Körforgás 85% 25 csillagozás

Igazán meglepődtem ezen a könyvön, mert eddig csak Le Clézio korai, sokszor nehezen érthető, vállaltan zavaros, posztmodern műveihez volt szerencsém, amelyek nem hagytak bennem mély nyomot.
A Körforgás minden, csak nem ilyen. Egyfelől egy hamisítatlan egzisztencialista próza, ami az életet a maga valójában, szépítgetés és illúziók nélkül próbálja bemutatni (itt nem kell várni, hogy egy-egy szál kifusson valahová, vagy legyen csattanója, hogy aki eltűnt, az majd később visszatér, vagy, hogy a jók elnyerjék a méltó jutalmukat és valami kerek , lezárt egészet kapjunk a végére), egy önéletrajzi kötet, amiből kiolvasható a szerző életútja, illetve egy filozófiai kötet is, ami akár Nietzschét, akár az ókori görög filozófusokat idézi, és közben leszámol minden világjobbító eszménnyel, miközben szépen felelget egymásnak a két szál (a 18-19. századi és a 20. század közepi), hogy lehessen mesélni a francia forradalom illúziójáról és annak bukásáról, a rabszolgaságról és a gyarmati múltról, a ’68-as diáklázadásokról, a függetlenedő arab országokról, és az ember folyamatos, és folyamatosan bukásra ítélt menekülési kísérleteiről, melyek során sosem sikerül ráakadni vagy felépíteni egy örök Édent, bármennyire szeretnénk. És mindezekkel együtt mégsem pesszimista vagy túlságosan lehangoló.
A Körforgás nálam az idei év Top10-ében simán benne van.

furcsa, amikor leszedtem a polcról, egészen biztos voltam benne, hogy ez amolyan kultkönyv itt a molyon bizonyos körökben, erre mindössze 20 olvasás.. most már csak ez az adat lep meg, de hát hosszú is, még én se tudom hogy találtam rá, ráadásul a leírásban sincs semmi olyan, ami miatt az ember rohanna érte a könyvtárba. pedig megéri.
kezdésnek itt van ez a Jean, nem kell sok oldal, hogy megkedveljük, nagy eséllyel teljesen azonosuljunk is vele. tizenéves francia fiú, nem igazán találja a helyét, se otthon, se az iskolában, az egyetlen út ebből a céltalanságból az a vak nagynéni a történeteivel, akiben megvan minden, ami miatt az ember nem ijed meg sok száz oldalas könyvek elején. innentől kezdve pedig felváltva ugrálunk térben és időben, mindegyikben épp elég ideig, de sosem túl sokat, így tulajdonképpen egyszerre több kalandregényt olvasunk, melyek még szorosan kapcsolódnak is egymáshoz. és bár gond nélkül követed a fonalat, hol gyönyörködsz a tájban, hol meg undorodsz a valóságtól, a legnagyobb kaland mégis csak az, ami ezekben a szívekben játszódik le.

Családregény a javából. Nagyon különleges élmény volt sok századot bebarangolni a francia történelem számos epizódját lefedve, különböző gyarmatokon, helyeken át. Nagyon tetszett Jean figurája – ahogy elmélkedett, az élethez alkalmazkodott, igyekezett megtalálni a helyét. Nem egy erőteljes figura, teljesen átlagos, a családja különlegessé tette és alig vártam, hogy végigkísérjem az úton.

Na igen! Ez az igazi Le Clézio!

Nem is tudom. Nekem kicsit nyögvenyelősen ment az olvasása. Lehet, hogy nem tudtam eléggé ráhangolódni, vagy egyszerűen csak nem az én stílusom. Az elején még nagyon tetszett, aztán elveszítettem az érdeklődésem.

Nagyon ritkán olvasok olyan könyvet ami ennyire elszigetel a világtól. Egyszerűen mestermű.

Csodálatos regény, magával ragadott…. Alig bírtam letenni. Rég olvastam ennyire szívfacsaró, fájdalmas, nosztalgikus remekművet. Mindenkinek ajánlom!

Gondolkodásra késztető mestermű.