49. legjobb dráma (műnem) könyv a molyok értékelése alapján

Harry ​Potter and the Cursed Child (Harry Potter 8.) 310 csillagozás

Part One and Two
J. K. Rowling – Jack Thorne – John Tiffany: Harry Potter and the Cursed Child J. K. Rowling – Jack Thorne – John Tiffany: Harry Potter and the Cursed Child

Based on an original new story by J.K. Rowling, Jack Thorne and John Tiffany, Harry Potter and the Cursed Child, a new play by Jack Thorne, is the first official Harry Potter story to be presented on stage. It will receive its world premiere in London’s West End on 30th July 2016.

It was always difficult being Harry Potter and it isn’t much easier now that he is an overworked employee of the Ministry of Magic, a husband, and father of three school-age children.

While Harry grapples with a past that refuses to stay where it belongs, his youngest son Albus must struggle with the weight of a family legacy he never wanted. As past and present fuse ominously, both father and son learn the uncomfortable truth: sometimes darkness comes from unexpected places.

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Little, Brown Books, London, 2017
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780751565362
>!
Little, Brown Books, London, 2016
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780751565355
>!
Pottermore, 2016
352 oldal · ASIN: B01BMK1NBQ

Enciklopédia 36

Szereplők népszerűség szerint

Hermione Granger · Perselus Piton · Harry Potter · Ron Weasley · Albus Dumbledore · Minerva McGalagony · Rubeus Hagrid · Draco Malfoy · Ginny Weasley · Voldemort · Scorpius Malfoy · Cedric Diggory · Albus Perselus Potter · Charles "Charlie" Weasley · Hisztis Myrtle (Myrtle Elizabeth Warren) · Petunia Dursley · Rose Granger-Weasley · Amos Diggory · Bathilda Bircsók · Büfés boszorkány · Delphini · James Sirius Potter · Ludo Bumfolt

Helyszínek népszerűség szerint

Roxfort · 9 és 3/4-edik vágány


Kedvencelte 12

Most olvassa 25

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 76


Kiemelt értékelések

>!
NannyOgg SP
J. K. Rowling – Jack Thorne – John Tiffany: Harry Potter and the Cursed Child

…persze én biztos nem vagyok Igazi Rajongó, mert a kiegészítő kötetek sem tetszettek – sőt, a Bogár bárdot még mindig nem olvastam el –, a filmekből is csak hármat láttam, és évek óta azon a véleményen vagyok, hogy Rowling elszakadhatna már tényleg Harry Pottertől és csinálhatna valami mást, ha már annyira erőltette, hogy ő befejezte ezt a témát és punktum. Ebből kifolyólag maga a színdarab híre sem hozott lázba egy kicsit sem. Szóval én csak olyan Mezei Rajongó vagyok (tudjátok, pózer), aki olvasta néhányszor a hét könyvet, meg fogja is még, és ugyanúgy el lesz tőle varázsolva, mint az előző n alkalommal.

És igen, azon a véleményen is voltam eddig, hogy színdarab helyett Rowling írhatott volna regényt, ha már le akar húzni még egy bőrt vissza akar térni Harry-hez, de most inkább azt gondolom, hogy inkább ne írt volna semmit. Tényleg. Ezt a sztorit nem kellett volna megírni – sem szövegkönyv, sem regény formátumban.

Ahhoz képest, hogy anno Harry évente megmentette a világot, ebben a történetben az a konfliktus, hogy Harry fia kamaszodik. Ennyi. Persze ez „nem tudok megfelelni apámnak” köntösbe van bújtatva itt-ott, de valami annyira súlytalan és felületes módon, hogy szerintem Rowling sem hiszi el. Igazából a családi dráma helyett lehetett volna bohózatot is írni ugyanerre az alapsztorira, „Harry Potter és az átkozott kölyke” címmel, és akkor megkímélhettük volna magunkat a kötelező, túlzásba vitt, közhelyes és értelmetlen tearjerker részektől a végén, amiktől egyrészt lekapartam az arcom, másrészt csak azért volt rájuk szükség, hogy minél több régi szereplőt belegyömöszöljünk ebbe a roppant gyenge kerettörténetbe. (Amúgy az egész időutazós szál egyetlen célja ez volt szerintem.)
Ráadásul tényleg minden történés súlytalan, nincs rá jobb szó. spoiler Gáz.

Amitől igazán bepipultam, az viszont nem a röhejgyenge sztori, hanem a szereplők körbegyalázása volt. Ezek a karakterek egy dologban hasonlítanak a könyvbéli szereplőkre: a nevükben. Harry Potter, aki kamaszkorában tűzön-vízen át, önzetlenül harcolt a barátaiért, az emberekért általában és mindenért, amiben hitt, 19 évvel később egy p.csarc (bocs, de tényleg), aki annyit tanult a szülei elvesztéséből és a barátság fontosságából, hogy nem ül le beszélni a saját kölykével, viszont cserébe spoiler. Ron egy szánalmas, pocakosodó bohóc, aki színpadi kellékként funkcionál, ezen kívül látens alkoholista*. Ginny csak úgy van, Hermione még mindig szereti a könyveket, azt' slussz, Piton és Draco Malfoy egyszerűen nulla, egydimenziós, sehol nincsen már a szarkazmusuk, semmi, ami bármiben megkülönböztetné őket egy mosóporreklámban szereplő ál-mosógépszerelőtől, aki elmondja, hogy a vízkő nem tesz jót a fűtőszálnak. Cedric Diggory – spoiler – arra van leredukálva, hogy milyen jó csávó, és ez kb. 500x hangzik el. Visszasírom azt az időt, amikor kikeltem magamból, amiért Peter Jackson Gandalfból egy szenilis, csetlő-botló vén nagypapát csinált.

És az új karakterek is nullák, az egy Scorpius Malfoyt kivéve, aki legalább vicces, és Albus is rendben van. A többi gyerek meg egyszerűen felszívódik a történet buktatói között. Komolyan, Harry két másik gyereke az egyik jelenetben még megvan, aztán soha többet nem bukkannak fel. Többek között látszólag három évig nem szólnak a középső tesójukhoz sem. Persze ezzel nincsenek egyedül, mert Rose, Hermione lánya is azonnal megszakít minden kapcsolatot Albus-szal, amint az elkezd haverkodni a Malfoy gyerekkel. Tök reális, nem? Hogy Hermione, a „sárvérű”, aki anno fel akarta szabadítani az összes házimanót, és kb. az ifjúsági irodalom szociálisan legérzékenyebb karaktere volt, hagyja, hogy a lánya sutba dobjon 11 év barátságot ezen az alapon. Kb. annyira van rendben, minthogy az árva, családra áhítozó Harry és a nagycsaládban felnőtt Ginny gyerekei le se tojják egymást. Rémálom az egész.

Persze volt, ami tetszett. Igen, kettő dolog. Az egyik Scorpius, lásd fent. A másik, hogy Albus spoiler. És ennyi. Csak ezeket egy közepes fanficben is elolvashattam volna akár. Jobban is tettem volna.

*Mi a franc ez az spoiler??! Kinek mentek el otthonról??

>!
Pottermore, 2016
352 oldal · ASIN: B01BMK1NBQ
73 hozzászólás
>!
sztimi53 P
J. K. Rowling – Jack Thorne – John Tiffany: Harry Potter and the Cursed Child

Mostanság nem nagyon van kedvem írni, meg az ihlet is ritkán látogat, de megjelent Rowling koprodukcióban elkövetett Harry Potter „drámája” és emiatt billentyűzetet ragadtam. Nos Rowling a HP ciklusban elkövetett utolsó fejezetét ugyan nem szerettem, de éreztem némi tiszteletet az író iránt, azt gondoltam, na ő be tudta fejezni, lezárta. Örökre. Aztán mégsem. Van az a pénz? Olyan érzésem volt, mint a Don Giovanni utolsó jeleneténél, hogy szép ez a dallam, de jobb szerettem volna, ha nem kerül a mű végére, megvolt a drámai vég, ez itt mellőzhető.És ahogy azt is meghallgatom, amikor élőben játsszák, így elolvastam a darabot is, lévén a sorozat rajongója. A pozitívumok között van, hogy elővett a nosztalgia, kedves szereplőket üdvözöltem újra, mondjuk elég fura alakok lettek, jóval kevésbé szimpatikusak, mint kölyökkori önmaguk. Csakhogy a negatívumok voltak túlsúlyban, hiányoztak a leírások, idegentollúságot szagoltam, a régi kedves szereplők felnőttként is gyerekként viselkedtek, a gyerekszereplők koravének és túl bölcsek voltak korunkhoz mérten, sok volt a meghatós nyál és ellensúlyozásképp meglepően kevés a humor. A sztori pedig lame, nem jut eszembe jobb szó, ha már angolul olvastam. A történet nagy része túlontúl ismerős, sok az újrajátszott jelenet, de hiába a jelenkori szál, a visszatérő epizódok így nem nyújtanak nagy élményt, és gyakran illogikusak. Mióta olvastam a Cormoran Strike sorozatot tudom, hogy Rowling helye ott van a krimiirodalomban is, a Casual Vacancy pedig az egyik legjobb társadalomkritika, amit olvastam. Arra jutottam, hogy ez a rowlingidegen darab olvasva nem nagyon állja meg a helyét, nem mérhető a sorozat többi darabjához, és nem a műfaji változások miatt, egyszerűen nem üti a színvonalat. Még a válság alatt íródott Főnix rendjéét sem. Remélem, hogy színházban nagyobb élményt ad, hogy a kényelmetlen piros székeken ülve megkapjuk az az érzést, amit a könyvek olvastán. De valahogy ezt is kétlem. Úgy érzem ezt a darabot felesleges volt kiadni, vagy akár megírni, és hogy bármennyire nem tetszett anno, jó zárósor volt az az All was well. Tudni kell abbahagyni.

10 hozzászólás
>!
dorothy_emerald I
J. K. Rowling – Jack Thorne – John Tiffany: Harry Potter and the Cursed Child

és még azt se mondhatja, hogy fiatal volt és kellett a pénz
***
Én szeretem a Harry Pottert. Sőt! De mit szeretem, hát az életem része, nem tudom megszámolni, hogy hányszor olvastam újra (azt még igen, hogy hány nyelven, amúgy 4-en, de ez most mellékes), vagy hogy még hányszor fogom. Mikor nyári egyetemre pályáztam, akkor harry potteres motivációs levelet írtam. De nekem ez a sorozat lezárult, a 7. kötet 613. oldalán. (Az epilógusról nem veszünk tudomást) Igen, vannak témák, amikről nagyon szívesen olvasnék könyveket, a Tekergőkről, a Roxf…khm Hogwarts alapításáról, az első háborúról Voldemort ellen (Nolan milyen epic, sötét filmet forgathatna belőle- The Dark Lord rises vagy valami ilyesmi címmel). De nem a következő generációról. Persze a szeretet kíváncsiság mindent legyőz, így minden ellenérzésem ellenére, azt mondtam, jó adjunk neki egy esélyt.
Hiba volt.
A könyv egyszer sem lép túl egy közepes fanfic utánérzésen. A sztori harmatgyenge, rengetegszer akar felülni a nosztalgiavonatra előző kötetek eseményeire építve, és mondatról mondatra egyre megúszósabbnak érződik. spoiler
De hát egy közepes vagy gyenge sztorit is el tudnak vinni a hátukon a karakterek. Csak ahhoz jól megírt, több dimenziós karakterek kellenek. Na ilyenekre itt ne számítsunk. Sőt! Az újak semmilyenek, a régiek meg vagy hihetetlenül gyerekesen viselkednek, vagy úgy mintha az agyukat valahol elcserélték volna néhány csomag csokibékára. Harry tökéletes illusztrációja a hülye szülőnek, spoiler , Ront lesüllyesztették egy kiégett, alkesszé. Hermione szimplán csak röhejes. Malfoy érzelemkitörései hiteltelenek. Harryék három gyereke feltűnik az elején, aztán kettő abból teljesen el is tűnik.
Először dühös voltam, aztán mire a végére értem inkább szomorú. Belegázoltak és hanyag, fércmunkával meggyaláztak valamit, amit nagyon szeretek. Idehánytak valamit, ami tökéletesen színvonaltalan, és a könyv mögötti egyetlen motivációnak a pénzt látom. Vagyis a könnyű pénzt. És ez nagyon szomorú.

57 hozzászólás
>!
Zzsófi
J. K. Rowling – Jack Thorne – John Tiffany: Harry Potter and the Cursed Child

*I don't care. I love it.*
~Harry Potter újratöltve. ~
Szerintem ez egy nagyon jõ történet. Azt mondom, hogy egy tökéletes fanfiction. Tényleg. Abszolút olyan hangulata volt, mint az előző 7 kötetnek. Teljesen bele tudtam élni magam, és az sem zavart, hogy szövegkönyvként van megīrva és hogy angol. Ha lehetséges, a szereplőket még jobban megkedveltem/szerettem.
Éés (*dobpergés*), mióta @Deszy blogján láttam Dramione fanfiction artokat, azóta ott motoszkál a fejemben a dolog, pedig eredetileg Draco-t nem is szerettem. De most…! Azt hiszem új kedvencet avattam, és ezt abszolút nem gondoltam volna. Tényleg. Régen egy gonosz kis sátánnak tartottam. De már nem az. :3
Sőt, a fia, ha lehet, mégjobb fej. Nagyon bírom Scorpiust.
Összefoglalva, szerintem a HP rajongók szeretni fogják, egészen jól megírt utópia.
Olvassátok. Szeressétek.
*I don't care. I love it.*

5 hozzászólás
>!
Zsuzsanna_Makai
J. K. Rowling – Jack Thorne – John Tiffany: Harry Potter and the Cursed Child

Attól függetlenül, hogy gyalázatosan sokáig tartott elolvasnom, imádtam. Nekem nem tűnik még egy bőr lehúzásnak, nem gáz a szerkezete, mert újra visszacsöppenhettem abba a világba, aminek a csapját Rowling egyszer csak elzárta.
Scorpius Malfoyt imádtam, nagyon tetszett, hogy Albus Potter ilyen kis szerencsétlen karakter lett.
Öröm-boldogság.

>!
Orsi_olvas
J. K. Rowling – Jack Thorne – John Tiffany: Harry Potter and the Cursed Child

Az egyik szemem sír, a másik meg…
Avagy hol a helye Harry Potter and the cursed childnak a HP univerzumban?

Kicsit félve kezdtem neki a könyvnek, mert sok negatív hangot hallottam ezzel a rendhagyó 8. kötettel kapcsolatban. Úgy a történet feléig faltam a lapokat és teli szájjal vigyorogtam: elragadott az a varázs, ami gyerekként Harry Potter rajongóvá tett!

Aztán, valahogy furcsa irányba fordultak a dolgok. Tudom, hogy felnőttként sokat változunk, hogy a felnőtt énünk gyakran más, mint a gyerekkori. 27 évesen elég felnőttnek, majdnem diplomásként eléggé pszichológusnak érzem magam ehhez a kijelentéshez.
DE! Harryt szívem szerint képen vágtam volna néha, Ron teljesen nevetséges volt, Hermione pedig, a mi bátor Hermionénk biztonsági játékos lett… spoiler Malfoy pedig teljes megrökönyödésemre egész szimpatikus emberré vált.
Nem értettem, hogy Harry és Ginny hogy tudnak házaspárként funkcionálni – olyan üresnek éreztem a kapcsolatukat. Harry viselkedése sokszor ésszerűtlen, tiszteletlen, szeretetlen volt a szereplők többsége felé. Tudom, sokan azzal érvelnek, hogy honnan is tudná, milyen a jó apa, mikor árvaként nőtt fel? Sok ember nő fel árván, vagy épp egyszülős családban és lesz mégis nagyszerű szülő, mikor eljön az ő ideje. És Harrynek lett volna lehetősége meríteni erős, okos, bátor és szeretetteli férfiak mintáiból, akik jelen voltak az életében. Nem sorolom őket, ti is tudjátok kikre gondolok.

Szerencsére Scorpiust imádtam. Jajj nagyon jó karakter lett :) Albus, hát ő nehezebb esett. A fekete bárány, a lázadó, meg nem értett kamasz – nos elhiszem, hogy nehéz lehetett a nagy Harry Potter árnyékában felnőni. De az ostobaságra, a felelőtlenségre ez nem mentség. Rose elég idegesítő lett. Igaz, hogy Hermione is az volt, de olyan szerethetően idegesítő fajta. A lánya nem.

A „csavarokra” rájöttem, az elátkozott gyermek kiléte egy pillanatig nem volt kétséges. Az spoiler eleinte tetszett, de olyan alapszabályokat nem vettek figyelelmbe a srácok, amit egy kezdő spoiler is tudott volna. Szóval a story maga kicsit kiszámíthatóra sikerült. Na jó nem is kicsit, hanem nagyon…
A legszürreálisabbra a büfés boszorkányos jelenet sikerült. Meg az Ablus& Hermionés jelenet, hát az fura volt.

Összességében nem bánom, hogy elolvastam, hogy láttam kedvenc karaktereim további sorsát, a gyerekekiét, Roxfortét. De nem érzem úgy, hogy minden a helyén lenne. És mivel nem Rowling-regényről van szó (nem, ez nem az) nem is tudom ezt így fenntartások nélkül elfogadni. Fanfictionnek, egy lehetséges változatnak esetleg. De rendes folytatásnak? Nem.

>!
Röfipingvin MP
J. K. Rowling – Jack Thorne – John Tiffany: Harry Potter and the Cursed Child

Fanfiction és semmi több. Ezt ha tényleg Rowling írta volna, százszor jobban sikerült volna.
Nem tudom, hogy kell e a polcra…

10 hozzászólás
>!
mrsp
J. K. Rowling – Jack Thorne – John Tiffany: Harry Potter and the Cursed Child

Az első, és legfontosabb dolog, amit nem szabad elfelejtenünk, ha erről a könyvről beszélünk, hogy nem teljes egészében J. K. Rowling írta. Harry Potter rajongóként tudom, hogy az eredeti sorozat szent és sérthetetlen, és habár mikor megjelentek a spoilerek a színdarabról, nekem is kicsit leesett az állam a cselekmény alakulásától, de nem gondolnám, hogy olyan rossz ez. Sőt!

Hihetetlen érzés volt a kezemben tartani (ha csak Kindle-n is) ezt a könyvet – későn szerettem bele a könyveket, így nem is tudtam, milyen érzés lehetett a „veteránoknak” úgy olvasni a sorozat részeit, hogy nem tudtak róla semmit, és még film sem készült a részből, tehát élt az újdonság varázsa. És most éreztem. És annyira elmerültem benne, hogy nem tudtam letenni, csak hajnal háromkor, könnyes szemmel, boldogsággal és ürességgel a szívemben, mert óriási élmény volt. Még úgy is, hogy ez nem „rendes” könyv, csak színdarab, még úgy is, hogy nem értettem egyet minden cselekményalakítással, még úgy is, hogy sokan lehúzták a könyvet.

Ez a rész enyhébb spoilereket tartalmaz – nem a cselekménnyel, hanem csak szereplőkkel, apró dolgokkal kapcsolatban – ha ennyit sem szeretnél tudni a könyvről, innen ne olvass tovább. :)

A Halál Ereklyéi óta iszonyú kíváncsi vagyok az újabb varázslónemzedékre. Akik a gyerekek főbb szerepet kaptak a történetben: Albus Potter, Scorpius Malfoy és Rose Granger-Weasley. A két fiút nagyon megkedveltem, de főleg Scorpiust, aki egy végtelenül kedves fiú és odaadó barát, és igazából Scorpius és Albus barátsága végig olyan awwww volt, mert hihetetlenül édesek voltak együtt. Rose nem jutott olyan sok szerephez, és abban a kis részben is elég ellenszenves volt számomra. A régi szereplők közül Harry, Ginny, Ron, Hermione és Draco „lényegesek”, őket (sajnos Harry kivételével) szintén nagyon kedveltem és mindegyikük fejlődött sokat, bár a régi személyiségüket még mindig megtartották. Harry a könyv háromnegyedében kissé ellenszenves volt (például amilyen hangnemben McGalagonnyal beszélt, na az nálam kiverte a biztosítékot), de mivel ő Harry Potter, ezért ezt elnéztem neki valamilyen szinten. Viszont tetszettek azok a kis fricskák mint Malfoy, mind Amos, mind Albus felől, amikkel Harryt igyekeztek leszerelni – vagyis hogy hiába ő a híres Harry Potter, azért visszafoghatná magát:

„DRACO: I don't care what you did or who you saved, you are a constant curse on my family, Harry Potter.”

„AMOS: Meet the once-great Harry Potter, now a stone-cold Ministry man.”

"HARRY: Do you want a hand? Packing. I always loved packing. It meant I was leaving Privet Drive and going back to Hogwarts. Which was… well, I know you don't love it but…
ALBUS: For you, it's the greatest place on earth. I know. The poor orphan, bullied by his uncle and aunt Dursley…
HARRY: Albus, please – can we just –
ALBUS: …traumatized by his cousin, Dudley, saved by Hogwarts. I know it all, Dad. Blah, blah, blah.
HARRY: I'm not going to rise to your bait, Albus Potter.
ALBUS: The poor orphan who went on to save us all. So may I say – on behalf of wizarding kind – how grateful we are for your heroism. Should we bow now or will a curtsy do?"

Az egész könyvtől olyan nosztalgikus hangulatba kerültem: megjelentek régi szereplők (erről majd később), felelevenedtek a Roxfortos emlékek és volt néhány visszaemlékezés is, amik nagyon szépek voltak.

Nem tudom, hogy jött a képbe spoiler

Korábban már említettem, hogy megelevenedtek régi szereplők, és ezeken a részeken annyit bőgtem, hogy az hihetetlen: spoiler na, akkor elvesztem. Ha azt hittem, hogy J. K. Rowling már elégszer összetörte a szívemet, tévedtem – úgy sírtam, mint egy kisbaba.

Tulajdonképpen az egész könyv lényege az volt, hogy megmutatott három lehetséges folytatást az eredeti sorozatnak, belekóstolhattunk mindegyikbe, de az, amelyik a valódi folytatása lett, szerintem tökéletes lett és gyönyörű, és megható, és bár tudom, hogy nem lesz folytatása a folytatásnak, azt kívánom, bárcsak lenne. Azt hiszem, egy kicsit belehaltam ebbe a történetbe.

>!
luthienlovemagic IP
J. K. Rowling – Jack Thorne – John Tiffany: Harry Potter and the Cursed Child

Ott kezdeném, hogy a sok negatív vélemény után kellemeset csalódtam a darabban, sőt nagyon tetszett. Szerintem egy jól megkomponált, átgondolt, szórakoztató, néha szomorú, de alapvetően jó humorú mű. Számomra minden benne volt, amit szeretek a Harry Potterben.

Ahhoz, hogy kiderüljön, hogyan is jutottam erre a következtetésre fontos leírnom, hogyan is indult a Cursed Childdal való viszonyom. Hát, nem jól, ezt elárulom. Először Deszy ajánlójából és spoiler fordításai kapcsán hallottam róla, és a plot alapján a szívemhez kaptam, hogy ez mi ez?! Komolyan a spoileres beszámoló alapján nem tűnt nagy durranásnak. De aztán szintén Deszy elkezdte csepegtetni a darabról, a szereplőkről készült képeket – amit nagyon köszönök! Ez kezdte ugyanis nálam pozitív irányba dönteni a mérleget, annyira tetszett a cast, főleg a Harrynek kiválasztott Jamie Parker. Annyire Harry szerintem, hogy annál jobb nem nagyon lehet. Ezután kezdtem el várni, hogy kijöjjön a szövegkönyv, bár úgy voltam vele, hogy nem fogok sietni az elolvasásával.

Persze, a jelen értékelés írása mutatja, hogy nem bírtam várni októberig. És jó, hogy nem vártam, mert eredeti nyelven is nagyon tetszett. Azt hittem, hogy nem fogom tudni ilyen gördülékenyen elolvasni, de semmi gondom nem volt vele. Sőt, nagyon jól érthető, nem túl bonyolult nyelvezte van. Így maximálisan bele tudtam magam élni az olvasásba, át tudtam élni a cselekményt.

Bővebben:
http://lutienlovemagic.livejournal.com/256564.html

2 hozzászólás
>!
Ivenn P
J. K. Rowling – Jack Thorne – John Tiffany: Harry Potter and the Cursed Child

Elképesztően tetszett és azt kívánom, hogy bárcsak megírná Rowling ezt regény formában is. Nagyon kellemesen csalódtam! Totálisan nulla elvárásokkal kezdtem bele, mivel rengetegen lehúzták és sok negatív kritikát lehetett róla olvasni, de annál nagyobb volt a meglepetésem. Ez egy nagyon jó történet. Nagyon más, mint a Harry Potter sorozat: realista, néhol rideg és kiábrándító, a szereplők igazi emberi problémákkal szembesülnek, de valahogy mégis benne van a szíve és a lelke az eredeti történetnek. Benne van a bűbáj és a varázslat, ezeket egy pillanatra sem veszíti el.
Csupán akként kell kezelni, ami: ez egy színdarab, nem egy regény! És ezt el kéne fogadnia mindenkinek. Én nem értek ugyan a drámákhoz, meg tudom számolni a tíz ujjamon, hogy hány ilyen művet olvastam, de talán ez nem is nagyon számít: nevettem, sírtam, meghatódtam és összefacsarodott a szívem. Kell ennél több? :)
(A következőkben röviden összefoglalom, hogy miről szól a történet, enyhe spoiler lesz benne, szóval vigyázat!)

A történetet onnan folytatjuk, ahol a hetedik könyvben befejeztük. Albus Severus Potter elindul a varázslóvá válás útján, ám hamar szembesülnie kell a ténnyel, hogy a Roxfortba járni nem akkora móka és kacagás, ha te vagy a Potter családban az egyetlen, akit a Mardekárba osztott be a Teszlek Süveg. Ráadásnak még egy hatalmas nagy lúzer is vagy, a legjobb és egyetlen barátod pedig Scorpius Malfoy, akiről azt híresztelik, hogy valójában Voldemort gyermeke. Szép kilátások, igaz? A fiú életét pedig Harry sem könnyíti meg, aki egyáltalán nem érti meg őt és inkább csak folyamatosan mérgesít a helyzeten, minthogy segítene.

Nos, többet nem árulok el, de azt tudnotok kell, hogy a történet elsősorban az érzelmekre, a belső démonokra, a szereplők közötti konfliktusokra fókuszál. A fő kérdés, hogy Albus miként tud szembenézni azzal, hogy a varázslóvilág szemében egy „kudarc” és nem egészen az a fiú, akit elvárnak Harry Potter gyermekeként? És vajon Harry hogy tud megbirkózni az apai szereppel, amikor ő maga soha nem tapasztalta meg azt, hogy milyen is egy igazi apa?

Bevallom, hogy nekem ez a sztori körülbelül minden vágyamat valóra váltotta, teljes mértékben erről akartam olvasni. Apa-fiú konfliktus (oké, ez amúgy is személyes kedvencem), a múlt és a hírnév terhe, szembesülés önmagaddal, igaz barátság. Utóbbi kapcsán külön köszönet Scorpius Malfoyért, aki az egyik legszeretetreméltóbb és legodaadóbb barát, akit a HP világában megismerhettem és egy igazi jószívű mardekáros. (VÉGRE, bizonyíték, hogy nekünk is van szívünk és tudunk kedvesek lenni! :P) Igazán élveztem róluk olvasni. És akkor még a rengeteg fanservice-ről nem is beszéltem, amit a régi, jól ismert karakterek kapcsán kaptunk. Nem tudtam néha, hogy sírjak vagy nevessek vagy hogy induljak-e rögtön a szívragasztómért, mert már megint letört egy darabka belőlem. Nagyszerű élmény volt. Tényleg.

Én mindenkinek ajánlom a legnagyobb szeretettel, de az az igazság, hogy érzem, a többségnek nem fog tetszeni. :') (Hisz már most nem tetszik.) Ez valami igazán más, egy különálló történet, és azok óriásit fognak csalódni, akik azt gondolják, hogy ez egy nyolcadik Harry Potter könyv. Mert nem az. És ne is úgy kezeljétek.
Ez valami több, mégis kevesebb. Valós, mély, emberi. Nekem nagyon bejött. Remélem, hogy azért lesznek páran, akik hasonlóan vélekednek.

13 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
mrsp

HARRY: We're the same age, Draco.
DRACO: I wear it better.

Kapcsolódó szócikkek: Draco Malfoy · Harry Potter
>!
KiMO

DRACO
Keep up, old man.

HARRY
We're the same age, Draco.

DRACO
I wear it better.

Kapcsolódó szócikkek: Draco Malfoy · Harry Potter
1 hozzászólás
>!
mrsp

DRACO: It is expectionally lonely, being Draco Malfoy.

Kapcsolódó szócikkek: Draco Malfoy
>!
itschristine 

MOANING MYRTLE: Oops, you caught me. And I was trying so hard to hide. Hello, Harry. Hello, Draco. Have you been bad boys again?

>!
mrsp

DRACO: I don't care what you did or who you saved, you are a constant curse on my family, Harry Potter.

Kapcsolódó szócikkek: Draco Malfoy · Harry Potter
>!
mrsp

If you answer the gossip, you feed the gossip.

25. oldal (Little, Brown Books, 2016)

>!
mrsp

ALBUS: Our journey has only just begun.
SCORPIUS: Only just begun and it's almost half killed us. Good. This is going to be good.

Kapcsolódó szócikkek: Albus Perselus Potter · Scorpius Malfoy
>!
mrsp

ALBUS: Dad…

ALBUS pulls on HARRY's robes. HARRY looks down.

Do you think – what if I am – what if I'm put in Slytherin…
HARRY: And what would be wrong with that?
ALBUS: Slytherin is the House of the snake, of Dark Magic… It's not a House of brave wizards.
HARRY: Albus Severus, you were named after two headmasters of Hogwarts. One of them was a Slytherin and he was probably the bravest man I ever knew.


A sorozat következő kötete

J. K. Rowling: Harry Potter (angol) The Complete Collection

Harry Potter sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kelley Armstrong: The Summoning
Richelle Mead: Frostbite
Sage Blackwood: Jinx
Mark Lawrence: Prince of Thorns
Kevin Hearne: Hounded
Leigh Bardugo: Siege and Storm
Pierdomenico Baccalario: The Door to Time
Holly Black – Cassandra Clare: The Silver Mask
Christopher Paolini: Eragon (angol)
Diana Wynne Jones: House of Many Ways