Terra ​amata 37 csillagozás

J. M. G. Le Clézio: Terra amata J. M. G. Le Clézio: Terra amata

J.M.G. ​Le Clézio e mesterműve az íróról, az olvasóról, az emberről szól. Nem a rendkívüli emberről, hanem arról, aki egy napon megszületik, felnő, teszi a dolgát, aztán megöregszik és meghal. De közben megadatik neki a legnagyszerűbb ajándék – az, hogy egy csodálatos jelenséget, az életet tanulmányozhatja. A Terra amata az egyik legizgalmasabb könyv, amit az ember magáról olvashat; az emberiség önéletrajza. A kislányt annak idején mélyen megrázta nagyanyja egy mondata, amelyet a szomorúság netovábbjának érzett: az élet olyan rövid. Ezért akart olyan lázas buzgalommal élni, szüntelenül benne lenni a sűrűjében az életnek vagy annak, ami az lehetett volna. Szakadatlan ünnep ez, elragadtatás, igazi öröm, de törékeny, mulandó, veszélyeknek kitett… – írja a kötetről a szerző, akit idén a svéd királyi akadémia irodalmi Nobel-díjjal tüntetett ki. Le Clézio az érzéki extázis szerzője, aki hazájában valóságos ikon, és akinek helyenként kísérletező és vad, máshol finom szövetű és árnyalt… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1967

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa · Irodalmi Nobel-díjasok Ulpius-ház

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2008
420 oldal · ISBN: 9789632542157 · Fordította: Tellér Gyula
>!
Európa, Budapest, 1976
290 oldal · ISBN: 9630707721 · Fordította: Tellér Gyula

Kedvencelte 7

Most olvassa 2

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Bélabá P>!
J. M. G. Le Clézio: Terra amata

Terra Amata, úgy hangzik a címe is mintha egy különös bolygóról lenne benne szó. Nos, elég fura könyv. Izmusokba hajló szövegek, leginkább a dadaizmus hasonlít hozzá. Lényegében egy fiú majd felnőve és megöregedve egy férfi élete az ő egészen morbid stílusában előadva. Sok értelmet, folytonos cselekményszálat alig találni a regényben. Azért akadt egy-két normálisan megírt és olvasható fejezet, azok tetszettek is. A zöme azonban összefüggések nélküli hablatyolás, szózuhatag. El tudom képzelni mekkora energiába került ez Le Cléziónak, mert valljuk be ennyi zagyvaságot összehordani már önmagában erőfeszítés. Próbálja csak ki az olvasó! Én is megtettem, mert megihletett a könyv. Ergo nem lehet egyáltalán rossznak nevezni. Nyilván máshogy kell tekinteni, mint egy klasszikus szépirodalmi regényt, azoknak általában kerek tartalma van és létezik füle s farka is. Meglepő volt, hogy 1967-ben jelent meg eredetiben pedig látszatra egy posztmodern könyvnek tűnik a XXI. századból. Sokat tudok róla írni, ezért sem tekintem rossznak. Ha önmagában a formai felépítését tekintem abszolút ötös viszont némileg lehúz belőle pont a forma, ami némileg fura, absztrakt tartalommal társult (lásd zagyvaságok tömkelege). Összességében ezért adok rá 4 csillagot és 4,1 pontot. Egyedi könyv, amilyenből még nem sokat olvastam. Jó lenne kifogni pár dadaistát, mondjuk André Breton regényét. Aki elolvassa elvakult művészet rajongó, mert a klasszikus regényekhez szokott olvasók eldobnák sikítva. Végezetül a fentebb említett ihlet szüleménye:

Írtak már spontán regényt. Szavakból. Ami észbe jutott.
Agy kell meg látás, tapintás, hallás. Érzékek.
Agyadból ömlik a szó. Szózuhatag. Szóniagara.
Leülsz, papír van előtted és egy pohár víz.
Íztelen víz. Nem jó, íz kell!
Olyan, ami megragadja fantáziádat. Citrom.
Macskaköves úton egy konflis és utána lócitromkupac.
Fekete-fehér minden. Házak, a fák, az ég, az emberek, a kocsis.
Hiányzik a fény. Fény és kép, ez csak egy fénykép.
Lelkedből derű süt. Melenget, akár egy tűzhely.
Forró, mint a Nap. Ablakodon süt be éppen. A távolban mező zöldell.
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta
Olyan ez, akár egy vers. Spontán
A művészet vajon spontaneitás?
Aki nem érti, nem mind művész.
Nem is kell az légy.
Csapó!

6 hozzászólás
ervinke73>!
J. M. G. Le Clézio: Terra amata

Van, aki úgy gondolja, ez a könyv bizonyos fajta olvasónak való. Én az a fajta olvasó lennék. De ezt a könyvet zömmel a buszon, munkába jövet-menet olvastam, ebben a helyzetben nem igazán találtunk egymásra. Mert el kell menni melózni, részben pont azért, hogy jusson könyvekre is, aztán pont a munkában pusztult agysejtek hiányoznak a könyvekhez. Jaj, de rút így a valóság, hová meneküljek? Tárnám szélesre az elmém, de csak két agysejtem működik jelenleg, és mindkettő azt kéri, aludjam ki magam végre. Én is voltam gyerek, voltak nagy-nagy álmaim, fel is nőttem a megvalósításuk nélkül, és leszek öreg, meg is halok, bizonyosan. Lehet, az élet nem is más, mint sötét zugban egyenként gyűlő porszemek. Lehet.

kaporszakall>!
J. M. G. Le Clézio: Terra amata

Az író 27 éves volt, amikor ez a könyve megjelent. Én 17, amikor először olvastam.

Lenyűgözött. A gondolatgazdagsága, és a kegyetlensége. A formai ötletei (például hogy a fejezetcímek a tartalomjegyzékben szabadverssé állnak össze – és a vers elmondja a kötet lényegét).

Ez a könyv nem zagyva, nagyon is fegyelmezett és logikus. Semmi köze a dadaista művek egymásra halmozott hülyeségeihez! Csupán egy baja van: egy bizonyos típusú olvasónak való.

Vigyázat! Ezzel nem akarok senkit sem degradálni, ha a könyv nem érdekli, vagy nem tetszett neki! Tehát nem mondom azt, hogy aki idegenkedik az efféle művektől, az posványos agyú véglény, vagy szerencsétlen zombi!

Ez a könyv a töprengőknek való. Azoknak, akik folyton kérdeznek és mindenben kételkednek, és legtöbbször nem várnak és nem is tudnak végleges választ. Ezért életük folyamán gyakran torpannak meg, hogy újra és újra szemügyre vegyenek látszatra jól ismert dolgokat,és feltegyenek maguknak látszatra haszontalan kérdéseket. És sejtik, hogy hiába teszik fel…

Ez a könyv inkább filozófia mint szépirodalom, jóllehet, formailag ’regény’. Látszatra felleltározza a főszereplőt körülvevő világot, de ez csupán ürügy arra hogy közben kinézzen a lapok közül az olvasóra, és megkérdezze: ’és te…?’

'Te hogy fecséreled el a magad életét?'

Akik a cselekményes könyveket kedvelik, ne olvassák, mert itt alig van cselekmény.
Akik a kalandokat kedvelik, ne olvassák, mert itt az egyetlen kaland az, hogy megszülettünk és élünk.
Akik tanulságokat akarnak, ne olvassák, mert a tanulságot mindenkinek magának kell megkeresni.
Depressziósok ne olvassák, mert még depressziósabbak lesznek.
Optimisták ne olvassák, nekik úgyis minden olyan egyszerű…

Akik szeretik a többi ’töprengő’ szerzőt (Marcus Aureliust, Montaigne-t, Diderot-t, Canettit vagy a magyarok közül Füst Milánt) azok valószínűleg ezt is szeretni fogják.

Végül hadd idézzem – ajánlásképpen – a legnagyobb magyar töprengő, Füst Milán bevezető szavait az ’Ez mind én voltam egykor – Hábi-Szádi kűzdelmeinek könyvé’-ből:

„Azt feleled nékem: – Ez nincsen egészen úgy.
– Semmi sincsen egészen úgy, – felelem én. Vagyis minden, amit mondani tudok, esetleg tizenöt szempontból érvényes, a tizenhatodikból nem. S lehet, hogy néked éppen ez a tizenhatodik szempont tetszik legfontosabbnak. Akkor hát megbuktam nálad.”

tüskéshátú>!
J. M. G. Le Clézio: Terra amata

Időbe tellett, míg befejeztem, mert kell a hangulat hozzá. Nagyon szép, a jelzőit imádom.

Érdekes volt olvasni, egyetlen szekundum alatt mi minden pörög le bennünk és a külvilágban is, és hogy abban az egy pillanatban mindennek tudatában is vagyunk.

2 hozzászólás
egy_mese>!
J. M. G. Le Clézio: Terra amata

Hát ez… hallgatnom kellett volna magamra. Nobel díjas könyvet ritkán jó olvasni. Főleg olyanoknak, akik szeretik az összefüggő cselekményt. Egy könyv a semmiről, de azt legalább jó hosszan tárgyalja.

1 hozzászólás
Magnetar>!
J. M. G. Le Clézio: Terra amata

A legdöbbenetesebb könyvélményem. Az a ritka olvasmány, ami képes megváltoztatni egy embert, ha megérti. Valóban nem túl cselekményes és itt-ott nyomasztó, de ennek a műfajnak ez a dolga.

molyito>!
J. M. G. Le Clézio: Terra amata

Ezt a könyvet olyan olvasni, mint amikor egy boltban ráakadsz gyerekkori kedvenc cukorkáidra és elkezded falni őket, miközben megrohannak az ismerős ízek és az elfeledett élmények, érzések. Biztos vagyok benne, hogy pár gondolat, amit itt olvasol neked is eszedbe jutott vagy éppen ott motoszkált valahol mélyen a fejedben. Tény, hogy elég sok mindent sűrít össze, és igenis figyelni kell mert nem egyszerű olvasni, de a célját elérte. Elmerengtem egy kicsit az életen, életemen és megállapítottam, amit ilyenkor (szerintem) mindenki: csak egyszer élünk, hát próbáljuk a legteljesebben megélni azt. Jó, ha emlékeztetnek erre.

Poccahontas>!
J. M. G. Le Clézio: Terra amata

Számomra az elvont irodalmak közé sorolandó. Eléggé oda kell koncentrálni ahhoz hogy megértsd a gondolatmeneteket. Ez alapján nem is adtam volna ennyi pontot neki, viszont többször is rá kellett hogy jöjjek, hogy a megírt gondolatok már nekem is eszembe jutottak, vagy hogy jé, ezen még nem is gondolkoztam, de milyen igaz… Szóval több ponton is gondolatébresztő, viszont összességében mégis az maradt meg bennem, hogy nem erre számítottam a netes ajánlók alapján és nem valószínű hogy többször is el fogom olvasni. Ja és még valami, ami elvett számomra az értékéből: sok helyen túl realisztikusan ábrázolta az emberi kegyetlenséget, sőt néhol azt éreztem, hogy az életben a fiú nem tette volna meg az összes gonoszságot vagy gusztustalanságot. (Azért nyugalom, nem ezekkel a részekkel van tele a könyv.)

Qnib>!
J. M. G. Le Clézio: Terra amata

Nem értem azokat, akik nem érzik ezt a könyvet.

Hookuszpook>!
J. M. G. Le Clézio: Terra amata

Olvashatatlan. „Jaj de nagyon meg nem vagyok értve” stílusú ömlengés.


Népszerű idézetek

Magnetar>!

Boldog Ön?
Miért olvassa ezt a könyvet?…
Olvasott már szótárt?
Szokott sírni?…
Ha Ön nem Ön volna, ki szeretne lenni?
Mi a boldogságeszménye a földön?
Ki a kedvenc költője?…
Milyen állat szeretne lenni?…
Szeretne fa lenni?
Mi a pulzusa?
Gondolja, hogy normális?
Reggeli vagy esti ember Ön?
Mi a csúnyaság?…
Hol az Isten?…
Mi az Ön kedvenc betegsége?…
Minden szép?…
Miért van ég?
Mi lesz a vége ennek az egésznek?

Vagy tapintatlanul kérdezősködve c. fejezet

2 hozzászólás
Magnetar>!

Akármi jó, hogy elevenen maradjon az ember:
Leraksz néhány szál gyufát és azt mondod: Találd ki mi ez!…
Elszívsz 20 cigarettát egymás után….
Követsz egy nőt az utcán…
Felszállsz a bagdadi repülőgépre…
Az úttest bal oldalán hajtasz (Angliában a jobb oldalt)…
Elmész a postára és táviratozol magadnak….
Nem eszel 5 napig.
Nem iszol 2 napig.
3 percig nem veszel levegőt…
Beteg macskát ápolsz…
Regényt írsz…
Rajzolni tanítasz egy csimpánzt…
Nézed a napfogyatkozást…

Magnetar>!

Braatke ymenaachede ooz-mere.patü

Érthetetlen szavakat mormolva c. fejezet

Poccahontas>!

Ott volt azután az a bizonyos nap is, az az igazi, perzselő nap. A fortyogó napkoronggal, a fehér párákkal, a keleti széllel, a mozdulatlan hegyekkel, a mozdulatlan tengerrel, a mozdulatlan éggel, a verejtékkel az ágyékon és a hónaljban, a testhez tapadó inggel és a láthatáron kóválygó fekete viharral.

37. oldal

Bélabá P>!

Zuhog az eső/ Bumm-bumm badabumm/Grraóó/Futni/Futni/ … Ha ha ha/ Le/ Föl/Lecsap a villám/ Megint/ "csúszom"/ iszapos lyuk/ Zuhanok zuhanok/ Sár /"Segítség"/ Jönnek a farkasok….

103-104. oldal

Magnetar>!

Szép versek voltak, szívesen idéztem volna akár azokból is egy-két sort e könyvben, ha egyáltalán szándékomban állt volna idézni valamit

Prológus

Magnetar>!

Most épp ez a könyv került a kezedbe, de ugyanúgy kerülhetett volna valami más is. A véletlen millió egymásba kapaszkodó fogaskereke játssza itt kimerítő játékait. Mit számít, hogy volt aki írt és volt aki olvasott? Mélyen egyek ők ketten és ezt tudják kezdettől fogva.

Prológus

Bélabá P>!

Wolikanoc mana bori oclakokok. Zane prestil zani Wang don bang. Geod de molladda apudax predongxi, ette, lalarus toolynk füranpelek. gene, etti, sali akka mundiu chien roxudal woommby waa noochi maabara sata klo kluoc. Fam rezon, fam loop, gricetka sama super.
– Bojun vendery? Banje Zaka.
– Kaz.
– Abele m'n poostu! Trix slamoc jdiokdong denyl para munok fla monkx belu rezon mana jel silurgonge staars hok.
– Kaz.
– Stumbo arhun chalajondyi.
– Ho. Bendri ravuda kok Trekei?
– Trekei.
– Ho.
– Kazniebolsk pojnun handrei Tekei doulowo yan'de assamabulok.
Frejna degun paramanuk mizkanulunre delbo anuk delco, de Wü.
– Wü-to-kuchun-punku-rügani-yugwi -van-ntüm/ü/
– Tumengao -ak

stb…stb…

195-196. oldal

cassiesdream>!

A könyved: tárgy, melyet az élet többi tárgya vesz körül, és sem nem olvashatóbb, sem nem állandóbb, mint bármi más a környezetedben.

9. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Albert Camus: Az idegen
François Mauriac: Viperafészek
Roger Martin du Gard: A Thibault család
Romain Rolland: Colas Breugnon
Roger Martin du Gard: Jacques Thibault
Roger Martin Du Gard: Amit még el kellett mondani…
Roger Martin du Gard: Vén Európa
Roger Martin du Gard: Boldogulni
Roger Martin du Gard: Maumort alezredes
François Mauriac: A szerelem sivataga