Ez nem egy szívbemarkoló történet egy aranyos lányról, és a bunkó pasijáról. Nem, ez a szívedet rabul ejtő, majd kitépő, eltaposó és porrá zúzó könyv. Utállak JLA.
Nem igazán tudom, mit írhatnék, mert, ami a szívemből szól, azt nagyon ki kéne cenzúrázni. Hajnali fél négy van, és én ezt írom. Ez után, nem igazán tudsz majd elaludni.
Úgy érzem, most el kell mesélnem, hogy mégis hogyan találkoztam én a sorozattal, és mégis miért lett A Kedvencem.
2013-as könyvhét, amit én a szobám 5 fala közül figyeltem. Akkor még, nem igazán tudtam, hogy ez mit is jelent. Sok új megjelenés, direkt azokra a napokra. Böngészgettem a könyvmolyképző honlapját, és egyszer csak szembe jött velem az álompasim. Sajnos, nem kisétált a monitorból, de az Obszidián borítóján ott volt. Nem hittem a szememnek. A mai napig úgy képzeltem el az álompasim, ahogy Pepe azon a borítón kinéz. Abban az évben még nem igazán olvastam fantasyt, és ahogy végigfutottam a leírását nem igazán jött be. Hát, gondoltam, inkább hanyagoljuk a dolgot. Igen ám, de akárhova mentem, esküszöm, az a könyv követett. Beléptem a könyvesboltba, és csak azt láttam, elkezdtem molyon böngészni, és mindig szembejött velem. Annyira meguntam ezt az egész dolgot, hogy fogtam magam, és megrendeltem, azt a rohadt könyvet. Megérkezett, leültem, neki álltam olvasni, és ugyanígy, valamikor hajnalban felnéztem, és rögtön neki álltam keresgélni az írónővel, a sorozattal, és a borítóval kapcsolatban.
Én olvastam angolul ezt a könyvet, de mégis ugyanolyan hatással volt rám. Sőt, lehet, hogy még rosszabbul éreztem magam, talán, mert tudtam, hogy ezután mi következik. Brutális függővég emberek! Én, már javasoltam, hogy a harmadik és negyedik kötetet egyben kéne kiadni, mert amit JLA firkált nekünk, az nem fair! Hallod, JLA? Ekkora kicseszést! Az összes olvasód nevében felhagyok háborodva, amiért ilyet megmertél tenni. És tudtad, hogy könnyes szemmel, azt mondogatva, hogy „Miééééért?!” (szolid változat), csapkodjuk, majd a könyvet mindennek. Ráadásként, volt képe beleírni a könyvbe… „Szívás volt. Még a könyvkalózoknál is nagyobb, még annál is, ha egy évet kell várni a kedvenc sorozatod folytatására, és még egy könyv brutális függővégénél is nagyobb.” Ja, így történt, és nem esett jól.
Azt gondolom, hogy a szereplőink hatalmas változáson mentek keresztül. Katy sokkal határozottabb, harciasabb és őszintébb lett. Magával szemben is. De, nem is, Kat mutatott óriási változást, hanem Daemon Black. Az Obszidiánban megismert bunkó, seggfej és eszméletlenül egoista srácból egy érzelmes, érett gondolkodású, csodálatos ember lett. Ebben a részben, főleg a végén, látszik, hogy a bunkóság és a seggfejség, csak látszat. „Egek, mekkora seggfej! És én mégis szeretem.”
Számomra Dee volt az, aki rossz irányba fejlődött. Tényleg borzalmasan sajnáltam, és megértettem az okait, de valahogy, mégis megérdemelt volna Katy még egy esélyt. Andrew, aki Dee-hez csapódott, számomra elég pozitív szereplő. Igazából, nem volt vele bajom, annak ellenére, hogy nem normális.
Biff (alias Blake) egy undorító féreg. Legszívesebben… legszívesebben kitépném a szívét, ugrálnék rajta, majd megetetném vele. Annyira, de annyira utálom, hogy azt leírni nem tudom. A világ legborzalmasabb szereplője. Ráadásul, amiket tett! Ocsmány, perverz, disznó. Bah, dögölj meg, te rohadék!
Annyi szereplő jelen volt, és annyi elment. Amikor Carissa… borzalmasan éreztem magam. Ennek, nem így kellett volna történnie. A könyv inkább a nagy terv végrehajtásán alapul (ami a lehető legrosszabbul ér véget), nem csak izgalom van benne. Az, majd az Origin fő szála lesz. Nem, itt Katy és Demon összebújós jelenetek, az a nagy dolog, normális randik és imádni való beszélgetések vannak. Higgyétek el, most kell kiélvezni ezeket a dolgokat, mert az Origin egy teljesen más hangulatú könyv lesz.
Tele van a fejem gondolatokkal, amiket, ha leírnék, az nem biztos, hogy túl jó ötlet lenne. Annyit mondhatok, hogy teljesen, ellenállhatatlanul, és visszafordíthatatlanul beleestem Daemon Blackbe. De, ez nem újdonság.
http://kiruuzakkantkuckoja.blogspot.hu/2014/08/jennifer…