Az ​auschwitzi mágus (Az auschwitzi mágus 1.) 87% 36 csillagozás

Rájöttem, hogy nem sok Auschwitz témájú regényt olvastam eddig, sőt, valószínűleg ez volt az első.
Nagyon tetszett az író stílusa, nagyon bevonzott a történetbe, rendkívül olvasmányos volt. Emiatt biztos fogok még olvasni tőle. A történetvezetése is ügyes volt, adagolta az információkat, és egyszerűen nagyon szép volt az egész. A szereplőket megkedveltem és érdekelt, érdekel a sorsuk.
Borzalmas az egész, ami le van írva, ami történik, de szerintem ügyesen nyúlt a témához a szerző. Nincs benne fölösleges brutalitás és szándékos sokkolás, egyszerűen és természetesen vezeti végig a történetet, miközben szívfájdalom és düh tölti el az olvasót. Vannak benne fordulatok, meglepetések, és rettentő reménykedővé és kíváncsivá tesz, miként fog lezárulni a történet a második kötetben. spoiler Ami még hozzátesz, hogy igaz történet alapján íródott.
Ajánlom mindenkinek, akit érdekel a II. világháború témája!

Az auschwitzi mágus számomra az eddigi legpopulárisabb dos Santos-regény. Ennek olyan cselekménye volt, ami önmagában is elolvastatná és több minden történik is benne. A Levin család sorsa mellett Francisco gyötrődései és a szerelme is a lapokon van. A két történetszál felváltva bontakozik ki és ugyanazt a rettenetet két nagyon más oldalról képes bemutatni.

Azt is lehetne nézni, hogy vezet az út Auschwitzba, de az igazi dráma, a döbbenet abban a lengyel kisvárosban vár minden szereplőre. Itt még csak nem is a Levin család története a sokkoló, akik eddig egész szerencsések voltak. off
Ahogy Francisco érkezik, kezdi megismerni a helyet, és egyszerűen nem tudja elhinni, ami történik, az a döbbenet. Odaér, és azt hiszi, csak viccelnek vele a többiek, amikor a szelektálásokról, kínzásokról, a hamvasztásokról mesélnek neki. A katonával együtt merülünk egyre mélyebbre a tábor életében, látjuk meg az igazat és az, hogy Francisco emberileg nem bírja megérteni, hogy teheti ezt ember az emberrel – ezt kellene éreznie mindenkinek. Miközben dos Santos minden borzalomról adja a széles panorámát, ismerjük is a történteket, én legalábbis többet olvastam már a témáról, ez a döbbent rácsodálkozás ad egy olyan pluszt neki, ami velem olvastatta.

Meglepően olvasmányos a történet és a szereplők is felépítettek – dos Santos sokat kutatott, igaz történetekből merített és érdekes regényt írt. Érzelmi drámák és csúcspontok, szerelem és veszteségek, összetartás és egy hideg, embertelen gépezet működés közben, ez mind benne volt. Meg tudta kedveltetni a szereplőit, ami a szerzőtől szintén új nekem. Annyira csak szócsövek voltak a más regényekben a visszatérő szereplők is, hogy még mindig alig hiszem, hogy most több szerepük van, mint felmondani a témában a szerző kutatásait.

De, hamar hozzá is teszem, hogy azért megvan a regénynek ez az oldala is. Nem is lenne igazán dos Santos-kötet, ha egy témát nem ismertetne egy enciklopédia alaposságával. Levin tanulmányozta a náci ideológia alapjait, és többekkel beszélget is róla. Szerzők, elméletek, mi hogyan függ össze másokkal. Az ilyen részek át is váltanak abba a tudományos, előadásszerű stílusba, ami már ismerős a portugál írótól. Talán, mert most történelem és mitológia a téma, követhető is az alapossága mellett. Bár töménynek, de érthetőnek és informatívnak találtam.

Már a miszticizmus oldalt is elkezdi, de ennek a folytatását a következő részben is várom jobban kifejtve. Tudományos oldalról van megfogva és dos Santos igyekszik a lehető leginkább hitelesnek maradni, a történelmet megmutatni a történetén keresztül.

Auschwitz és a zsidók szenvedései továbbra is borzalmasak. Maga a történet elég gördülékeny, de az idő eltelte nem volt egyértelmű, csak csóri Peter korából lehetett következtetni rá.
A két főszereplőnkkel történteket felváltva olvashatjuk és ugyan egyelőre nem egyértelmű, hogyan is kapcsolódnak majd össze, van pár tippem más történetek elolvasása után. Mind Levin és Francisco értetlensége és hitetlensége a koncantrációs tábort illetően kicsit sok volt nekem.
Levin mágus szerepe az elején több figyelmet kapott, majd éppen csak meg lett említve a végén. Lövésem sincs hogyan kap majd több szerepet,.

Korábban egy kivétellel az összes dos Santos regényt elolvastam, és csak most vettem észre, hogy komoly elmaradásaim vannak, amiket ideje felszámolni.
A II. világháború, koncentrációs táborok téma fogott meg, ami nagyon érdekel engem egyébként is.

Ami tetszett:
– az okkultizmus, miszticizmus. Nagyon szép leírást adott róla a szerző a könyv elején a saját párbeszédes, olvasmányos, könnyen követhető stílusában.
– Terezin bemutatása. Bevallom, én még nem hallottam erről.
-a koncentrációs táborban nemcsak a rabok szenvedéseit, hanem az őrök lelkiismeretfurdalását is bemutatta. Ritkán olvashatunk erről az oldalról, vagy csak közvetve. (Pl. Merle: Mesterségem a halál)
Ami nem tetszett:
– Nem tudom, mit gondolhattak a koncentrációs táborban élők a krematóriumokról, de számomra kicsit zavaró volt, hogy a két főszereplő (Levin és Francisco) teljesen egyformán reagált, értetlenkedett. Mindketten egyformán butának tűntek. lehetett volna az értetlenkedést árnyalni, pl Levin okosabban is hozzáállhatott volna az egyébként tényleg hihetetlen dologhoz.
– A könyv elején volt okkultizmus, de azután semmi, és az Levin képességei is csak a regény legvégén kerültek elő. Remélem, a második részben ezekről több szó lesz.
Összességében dos Santos fejlődött, bár még mindig vannak számomra fura megnyilvánulásai, várom, hogy olvashassam a második részt.

Megjegyzés: a 360-361. oldalon nem történt egy kis zűrzavar? Alapból Levin és Fredy beszélgetnek, de két mondat erejéig Francisco is előkerül. Tényleg ott volt ezen a beszélgetésen? Tuti?

2 nagy meg 1 aprócska bajom van Az auschwitzi mágussal. Az aprócska az, hogy néha heteket, hónapokat ugrunk előre az időben és ezeket semmi nem jelzi. Péter 7 éves, aztán hopp, pár fejezettel később meg már mondják, hogy elmúlt 8. Én meg így, hát jól van akkor.
A 2 nagy gondom közül, az egyik az, hogy a cím és a fülszöveg is becsapós, mert Auschwitz az utolsó harmadig szóba se kerül és Levint is csak az utolsó előtti fejezetben szervezik be. Röviden: ez a cím a folytatáshoz jobban passzolt volna, mint a kezdőkötethez.
A másik nagy gondom pedig Francisco karaktere. Jobban örültem volna, ha helyette egy igazi német SS-tisztet kapunk, vagy igazából bárki mást, mert Francisco eléggé klisés egy szereplő. Mindezen hibák ellenére is, Az auschwitzi mágus egy remek kötet lett. Na de hol a folytatása már?

Az utóbbi időben nagyon felkapott lett írni egy regényt, amely
– vagy egy olyan országban játszódik, amely érintett volt a II. világháborúban,
– vagy egy több idősíkban játszódó történet, ahol az egyik idősík a II. világháború időszaka,
– vagy – és ilyen tényleg nagyon sok van – egy koncentrációs táborban játszódik – különösen Auschwitzban.
És ez történelmi vonatkozásban – véleményem szerint – sajnos inkább romboló hatású. Ahelyett, hogy az érdeklődés a korszak és az abban az időszakban megélt sorscsapások felé fordulna, inkább elfordul tőle. Mert ezek a regények sajnos nem jók!! Leegyszerűsítik a problémát, ellaposítják az érzelmeket és egy idő után már unalmassá válnak. És ezt nem lenne szabad egy történelmi jelentőséggel bíró időszak ellen sem elkövetni!

Eddigi legrosszabb regénye. Amiért szeretem , pont az hiányzott.

Izgalmas könyv, és bármennyire is nyomasztó a történet, kifejezetten érdekes sorozatot fog írni dos Santos. A sztori valóban nyomasztó, mert a két főszereplő Levin és Francisco „rácsodálkozásai” Auschwitzra igazán remekül sikerültek. Bennem is a „Viccelsz velem!? Mi ebben a normális!?” érzés kavargott mint a szereplőkkel és a leírások kiválóak voltak. A négy csillagot inkább a szereplőknek adtam, nem különösebben fogtak meg.

Nem szeretem a történelmi könyveket. Azért vásároltam meg, mert egy bűvész a szereplő és mint szakmabeli ( bűvész ) érdekelt a történet! Fantasztikus lett és nagyon várom a folytatást ami elvileg tavasszal lesz

Ez a könyv számomra váratlan volt Santostól. Megszoktam már a kellemes Tomást és a tudományok világát. Ez most merőben más téma és más írás volt tőle, de tiszteletből is megkapja az 5 csillagot. Nehéz feldolgozni a leírtakat, nehéz megérteni a nácizmus mögötti miszticizmust, a felsőbbrendűség mögött húzódó tudosók következtetéseit és elméleteit. És azt, hogy ezt elhitték. Hogy milyen mélyen hittek ebben. Valós történhet ihlette, erős a karakterfejlődés és ez a következő nehézsége az olvasmánynak, hogy ezek mind megtörténtek. A teljes értetlenség, a rengeteg „miért”, a logika teljes hiánya és az emberi élet, az emberi érzelmek totális leépülése mindennel\mindenkivel szemben (ez pedig mindkét oldalra igaz volt). Talán a végén ennek pislákoló lángja kerül elő és ezek az emberek óriáis tiszteletet érdemelnek, akik mindezek után képesek voltak hinni és reménykedni és akár TENNI a változásért, a túlélésért.

Nem lesz kedvencem ez a két kötet, egyszerűen a téma miatt. De ezzel Santos egy új oldalát mutatta meg, ami viszont megérdemelte az 5-öst.