Harry ​Potter és a bölcsek köve (Harry Potter 1.) 95% 6442 csillagozás

2001-ben fagyit árultam a Balatonnál, aztán mint élete első fizetésének büszke tulajdonosa, családom minden tagjának vittem haza ajándékot. A húgom akkor volt tíz éves (én 17) és egyáltalán nem volt ínyére az olvasás. Egyik ismerősöm tanácsolta, hogy vegyem meg neki a Harry Pottert, mert beszélik, hogy jó (én meg még nem is hallottam akkor felőle). Beleírtam az első oldalára, hogy Pankának, aki remélem végre felismeri a könyvek szépségét. Megköszönte, aztán felrakta a polcra a többi könyve közé, és nem foglalkozott vele többet.
Bántam, mert olvasni tényleg jó, ez meg mese, úgyhogy az esti szokásos Grimm és egyéb mesefelolvasás helyett ezt vettem elő. Hát megbabonázta. Engem is. Hihetetlenül olvasmányos, érdekes rögtön az első oldaltól kezdve. Onnan persze nem volt menekvés, minden este végeznünk kellett egy fejezettel (hosszúak ám a fejezetek!). Addigra megjelent a második része is, azzal folytattuk. A többit már egyedül olvasta, és mára nagy könyvfaló lett ő is.
Nem mondom, hogy a Harry Potternek – mégkevésbé nekem – lenne köszönhető, hogy beleszeretett a könyvekbe, de az biztos, hogy része van benne.
Egyébként miután elolvastuk, bevittem az iskolába, hogy barátnőmet is ráállítsam, de nem akart ilyen gyerekkönyvvel foglalkozni, szóval elkezdtem neki is felolvasni. A szerelem itt is megszületett, így egy teljes évig minden óraközi szünetben, iskola után, hétvégéken ez lett az egyetlen elfoglaltságunk.
Ez a könyv tud valamit. Szerelmet fakaszt. Függőséget okoz.
U.i.: Nehogy valaki a filmmel kezdje, mert becsukatom a szekrénybe!!!

Tavaly a Narniát, idén pedig a Harry Potter sorozat elolvasását tűztem ki célul magamnak. Ehhez ráadásul most kapóra is jött @Maresz_Csonka és @Kamilla_Peter közös újraolvasós kihívása is spoiler.
Annak idején a nejem nagy elánnal olvasta a sorozatot, figyelemmel kísértem a rajongását, a soron következő kötetek megjelenését és így én is kedvet kaptam hozzá. Akkor a 4. kötet elejéig jutottam el, utána viszont elvesztettem az érdeklődésemet. Ez pedig annak volt köszönhető, hogy jöttek sorban a filmek és már nem vágytam úgy a könyvek elolvasására, mint kellett volna. Szóval félbehagytam a sorozatot… Így jó pár évvel később most sokkal nyitottabban állok neki a köteteknek és eltökélten olvasom el év végéig a 7 könyvet.
Mit is mondhatnék az első részről? Kismilliószor láttam a filmet, így örömmel konstatáltam a könyvben lévő apróbb eltéréseket, amikre természetesen az első olvasás óta már nem emlékeztem. Jó volt újra a Roxfortba kerülni Harryékkel, együtt felfedezni a Bölcsek kövének történetét, Voldemort visszatérésre tett kísérletét, stb. A legjobb mégis az volt, hogy élveztem minden sorát olvasni és alig várom, hogy a következő hónapban folytathassam a második kötettel. Most kicsit újra gyereknek érzem magam és rácsodálkozom a cselekmény sokszínűségére, összetettségére, a varázsvilág szövevényes kapcsolatrendszereire, a színes karakterekre, a beszédes kifejezésekre, J.K. Rowling zsenialitására. Szuper volt!

Hogy élhettem én eddig Harry Potter varázslatos világa nélkül?
Teljesen lenyűgözött! Imádtam!
Hermione lett a kedvenc szereplőm, kicsit magamat láttam benne.
Kíváncsi vagyok a többi részre, ezt pedig a jövőben valamikor biztos, hogy újra el fogom olvasni! :)
Nem alaptalanul mondják, hogy függőséget okoz.

„Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.”

Nagyon különös érzés felnőtt fejjel újraolvasni ezt a sorozatot. Régi emlékek és érzelmek tengere zúdul rám, ugyanis abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy gyerekként találkozhattam először a történettel. Hetedik osztály januárjában kaptam kölcsön az első kötetet egy barátnőmtől, aki fel volt háborodva, hogy bár annyi ifjúsági fantasy regényt olvastam már, a Harry Potter mégsem volt köztük. Nagyon nehéz szavakba önteni, mit jelentett akkor a számomra. Emlékszem a sarokra a könyvtárban, ahol elkezdtem az első kötetet. Annyira zavart közben a külvilág, hogy onnantól csak esténként vettem kézbe, mikor már mindenki elvonult, hogy ne zökkenthessenek ki. Nincs jobb szó rá, mint hogy ELVARÁZSOLT. Tudom, tudom, közhelyes. De igaz. Elvarázsolt, megbabonázott, beszippantott. Tényleg így éreztem. Átrántott egy másik világba, ami sokkal izgalmasabb volt a sajátomnál. Nem is beszélve az érzésekről, amiket folyamatosan keltett bennem. Amikor Harry félt, én is féltem, mikor mindenki őt bántotta, vele szorongtam. Vele gyászoltam, vele izgultam, vele voltam bátor, vele voltam hős vagy éppen vesztes. Amikor ő győzött, akkor én is. Amikor elvesztett valamit vagy valakit, akkor én is. Egy kicsit mindig benne voltam ebben a világban akkor is, amikor éppen nem olvastam. Az sem zavart, hogy Harry fiú, valahogy így is könnyű volt vele azonosulni. Bár nem ekkor váltam olvasóvá, életemben először kapott el a „csak még egy fejezet” érzés. Nem érdekelt a telefon, a netes játékok, csak tudni akartam, mit rejt a következő oldal. Az okostelefon ebben a két hónapban csak arra kellett, hogy lumos híján legyen mivel megvilágítanom a könyvet a paplan alatt. Szó szerint szemlecsukódásig olvastam minden este. Emlékszem, sokszor szándékosan lassan olvastam, hogy minél később érjen véget. Most olvasva olyan rövidnek tűnik ez a kötet, de akkor nem így volt. Tökéletesen illik minden téren a célközönséghez. És ezt bizton állíthatom, ugyanis nálam teljesen betalált. Tudom, hogy ez nem egy értékelés lett, hanem inkább egy élménybeszámoló, de nem bánom, mert szerintem ennél jobban nem tudnám elmagyarázni valakinek, miért is olyan különleges ez a könyv, sőt az egész sorozat.
Köszönöm drága J. K. Rowling életem legvarázslatosabb könyvélményét, és hogy újraolvasáskor kicsit gyerekké változhatok. ❤

Már lassan húsz éve minden évben legalább egyszer előveszem ezt a könyvet. A sorozat, bátran kijelenthetem, örökérvényű és kortalan. Az első rész a legkönnyedebb és legmeseszerűbb, a jó és a rossz harca mégis túlmutat az egyszerű mesékén. Gyerekként is érthető volt, miféle fenyegetés jelenik meg a lapokon, de az áldozathozatal és a gonosz elleni összefogás mélységét felnőtt fejjel lehet igazán megérteni. A Harry Potter és a bölcsek köve egy ígéret, hogy mennyi csodás és vidám pillanat vár még ránk, de egyben fenyegetés is, hogy a növekvő árnyak miatt néha nehéz lesz a szívünk.

Örök kedvenc! A legnagyobb!
13 éves koromban olvastam először és azóta már többször újraolvastam, de nem tudom megunni.
Imádok elveszni ebben a világban. Bármikor el tudok merülni benne.
Nagy szerepe volt ennek a sorozatnak abban, hogy moly lettem.

Most olvastam először illusztrált kiadásban és nagyon élveztem. Nem csak az 1-2 oldalas képek tetszettek, hanem az aprók is, a kis tintapacák és „koszos” foltok.
Szerencsére nagyon jó minőségű, mert sokat lesz olvasva. :D

Alig várom a 2. rész illusztrált kiadását.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
2016.11.01:
Még mindig imádom. Megunhatatlan! ❤

Biztos nem én vagyok az egyedüli, aki ennyire felnőtten kezdi el a Harry Potter sorozat olvasását. Igazából már másodszor kezdek bele, mert 6-7 éve elolvastam egyszer az első részt, de aztán valahogy nem következett folytatás, pedig tetszett.

Mivel nagyon sok ifjúsági és gyerekkönyvet olvasok, ez a könyv is teljesen belefért az olvasmányaim közé, és így lett volna ez akkor is, ha nem teszek ígéretet a fiúknak és nem ennyire közismert könyvről van szó. A filmeket is végignéztem már, minimum kétszer láttam minden részt az elejétől a végéig, ezeket úgy számoltam, hogy nyugisan, kanapén ülősen néztem végig. Ha hozzászámoljuk azt a rengeteg részletet, amikor csak a szobájukban volt dolgom, ruhákat pakoltam, hajtogattam, vagy csak beszaladtam valamiért, és ott ragadtam 5-10 percekre egy-egy érdekes részlet erejéig, akkor már azt hiszem háromszor is láttam, mert nagyon sokszor, sőt rengeteg alkalommal nézték már meg a fiúk.

A lényeg, hogy nagyon tetszett nekem a Harry Potter és a bölcsek köve. Nagyon jó lett volna úgy olvasni, hogy semmit sem tudok róla és a filmet sem láttam soha, de természetesen a Harry Potter esetében ez valami varázslat folytán lenne csak lehetséges. :D A varázslatok, amelyet a gyerekeim kívülről fújnak, a sokféle lény, az iskola, a tantárgyak, az egyszer csak megterülő asztalok, a sok kóborló szellem, a repülő seprűk, Hagrid, a „küldj egy baglyot”, mind-mind fantasztikusak, elbűvöltek.

Folytatás és saját HP relikviák a blogon: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/04/j-k-rowling-harry-…

Harry Potter..szinte mindenkinek mondd valamit ez a név. Sosem felejtem el, amikor kicsi voltam, és anyuekkal elmentunk megnezni moziban a Halal ereklyeit. Fogalmam sem volt arrol, hogy mit latok, de akkora bamulattal neztem, hogy az a par ora nekem 10 percnek tűnt. Ahogy idosebb lettem elkezdtem sorban megnezni a részeket..majd 2 eve ujra megtörtént ez, mivel apukám húsvétra megvette nekem az osszes reszt CD-n :) ..
Talan o ra lehet azt mondani, hogy ugyanolyan tökéletes a könyv, mint a film. Imádtam, faltam, sirtam, nevettem. Keresem a szavakat de nem találom. Aki olvasta már szerintem tudja miről beszélek :D
Szeretnem iden beszerezni a tobbi reszt is. Szuper kezdése volt 2021nek :)

Még mindig, ennyi idő után, ennyi újraolvasás után is meglep, elvarázsol és egyszerűen imádom. Nem tudom mi újat írhatnék még, ami újdonsággal szolgálna erről a kötetről és erről a nagyszerű sorozatról. Előttem mások már tényleg mindent leírtak. :)
Ez egy nagyszerű utazás kezdete és mindig jó viszontlátni a régi kedvenceket.

Már olyan rég el akartam olvasni a könyvet, de aki több mint hat éve gyerekekkel foglalkozik külföldön, az ha szereti ha nem, a filmet előbb látja és nem is egyszer mintsem a könyv a kezébe kerülne. Nagyon de nagyon tetszett a könyv is, és meglepően tapasztalom, hogy a film egyáltalán nem volt rossz a könyvhőz képest. Én mindkettőt tudtam élvezni. Annyira örülök neki, hogy az illusztrált kiadás van meg, mert az unokaöcséim jobban fogják élvezni. Nincs nagyon mit mondjak, mert előttem ezrek mondtak véleményt, de annyit mondhatok, hogy mindenkinek olvasni kell ezt a csodás könyvet. Kalandos, izgalmas, szerethető karakterekkel. Nagyon ajánlom..