit, habár nem tökéletesek. Ahogy ez sem volt az. Várakozásaimmal ellentétben lassabban is olvastam ki, mint az eddigi könyveit. Újabb érdekes tudományos felvetést boncolgat ebben a művében is, engem mégsem tudott lekötni: az élet megjelenése szükségszerű-e a világegyetemben, s ha igen, akkor az értelmes élet miért nem.
Tetszik, hogy a könyv végén konkrét kísérleteket, tanulmányokat, elgondolásokat oszt meg az élet keletkezéséről és fejlődéséről, s így közelebb hozza és megfoghatóbbá teszi az elvont elméletet. Amit nem értettem, hogy mi volt a célja azzal, hogy az asztrobiológus magyar nemzetiségű. Mondjuk azt sem tudtam, hogy van olyan foglalkozás, hogy asztrobiológus, mint ahogy evolúciós biológussal is csak tegnap találkoztam először.
Voltak számomra érthetetlen dolgok: hamburger zabálás, két hét alatt kiképezünk űrhajóssá Houstonban, de a felszállás természetesen Orlandóban történik…de hogy és mikor kerültek oda, mert arról egy hang sem szól.
A könyv korpusza megint meglehetősen terjengős, sokszor szerintem felesleges kacifántokkal, és előre projektálható kimenetellel. A regény vége meglepett. Bevallom, én kimondottan valamiféle űrhajóra és biológiailag értelmezhető lényekre számítottam. Most viszont nem éreztem azt, hogy túlzottan összecsapott lenne a vége, jobban kidolgozottabb volt, mint az eddigi könyvek legtöbbje.
Viszont egyszer olvasósnak tűnik, nem úgy mint a Hetedik pecsét vagy pedig az Isteni formula.

2 hozzászólás
kriszet_Paulinusz P>!
J. R. dos Santos: Életjel

Jaj. És megint jaj.
Ténylegesen akartam szeretni, főleg a zseniális borítót látva. De mégsem tudtam.

Santostól ez az első könyvem, és sajnálom, de valószínűleg az utolsó is. Nekem nagyon nem jött be, bár a százalékok azt mutatják, hogy másnak sem nagyon.

Lássuk sorjában.
A történet nagyon érdekes, a kivitelezés egyrészről csapnivalóan rossz, másrészt túl kiváló. A csapnivalón a rendkívül szájbarágós, sok-sok oldalon át tartó eszmecseréket értem, annyi adattal, hogy egy idő után azt is elfelejti az ember, hogy miért olvassa ezt a könyvet. Másrészt tényleg tanulságos, sok jó adat is belekerült, de egy regény nem bír el ennyi összezsúfolt információt (beszélnek, és beszélnek, és még egy kicsit beszélnek, holott már ezerszer elindultak, elköszöntek, felálltak az asztaltól…stb. és még mindig beszélnek!). Abba bele sem gondoltam, hogy egy szakértőnek, vagy valamennyire a témában járatos olvasónak milyen kínszenvedés lehet ezt olvasni.
Vissza a témához. Tényleg jó volt ez a téma, de a végére én elborultam egy kicsit agyilag, mert nem oda értünk, ahová én elgondoltam, hogy érni fogunk. Oké. Nem lehet minden az én számíze szerint, és itt azt kell mondjam, hogy a konklúzió az az, hogy spoiler. Szóval a végefelé kezdett igazából felpörögni a dolog, és akkor már élveztem egy kicsit, hogy na ebből mi fog kisülni.
Közben néha olyan eszetlen információkat kapunk (ami nálam kiverte a biztosítékot), hogy minden este hamburger+krumpli+szénsavas üdítő, a koszt. Mindez azoknak, akik nemsokára felmennek az űrbe. Életszerű nem? Szerintem ez vagy baki, vagy nem tudom milyen megfontolásból maradt a könyvben, vaaagy tényleg ettől a kajától olyan szép szál legények az amerikai űrhajósok.

És most következzen a számomra legkínosabb dolog.
Sosem értettem, hogy azonos nyelvű szereplőknél, miért kell angol szavakat meghagyni. Értsd: Fuck, vagy Jezz, vagy Shit…stb. Mert úgy érzem, hogy nem helyénvaló. Ha egy könyvet lefordítanak az én anyanyelvemre, úgy érzem semmi sértő nincs abban, ha belekerül magyarul, hogy $@!%, vagy Kurva élet…stb. Nem sértődöm meg érte, sőt én elvárom, hogy ne kelljen szótárral a kezemben olvasnom egy könyvet, vagy urambocsá, tegyük már le lábjegyzetbe az idegen szavakat, mert az angol csak egy része volt ennek az értelmetlenségnek, ami itt káoszt alkotott (volt portugál, kínai, olasz…). A sok elírást meg sem említem, ami vagy helyesírási hiba, vagy trehány ellenőrzés, de én például mindenképpen egybe írnám azt, hogy résztvevő.
Egyáltalán nem áll szándékomban, hogy lehúzzam ezt a könyvet, mert aki türelmes és rengeteg adatot akar elolvasni az űrhajózásról, elméletekről, matematikai állandókról, együtthatókról, idő és térelméletről az szánjon rá időt, hogy közben letehesse, mert így egyben alig lehet letuszkolni. Nem az adatok sokszínűségével van a bajom, hanem az emészthetetlenségen. És éppen ezért azt gondolom, hogy megért volna az író hazájában egy korrekt szerkesztést, hogy emészthetőbb formában legyen az olvasók elé tálalva.
Nem utolsósorban szerettem volna tudni, hogy Bozóki Emese, mint magyar űrhajós, hogyan került a történetbe, de megmelengette a lelkemet.

6 hozzászólás
Pistee77>!
J. R. dos Santos: Életjel

Szerettem olvasni ezt a könyvet, mert érdekes és izgalmas témáról szól, nem túl kifacsart és tudományos nyelvezettel íródott, könnyen olvasható és élvezhető. Nem azt mondom, hogy tökéletes volt, de végig fenntartotta az érdeklődésemet. Egy-két kisebb problémám volt vele, de egyik sem volt nagy volumenű. Egy kicsit gondolkodtam az értékelésén, mert először csak 4,5 csillagot akartam rá adni.
A könyv tudományos fantasztikus műfajúnak van feltüntetve és az is, bár inkább tudományos, mint fantasztikus. Tele van tudományos magyarázatokkal, már-már olyan, mint egy érettségiző csoport számára készült regény. Egy kicsit sarkítva és humorosan. A könyv érinti a csillagászat, a biológia, történelem, fizika, kémia, teológia és még más tudomány témáit is, de legfőképpen az emberi eredet kérdése a vezérfonál. Természetesen a fő kérdés az, hogy Isten teremtette-e a világot, és ha igen miféleképpen. A tudományos elmélkedések és magyarázatok nagyon jól meg vannak fogalmazva, még számomra is érthető a legnagyobb részük. Bár azt el kell mondanom annyira azért nem, hogy holnap is vissza tudjam mondani az összes elméletet, amit, megemlít a szerző. Ezek között van például a neodarwinizmus is.
A történet szerint egy űrből érkező objektum miatt expedíciót szervez az emberiség. Az expedíció célja találkozni az idegennel és kapcsolatba lépni vele. A könyv szerzője portugál és ez szerintem azért is jó, mert végre tényleg igazán nemzetközi a világot képviselő expedíciós tudós és űrhajós csapat, nem pedig ismét csak az amerikaiak képviselnek minket. A főhős portugál, de ennyit meg lehet bocsájtani a szerzőnek, főleg azért mert egy másik fő karakter pedig egy magyar hölgy, Bozóki Emese. Végre!
A sok tudományos magyarázat hatására a történet (cselekmény) néha egy kicsit unalmassá válik, de mindig történik valami, ami tovább lendíti a sztori szekerét. Ezek közé tartoznak azok a mókás részek ahol Tomás Noronha professzor és társai az űrhajós kiképzés során megismerkedik a rá váró nehézségekkel, melyeket majd az űrben fognak átélni; a wc használata, a súlytalanság, stb. Szerintem nagyon jók a leírások azokról az eseményekről, amikor a szereplők rádöbbenek, milyen kicsik is vagyunk mi emberek a világmindenséghez, a világűrhöz képest.
A befejezés talán egy kicsit giccsesre sikerült, de nem annyira elviselhetetlenül, hogy elrontsa az egész könyv után érzett szájízt.
Igazság szerint a legtöbb könyvvel és filmmel is az a problémám, hogy a befejezéseket többségében el szokták rontani. Nagyon jól kezdődnek, érdekes téma felvezetéssel, jó szereplő bemutatásokkal a végére pedig valami hiányzik.
A lényeg, nekem tetszett és ajánlom, mert szerintem érdemes elolvasni. Talán a Kapcsolat című Robert Zemeckis film jut róla az eszembe, persze csak halványan. ;)

Szencsike P>!
J. R. dos Santos: Életjel

Az első találkozásom dos Santossal és Noronha professzorral (aki a fejemben az európai Robert Langdon professzor lett) és egész kellemes csalódásnak bizonyult. Igaz, nem számítottam arra, hogy kész doktori disszertációkat fogok olvasni az élet rejtelmeiről. A címkék között ott szerepel a „sci-fi” jelző. Kezdjük a „Fi”, a fiction résszel, ez az egyszerűbb. Az idegenekkel való találkozást már sokan sokféleképpen feldolgozták, dos Santos is egy olyan forgatókönyvet vázolt fel, ami miért ne lehetne lehetséges? A jó része is (hurrá, léteznek értelmes létformák a világűrben és elindulunk velük találkozni), és a rossz része (szinte biztos, megtörténne az „oroszok” és a „nyugat” szembenállása, illetve hogy pusztítás lenne a vége) simán elképzelhető. Jöjjön a „Sci”, vagyis a science része. A könyv alaposan kimaxolja a tudományt, laikusok számára követhető tempóban és magyarázatokkal, de sokszor átbillent a a ló másik oldalára: rengeteget elmélkedtek az életen (hogyan jön létre, milyen elméletek vannak róla stb.) és néha nem tudtam eldönteni, hogy szórakoztató(nak szánt) irodalmat vagy tankönyvet olvasok. Érdekesek voltak a fejtegetések, mert a laikusok is el-elgondolkodhatnak bizonyos dolgokon, de sokszor tényleg csak annyi a történet, hogy ülnek és beszélgetnek. Ha a több mint 500 oldalas könyv egészét nézzük, legalább a negyede ilyen beszélgetés. Tény, hogy tudományosan mind megalapozott elmélet, de vajon meddig terjed az olvasó határa… És ha egy szakmabeli (biológus, csillagász) olvasná, ő vajon mit gondolna ezekről a kérdésekről?
Számomra annyi biztos, hogy több dos Santos regényt fogok olvasni, mert jó mesélő és gyanítom a többi könyve is hasonló érdekes témákat vethet fel.

progresszor>!
J. R. dos Santos: Életjel

A könyv döntő része alapfokú tudományos ismeretterjesztés párbeszédes formában előadva, ami egyszerre unalmas, és eléggé suta. A cselekmény vérszegény, a szereplők érdektelenek.

A szerző büszkén állítja a könyv elején, hogy „A regényben közölt tudományos információk hitelesek.” Viszont ahogyan elő vannak adva, egyáltalán nem tűnnek annak: a szerző összemossa a fősodort az erősen vitatott elméletekkel, a tudományt a nem tudománnyal, stb. A fülszövegben ígért meglepő csavarban pedig hirtelen a fantázia birodalmában találjuk magunkat, és ezzel kapcsolatban a szerzőnek egy árva magyarázó félmondata sincs (pedig arra tényleg kíváncsi lettem volna.)

daney>!
J. R. dos Santos: Életjel

Értem én – mert olyan hatalmas szívem van énnekem – a fanyalgókat, akik kárhoztatják a véget érni nem akaró párbeszédeket, melyekből csak úgy ömlik a sok teória meg adat meg olykor valóban középiskolás szintű tanítóbácsis (ki) oktatás. És az is igaz, hogy a tényanyag teljes egésze jól fellelhető a wikipédia nevezetű nagyszerű gyűjteményben, akár magyar nyelven is.

Azonban a fanyalgóknak mégsincs igazuk. :)

Először is: mindenképpen le a kalappal a derék, szorgos iparosmunka előtt, amivel dos Santos ezeket a teóriákat-adatokat összegyűjtögette, válogatta, egymás mellé tette vagy épp ütköztette. Érdekes, tanulságos volt, és nem, sosem lenne időm rá és nem is vinne rá a lélek, hogy mindezt a tudásanyagot kibányásszam magamnak – mondjuk az említett wikipédiáról, pláne a záró jegyzetben felsorolt tekintélyes „szakirodalomból”. Tehát jó volt ezt így együtt látni, s elmélkedni egyet az élet eredetén, célján stb – még ha meg is van minderről a nagyon határozott saját véleményem.

Másodszor: a cselekmény mint olyan valóban elég gyengécske – az orosz vonalon pedig tényleg felsír az ember kínjában (és ezt a végén bemutatott „kiengesztelő áldozat” sem teszi teljesen helyre). Ha egy novellaként jelenne meg a Galaktikában, már másnap nem emlékezne rá senki, kivéve akik szeretik felhúzni magukat a gyenge darabokon. Csakhogy..

Csakhogy ha belegondolok, toronymagasan kedvenc sci-fi íróm, A.C. Clarke sem épp arról volt híres, hogy körömrágós regényeket tett le az asztalra. Attól még A távoli Föld dalai egészen maradandó élményt jelentett, mint ahogy a szintén leértékelt (kb 77%) Harmadik űrodisszeia is az egyik legnagyobb kedvencem. Azért keverem ide épp Clarke-ot, mert mintha érezném Santos e művén a hatását. Nem kifejezetten egy konkrét regényét (pl. A gyermekkor végét, adná magát a téma miatt, de nem, egész más a kettő..). Vagy tán nem is hatását, hanem úgymond a tiszteletet irántuk, s a Mester iránt – kimondatlanul is.
Ez persze csak spekuláció, mint minden verselemzés, de megmaradnék e hitemben, fontos szempont az értékelésnél.

S így jó szívvel értékelem 4 csillaggal e könyvet, melyből ugyan az idegen civilizációról sok más hasonló regényhez hasonlóan meglehetősen „sajátos” mértékű ismereteket szerzünk, de az vesse rá az első követ, aki maga már találkozott E.T.-vel…

Ja, és fontos: ezzel jóvátettnek tekintem azt a merényletet, amelyet a szerző „Az isteni formula” c. könyvének elolvasása jelentett számomra néhány évvel ezelőtt (akkor nemes egyszerűséggel „gányadéknak” értékeltem, de őszintén szólva már semmire sem emlékszem belőle. Feltűnő viszont, hogy a fordítást akkor is gyatrának találtam, s ez bizony sajnos most sem sokat változott..)

Mi tagadás, kellett e gyönyörű borító is ahhoz, hogy újra le merjek venni egy dos Santos-könyvet a polcról.
És így talán nem is az utolsót. Hisz két kicsi gyerek mellett az idő mint olyan teljesen felolvad a valóságban, úgyhogy nem kérdés, jut-e belőle elég… :)

Fejes_Valentin>!
J. R. dos Santos: Életjel

„Érdeklődéssel fogtam hozzá az olvasáshoz, ám minél inkább előre haladtam, úgy gyűlt egyre több negatívum képzeletbeli mérlegünk egyik serpenyőjében. Írónk eddigi szerzeményei állítólag számos ország sikerlistájának dobogóján végezték, nekem mégis olyan érzésem támadt, mintha egy kezdő Dan Brown-klón első szárnypróbálgatásaival szembesülnék. Járhat a küldetés akármilyen kockázattal, a szereplők sorsa abszolút hidegen hagyott, hiszen alig ismertem meg őket, ráadásul amiket megtudtam róluk, azzal csak még messzebb taszítottak maguktól (lásd lentebb). A történet egészen az utolsó száz oldalig eléggé semmitmondó, a kissé Cixin Liu remekeit idéző befejezés viszonylag tűrhetőre sikeredett. A cselekményeket részletező, rövidre szabott leírásokat az ezekhez viszonyítva túlságosan hosszúra nyúlt, fárasztó elmélkedések tagolják. A céltalan okoskodásokhoz képest a valamiért le nem fordított kifejezések (űrsikló helyett folyton space shuttle; „Jao és Tomás bement a cockpitbe…”; „Lemehetünk a lower deckbe…”) vagy a karakterek neveinek ismétlődő elírásai („Csingling”, „Yao”, „Yato”) csupán a problémák alkotta jéghegy csúcsát jelentik.”

A rettenet teljes bemutatója a linkre kattintva érhető el: https://smokingbarrels.blog.hu/2019/07/29/konyvkritika_…


Népszerű idézetek

Pistee77>!

A világegyetem összehangolása bizonyítja Isten létezését.

240. oldal

Dyta_Kostova IP>!

[…] egy földön kívüli intelligencia jellegzetességei nyilvánvalóan a környezetének a sajátosságaiból és abból a hatásból vezethetők le, amelyet ez a környezet gyakorolt a földön kívüli fajra. Másféle szervezetnek magától értetődően különböző szükségletei, viselkedési formái és érzékszervei vannak, és ez bizonyosan tükröződik az általuk létrehozott tudományban is.

186

Dyta_Kostova IP>!

Ki garantálhatja, hogy a földönkívülieknek nem teljesen más-e a percepciós rendszerük, mint nekünk vagy az állatvilágnak? Lehet, hogy olyanok, mint a növények? Vagy még furcsábbak? Lehet, hogy semmi közös vonás nincs bennünk?

94

Attila_Makkai>!

Képzeljenek el egy szállodát végtelen számú szobával, amelyben már nincs üres hely. Mi történik, ha érkezik még tíz vendég?

185

Pistee77>!

Kollégáim legtöbbjéhez hasonlóan én sem hiszek Istenben. Az ember azért találta ki Istent, hogy megmagyarázza a világot, és legfőképpen pedig, hogy vigasztalást találjon félelmeire. A világmindenség hatalmas, és mi nem vagyunk többek, mint a körülmények kénye-kedvének kiszolgáltatott homokszemek. Védtelenül magunkra vagyunk hagyva. Ez a helyzet szorongással tölt el bennünket, és ezért alkottuk meg Isten fogalmát. Elképzeltünk egy apát, aki megvédelmez, és ez a gondolat megvigasztal bennünket, pedig csak hasztalan illúzió. Másfelől pedig értelmet ad a létezésünknek.

236. oldal

Attila_Makkai>!

Nézzünk meg most egy ellenkező példát. A galaxisban millió és millió csillag van, nem igaz? Képzelje el, hogy rájönnénk arra, hogy a galaxisok száma is végtelen. Ez azt jelentené, hogy a csillagok száma is végtelen. Ilyenformán több csillag volna, mint galaxis?

186

Ottrok_Balázs>!

Az ember azért találta ki Istent, hogy megmagyarázza a világot, és legfőképpen pedig, hogy vígasztalást találjon a félelmeire.

236. oldal


A sorozat következő kötete

Tomás Noronha sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Brown: Eredet
J. D. Robb: Meztelenül a halálba
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Mur Lafferty: Hat ébredés
John Marrs: The One – A tökéletes pár
Blake Crouch: Sötét anyag
Marcus Sakey: Briliánsok
„tudós Bob” Pflugfelder – Steve Hockensmith: Nick és Tesla – Az elszabadult robothadsereg
Jules Verne: A rejtelmes sziget
J.D. Barker: Szíve helyén sötétség