Szórakoztató, kellemes és csajos könyv. Ha nem várok kissé mást, talán jobban is élvezem. Csak éppen azt hittem, a krimi lesz a vezetőbb zsánerelem, és nem a románc. De ebben tévedtem, és ez kissé kedvemet is szegte.
Pedig a nyitást kifejezettem bírtam. Judit a kórházban lábadozik, mert állítólag balesetben fejbe lőtte magát. Közben meg a merénylője magában azon morog, hogy nem sikerült végeznie a nővel, de majd pótolja a mulasztását. Majd a férfi főszereplőt, Ákost láthatjuk akcióban, ahogy testőrként dolgozik. Eddig minden szép és jó, vártam mi sül ki ebből.
Nem az, amit vártam. spoiler Krimi helyett románc, méghozzá a barátokból szerelmesek verzió. Mivel elég jó párbeszédek vannak, tényleg összeszokott párosnak tűnnek, és bírtam, ahogy ugratják egymást, még ezzel meg is tudtam volna békülni, csak bejött egy plusz elem. Egy ponton elkezdik fejtegetni, hogy milyen rég egymásra vannak kattanva. spoiler
A mellékszél is inkább szappanopera felé löki a történetet. Mert ismételten nem gyilkos nyomában járunk, nem a testőr munkájukat végzik, hanem megismerik spoiler Nehezemre esett komolyan venni a szereplőket és a cselekményt, amikor olyasmik derültek ki, hogy spoiler
Azzal is felemás érzéseim vannak, hogy a merénylő miért tette, amit. Van egy sejtetés, merre felé kell gondolkozni. Aztán az indítéka egészen más. spoiler Túl gyorsan elrendezik majd azt a szálat. Olyan összecsapottnak hat, ahogy kb. 3 fejezet alatt lecsap, mindent megindokol és még spoiler Vagyis, ez is azt támasztja alá, hogy ez inkább krimis románc, mint krimi némi romantikus szállal.
A főszereplő páros szimpatikus tudott lenni, és működnek együtt is, külön is. Kisebb gyengeségek, sok jó tulajdonság jellemzi őket. Bátrak, a tettek emberei, vannak céljaik és hűségesek a barátokhoz, családhoz. Judit nagyon önálló is, és azt kifejezetten bírtam, ahogy Ákos képes kompromisszumokat kötni. Mondhatni, Juditnak lesz kitől tanulnia, hogy milyen egy működő kapcsolat, hogyan tarthatják fenn.
A mellékszereplők közül Judit húga és a kisfia tetszettek leginkább. Ahogy a testvérek azon poénkodnak, hogy milyen rossz gyerek lett Robika. Amiket tényleg meg is csinál a kicsi.
Pörgős, fiatalos, jól olvasható. Ugyan Judit ájulásai és az eszméletvesztés alatti ugrások tudtak zavarni, de van sok más, ami tetszett. Judit és Ákos szemszögének a váltakozása. A merényló beékelt fejezetei, amelyek ugyan a cselekményt nem vitték előre, de a gonoszkodó tervein jókat mosolyogtam. Már szinte paródiának és viccesnek éreztem, ahogy fogadkozik meg nagy tervei vannak, aztán mennyire keveset tud végezni mégis.
Ez különben azon ritka eset, amikor a cselekmény a túlzott románc miatt annyira nem tetszene, de a szöveg sodrása, a párbeszédek annyira viszik előre, hogy szórakoztatónak találtam a regényt.
Most érdekel is, innen hogyan folytatja Smith, mert ez így elég lezártnak tűnik.