Enyém ​vagy 40 csillagozás

J. L. Butler: Enyém vagy

Tasmina Perry első álnéven írt pszichothrillerében a műfaj új területén próbál szerencsét.
Martin felesége hirtelen eltűnik. Egy ideje nem éltek együtt, ennek ellenére a férfi az első számú gyanúsított. Ügyvédje, Francine módszeresen építi a karrierjét és csak egy lépésre van attól, hogy bekerüljön a londoni jogászok krémjébe. Martinnal nagyon vonzódnak egymáshoz és őrült viszonyba kezdenek.
Francine nem bízik meg a férfiban, aki egy különös történettel áll elő. Az ügyvédnő hirtelen titkok és hazugságok labirintusában találja magát…
Vajon mi történt azon az estén, amire Francine képtelen visszaemlékezni? A háló egyre szorosabbra fonódik körülötte: nemcsak a karrierje forog kockán, hanem az élete is.
„Elkap és egy pillanatra sem ereszt: felkavaró történet London sötét oldaláról.” – Erin Kelly
„Képtelenség letenni: intelligens, lenyűgöző.” – Adele Parks
„Remekül megírt, lebilincselő történet. Kizárt, hogy félbehagyd.” – Jane Corry

J. L. Butler: Mine

Eredeti mű

>!
XXI. Század, Budapest, 2019
480 oldal · ISBN: 9786155915970 · Fordította: Simonyi Ágnes
>!
XXI. Század, Budapest, 2019
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155915963 · Fordította: Simonyi Ágnes

Kedvencelte 1

Most olvassa 9

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 35


Kiemelt értékelések

Mrs_Curran_Lennart P>!
J. L. Butler: Enyém vagy

Ezektől a pszicho-thrillerektől sosem azt kapom, amit várok, maradnom kellene a hagyományos kriminél. Bár ezt a könyvet nem a fülszöveg, hanem a szerző miatt vettem, mert szeretem Tasmina Perry romantikusait. Az a legnagyobb bajom, hogy megint nem tudtam megkedvelni a hősnőt. Profi ügyvéd nem etyepetyézik az ügyfelével legyen az bármennyire vonzó. Aztán meg csodálkozik, hogy minden összeomlik körülötte. A szerző 'naggyon' lassan adagolta a feszültséget, a könyv első felében épp csak ismerkedünk a szereplőkkel, a helyzettel és a környezettel. Fura volt, hogy Francine bipoláris, folyamatosan gyógyszert kell szednie. Nagyrészt ennek a számlájára írtam a pocsék döntéseit. A sztori javára szól, hogy nem jöttem rá a megoldásra, mi lett Donnával, ez elég jól meg volt kutyulva.
Az írónő stílusát itt is szerettem, de maradok inkább a jól bevált romantikusoknál.

smetalin>!
J. L. Butler: Enyém vagy

„Elkap, és egy pillanatra sem ereszt: felkavaró történet London sötét oldaláról.”-Erin Kelly
„ Képtelenség letenni: intelligens, lenyűgöző.”-Adele Parks

Hm…Az enyém valami ilyen ajánló lenne:
„Az első kétszáz oldalt lapozd át, és megérkezel a cselekményhez. Bármikor leteheted, könyvjelző nélkül is felütheted, nem maradsz le semmiről. Bárhonnan nézem, felkavaró, ismét egy tucat, unalmas, könyvet olvastam.”-smetalin
Esélyes, hogy ez sose kerül rá a könyvre nyomtatott formában!:)

1 hozzászólás
cicus61 P>!
J. L. Butler: Enyém vagy

Hát inkább maradjon Tasmina Perry a romantikánál! Ez borzasztó volt. Eleve annyira lassan indult a történet, hogy majd elaludtam. Azután kicsit felpörgött, de ez nem segített. A szereplőket nagyon utáltam, Martin egy egoista idióta, Francine pedig egy hülye p…. Eleve ügyvédként hogy gondolta, hogy összeszűri a levet egy ügyféllel. Lehet a hülye döntéseit arra fogni, hogy gyógyszert szed, de inkább mégsem. Van a könyvben némi izgalom, de nem fogott meg. A vége sem jött be, össze-vissza csavarta a szálakat, annyira, hogy nem jött ki jól.

Édeskiskönyvkritikák>!
J. L. Butler: Enyém vagy

A regény könnyen és gyorsan olvasható, végig fenntartotta a figyelmemet. Elsőre kiszámíthatatlannak tűnt, de hamar rá kellett döbbennem, hogy sajnos nem az. A fordulatok nem hoztak hatalmas meglepetéseket és a végkifejlet sem volt igazán meghökkentő. Viszont volt a könyvnek egy különös hangulata, egyfajta feszültsége, némi borzongással vegyítve, mely a pszichothrillerek világát idézte elő.
Bővebben:
https://edeskiskonyvkritikak.hu/2019/10/24/tasmina-perr…

vklara>!
J. L. Butler: Enyém vagy

Hű!
Ha nem látom Tasmina nevét a borítón, nem biztos, hogy kézbe veszem. Ezért aztán nem igazán értem, hogy ha álnéven írta, miért nem a Butler van nagybetűvel szedve? Minek kellett ez a hókuszpók? Minek kellett egyáltalán álnév?
Kedvelem a könyveit, az eddigiekben is volt már egy csomó bűnügy, nyomozás, rejtély. Van egy stílus, amit minden könyvében fel lehet ismerni, de mindegyikben van valami eltérő érzelmi, vagy stilisztikai vonal.
Ami nagy különbség volt az eddigiektől, hogy kevés említés volt a felső tízezer luxus dolgairól, pedig azokat nagyon szeretem keresgélni a neten.
Most viszont meglehetősen alapos bemutatót adott a bipolárisságról, ami nem baj, csak kicsit (legalább is nekem) jobban visszavett az olvasási lendületből, mint szükségesnek találtam. Gondolom ezért nem tetszett sokaknak.
@smetalin értékelésén jót nevettem, és még akár igaza is lehet.
Ennek ellenére, most hogy kiolvastam, csak azt tudom mondani, hogy nagyon jól megírt történet. Persze, kezdődhetett volna a kétszázadik oldaltól is, és akkor egy pörgős „gyilkos elmék” vagy mi a tv sorozat címe novellát kapunk, de szerencsére nem így lett.
Annyiszor megvezetett olvasás közben, hogy nagyjából mindenkire gyanakodtam egy rövid ideig. Ráadásul a fele körül a valódi bűnösre is, de aztán mégsem láttam indokoltnak. Nem csak a rendőröknek nem jött össze.
Az is jellemző Tasminára, hogy nem feltétlen szerethetőek a hősei. Hiába a rengeteg pénz és hatalom, soha, semmi nem elég.
És még az is, hogy nem mindig végződik jól a romantikus vonal. Ezt viszont ebben az esetben sajnáltam.

Noncsi97>!
J. L. Butler: Enyém vagy

Alapvetően nem volt ez egy rossz könyv számomra. Bár valamiért én sokkal nagyobb elvárásokkal indultam neki.
Olyan szép, igényes nyelvezettel volt megírva az egész, a sztorit is érdekesnek találtam már a legelején, és nagyon is kíváncsi voltam, hogy mi fog történni a későbbiekben, és hogy vajon mi lehet majd a vége. De ahogy tovább haladtam az olvasásban, egyre nehezebb volt folytatni, nem érdekelt már annyira. :D Úgy éreztem, nem igazán halad előre a történet, inkább egy helyben toporog. A szereplőkhöz sem sikerült igazán ragaszkodom, vagy megszeretni őket. Egyedül az segített keresztüljutni a könyvön, hogy picit idegesített volna, ha úgy teszem le, hogy nem tudom, mi lesz a vége, és már mennyit elolvastam belőle. Szóval ezt az érdeklődést azért sikerült fenntartania. Meg hát, sokszor csak az utolsó oldallal együtt tudsz végleges véleményt kialakítani, és az esélyt pedig megérdemelte. :) Így nem adtam fel, és nem is bántam meg. A könyv utolsó úgy 1/4-ét ismét élveztem.
Összességében nekem ez ilyen egyszer olvashatós, nem kedvenc regénnyé vált, egy középkategória, de abban viszont jól teljesített. :)

konyvkritika>!
J. L. Butler: Enyém vagy

A regény középpontjában alapból egy nagyon titokzatos bűncselekmény áll, ezért nehéz volt eldönteni mi felel meg a valóságnak és mi az, ami csak illúzió. Végig több potenciális elkövetője volt ennek a bűncselekménynek, ami azért a feszültség és az izgalom fenntartása szempontjából nagyon jó volt.
Ezért is, nekem néha nehezen sikerült egyértelműen eldönteni ki is az igazi áldozat és ki az elkövető a történetetben, mindenképp izgalmas és érdekes volt végigolvasni ezt a pszichothrillert.

Bővebben a blogomon: https://konyvmoly.com/j-l-butler-tasmina-perry-enyem-vagy/

Renáta_G>!
J. L. Butler: Enyém vagy

Nagyon olvasmányos a regény, sodort magával a történet az elején. Érdekes karakterek, jó mesélés, bár, ha ez nem az első thrillered, akkor sajnos a meglepetés elmarad. Talán pont a kiszámítható csavarok miatt éreztem úgy, mintha a közepére kicsit megfáradt volna a sztori. A feszültséget sikerült végig fenntartani, szóval összességében rossznak nem nevezném. A cselekmény hibáit felírom a „debütálás” rovására. Romantikus könyvekben ász a csaj, ez a könyv pedig szerintem egy jó kezdet, ha más műfajban is fejlődni szeretne.

Bővebben: https://kulturpara.blog.hu/2020/04/10/ket_izgalmas_lebi…

molnarnita26>!
J. L. Butler: Enyém vagy

Lassabb folyású, inkább pszichológiai vonalú könyv. Valóban az első 200 oldalon csak felvezeti a történetet az írónő és csak ezt követően kezdődik a valódi nyomozás.
Főszereplőnk Fran, aki egy válóperes ügyvéd. Ő próbálja meg kinyomozni a történet legnagyobb kérdését, hogy spoiler.
A történet során 3 lehetséges elkövetőt is elénk tár az írónő. A kérdés már csak az, ki is a valódi tettes?

Krisztina_Lódi_Berzsenyi>!
J. L. Butler: Enyém vagy

Szeretem ezt a műfajt, ezért elég sok thrillert elolvasok. Ez határozottan a jobbak közé tartozik. Tetszik, hogy Londonban játszódik. Több angol írótól olvastam mostanában, így szépen kirajzolódik előttem az angolok általános sznobériája. Ami a sztorit illeti, engem teljesen lekötött. Plusz jó pont, hogy nem tudtam kitalálni a végét. Ez általában sikerülni szokott. Ennek ellenére a befejezés nem tetszett. Nem értem minek erőltették a romantikus vonalat, ha SPOILER következik, a végén mégsem lett semmi Martin és Francine között. Mindent egybevetve könnyed szórakoztató olvasmány volt. Nálam 4 csillag.


Népszerű idézetek

>!

– Boldog születésnapot, Fran! – köszöntött Viv, és szeretettel megölelt.
– Azt hiszem elértem azt a kort, amikor szeretnék úgy tenni, mintha ez is csak egy olyan nap volna, mint a többi – mondtam.

17. oldal

vklara>!

Vettem egy mély lélegzetet, és megacéloztam magam. Erős vagyok, és készen állok arra, hogy továbblépjek.

Benedek_Eszti>!

– Író akartam lenni – mondtam. – Fiatalabb koromban, amikor túl szűknek éreztem a házunkat, elhúztam a helyi könyvtárba, és belevesztem az olvasásba. Mindig is imádtam a szövegeket, ahogy képesek megnevettetni vagy megríkatni, megbántani és segíteni – ahogy képesek egy teljesen más világba röpíteni. Mindig is azt gondoltam, hogy a szavak varázserővel bírnak.

78. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje
Gabriel Wolf: Pszichokalipszis
M. J. Arlidge: Bújócska
Helena Silence: Ezüsthíd
J.D. Barker: A negyedik majom
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak
Jack Ketchum: A szomszéd lány
Lakatos Levente: Aktus
Dot Hutchison: Pillangók kertje