Oblivion ​– Feledés 3. (Luxen 3,5) 85 csillagozás

J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés 3.

Senki ​sem ér fel Daemon Blackhez.
Amikor elszántam magam arra, hogy bizonyítsam az érzéseimet, komolyan beszéltem.
Katy soha többé nem kételkedhet bennem – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok.
Csakhogy még én sem védhetem meg a családtagjaimat, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülment, Katy sem ugyanaz már, mint azelőtt. Még mindig változik, és fogalma sincs, mi lesz a folyamat vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibridek vizsgálatára és kínzására kiépült titkos kormányzati szervezettel, ráébredünk, hogy nincsenek határok.
A halál a mindennapjaink része lett. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról is kiderülhet, hogy halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza.
Akkor sem, ha az eredmény örökre összetöri a világunkat.
Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják
„Daemon… (tovább)

Eredeti mű: Jennifer L. Armentrout: Oblivion

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
keménytáblás · ISBN: 9789633999899 · Fordította: Miks-Rédai Viktória
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633999882 · Fordította: Miks-Rédai Viktória

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Daemon Black · Katy Swartz · Luc · Dawson Black · Andrew Thompson · Matthew Garrison · Blake Saunders


Kedvencelte 22

Most olvassa 17

Várólistára tette 99

Kívánságlistára tette 162

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Naiva P
J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés 3.

Katy és Daemon története(i) megunhatatlan(ok). Minél többet kapok belőlük, annál elégedetlenebb, telhetetlenebb vagyok. Katy szemszögén keresztül jobban lehet látni az „igazi Daemon-t”, de nagyon szeretem olvasni Daemon gondolatait is. Emlékszem, amikor Katy szemszögén keresztül olvashattam a történteket, mennyire vágytam Daemon szemszögére. Megkaptam. Nem csalódtam. Olyan nagy macsónak mutatta magát, miközben annyira romantikus és minden gondolata Katy. Annyira szeretem a kanos kis űrlény szövegét, ráadásul cica fétise van. Jennifer megalkotta a tökéletes könyves pasit. Nem könnyű őt, vagyis lehetetlen őt überelni. Aki már olvasta az Opált, az tudja mi lesz a végkifejlet. Alaposan megemelte a vérnyomásomat és a szívem szakadt meg érte. Tudván, hogy Katy a mindene.
Kíváncsian várom Luc történetét is.

13 hozzászólás
>!
DarknessAngel
J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés 3.

Úristen, kell Luc könyve! Ez az utolsó fejezet teljesen kikészített!
Visszatérve két kedvenc főszereplőnkhöz, újra csak azt tudom mondani, mennyire imádtam. A Luxen sorozat egyszerűen megunhatatlan. Mindegy kinek a szemszögén át élem meg a történetet, mindig ugyanúgy képes felvidítani, bizonyos helyeken összetörni, és a végére teljesen elbűvölni. Deamon-be képtelenség nem beleszeretni, mert ahogy ő is előszeretettel hangoztataja, ő egyszerűen csodálatos, tökéletes, és még sorolhatnánk. :)
Az Opál azért is nagy kedvencem, mert ebben a részben Daemon és Katy már az elejétől kedzve egy pár, és végre kimutatják mit éreznek egymás iránt.❤ Daemon szemszögéből is nagyon jó volt ezt feleleveníteni, különösen tetszik a Dawsonnal való kapcsolata. Még mindig nagyon jó lenne ha a Dawson+Bethany párosból is sokkal többet kaphatnánk, mert én őket is totálisan imádom. ^-^
A vége pedig most is teljesen kicsinált. Right in the feels :'(

12 hozzászólás
>!
Klodette
J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés 3.

Mit is adhatnék, mint öt csillagot?
Hiszen ezt már olvastam valahol, valamikor mégis minden sorát imádtam.
Daemon és Katy története egyszerűen lehengerlő.
A Luxen az egyik kedvenc sorozatom és az eredetivel, vagyis az Opállal olvastam párhuzamosan és egyszerűen nem tudtam letenni. Kicsit lassabban haladtam vele, mert sok más dolgom volt közben, de mindig alig vártam, hogy olvassam.
A vége még mindig gyilkos és kínzó, de hát pont ettől tökéletes.
Daemon még mindig a szívem csücske. (L) Tudom sokan beszélik itt Molyon is, hogy nagyképű és közel sem tökéletes, de én akkor is oda-meg vissza vagyok érte.
Tökéletes, egyszerűen tökéletes. Kész, ennyi. :)
A lila borító eszméletlen. Annyira szép.

Hű. Jó sokszor leírtam a tökéletes szót. :D
Ami pedig a legfontosabb:
Ide nekem Luc és Evelyn önálló könyvét. A könyv vége nagyon sokkoló! Mi lesz ebből? :O

>!
Anett_92 P
J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés 3.

Egyszerűen imádok Daemon fejében olvasni és sosem unnám meg. :) A kedvenc sorozatom, így nekem óriási ajándék , hogy három regényt és kaptunk az ő szemszögéből. Bármilyen oldalát is mutatja, (féltékeny, védelmező, dühös, kanos, érzelmes és még reggelig sorolhatnám) egyszerűen annyira szórakoztató és nem tűnik fel, hogy százasával falom az oldalakat. Lélegzetelállító, lebilincselő, bámulatos. Annyira jó volt visszacsöppenni a Luxenek világába. Az érzés amikor valami annyira jó, hogy nem tudod letenni, viszont azt sem akarod, hogy vége legyen. Idáig Jennifer Armentrout könyveivel egytől-egyig így voltam.Olyan hamar vége lett és annak ellenére, hogy tudtam , hogy mi fog történni, ugyanúgy izgultam és az én szívem is hevesen vert és ugyanúgy fájt ez a brutális függővég.
A Blake iránti utálatomat azt hittem, hogy nem lehet fokozni, de tévedtem.
Nagyon vártam már,hogy végre megjelenjen és örülök, hogy végre elolvashattam , káprázatos élmény volt.:)

>!
Orsi999
J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés 3.

Lassan már egy éve olvastam a sorozatot és rá kellett jönnöm, hogy már elég sok mindent elfelejtettem, így nagyon örültem, hogy újra olvashatom ezt a részt Daemon szemszögéből, mivel ez mindig ad egy pluszt a történethez. Már ahogy elkezdtem olvasni a könyvet egyre több részlet jutott az eszembe és így eléggé untam, néhol már inkább átváltottam gyorsolvasásra. Szinte csak Katyről és Daemonról szól az egész, nagyon ritkán volt jelen Dawson vagy Dee, pedig nagyon hiányoltam őket.
Szerintem a Feledés könyvek közül ez egy kicsit gyengébbre sikeredett, mint az előzőek. Semmi újat nem nyújtott, mintha az írónő ezt csak azért írta meg, mert kötelező volt, és nem azért, hogy jobban megértsük a helyzetet.

>!
loveQhuay P
J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés 3.

Utolsó Daemon élmény volt ez a könyv, ezért picit szomorúan olvastam.

Nekem az Opál nagy kedvencem volt, és sajnos ezt Daemon most nem tudta ugyanúgy visszaadni. Ez most kevés volt, és hiányos.

Daemont szerintem már senkinek sem kell bemutatnom, ezért az se meglepő hogy imádok a fejében lenni, és olvasni a gondolatait. Most se volt másképp.

Imádom a sorozatot, egyik kedvencem, és sikerült az írónőnek olyan szereplőket alkotnia akik velünk maradnak életünk végéig. Daemon és Kat története véget ért, de ez az a fajta sorozat, amit bárhol és bármikor elővesz az ember és szívesen újraolvassa. Bármelyik részét! kivéve az Ónix-ot, azt elég volt 2x végigbőgni.

>!
GytAnett
J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés 3.

Érdekes, mert az első rész 5 csillagos lett nálam, a második és ez a rész viszont annyira nem jött be. Nem volt rossz, mert rossz tényleg nem. Még csak azt sem mondanám, hogy azzal volt gondom, hogy még emlékeztem a történetre, mert ez sem igaz. Sőt, rá kellett jönnöm, hogy bő egy év alatt egy-két alapvető cselekményen kívül lényegében mindent elfelejtettem, csak olvasás közben kaptam többször a fejemhez is, hogy tééényleg, hát ez is volt, meg is
Ahogy elvarázsolt Daemon az eredeti sorozatban és az első részben, annyira nem sikerült ezekben a részekben. A túlzott a védelmezése és óvása már kifejezetten irritáló volt. Jó fej dolog, persze, meg halálos veszedelmeken mennek keresztül, de valahogy mégis rettentően sok volt. Gondolok itt főként a csipcsup dolgokra.
Blake karakterét még mindig gyűlölöm. Sajnáltam, hogy ennyire csak Daemon-ra és Katyre ment ki a könyv. Jó, néha kaptunk egy-egy szösszenetet a többi szereplőről, de nagyon keveselltem. Feldobta volna a könyvet, ha velük is vannak közös jelenetek.
Az a gond ezzel a másik szemszög témával, hogy most már kezdem meglátni a hibákat, amik eddig az újdonság varázsa miatt elrejtve maradtak. Terveztem újraolvasni a könyveket, de nem vagyok benne biztos, hogy erre 1-2 éven belül sor fog kerülni.
Amúgy meg totálisan ki vagyok akadva. Értem én, hogy az alapsorozat elmesélni végig a történetet, de ha már egyszer nekiállt JLA megírni Daemon szemszögéből is, akkor tényleg így kell befejezni? Naivan azt hittem korábban, hogy minden részből kijön a pasi szemszög, vagy ha nem is pont 5 kötetben, akkor legalább összezsúfolva vagy valami. Abszolút nem érzem így kerek egésznek a dolgot, még ha nagyjából rémlik is, hogy mi történt ennek a résznek a vége után. Ez így nem jó, na. :D

2 hozzászólás
>!
Gothic01 
J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés 3.

Januárban kiolvastam minden „friss” Luxen regényemet, így májusban már időszerűvé vált újra elmerülnöm Jennifer L. Armentrout földönkívüliekkel teli világában, amihez remek eszközt biztosítottak volna az újraolvasások is… de azért örülök neki, hogy a Könyvfesztiválnak köszönhetően egy újdonsághoz, nevezetesen az Opál Daemon-szemszöges verziójához tudtam nyúlni :D
Az elfogulatlan értékelés fogalmát hírből sem ismerem, hogyha erről a sorozatról van szó, úgyhogy, így objektív véleményezést még a kritikám elején sem merek ígérni nektek. Akik valami ilyesmire várnak, jobb, ha talán itt és most abba is hagyják az olvasást, mert nem vállalok rá semmilyen garanciát, hogy nem fog valamikor a nagyon közeli jövőben szárnyas szívecskéket hányó ömlengésbe fordulni ez a szösszenet. De, ameddig még van bennem indíttatás és lelki erő arra, hogy józan fejjel beszéljek erről a könyvről, rátérek a fő negatívumra az Oblivion 3-mal kapcsolatban. Merthogy bármennyire is imádtam az egészet, vigyorogtam minden során és néztem olyan szerelmetes szemekkel a könyvre, hogy egy Daemon-mentalitású pasi biztosan vérig sértődött volna a féltékenységtől, megvolt neki a gyenge pontja, azaz, hogy az első kettő Daemon-kötethez viszonyítva kevés volt benne a bónuszjelenet. Ennek lehet, hogy az az oka, hogy az Obszidánhoz vagy az Ónixhoz képest ahol imádott főhőseink gyakrabban akarták megfojtani egymást egy pohár tejben, hogyha összeeresztette őket az írónő most, miután az előző részben végre hivatalosan is egymásra találtak, lényegesen több időt töltött Katy és Daemon egy légtérben. Elég, ha csak a fő cselekményszálat, azaz a nagy hibrid-szabadító akciót vesszük figyelembe, a felkészülés, a Luc-höz való utazgatások és a kivitelezések alatt is végig együtt voltak, ami eléggé lecsökkenti az olyan események elmesélésének a lehetőségét, amit Katy nem láthatott. Viszont szerintem így is meg lehetett volna oldani, hogy valamivel több legyen a kis extrákból, például a Dawson körüli bébiszitterkedés és az irodaház ónixberakásának a leszedése ki lehetett volna fejtve bővebben, ahelyett, hogy Daemon csak elmondja egy másik szereplőnek/elmeséli nekünk nagy vonalakban, hogy mi volt és, akkor rögtön több plusz információval, plusz jelenetekkel gazdagodhattak volna az olvasók. Ez nem jelenti azt, hogy a Mr. Badass Alien narrációjával folyó Opál ne mutatott volna újat, hiszen a Daemon és Dawson közötti beszélgetésekkel jobban meg lehetett érteni, hogy miért is vetemedett Dawson azokra az öngyilkos hajlamú Duracell-nyuszis kirohanásokra, az utolsó, Luc-ra koncentráló fejezet pedig feltette a csokiba mártott cseresznyeszemet a fagylaltkehely, akarom mondani a regény tetejére, attól a szent perctől kezdve még jobban vágyakozok azután a Luc-ról szóló spin-off sorozat után és garantáltan meg fogok bolondulni (annyira, hogy talán majd forgok is), mire Jen megírja és magyarul is megjelenik csak szimplán telhetetlen vagyok. ’:D De szerintem ezzel minden Luxen rajongó így van. *.* Felemelő érzés volt újra végigkövetni az izgalmakat, azt, ahogy Cica és Daemon lubickolnak a szerelemben, nosztalgiázgatni egy kicsit és hiába olvastam már ki eddig négyszer az Opált, még mindig képes volt összetörni bennem valamit a második MW-s kirándulás zárulása.
Teljes értékelés a blogomon:
http://goodbye-agony.blogspot.com/2017/05/jennifer-l-ar…

3 hozzászólás
>!
eszti123
J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés 3.

Nekem sokkal jobban tetszett, mint az Opál. Eddig egyedül az Obszidiánt szerettem meg jobban Katy szemszögéből.
Olyan felemelő érzés Daemon gondolatait olvasni! :D Imádom <3

>!
SzAngelika
J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés 3.

     „… kicsi kóstoló volt abból, amire vágytam.”

Dacára hogy ez az Opál tükörregénye, azaz tudtam, milyen fordulatok fognak következni, élvezettel olvastam minden oldalt. Éppen csak örültem volna, ha mondjuk több testvérek közti jelenetet láthattam volna, s nem ennyire Cicára koncentrált volna főhősünk. Félreértés ne essék, olvadoztam én attól rendesen, hogy ismét olvashattam, mennyire odavannak egymásért, a pörgős események megint csak szuperek voltak, mindössze jó lett volna egy Dawson Daemon lelkizős pillanat. Vagy csak én lennék telhetetlen?

Bővebben: http://angelikablogja.blogspot.com/2017/04/jennifer-l-a…


Népszerű idézetek

>!
Naiva P

Szeretlek.
Ezt a szót sosem fogom megunni. Most is beleborzongtam. Nagyon szerettem volna egyszerűen a karomba venni Katet, hogy mindig biztonságban tarthassam. Szerettem volna jobb… luxenné válni miatta.

10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Daemon Black
>!
Gothic01

– Anyu, úgysem fogunk lefeküdni, amikor itthon vagy.
– Nos, drágám, jó tudni, hogy csak olyankor fekszetek le, amikor nem vagyok itthon.
Köhécselésbe fojtottam a mosolyomat.
– Maradhatunk…
Kat pillantása a tudtomra adta, hogy ha folytatom, valószínűleg az életben nem fekszem le vele. Bölcsen befogtam a szám.

32. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Daemon Black · Katy Swartz
3 hozzászólás
>!
DarknessAngel

Másodpercek választottak el a menyországtól. Másodpercek. Felsóhajtottam.
– A francba!
Andrew a szemközti falnál állt, és mindent tudóan vigyorgott. Elléptem mellette, és erősen fejbe vertem.
– Hé! Ezt meg mi a fenéért kaptam?
– Az időzítésed oltári szívás – vágtam vissza.

169. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Andrew Thompson · Daemon Black
>!
DarknessAngel

– Bárcsak otthon lennék! – válaszoltam. Valaki az úton hangosan dudált. – Pillanatokon belül nálad lehetek.
– Ne! Alig van alkalmatok fiús estét tartani. Maradj velük!
Visszapillantottam az étterem ablakára.
– Nem kell a fiús este. Cicás este kell.
Rövid szünet következett, aztán Kat újra megszólalt, de mintha kissé kapkodta volna a levegőt.
– Azt megkaphatod, ha hazaérsz.

232. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Daemon Black · Katy Swartz
>!
Katara_Phoenix P

Nem gyakran hordok szmokingot, de ha igen, akkor átkozottul jól áll nekem.

254. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Daemon Black
>!
Katara_Phoenix P

Csak az ölelést adhattam neki – de amíg sírt, az anyanyelvemen suttogtam neki. Elmondtam, hogy helyrejönnek a dolgok, hogy mindegy, mi történik, én mellette leszek. És elmondtam, hogy egy nap nem fogja többé bántani ez a fájdalom, és ez a félelem.
Teszek róla.

188. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Daemon Black · Katy Swartz
>!
Katara_Phoenix P

Folytattam az emberek által valaha látott legszexibb hóangyal megalkotását.

24. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Daemon Black
>!
Naiva P

Már korábban kiválasztottam és meglátogattam az olasz éttermet, ahová jöttünk. A vezető hölgy kezét-lábát törte, hogy segítsen kiválasztani a menüt. Határozottan belém esett.

37. oldal

>!
Katara_Phoenix P

– Ígérem – súgtam a fülébe – , hogy nem ilyen lesz az életed. Ígérem.

190. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Daemon Black

A sorozat következő kötete

Luxen sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephenie Meyer: A burok
Nalini Singh: Borzongás
Marissa Meyer: Scarlet
J. D. Robb: Halálos válás
Robert N. Charrette: Keresd a magad igazát
Rysa Walker: Timebound – Időcsapda
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Sophie Jordan: Firelight – Tűzláng
László Zoltán: Nulla pont
George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Zsiványok