Harry ​Potter and the Prisoner of Azkaban (Harry Potter 3.) 97% 385 csillagozás

Mit lehet erre mondani? Magyarul és angolul is szerelem.

Imádtam! Az eljén, amikor crumpetet ettek az egy kicsit beakadt, mert csak mióta Angliában lakom, tudom, h mi az, de nem rémlik, h a magyar verzióban is ezt ették volna, de én fura vagyok. Most pedig megnézem a filmet is juhú!
A film után: nekem jobban tetszett, h Lupin fedezte fel a térképen Petert, nem Harry.

Minden formájában a kedvenc részem. Magyarul, angolul vagy filmben…mindenhogyan a kedvencem. Megismerkedhetünk a Tekergőkkel!! Remus is színre lép Sirius-al együtt. Végre olyanok, akik a legjobban ismerhették Harry szüleit. Új kalandok, új mágiaismeretek, új varázslatos lények.. Csikócsőr!…
A történet középpontja, itt kezdődnek a változások, innen már sötétebb és veszélyesebb lesz a történet és hőseink egyre több veszélyes kalandba keverednek majd. Ez az a könyv, amiben még gyerekek lehetnek, ahol még élvezhetik a féktelen gyermekkori szabadságot, itt még érződik, hogy nincs a vállukon a világ terhe. Ezért is szeretem ezt a könyvet annyira, mert ez a választó rész, előtte még gyerekek voltak, kalandokkal és veszéllyel, de még érződött a gyermeki légkör. Ez után a rész után viszont már csak veszély érződik és az előttük lévő csata és a veszteségek.
Örök kedvenc!

Azt hiszem, ebben a részben keveredik legkellemesebben a „vidáman hadonászunk a varázspálcánkkal” Harry Potter és a „hullani fogtok, mint a legyek” Harry Potter: már azért nem az a mézes-mázos-csokibékás kedves kis mese, mint az első rész, de még nem akarok pályát változtatni és szociális gondozónak állni, miközben olvasom. Szeretem, ahogy a végén helyére kattannak a dolgok, és Harry kivételesen egész jókedvűen néz a nyár elé. Egy utolsó kis szusszanás a nagy öldöklések előtt. Az egyedüli dilemmám, hogy nem tudom eldönteni, ki a nagyobb arc: Lupin, vagy Sirius Black?

Szépen lassan, de biztosan újraolvasom az egész sorozatot angolul, most épp az azkabani fogoly került sorra. Ez a rész talán a legkevésbé kedvencem a sorozatban, könyvben és filmben is. Talán azért, mert kismilliószor láttam már (ezt a részt láttam a legtöbbször a tévében) és a történet sem annyira érdekes számomra, főleg az időnyerős dolog untat. De ettől még imádom, és most újraolvasva nagyon élveztem a történetet. Ebben a részben jelenik meg a mindenkori könyves szerelmem, Sirius Black! *-* Ezen kívül nagyon tetszettek a Neville-es és Lupinos részek is. Többet nem tudok mondani, mert számtalan bejegyzésben már mindent elmondtam. :)

Jaj nem is tudom, hogy ez vagy a Félvér a kedvencem. Talán ez, mert itt tűnnek fel először a Tekergők. Meg a térképük. Be akarom járni az alagutakat, édességet akarok venni a Mézesfalásban , trágyagránátot Zonko Csodabazárából, és ugye isztok velem egy vajsört a Három seprűben? Aztán jósolhatnánk egymásnak a teafűből. :D Senki sem az akinek látszik! Akkora csavar van a végén, hogy talán egész sorozat alatt nem tudta felülmúlni ezt a végkifejletet. Hermi-ohne beindul, nélküle nem lenne ugyanaz a HP sorozat.
Személyes megint. Én még Titkok kamráját olvastam, amikor barátnőm, aki már az azkabanit nyűtte, felhívott és azt mondta „Szerelmes vagyok Sirius Blackbe, majd megtudod.” És letette. Aztán mikor már többször olvastam és megtudtam, hogy Gary Oldman játssza, akkor felhívtam, hogy én is.

Ez az egyik kedvenc részem a sorozatból. A különböző ünnepek mellett Lupin órái miatt fáj eszméletlenül, hogy nem lehetek én is Roxfortos :D Már itt, első feltűnésénél nagyon a szívemhez nőtt első olvasásra is, most pedig még inkább. Első alkalommal nagy nehezemre esett a dementorokat megismerni és az ő jeleneteiket olvasni, de most már ezzel is jobban meg tudtam birkózni habár az egyik nap velük álmodtam :D. Mindig jó érzés új, apró utalásokat észrevenni. Ilyenkor mindig elcsodálkozom, hogy mennyire kidolgozott tervei voltak Rowlingnak. spoiler Arra már nem is emlékeztem, hogy spoiler. Ez is könnyekig melengette a szívemet. Most pedig jöjjön a Goblet of Fire és spoiler.

A kedvencem.
Stephen Fry pedig egy zseni! <3

Ez is az egyik kedvenc részem a sorozatból, annyira jól össze van rakva, hogy az még mindig hihetetlen. Tetszik benne minden Csikócsőr szála, a dolgok, amiket Harry megtud a szüleiről, a Tekergőkről és a tragikus múltbéli dolgokról. Csodálatos!

Bár még mindig nem én vagyok a HP sorozat legnagyobb élő rajongója, és ez már nagy valószínűséggel nem is fog változni, a harmadik kötettel kevésbé fogok kekeckedni, mert bár ez is hagy maga mögött kívánni valót, de elsősorban a sorozatba való nem teljesen hézagmentes illeszkedése miatt (van benne néhány következetlenség – spoiler), de el se tudom mondani, mennyire üdítően hatott rám már korábban is, és ezúttal is, hogy végre túlléptünk azon a leegyszerűsítő világképen, hogy kb. csak Mardekár és a róla elnevezett ház tagjai alkotják a gonoszok táborát, és végre elkezdett morális szempontból is komplexebbnek – és ezáltal hitelesebbnek és izgalmasabbnak – mutatkozni a varázslóvilág (spoiler). A másik nagyon üdítő dolog, hogy ebben végre nem maga Voldemort a főellenség. Ez kifejezetten jót tett a könyvnek. Szóval, igen, azt hiszem, ha választani kell, melyik részt tartom a legjobbnak a sorozatból, ezt választanám. De várjuk még ki, hogy felfrissítsem az emlékeimet a további részekről is.