Harry ​Potter és a bölcsek köve (Harry Potter 1.) 94% 4714 csillagozás

2001-ben fagyit árultam a Balatonnál, aztán mint élete első fizetésének büszke tulajdonosa, családom minden tagjának vittem haza ajándékot. A húgom akkor volt tíz éves (én 17) és egyáltalán nem volt ínyére az olvasás. Egyik ismerősöm tanácsolta, hogy vegyem meg neki a Harry Pottert, mert beszélik, hogy jó (én meg még nem is hallottam akkor felőle). Beleírtam az első oldalára, hogy Pankának, aki remélem végre felismeri a könyvek szépségét. Megköszönte, aztán felrakta a polcra a többi könyve közé, és nem foglalkozott vele többet.
Bántam, mert olvasni tényleg jó, ez meg mese, úgyhogy az esti szokásos Grimm és egyéb mesefelolvasás helyett ezt vettem elő. Hát megbabonázta. Engem is. Hihetetlenül olvasmányos, érdekes rögtön az első oldaltól kezdve. Onnan persze nem volt menekvés, minden este végeznünk kellett egy fejezettel (hosszúak ám a fejezetek!). Addigra megjelent a második része is, azzal folytattuk. A többit már egyedül olvasta, és mára nagy könyvfaló lett ő is.
Nem mondom, hogy a Harry Potternek – mégkevésbé nekem – lenne köszönhető, hogy beleszeretett a könyvekbe, de az biztos, hogy része van benne.
Egyébként miután elolvastuk, bevittem az iskolába, hogy barátnőmet is ráállítsam, de nem akart ilyen gyerekkönyvvel foglalkozni, szóval elkezdtem neki is felolvasni. A szerelem itt is megszületett, így egy teljes évig minden óraközi szünetben, iskola után, hétvégéken ez lett az egyetlen elfoglaltságunk.
Ez a könyv tud valamit. Szerelmet fakaszt. Függőséget okoz.
U.i.: Nehogy valaki a filmmel kezdje, mert becsukatom a szekrénybe!!!

Hogy élhettem én eddig Harry Potter varázslatos világa nélkül?
Teljesen lenyűgözött! Imádtam!
Hermione lett a kedvenc szereplőm, kicsit magamat láttam benne.
Kíváncsi vagyok a többi részre, ezt pedig a jövőben valamikor biztos, hogy újra el fogom olvasni! :)
Nem alaptalanul mondják, hogy függőséget okoz.

„Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.”

Örök kedvenc! A legnagyobb!
13 éves koromban olvastam először és azóta már többször újraolvastam, de nem tudom megunni.
Imádok elveszni ebben a világban. Bármikor el tudok merülni benne.
Nagy szerepe volt ennek a sorozatnak abban, hogy moly lettem.

Most olvastam először illusztrált kiadásban és nagyon élveztem. Nem csak az 1-2 oldalas képek tetszettek, hanem az aprók is, a kis tintapacák és „koszos” foltok.
Szerencsére nagyon jó minőségű, mert sokat lesz olvasva. :D

Alig várom a 2. rész illusztrált kiadását.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
2016.11.01:
Még mindig imádom. Megunhatatlan! ❤

Biztos nem én vagyok az egyedüli, aki ennyire felnőtten kezdi el a Harry Potter sorozat olvasását. Igazából már másodszor kezdek bele, mert 6-7 éve elolvastam egyszer az első részt, de aztán valahogy nem következett folytatás, pedig tetszett.

Mivel nagyon sok ifjúsági és gyerekkönyvet olvasok, ez a könyv is teljesen belefért az olvasmányaim közé, és így lett volna ez akkor is, ha nem teszek ígéretet a fiúknak és nem ennyire közismert könyvről van szó. A filmeket is végignéztem már, minimum kétszer láttam minden részt az elejétől a végéig, ezeket úgy számoltam, hogy nyugisan, kanapén ülősen néztem végig. Ha hozzászámoljuk azt a rengeteg részletet, amikor csak a szobájukban volt dolgom, ruhákat pakoltam, hajtogattam, vagy csak beszaladtam valamiért, és ott ragadtam 5-10 percekre egy-egy érdekes részlet erejéig, akkor már azt hiszem háromszor is láttam, mert nagyon sokszor, sőt rengeteg alkalommal nézték már meg a fiúk.

A lényeg, hogy nagyon tetszett nekem a Harry Potter és a bölcsek köve. Nagyon jó lett volna úgy olvasni, hogy semmit sem tudok róla és a filmet sem láttam soha, de természetesen a Harry Potter esetében ez valami varázslat folytán lenne csak lehetséges. :D A varázslatok, amelyet a gyerekeim kívülről fújnak, a sokféle lény, az iskola, a tantárgyak, az egyszer csak megterülő asztalok, a sok kóborló szellem, a repülő seprűk, Hagrid, a „küldj egy baglyot”, mind-mind fantasztikusak, elbűvöltek.

Folytatás és saját HP relikviák a blogon: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/04/j-k-rowling-harry-…

Már olyan rég el akartam olvasni a könyvet, de aki több mint hat éve gyerekekkel foglalkozik külföldön, az ha szereti ha nem, a filmet előbb látja és nem is egyszer mintsem a könyv a kezébe kerülne. Nagyon de nagyon tetszett a könyv is, és meglepően tapasztalom, hogy a film egyáltalán nem volt rossz a könyvhőz képest. Én mindkettőt tudtam élvezni. Annyira örülök neki, hogy az illusztrált kiadás van meg, mert az unokaöcséim jobban fogják élvezni. Nincs nagyon mit mondjak, mert előttem ezrek mondtak véleményt, de annyit mondhatok, hogy mindenkinek olvasni kell ezt a csodás könyvet. Kalandos, izgalmas, szerethető karakterekkel. Nagyon ajánlom..

"(…)
A Harry Potter könyveknek sok rajongója akad, mely teljesen érthető. Rengeteg olyan dolgot mutat meg, amiről kisgyermekként álmodozhattunk csak. Ugyan ki ne akart volna varázsló vagy boszorkány lenni? De mindezen csodás elemek mellett mondanivalóval is szolgál. Bemutatja, hogy a szeretetnek mekkora ereje is van, milyen fontos egy ember életében a barátság, s hogyha bátor vagy és kitartó, bármit elérhetsz. Harrytől csak tanulni lehet. Kicsit szemtelen, kicsit kíváncsi, s ennek köszönhetően keveredik újabb és újabb kalandba.
Számomra viszont a legfontosabb mondanivalója: lehetsz te akármilyen szürke kisegér, lehetsz akármilyen átlagos: ha magadba tekintesz és van elég bátorságod a felszínre hozni azt, ami benned kavarog, akkor nagy tetteket vihetsz véghez.
Harrynek bérelt helye van a szívembe."

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/06/j-k-rowling-harry…

Lányommal közös olvasás, van egy új rajongója a könyvnek, legalábbis erre utal, hogy rajtam ütött a konyhában, azt ordítva, hogy Petrificus totalus.

Sokszor olvastam már ezt a részt, és megunhatatlan. Roxfort mindig elvarázsol. :) A könyvem lapjai már megsárgultak, hiába telik az idő, hiszen én is voltam vagy 12 éves amikor kaptam :) A többi részbe is belevetem magam, azok sajnos eddig kimaradtak.

Nem mondok újdonságot azzal, hogy ez egy korszakteremtő kultkönyv.
Azzal sem, amikor azt mondom, hogy zseniális.
Azzal meg pláne nem, amikor azzal jövök, hogy Rowling pedig megcsinálta azt, amit évtizedenként jó, ha egy írónak sikerül.
Aki olvasta, úgyis tudja, hogy miért nem lehet erről a könyvről / sorozatról értelmesen áradozni. Aki meg nem olvasta, az sürgősen pótolja!
Ennyi.

Sosem vonzott különösebben Harry Potter világa, mindig úgy éreztem, hogy ez a fajta varázslós mesevilág távol áll tőlem, és egyébként sem akartam „beállni a sorba”, épp elegen rajongtak érte. De most, ennyi idős fejjel eljött ennek a hiánypótlásnak is az ideje, így belekezdtem életem egyik legnagyobb sohakönyvébe. Az elején szokatlan volt ez a meseszerű fogalmazás, de már ekkor egyértelmű volt, hogy az írónőnek nagyon jó a stílusa. Azt nem állítom, hogy le sem tudtam tenni a könyvet, mert ez nem igaz, kb. a Roxfortos-trollos részig gyakran elkalandozott a figyelmem, de aztán kezdett érdekesebbé, izgalmasabbá válni. Harry és Hermione nem nőttek még igazán a szívemhez, de Ront és Hagridot megkedveltem, Piton felől pedig nincs kétségem, hogy tartogat még meglepetéseket a karaktere. Kedvenc ugyan nem lett a könyv, de azt gondolom, folytatni fogom a további részekkel, kíváncsi vagyok, mi lesz ebből. Összességében azt mondhatom, abszolút pozitív csalódás volt számomra, és bízom benne, hogy a többi sohaolvasós résztvevőnek is hasonló tapasztalatai lesznek :)