A ​hetedik pecsét (Tomás Noronha 3.) 65 csillagozás

A világvége elkezdődött
J. R. dos Santos: A hetedik pecsét

A neves szerző műveiből világszerte több, mint 1 000 000 példányt adtak el!
A magyarul 2010-ben megjelent Az isteni formula – Einstein utolsó üzenete című, nagy sikerű, lebilincselő regény után itt a következő…
Meggyilkolnak egy tudóst az Antarktiszon, és az Interpol kapcsolatba lép Tomás Noronhával, a portugál történésszel, hogy segítsen megfejteni egy több mint ezeréves rejtélyt, egy bibliai titkot, amit a tettes fölírt egy lapra és otthagyott a holttest mellett…
Az Antarktisztól Ausztráliáig röpít minket a magával ragadó regény és bepillantást nyerünk az emberiség túlélését fenyegető változásokba. A hetedik pecsét napjaink tudományos tényein alapszik és szerzője egy olyan felfedezést tár elénk, amely alapjaiban változtathatja meg bolygónk és az emberiség jövőjéről alkotott elképzelésünket.

Eredeti mű: José Rodrigues dos Santos: O Sétimo Selo

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Kossuth, Budapest, 2012
ISBN: 9789630972789
>!
Kossuth, Budapest, 2011
410 oldal · ISBN: 9789630966559 · Fordította: Nagy Viktória

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

geológus


Kedvencelte 3

Most olvassa 8

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Maya
J. R. dos Santos: A hetedik pecsét

J. R. dos Santos: A hetedik pecsét A világvége elkezdődött

Az első két részt fordított sorrendben olvastam. Azt gondoltam, hogy nem fogom folytatni ezt a sorozatot. Nem azért, mert nem tetszik, hanem mindig van valami más, valami sürgősebb/érdekesebb/fontosabb. Most feladatként kaptam az olvasást, és nem bántam meg. Talán ez a rész keltette fel legjobban az érdeklődésemet. Krimi? Kalandregény? Ismeretterjesztő irodalom?
Komoly és nagyon aktuális problémát feszeget, alapos kutatás, dokumentálás előzte meg az írást. Mindezt úgy csomagolja, hogy érdekes legyen az olvasónak. Ha még egy történész is nehezen fogja fel néha, amit a többi tudós magyaráz neki, hogy tönkretesszük a saját környezetünket, hogy mi is történik a világban, akkor én sem érzem teljesen bénának magam, hogy nem tudok mindent, hogy nem teszek semmit a bolygó megmentéséért.
Meg kell jegyeznem, hogy a főszereplő – Tomás Noronha – mintha kicsit leépülőben lenne az előző részekhez képest. Felszínes lett a kapcsolata mindennel. Túl sok mindent akar, és egyre kevesebbet tesz. Most már nem voltak annyira érdekesek a kódfejtő munkái, mint a másik két részben. Viszont sikerült felkeltenie az érdeklődésemet a Biblia iránt. Eddig soha nem terveztem elolvasni. Most viszont gondolkozni kezdtem rajta.

>!
Veronika_Szakács
J. R. dos Santos: A hetedik pecsét

J. R. dos Santos: A hetedik pecsét A világvége elkezdődött

Anélkül, hogy spoilereznék, el kell mondanom, számomra csalódás volt ez a könyv. Nem volt meg benne az a sodró lendület, ami Az isteni formulát jellemezte. Nem ábrázolta olyan hitelesen Tomás Noronha kapcsolatait sem, bár az anyjáról sokszor esett szó, de olyan furcsán, olyan idegenül hatott az egész. Egyáltalán nem éreztem, hogy regényt olvasok, olyasmi volt mintha egymás után pakolt tanulmányok és publikációk lennének, amiket dos Santos beleszuszakolt egy-egy szereplője szájába. Hogy elhiggyük ez tényleg kalandos történet, volt benne se füle-se farka menekülés, személy szerint én azonban képtelen voltam izgulni a főhősökért. Az ajánló szerint „csodálatos tájakon” keresztül repülünk, ehhez képest minden országról csak annyit tudunk meg, amennyit már általános iskolában is tanítottak belőlük. Dos Santos sajnos fukarul bánik a tájleírásokkal, és a jellemábrázolásokkal is, de nem csak ezeket felejtette ki a mostani regényéből, hanem a többezer éves titkot is, amit ígért. Cserében persze fontos információkhoz jutunk korunk problémáiról, és szinte mindenről, ami fenyeget minket a következő évtizedekben, és megoldást is ad a szánkba, csakúgy mint az előző regényében, de ez megint olyan megoldás, amit kimondottan rossz szájízzel rágunk meg. Kár érte. Az isteni formula megírásakor sokan vádolták azzal, hogy Dan Brown epigonként jelent meg a piacon, ennél a könyvénél ez a vád semmiképpen sem érheti. A nyomába sem sikerült lépnie sem Dan Brownnak, sem annak az irányzatnak, amit ő képvisel. Újságíró maradt, és a száraz tényeket gyűjtötte össze szép borítóval.

3 hozzászólás
>!
Miyako71
J. R. dos Santos: A hetedik pecsét

J. R. dos Santos: A hetedik pecsét A világvége elkezdődött

A szerző első könyvének (Az isteni formula) olvasása után elhatároztam, végigolvasom az egész Noronha-sorozatot. Na most ennek a könyvnek az olvasása után úgy érzem, nem szeretnék több dos Santos könyvet a kezembe venni (jó, ez elég sarkos kijelentés, és még egy esélyt biztosan kap a szerző; de jól mutatja, mekkora csalódást okozott ez a könyv).
A történet rendben van. Megvan a valós alap, ami még izgalmasabbá és elgondolkodtatóvá teszi a történetet. Rendben van a cselekmény is, a fordulatok is. Amivel baj van, méghozzá . szerintem nagy baj, az az írásmód. Onnantól kezdve, ahol spoiler megjelenik a könyvben, rettenetesen szájbarágós, és ettől idegesítő lesz. A szereplők próbálják megértetni Noronha-val, milyen érdekek feszülnek egymásnak, amiknek az eredményeként akár gyilkosságok is történhetnek, de ezt úgy teszik, hogy folyamatosan ismételgeti a szerző ugyanazokat a dolgokat, több szereplő is szinte szó szerint ugyanúgy mondja el, ráadásul, hogy nyomatékosítsák a mondanivalót, rengetegszer hangzanak el: „akkor megismétlem”, „elmondom még egyszer” mondatok, vagy csak egyszerűen „és nyomatékosan megismételte”. Gyakori az „ahhoz, hogy megértsd, tudnod kell” kezdetű részek is, ahol megint csak a már sokszor elmondottakat olvashatjuk újra. Kb. 200 oldalon keresztül ez nagyon zavaró. Ráadásul Noronha professzor mintha értelmi fogyatékos lenne ebben a könyvben. Egy történész-kriptoanalitikus kizárt, hogy ennyire nehezen fogja fel az összefüggéseket, még ha magát a történetben szereplő iparágat nem is ismeri. Ettől pedig még idegesítőbb, bosszantóbb lesz a könyv.

>!
Süni89
J. R. dos Santos: A hetedik pecsét

J. R. dos Santos: A hetedik pecsét A világvége elkezdődött

Kezdeném azzal az alapelvvel, hogy bármikor, amikor a kezünkbe veszünk egy regényt, tudatosítanunk kell magunkban, mit várunk el tőle. Itt van például ez a könyv is. Akár besorolhatnánk bűnügyi vagy kalandregényként is és hangsúlyozhatnánk az izgalmait, a mozgalmas cselekményét és ehhez hasonlókat, amikkel nem is lódítanánk, de aki ilyen minőségében vág neki, keservesen fog csalódni.
Le kell szögezni az elején, hogy dos Santos, bár regényeinek hátteréül mindig valamiféle izgalmasnak ígérkező nyomozás, menekülés, kalandot állít, csapnivaló kalandregényíró. Ha csak ezt a vonatkozását nézzük a regényeinek, azok még a papírjukat is alig érik meg.
De szerencsére nem is ez a hangsúlyos. Dos Santos ugyanis tulajdonképpen inkább ismeretterjesztő irodalomban utazik, amit regényes formában tár az olvasó elé. Vagyis, regényei témája mindig valamiféle rejtélyes titok vagy probléma, ami nem ritkán globális méreteket is ölt. Főhőse, Tomás Noronha professzor pedig a regény lapjain ezen kérdésnek jár utána, feltérképezve annak tudományos hátterét.
A stílus könnyed és közérthető, de mindennek ellenére ha nem annak nézzük ezt a regényt, ami, nevezetesen ismeretterjesztő könyvnek, mindenképpen keserű szájízzel fogjuk letenni.
Ismeretterjesztő könyvnek viszont kiváló. Szerzőnk Noronha professzor kalandjain keresztül ezúttal a globális felmelegedés és a fogyó szénhidrogének problematikája köré épülő kérdéskörbe kalauzol el minket, mesterien adagolva a részleteket. Ezért mindenképp jár neki a piros pont.
Tomás Noronha magánéleti száláról igazán nem beszélnék, mert az, az előbb említettek fényében nem meglepő, hogy elég gyenge. Inkább a nyomozás és a kalandok felépítésére térnék ki, mert ha nagyszerű a maga műfajában, ha nem, ez mutatja meg a valódi minőségét dos Santos többi könyve között. Ennek alapján pedig A hetedik pecsét inkább a gyengébb fertájra pozícionálandó. Legalábbis azok közül, amiket én olvastam eddig.
Kifejtem.
Véleményem szerint egy ilyen nyomozós, tényfeltárós regényt alapvetően háromféleképpen lehet felépíteni.
Egyrészt a közönség elé tárhatjuk a nagytudású és kompetens tudóst, aki persze ennek ellenére se mindent tudó és más nagytudású és kompetens tudósokkal beszélget, akiknek más a szakterülete és egymás között jó értelmiségiekként megosztják gondolataikat. Ezt alkalmazta például maga dos Santos is a 632-es kódex című regényében.
Másrészt az alap lehet az, hogy kijelölünk egy „balekot”, aki semmit nem tud vagy ért. Nem azért mert hülye szegény (bár az is egy lehetőség), hanem egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy bármit is tudjon a szóban forgó kérdésről. Ez a megoldás viszont csak akkor hiteles, ha a „balek” tényleg hitelesen balek. Például az Isten haragjában egy fiatal muszlim a társfőszereplő Tomás Noronha mellett, aki fokozatosan beletanul a hitébe azáltal, hogy különböző felfogásokat valló hittanítókkal beszélget. Ezeken a beszélgetéseken keresztül pedig az olvasó is képet kaphat az iszlámról.
Harmadrészt pedig a körülmények alakulásán keresztül is be lehet mutatni a tárgyalt kérdéskört. Ide hozható példaként az Isten haragjából Tomás Noronha szála és fiatal muszlim barátunk szálának bizonyos vonatkozásai, amik a nyomatékosító hátteret szolgáltatják a beszélgetéseknek.
A fentiekből kiderülhet, hogy a 632-es kódex és az Isten haragja szerintem jól össze lett rakva. A hetedik pecsét meg… fogalmazzunk úgy, hogy kevésbé.
A szerző itt is a második megoldáshoz nyúlt, viszont ott követte el a hibát, szerintem, hogy a balek itt maga Tomás Noronha lett. Oké, értem én, hogy hősünk történész, itt pedig alapvetően földrajzi témákról folyik a diskurzus, ami nem az ő szakterülete. Ez még érthető is. Teljesen logikus, hogy az útjába kerülő szakemberek rengeteg olyan dolgot tudnak neki mondani, ami olyan új neki, mint újszülöttnek az összes létező vicc. De vannak olyan dolgok, amik egy történész professzornak, de néha még egy a világ dolgai iránt érdeklődő embernek is minimum cikinek számítanak. Mármint a nem tudásuk. Például azt elnézem, hogy a nagy tiszteletű Noronha professzor úr nem tudja, hogy hány Celsius-fok volt a különbség a pleisztocén jégkorszak és mai korunk átlaghőmérséklete között. Semmi oka nincs rá, hogy tudja. De hogy egy történész professzort a letaglózó újdonság erejével érje, hogy a Kreml nem azonos a Moszkva központjában álló színes kupolás épülettel, az minimum kínos. És más pontokon is hősünk úgy reagál bizonyos megállapításokra, mint egy lázadó kamasz, aki kóstolgatja a tanárát, nem úgy, mint egy felnőtt, ledoktorált tudós.
Mindezek ellenére persze a könyv nem lett rossz. Bőven megérdemli a négy csillagot. Akár még kicsit többet is. Viszont az kétségtelen, hogy dos Santos ezúttal nem igazán erőltette meg magát. Akit a regény témájául szolgáló problémák érdekelnek, azok nyugodt szívvel elolvashatják, akik viszont igazán sziporkázni akarják „látni” a szerzőt, azoknak inkább az Isten haragját javasolnám.

1 hozzászólás
>!
bmgrapes I
J. R. dos Santos: A hetedik pecsét

J. R. dos Santos: A hetedik pecsét A világvége elkezdődött

Röviden? … Szörnyű.
Ez nem egy regény. Egy komplett ismeretterjesztő előadás-gyűjtemény.
A történetben nincs semmi egetrengető, akkor már inkább az Elsodort világok.
A karakterek nevetségesek,vagy ahogy maga szerző nevezi egyik szereplője által Noronhát: idióta.
A párbeszédek folyamatosan két ember között zajlanak, Noronha és x vagy y.. vagy akárki közt.
Semmi krimi, semmi nyomozás, semmi izgalom, hiába hal meg néhány szereplő.

12 hozzászólás
>!
medwyn
J. R. dos Santos: A hetedik pecsét

J. R. dos Santos: A hetedik pecsét A világvége elkezdődött

Újabb ismeretterjesztő publikáció a megszokott arányban: feszesen összerakott tudományos háttéranyag felhígítva érdektelen, gyermeteg és kiszámítható regényelemekkel.
A golobális felmelegedés szakmai diskurzusa miatt mindenképpen érdemes (akár többször is) elolvasni ezt a munkát, segíthet tudatosítani olyan felelősségi területeket, amelyeket könnyedén összemos vagy elhárít az ember a mindennapi élete során.
Aktuális téma, érdekes kérdésfelvetések ezek.
A Tomás Noronha-vonal megint csak egy geg.

>!
Christine_
J. R. dos Santos: A hetedik pecsét

J. R. dos Santos: A hetedik pecsét A világvége elkezdődött

Csalódtam, nem kicsit, nagyon…Ha tudományos könyvként írták volna, még jó is lehetett volna…de így…

>!
Bereg_Isztria
J. R. dos Santos: A hetedik pecsét

J. R. dos Santos: A hetedik pecsét A világvége elkezdődött

Vegyesek a benyomásaim.
Először jöjjön, ami jó benne:
– az idős szülőről való gondoskodás kérdése, ami kevés könyvben jön elő ennyire szépen kifejtve;
– a helyi sajátosságok, például a keleti nyugalmas tempó kiemelése;
– rengeteg információ, például az orosz metróról stb.;
– a szereplők nem szuperhősök, félnek, érthetően reagálnak a stresszes helyzetekre;
– aktuális, fontos és érdekes téma, szabatosan kifejtve. Azokat a részeket, amelyek tudományos alapon lettek megírva, kifejezetten élveztem, olvasmányosak, érthetőek, és lebilincselőek. Szóval egy jó kis Jókai-stílusú ismeretterjesztésre van kilátás.

Jöjjön, ami katasztrofálissá teszi:
– a kövérség végletekig vitt kicikizése (van, amikor egy oldalon belül négyszer jegyzi meg, hogy a kövér ember meeeenyire kövér volt), és ezzel nem ő az egyetlen egydimenziós karakter;
– 130 oldalba telik, hogy történész barátunk ráismerjen egy nyilvánvalóan bibiai idézetre;
– mindent kétszer mondunk el, kétszer mondunk el: az összes szereplő notórius szokása, hogy előrehajol, és lassan, szótagolva elismétel egy vagy két szót az előzőleg elhangzottból, 309. oldalról származó szöveg kis kihagyásokkal: „Casanova, egy ilyen helyzet egyenesen a civilizáció végét jelentené, se többet, se kevesebbet. A civilizáció végét. … Ez a civilizáció végét jelentené, Casanova. – És a nyomaték kedvéért megismételte. – A civilizáció végét.”
– A szereplők úgy köpik az adatokat, mint a lexikonok. Nem hiteles.
– Felemelt mutatóujjal és szótagolva beszélnek. Az összes szereplő, kivétel nélkül.
– A régi filozófiai kérdezz-felelek párbeszédek elevenednek meg, amikor az egyik szereplőnek (Noronha) nincs más funkciója, mint hogy kérdez, és bárgyún csodálkozik, és nem ért semmit, a másik pedig hosszan magyaráz. Van olyan oldal, ahol egy hosszú bekezdésen keresztül magyaráznak neki valamit, rákérdez: tényleg? Utána megint egy hosszú bekezdés magyarázat, és ez így ismétlódik.
– Színpadiasan, sápítozva, elhaló hangon beszélnek olyan dolgokról a tudósok, amiket évek óta kutatnak. Nem hiteles. A tényeken annyiszor kellett átrágniuk magukat, hogy nem okozhat nehézséget beszélni róla.
– Nők: van benne egy magatehetetlen idős nő, meg egy örömlány. Eközben megjelennek hatalommal rendelkező, dolgokat átlátó férfiak, akik világméretű összeesküvéseket irányítanak, sok okosságot kiagyaló tudósok, bátor rendőrök, szóval sok önálló és kompetens férfi karakter, eközben pedig a két női karakter élete a férfiak körül forog és mindketten bukásra vannak ítélve. Van valamilyen mód, ahogy azt hiszem a svédek mérik az egyenjogúságot a művekben: szerepel-e két női karakter egy műben úgy, hogy egymással beszélgessenek és ez a beszéletés ne egy férfiról szóljon. A férfiak rendszeresen teszik ezt A hetedik pecsétben, kőolajról, tudományokról, nyomozásról, hatalomról és tennivalókról diskurálnak egymással. A nők? Hát az kizárt. Nő nővel fontos dolgot nem vitat meg, csakis férfival, aki majd továbbviszi a cselekmény szálát.
– Semmit nem kezd a kialakulóban lévő váság megoldásával, le sem zárja ezt a szálat.

Szóval ez a regény lehetett volna nagyon jó is, de pocsékul van megírva. Ami jó benne, az nagyon jó, ami rossz, az nagyon rossz.
Elnézését kérek azoktól, akiket ezzel a véleményemmel megbántottam, mely természetesen csak az én élményeimet türközi. Akinek fekszik ez a téma, és olvasna egy jó kis ökothrillert, ami elmegy az események végéig, egészen a kőolajbiznisz bedőléséig, annak ajánlom Andreas Eschbachtól az Összeomlást.

>!
Rouge_Est_Monté
J. R. dos Santos: A hetedik pecsét

J. R. dos Santos: A hetedik pecsét A világvége elkezdődött

Szeretem azokat a könyveket, amik tele vannak tudományos tényekkel, ám ami nagyon zavaró volt, hogy Noronha kissé butácska… .

>!
Gitta_Bry
J. R. dos Santos: A hetedik pecsét

J. R. dos Santos: A hetedik pecsét A világvége elkezdődött

Míg olvastam, egyfolytában a nem is olyan rég magam mögött hagyott Crichton-regény járt az eszemben (Félelemben), amely ennek a témának egy másik változata. Mintha egymással vitatkoztak volna – vagy csak bennem ment ölre a két mű, teljes káoszt és bizonytalanságot hagyva maga után?
Az mindenesetre biztos, hogy akár van globális felmelegedés, akár nincs, mi, emberek, mindent tönkre teszünk magunk körül és jó lenne, ha tennénk végre valamit a további rombolások ellen. És nem csak mi, mezeik itthon, szűk környezetünkben.


Népszerű idézetek

>!
Maya

A történész némán nézte a kihalt bárt, és nem tudott másra gondolni, mint hogy az életben valóban minden törékeny és mulandó, és hogy a történelem tele volt olyan civilizációkkal, amelyek a maguk korában öröknek és sebezhetetlennek tűntek, de végül egyik pillanatról a másikra tűntek el.

309. oldal

J. R. dos Santos: A hetedik pecsét A világvége elkezdődött

Kapcsolódó szócikkek: mulandóság
>!
Maya

Mindannyiunknak fel kell törnünk a magunk hetedik pecsétjét, mindannyiunkra vár egy sors, egy apokalipszis az út végén. Mindegy, mennyi siker, diadal és hódítás áll mögöttünk, a végállomáson úgyis vereség vár ránk. Ha szerencsések vagyunk és teszünk is érte, egészen jól telhet az életünk, és tele lehet boldog pillanatokkal, de a végén, bárhogy kapálózunk, bárhogy próbálkozunk, bármit mondunk, úgyis vereség vár ránk, a legvégső és a legteljesebb vereség.

404. oldal

J. R. dos Santos: A hetedik pecsét A világvége elkezdődött

>!
Maya

– Az életben mindenért felelősek vagyunk, ami körülöttünk történik.

185. oldal

J. R. dos Santos: A hetedik pecsét A világvége elkezdődött

>!
bmgrapes I

Az US Geological Survey fel akart venni egy új munkatársat, és három jelentkezőt hívott be interjúra: egy geológust, egy geofizikus, és egy kőolajkészlet-elemzőt. Mindhármuktól megkérdezték: mennyi kettő meg kettő? A geológus azt felelte: négy. A geofizikus azt felelte: huszonkettő. Amikor a kőolaj-készlet-elemzőre került a sor, a férfi félrehívta az interjúztatót a szomszéd szobába, bezárta az ajtót, becsukta az ablakokat, kihúzta a telefont, és nagyon halkan annyit kérdezett: mit akar, mennyi legyen?
Felvették.

298. oldal

J. R. dos Santos: A hetedik pecsét A világvége elkezdődött

Kapcsolódó szócikkek: geológus
>!
Barnus

Az emberek azt hiszik, hogy a világ élettelen, és azért van, hogy kihasználjuk. Nem az, és nem azért van.

242. oldal

J. R. dos Santos: A hetedik pecsét A világvége elkezdődött

1 hozzászólás
>!
Miyako71

Tomás ránézett a táblára, és megvonta a vállát.
– Ne haragudj, Nadja, de én ebből semmit nem értek – mondta, és
haszontalannak, egy nagy nullának érezte magát. – Minden csak cirill betűkkel
van kiírva.
– A fenébe! – dorgálta meg a lány, miközben tekintetével a Huzsir feliratot
kereste. – Mért nem tanultok meg úgy olvasni, ahogy mindenki?

171. oldal

J. R. dos Santos: A hetedik pecsét A világvége elkezdődött


A sorozat következő kötete

J. R. dos Santos: Isten haragja Ha az Al-Kaida megszerzi az atomfegyvert…

Tomás Noronha sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Steve Berry: Az elveszett parancs
Karen Marie Moning: Keserű ébredés
Steven Saylor: A hét csoda
Cathrin Smith: Eredet
Ian Fleming: Dr. No
Leslie L. Lawrence: Holdanyó fényes arca
Leslie L. Lawrence: Mogyoróallergia
Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok
Guillaume Musso: Holnap