The ​Casual Vacancy 48 csillagozás

J. K. Rowling: The Casual Vacancy J. K. Rowling: The Casual Vacancy J. K. Rowling: The Casual Vacancy J. K. Rowling: The Casual Vacancy J. K. Rowling: The Casual Vacancy J. K. Rowling: The Casual Vacancy

When Barry Fairbrother dies unexpectedly in his early 40s, the little town of Pagford is left in shock. Pagford is, seemingly, an English idyll, with a cobbled market square and an ancient abbey, but what lies behind the pretty façade is a town at war.

Rich at war with poor, teenagers at war with their parents, wives at war with their husbands, teachers at war with their pupils… Pagford is not what it first seems.

And the empty seat left by Barry on the parish council soon becomes the catalyst for the biggest war the town has yet seen. Who will triumph in an election fraught with passion, duplicity and unexpected revelations?

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Sphere, London, 2015
576 oldal · ISBN: 0751561606
>!
Little, Brown Books, New York, 2013
ISBN: 9781478951506 · Felolvasta: Tom Hollander
>!
Back Bay Books, New York, 2013
512 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780316228589

4 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Krystal Weedon · Colin Wall · Miles Mollison


Kedvencelte 5

Most olvassa 9

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

entropic P>!
J. K. Rowling: The Casual Vacancy

J. K. Rowling valahogy elment mellettem a gyerekkönyveivel – az első Harry Pottert elolvastam úgy 15 évvel ezelőtt, és akkor – tizenvalahány-éves korom teljes komolyságával – úgy voltam vele, hogy szerintem ez semmi különös, úgyhogy nem is folytattam. Na mindegy.

Ez valahogy mégis érdekelt – szeretem az olyan könyveket, amik arról szólnak, hogy mennyi nem-átlagosság, mennyi elbaszottság rejlik minden átlagos felszín alatt. És ez engem eléggé érdekel, mert hiszen én is egy átlagosan-elbaszott ember vagyok, csak én nem írok erről (sokat), illetve nem tudok mások átlagosan-elbaszottságáról így írni.

De milyen jó, hogy Ms. Rowling tud.

Szerintem ez egy igen jó könyv. Amit onnan tudok például, hogy igen hamar, az ésszerűséget figyelmen kívül hagyva elolvastam (pl. most is inkább aludnom kellene már, nem itt lődörögnöm), mert olyan valóságos volt, mintha csak az igazi valóság lett volna, és tudnom kellett, mi lesz, mint ahogy általában a saját valóságomban is ébren vagyok éjjel egykor, mert tudnom kell, még mi lesz. Meg még onnan is tudom, hogy ez jó, hogy folyton erről álmodtam (és örülök, hogy vége, és hátha már nemsokára nem fogok erről álmodni, mert kicsit sok volt ezekből az álmokból).

A többit már megírták előttem, hogy mi van ebben a könyvben – kisvárosi életek, kis-nagy drámák, játszmák, tragédiák, meg effélék. Igen, tényleg. És valahányszor ezekre gondolok, mindig eszembe jut az örökös kedvenc filmem, az Amerikai szépség poszter-mondata: look closer – menj közelebb, nézd meg közelebbről (vagy valami ilyesmi).

Ms. Rowling szerintem egész közel ment. És bár nem mentes némi mesebeli-hatásvadászattól, azért egész jól megmutatja azt, amit a regény egynémely szereplői nem ismernek fel: hogy milyen végtelenül kiszámíthatatlanok és megismerhetetlenek vagyunk – emberek –, és hogy milyen fantasztikus önámítási képességekkel rendelkezünk.

Aha, ti is. Meg én is. Most is épp ámítom magam, miközben úgy csinálok, mintha éppen nem ezt tenném. Most Ms. Rowling miatt egy kicsit magam-tudatosabban teszem.

3 hozzászólás
pat P>!
J. K. Rowling: The Casual Vacancy

Vigyázat, erkölcstani ömlengés következik!

Nagyon, nagyon tanulságos könyv ez. Ember- és önismereti szempontból is nagyon tanulságos.
Már persze akkor, ha túl tud lépni az ember néhány beidegződésen. Az ítélkezésen. A romantikusan fehérre és feketére osztott világképen. A karakterek kizárólagos jóságát vagy rosszaságát illető elvárásokon. A határozott véleményeken, bármiről is legyen szó.

Ha nem tesszük le ezt a szemüveget, akkor ez egy rettenetes könyv, idegesítő, kisstílű, szerethetetlen, minden létező kritikára és büntetésre rászolgált szereplőgárdával. Miért kell nekünk ilyen mocsoktengerről olvasnunk, aminek semmi köze hozzánk és az ismerőseinkhez? És miután kipuffogtuk magunkat, élhetjük tovább saját életünket (mely természetesen cseppet sem hasonlít a pagfordi életekre), és ha véletlenül mégis találkozunk egy pagfordi karakterrel vagy problémával, azt nyugodtan utálhatjuk, saját felsőbbrendűségünk megnyugtató tudatában.

Ha viszont hagyjuk, hogy Rowling énvédelmi barikádjaink mögé kerüljön, egészen mást fogunk gondolni erről a könyvről, de saját magunkról, családjainkról, közeli ismerőseinkről, meg az emberekről úgy általában is.
A rossz hír ugyanis az, hogy ilyenek vagyunk. Mindannyian. Nézőponttól függően rossz cselekedetekkel, olykor hatalmas hibákkal, rettenetes következményű döntésekkel vagy nem-döntésekkel. Rejtett motivációkkal, mások számára ismeretlen előzményekkel, sebekkel, fájdalmakkal, félelmekkel. Kimondhatatlan sérelmekkel. Kívülálló számára felfoghatatlan családi működésekkel, közösségi dinamikákkal, kommunikációs zsákutcákkal.

Tagadhatatlanul rossz mindezzel szembesülni, de ha túléltük a sokkot, a tanulság hasznunkra lehet. Hátha megtanuljuk, hogy senki sem hibátlan (saját magunk sem), senkit sem érthetünk meg maradéktalanul, és minden ember méltó arra, hogy megértéssel, toleranciával, elfogadással, tisztelettel, megbocsátással, legoptimálisabb esetben szeretettel forduljunk felé. (Saját magunk felé is, naná, legfőképpen.)
Ja, és az is jó, ha a kis problémákat megtanuljuk megkülönböztetni az igazán nagy bajoktól.

40 hozzászólás
Papusz>!
J. K. Rowling: The Casual Vacancy

Uh. Uh.
Ebben a percben fejeztem be, és még kicsit szédülök.
Igaz, nem pörög, mint egy kalandregény, és jaj, de mennyire, hogy nem Harry Potter! Viszont nem is vártam újabb Harry Pottert. Nem, nem pörög, inkább a dzsengára emlékeztet – arról szól, hogyan inog meg egy stabil hazugságtorony, ahogy szép fokozatosan kihúzgálják belőle az építőelemeket, és aztán hogyan dől össze teljesen, magával rántva és maga alá temetve embereket, életeket, kapcsolatokat. Időnként muszáj volt szüneteltetnem, hogy ne kapjak hányingert az emberektől, de ez nemigen von le az értékéből, sőt, az ilyesmit én pozitívumként szoktam könyvelni.

(Egyrészt örülök, hogy már itt, „kinn”, egy angol kisvárosban olvastam, mert az ittlétem sokkal közelebb hozta hozzám az egészet. Másrészt nem örülök, mert… hát, ugyanazért.)

4 hozzászólás
sepa I>!
J. K. Rowling: The Casual Vacancy

Hát, ez nem egy egyszerű könyv, az már biztos. Nem feltétlenül lesz tőle boldogabb az ember, de talán egy kicsit megtanulja máshogy nézni a világot. A közel harminc karakter közül biztos van legalább egy, akiben magunkra ismerünk, azt pedig lehet, hogy nem találjuk kellemes élménynek. Tele van a regény problémás karakterekkel, nagyon kevés közülük az, aki „normális”, de ez természetes, hiszen nagyon is életszerű helyzetekről olvashatunk. Lehet, hogy nincs heroinfüggő a környezetünkben, de garantáltan hallottunk már olyanról, aki családon belüli erőszak áldozata volt, vagy akit életkörülményei miatt elítéltek mások, és hiába volt helyén a szíve, esélyt sem adtak neki.

A könyv eredeti címe „felelős” lett volna – ez az egyetlen szó tökéletesen le is írja a kötet mondandóját. Felelősek vagyunk saját boldogságunkért/boldogulásunkért, ugyanakkor gondolnunk kell a környezetünkben élő többi emberre is, és az a legjobb, ha empátiával, odafigyeléssel állunk a másikhoz, legyen az a gyerekünk, a házastársunk, vagy csak simán az egyik szomszédunk. Rowling műve ugyanis tökéletesen bemutatja, milyen az, amikor a szülők nem értik a gyerekeiket, a gyerekek nem értik a szüleiket, de egyik szülő sem érti a másikat, a barátokról nem is beszélve. A végeredmény hosszabb távon rengeteg szenvedést eredményez – nem lenne egyszerűbb elkerülni az egészet?

Ajánlott olvasmány mindenkinek, aki nem ódzkodik egy kis önvizsgálattól, és aki egy picit jobban szeretné érteni a körülöttünk lévő világot.

hablaty P>!
J. K. Rowling: The Casual Vacancy

Az kétségtelen, hogy nem tinédzsereknek íródott, és atémaválasztás is igen távol áll a varázsvilágtól.
Ennek ellenére, és mégis szenzációs, de nem szenzáció hajhász.
Az elején annyira élveztem, mert egyik kedvenc BBC mini sorozatomra emlékeztetett a Coronation streetre. Egy kisváros, a maga fura és különc figuráival. Aztán a könnyű és felszínesnek tűnő lét alól előbukkant a szereplők igazi énje.
Nem tudom, valóban ennyire elvadult-e az angol kisvárosok lakóinak lelkülete. Kicsit nehéz elhinni, hogy egyetlen pozitív, szerethető figura sincs…de ez egy ilyen könyv.
Azzal együtt, hogy sötét képet fest, nehéz olvasmány, lehangol és elszomorít, mégis nagyon is elgondolkodtatott, és úgy gondolom kihagyhatatlan.
Ez nem együltőhelyes olvasmány…. nekem is húzódott mert közben emésztgettem, aztán újra ráhangolódtam.

metahari P>!
J. K. Rowling: The Casual Vacancy

az első negyed után felsóhajtottam, te, ez a Rowling igazán jól ír karaktereket, csendes megfigyelő és éles szemű lélekbúvár lehet a kávéházi csészéje mögül, történetmesélésben is négy cukor legalább…

Luca87 I>!
J. K. Rowling: The Casual Vacancy

Nem semmi ez a könyv. Adott egy vidéki közösség, ahol mindenki kedvesen mosolyog, miközben mindenki mindenkit utál, mindenki azon töpreng, hogyan lehetne kiszúrni a másikkal, és közben azon aggódik, ki ne derüljenek a saját mocskos kis titkai. Az egész bagázsban nem találni egyetlen jó mentális egészségnek örvendő embert sem, egyetlen olyan családot sem, ami kicsit is hasonlítana egy normális családra. Ezen elgondolkodtam azért, és arra jutottam, tulajdonképpen minden család furcsa, ha belelát az ember, de azért mégis kissé túlzásnak éreztem ezt a mennyiségű defektust és lelki nyomort egy kisvároson belül.

Rowling még mindig tud írni, szerencsére. Minden szó a helyén volt, nem éreztem erőltetettnek egyetlen mondatát sem. Még humor is akadt a történetben, igaz, közel sem annyi, mint a Harry Potterekben. Az első száz-százötven oldaltól eltekintve, amikor úgy éreztem, nem fogom tudni végigolvasni a könyvet, nagyon izgalmasra sikerült a regény. A végére valami nagy fordulatot vártam, és azért nem kicsit üt az a csattanó, amit az írónő választott. Kíváncsian várom, lesz-e belőle film, és ha igen, milyen. (És azt is kíváncsian várom, megtanul-e valaha is az írónő 500 oldalnál rövidebb könyvet írni :) – tudom, volt azért néhány rövidebb Harry Potter is.)

2 hozzászólás
Eta IP>!
J. K. Rowling: The Casual Vacancy

Túl sok név túl gyorsan túl egyforma szereplőkkel. Mindenki kisstílű, sőt, pitiáner, és lehet, hogy félidő után ez megváltozna, de képtelen vagyok addig elolvasni, mert kb. a negyvenedik oldal környékén újra elvesztem a fonalat, hogy ki kicsoda. Arctalan szereplők nevekkel felruházva… egyedül a halott tetszett valamennyire, de mivel ő kb. az 5. oldalon bevégezte, nem látom értelmét a további próbálkozásoknak. Talán majd egyszer, máskor, sokára.

5 hozzászólás
gabcsika1>!
J. K. Rowling: The Casual Vacancy

Féltem ettől a könyvtől. Féltem, hogy nem lesz nekem való, túl sok politika lesz benne, nem fog lekötni, csalódok Rowling néniben. De hál' Istennek, nem így lett. Végig nagyon élveztem. Hangoskönyvként kezdtem el hallgatni, amit amúgy tudok ajánlani, aztán amikor beszippantott a történet, átváltottam papíralapúra.
Annyiféle karakter van, mindnek különböző gondolatvilága, célja, motivációja van, zseniális. Ahogy @Kapitän_Wienerschnitzel megfogalmazta nekem a könyv olvasása előtt, a szereplők az unszimpatikustól az akasztanivalóig mozognak a kedvelhetőség skáláján, de én ezt nem bántam, igazi felfrissülés volt a sok tökéletes YA karakterek után ilyen valódi, elfuserált emberekről olvasni. Nem untam a saját kis szenvedéseiket, ármánykodásaikat, konfliktusaikat egy fél oldalig se.

Kisflea>!
J. K. Rowling: The Casual Vacancy

Nekem nagyon tetszett a könyv. Nem túl cselekménydús persze, itt inkább a lélek történéseire koncentrál az író, ami nem is baj, mert nagyszerűen oldja meg ezt a feladatot is. Hihetetlen, hogy mennyire jól ábrázolja az emberben végbemenő érzelem-áradatot, illetve azt, hogy egy párbeszéd során ki mit gondol, s mennyire más képet festünk az emberekről magunkban, mint amilyenek valójában. A szereplők többsége önző, de ettől emberi igazán. Személy szerint Simon Price-on kívül nem láttam kifejezetten negatív karaktert, mindenki mással, ha nem is tudtam egyet érteni, de bele tudtam képzelni magam a helyzetükbe. A legtöbben szerintem ott rontják el a könyv olvasását, hogy úgy akarnák rá tekinteni, mint egy újabb Harry Potter könyvre. Azt is el kell felejteni, hogy az eddig gyerekkönyv-író J.K. Rowling tollából származik a mű. Bár én néhol felfigyeltem kifejezetten Rowling-os mondatokra, a stílusa szerintem teljesen olyan, mint eddigi könyveiben, de a történet, a szereplők, minden egyéb más, amit meg kell szokni. Voltak benne durva részek, de egy idő után már ezek sem lendítettek ki az olvasásból. Egy szó mint száz: szerintem az írónő ismét hatalmasat alkotott, s remélem, hogy sok könyvet ír még, akár gyerek, akár felnőtt könyvről legyen szó.


Népszerű idézetek

Bakondi_Ágnes>!

The mistake ninety-nine per cent of humanity made, as far as Fats could see, was being ashamed of what they were; lying about it, trying to be somebody else.

73. oldal

cassiesdream>!

Krystal’s slow passage up the school had resembled the passage of a goat through the body of a boa constrictor, being highly visible and uncomfortable for both parties concerned.

Papusz>!

'Yes, well, principles are sometimes the problem, if you ask me,' said Miles. 'Often what's needed is a bit of common sense.'
'Which is the name people usually give to their prejudices,' rejoined Kay.

226. oldal (Little, Brown, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: előítélet · Miles Mollison
Kisflea>!

It was so good to be held. If only their relationship could be distilled into simple, wordless gestures of comfort. Why had humans ever learned to talk?

188. oldal

Papusz>!

The light of God shone from every soul.

342. oldal (Little, Brown, 2012)

zsgog>!

'Oh, you think that they should take responsibility for their addiction and change their behaviour?' said Parminder.
'In a nutshell, yes.'
'Before they cost the state any more money.'
'Exact-'
'And you,' said Parminder loudly, as the silent eruption engulfed her, 'do you know how many tens of thousands of pounds you, Howard Mollison, have cost the health service, because of your total inability to stop gorging yourself?'

388. oldal, 4. fejezet - Lunacy (Little, Brown, 2012)

cassiesdream>!

Barry’s phone, which he had turned off at Mary’s request before they left for the golf club, was sitting silently beside the microwave in the kitchen, along with the rest of his personal effects that the hospital had given her to take home. Nobody had touched them. These familiar objects – his key fob, his phone, his worn old wallet – seemed like pieces of the dead man himself; they might have been his fingers, his lungs.

KiMO>!

A great apron of stomach fell so far down in front of his thighs that most people thought instantly of his penis when they first clapped eyes on him, wondering when he had last seen it, how he washed it, how he managed to perform any of the acts for which a penis is designed.

36. oldal

entropic P>!

She read the captions to a series of photographs showing a footballer's wife in all the different outfits she had worn over the previous five days. Studying the young woman's long thin legs, Tessa wondered how different her life would have been if she had had legs like that. She could not help but suspect that it would have been almost entirely different.

140. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Alice Feeney: Sometimes I Lie
M. J. Arlidge: Eeny Meeny
Lucinda Riley: The Sun Sister
Jodi Ellen Malpas: The Forbidden
Emylia Hall: The Book of Summers
Joss Stirling: Summer Shadows
Jodi Ellen Malpas: With This Man
Stephenie Meyer: The Host
Jennifer Probst: The Marriage Trap
Jessie Burton: The Muse