Biztos nem én vagyok az egyedüli, aki ennyire felnőtten kezdi el a Harry Potter sorozat olvasását. Igazából már másodszor kezdek bele, mert 6-7 éve elolvastam egyszer az első részt, de aztán valahogy nem következett folytatás, pedig tetszett.
Mivel nagyon sok ifjúsági és gyerekkönyvet olvasok, ez a könyv is teljesen belefért az olvasmányaim közé, és így lett volna ez akkor is, ha nem teszek ígéretet a fiúknak és nem ennyire közismert könyvről van szó. A filmeket is végignéztem már, minimum kétszer láttam minden részt az elejétől a végéig, ezeket úgy számoltam, hogy nyugisan, kanapén ülősen néztem végig. Ha hozzászámoljuk azt a rengeteg részletet, amikor csak a szobájukban volt dolgom, ruhákat pakoltam, hajtogattam, vagy csak beszaladtam valamiért, és ott ragadtam 5-10 percekre egy-egy érdekes részlet erejéig, akkor már azt hiszem háromszor is láttam, mert nagyon sokszor, sőt rengeteg alkalommal nézték már meg a fiúk.
A lényeg, hogy nagyon tetszett nekem a Harry Potter és a bölcsek köve. Nagyon jó lett volna úgy olvasni, hogy semmit sem tudok róla és a filmet sem láttam soha, de természetesen a Harry Potter esetében ez valami varázslat folytán lenne csak lehetséges. :D A varázslatok, amelyet a gyerekeim kívülről fújnak, a sokféle lény, az iskola, a tantárgyak, az egyszer csak megterülő asztalok, a sok kóborló szellem, a repülő seprűk, Hagrid, a „küldj egy baglyot”, mind-mind fantasztikusak, elbűvöltek.
Folytatás és saját HP relikviák a blogon: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/04/j-k-rowling-harry-…