Monster ​in His Eyes (Monster in His Eyes 1.) 81% 17 csillagozás

Most azonnal kell a folytatás! Hogy lehet így vége?

Sokkal jobb volt, mint amit a prológus ígért. Kétszer is elkezdtem korábban, de az eleje alapján egy átlagos (és csontig rágott) erotikusnak tűnt csak. Aztán valahogy mégsem hagyott nyugodni a nagyon jó értékeltsége a goodreadson, elkezdtem harmadszor is. És milyen jól tettem, hogy tovább erőltettem a történetet. Az egész regényen át hajtott előre a kíváncsiság, noha sok mindent lehetett már közben is sejteni. De a végén a csavarra így se voltam felkészülve. Nagyon jók a karakterek, és rá kellett jöjjek, szeretem a maffiás történeteket, mert sok extrém helyzet belefér.

Ignazio egy könyörtelen szörnyeteg, s annak ellenére, hogy ez nincs sem kimondva sem mutatva, végig ott motoszkál a fejedben, mint egy rádióban hallott zene, amitől nehéz szabadulni és időről időre tudatosodik. Csupa kedvesség, figyelmesség, sárm és minden, amitől egy nő hercegnőnek érezheti magát, azaz tipikus álom pasi. Vagy mégsem? Biztosra semmit sem lehet tudni, csak azt, hogy az ember nyakig merül az ismeretlen vízbe a hősnővel együtt és reméli a legjobbakat, miközben sejti, hogy a vesztébe rohan.

Sweet Jesus, Mary and Joseph!!!!
Gondolom sokakkal megtörtént, hogy egy könyv olyannyira beszippantott, hogy napokig nem tudtátok másra sem gondolni, mert minden gondolatotok a történet körül forgat. Velem ez történt. Munkába nem tudtam másra gondolni csak a könyvre. Nem tudtam a dolgommal foglalkozni, nem tudtam senkivel sem beszélni. Éjjel 2 olvastam majdnem minden nap, és reggel 6 kor keltem. Ki voltam készülve, és mondom ezt úgy, hogy kétszer fogtam neki a könyvnek. Harmadszorra sikerült, de akkor ezerrel beszippantott. Az egyik legjobb maffia sorozat amit valaha olvastam. Most így hetekkel a hátam mögött is vannak olyan részek, amelyek meg mindig velem vannak, és ezért utálom az írónőt. Megmondom őszintén ami a legjobban zavart azok a párbeszédek amelyek úgy kezdődtek, hogy UHH- AHH-UGHH- AAAA. Aztán túl tettem magam rajta és elfedtem, hogy ott vannak azok a fránya szavak csak a mondatokra koncentráltam. Remélem ha magyarul lesz valaha úgy fordítják majd, hogy ne legyenek benne ezek a szavak, vagy legalábbis ne ilyen mennyiségben. A történet, zseniális. A romantikus részek mindent visznek. Az erotikus részekre nincsenek szavak, még mindig hideg rázásom van egy egy jelenttől. A többi szál is minden kategóriában nálam mindent visz. Naz egy elmebeteg szörnyeteg, de rendesen belehabarodtam, nem bánnám ha nekem is elvágná a levegőmet a hatalmas kezeivel. Jesszus én is beteg vagyok, de egyszerűen nem tudok elszakadni tőlük. Nagyon nagyon ajánlom.

Csak 76% ? Hát akkor én bizony teljesen mást olvastam,mint akik előttem értékelték ezt a könyvet…De őszintén? Végső soron mindez nem is számít,mert nem vagyunk egyformák,és a százalék semmilyen mértékben nem befolyásolta azt hogy én mennyire oda voltam ezért a könyvért.Hogy én mióta vágytam egy olyan történetre amitől jóleső libabőr futkos a hátamon,és ami olyan mértékben beszippant ,hogy már pár oldal után tudom nincs menekvés mert imádni fogom minden mocskos és felemelő pillanatával együtt! És most végre megkaptam! A Sempre óta tudom,hogy J.M.Darhower olyan író aki képes a szavaival és a történeteivel megrengetni a világomat,mégis volt bennem egy kis félsz,hogy talán a következő már talán nem lesz olyan jó mint az előbb említett regény folyam,így sose jutottam tovább más könyvei felé még ha gondolatban terveztem is.Ezen nem segített az időhiány se,hiszen összefüggő sorozatba belekezdeni mikor az embernek más dolga van öngyilkosság,de most eljött a megfelelő pillanat.De még mennyire! Nem is kérdés hogy ezek után Bethany-Kris és Cora Reilly mellé J.M.Darhower is csatlakozik a kedvenc maffia sztori íróimhoz mert nagyon is megérdemli.Karissa és Ignazio története egyszerre lebilincselő és kissé hátborzongató a maga módján,de ettől volt annyira jó és bizsergető.A naiv, önmagát még mindig kereső egyetemista lány beleszeret a titokzatos és nála jóval idősebb férfiba,klisésen hangzik nem igaz? :) Talán az is míg rá nem jövünk hogy Ignazio közel sem az az álomférfi akinek elsőre tűnik.Az öltönybe öltözött sármos férfi az alvilági összeköttetésekkel ugyanis nem csak egy belső szörnyeteget,hanem rengeteg titkot is rejteget,ami nem csak kettejük szerelmét,de az életüket is visszavonhatatlanul megváltoztatja majd.Egy történet szerelemről,titkokról és bosszúról ami még csak most kezdődik…Kellhet hát ennél több a műfaj kedvelőinek?A könyv a megszokott stílusban halad,hosszú és alapos felvezetéssel, a végére tartogatva az izgalmakat és a titkokat,de valahogy a történet kezdetétől lehet érezni a feszültséget és várakozást aminek köszönhetően tudjuk hogy valami nincs rendben és ez visz rendületlenül előre.Más,nagyon más volt mint a Sempre sorozat de nem kevésbé nagyszerű a maga módján,én pedig szinte az első oldalaktól imádtam.Karissa talán naiv és könnyen befolyásolható,ami a fiatalságából,és a neveltetéséből fakad,de ugyanakkor szerethető.A hazugságok amik egész életében körül vették úgy hogy ő semmit sem tudott róluk,végül fájón és végleg lerántják a szeméről az ártatlanság leplét.Ignazio pedig olyan erő a könyv során akivel számolni kell,aki a sötét és brutális oldala ellenére is mélyen magához láncolja nem csak Karissa-t hanem az olvasót is.A férfi a kezdetektől fogva nem árul zsákbamacskát magát illetően,mégis a teljes igazság nem olyasmi amit az ember könnyen megbocsájt vagy elfelejt…És hogy mi lesz ezek után? Már megyek is olvasni a folytatást hogy megtudjam. :)

Nincs problémám a nagy korkülönbséggel férfi és nő között, de itt ebben a történetben nem hittem el a két szereplő között kialakuló érzelmet.
Igazából erős túlzás részemről hogy kialakulónak neveztem, mert csupán arról van szó, hogy az egy hónapos alkalmi szex menetek után már szerelemről beszéltek. Holott Karissa semmit nem tudott Ignazio-ról, alig beszélgettek, ha mégis, akkor is többnyire a lányról. Iganzio pedig fogalmam sincs mit szeretett meg a lányban – pláne a könyv végére kiderülő információnak – akinek lövése sincs az igazi, valódi életről. Teljesen naiv, és életképtelen személyiség.
A köztük leírt kémiát sem sikerült átéreznem, hiába voltak az erotikus jelenetek durván és érzékletesen ábrázolva. Pedig a szerző próbálta sokkolni az olvasót a fojtogatós és megerőszakolós jelenetekkel. Engem nem sikerült semmilyen téren.
Nem mondom, hogy rossz könyv, vagy hogy unalmas, de számomra hiteltelen volt.

Az első könyv, amit J. M. Darhower-től olvastam hatalmas kedvenccé vált, az első maffiás könyv sorozatom tőle pedig nem okozott csalódást, így kíváncsian vettem kezeim közém ezt a könyvét is.

Az író képes ugyanazon az alap ötleten egy egészen új világba elkalauzolni. Valamiért minden könyvét, mintha az én ízlésemben írták volna. Egyenlőre, az eddig olvasottak alapján, azt kell mondanom, nem hittem, hogy valaha találok egy ilyen írót.

Szeretem a maffiás történeteket, akkor is ha a klisés történetszálon mennek végig, a főszereplők kapcsolatában megjelenő dinamika szintén nagy kedvencem.

Egyszerűen nem tudtam megunni.

A szereplők szintén megfogtak.

Naz, a tipikus dark, idősebb, gazdag maffia bf, aki bármire képes.

És Karissa, aki sosem álmodott volna arról, hogy valaki többnek tekintse, mint aminek önmagát látta.
Bevallom, voltak apróbb megszólalásai, amik kicsit pick me-k voltak, de számomra csak egy két mondta volt ilyen, ami szerintem azt akarta elmélyíteni, hogy elég alacsonyra tartotta önmagát szóval el tudtam őket nagyon egyszerűen engedni.

Összegezve, mivel nincsenek szavaim arra mennyire imádtam:
Új kedvencet avattam, és nem tudom elhinni, hogy pont ennél kellett arra a döntésre jutnom, hogy nem rendelem meg egyszerre az egész sorozatot, mivel most éppen book buying ban-en vagyok, és még három könyvet (mikor posztolom már csak egyet) el kell olvasnom mielőtt újat vennék.