Harry ​Potter and the Philosopher's Stone (Harry Potter 1.) 97% 544 csillagozás

Szuper volt végre angolul is olvasni a történetet. Főleg így, hogy csodaszép, hollóhátas kiadásban vehettem a kezembe. Imádtam.
Jó, hogy előtte olvastam már nagyon sokszor magyarul is, a varázsló-kifejezések kifogtak volna rajtam, de így tökéletes volt.
Imádtam, soha nem fog számomra veszíteni a varázsából, ugyanúgy fogom élvezni századik alkalommal is, mint elsőre. Kihívás volt angolul olvasni, a többi részénél is meg fogom tenni.

Csodás élmény volt, így új köntösben, díszkiadásos külsőbe burkolva olvasni. Főként, hogy angolul most először forgattam a lapjait. Korábban magyarul persze, no meg latinul is olvastam már, mivel nálunk latin óra is volt gimiben, ott pedig előkerült, mi meg mosolyogva olvastuk a „Harrius Potter” nevet, valahányszor felmerült.
Visszakeresgélve láttam, hogy 6 éves voltam anno, mikor megjelent a film nálunk és eszembe jutott, micsoda rajongást indított el még a mi ovis körünkben is. Szó szerint elvarázsolt minket ez a történet.
Még magam előtt látom a HP-s drazsékat, nassolni valókat a mozis standoknál, és a sok-sok érdeklődő gyerkőcöt és felnőttet.
Szerintem ez egy olyan világ, amibe, ha beleszeret az ember, többé nem tud tőle elszakadni. Mindig azon kapom magam, hogy újra akarom nézni a filmeket, lapozgatom a könyveket, ismétlem a vicceket, a Roxfortba képzelem magam és arról ábrándozok, hogy oda járhatok. Az írónő elképesztő világot alkotott, mindig élmény visszatérni hozzá. Izgalmas, humoros, egyedi. Az örök kedvenc triómról mindig öröm olvasni. Itt még mindenkinek kicsit új a Roxfort-élmény, de már itt megmutatkozik a bátorságuk és az igaz barátságuk. Nagy kedvenc. :)

Végy egy 2. méretű ónüstöt, tény bele egy sovány, szemüveges árva kisfiút, aki hős lesz. Adj hozzá egy mágikus iskolát, kis barátokat, segítőket, sok-sok varázslatot, egy teáskanál humort. Kell még bele néhány csipetnyi izgalom, varázslények, seprű. Ki ne felejtsd az egyik legfőbb összetevőt, a főgonoszt! És huss és pöcc, és kész az egyik legjobb mese, amit olvastam. Megjegyzés: eredeti nyelven még jobban tetszett.
                                                                __

Update
Még mindig varázslatos. Sokadjára is. Ezen tanultam meg angolul olvasni, csináltam hozzá varázs-szótárfüzetet is. Ez az első rész még igazi gyerekmese, barátságról, családról (Ronnak csodálatos családja van), bajtársiasságról, a jó küzdelméről a gonosz ellen. Szeretem a bentlakásos iskolákban játszódó történeket, a mitológiai, történelmi utalásokat. Az egyetem előtti évben olvastam először, nővérem hatására. Már jócskán elmúltam 11, már túl öreg voltam ahhoz, hogy várjam a baglyot, szóval felvételiztem a Debreceni Egyetem Boszorkány- és Varázslóképzőjébe. És felvettek! Azóta is gyakorló boszorkány vagyok.

Valószínűleg rettenetesen elfogult vagyok a Harry Potter-könyvekkel kapcsolatban, hiszen 10 és 14 éves korom között olvastam őket először. Ezt, az elsőt, emlékeim szerint huszonhétszer. Nem hittem magamnak, de olvasás közben kiderült, hogy ez valószínűleg igaz, mert egész beszélgetésekre emlékeztem, szinte szó szerint – pedig most először angolul olvastam. (Huszonnyolcadszorra, ezt föl kell jegyezni, valószínűleg semmit nem fogok ilyen gyakran elolvasni ebben az életben. Talán csak néhány nehéz egyetemi tankönyvet, amit az istennek se bírom megérteni, csak harmincadszorra, de az nem számít ide.)

Nagyon jó angolul is, de ez nem meglepő, hiszen angolul lett először világsiker 1997-ben, most már 17 éve. Persze, hogy picit jobb, mint a fordítás, hiszen Rowlingnál semmi, ami feleslegesnek tűnik, nem az. Elszáll egy bagoly a Hogwarts (Roxfort) fölött, azt hinnéd, csak hangulatfestés az egész, közben Dumbledore-nak visz egy fontos levelet, ami persze a cselekményre is kihatással van.

Most jöttem rá, hogy el akarom olvasni a krimijeit is, hiszen a HP-könyvekből kiderül, hogy zseniális krimiíró: elpotyogtatja a nyomokat, amiket első olvasásra észre sem veszel (huszonnyolcadszorra persze már igen), és szinte kezedbe adja megoldást. De nem jöhetsz rá, hiszen a szereplők se jönnek rá a nagy titokra a könyv végéig – vagy épp a sorozat végéig. (Rengeteg utalást találtam a későbbi regényekre, a kentaurok például arról beszélnek, hogy a Mars szokatlanul fényesen világít ezen az éjjel, ezt a későbbi regények tükrében, és egy kis mitológiai ismerettel megérthetjük.)

17 év után, hogy nagyjából elcsitult a Harry Potter-láz, ami egy évtizedig lekötötte a molyokat, kicsit-nagyokat, már lehet objektívan szemlélni ezeket a regényeket. Nincs kétségem afelől, hogy Rowlingnak az irodalom nagyjai között van a helye. (Lásd az értékelésem első mondatát.)

Nemrég olvastam valahol, hogy brit tudósok (!) szerint a Harry Potter-könyvek olvasása elfogadóbbá tesz. Ebben van valami. Lehet, hogy pont jókor jött nekem is, és ezek nélkül talán soviniszta vagy rasszista lettem volna, ki tudja. Ez különben a legtöbb nagy könyvre igaz, szerintem. Mint mondtam, elfogult vagyok, általános iskolában a „legjobb barátom”-mal ez kötött össze, a Hogwartsot oda képzeltem, ahova akkor jártam, csak persze a leírások által átalakítva, és érdekes módom most is, 11 évvel az első olvasás után is ugyanúgy képzeltem el őket. (A filmbeli Roxfort csak a nagyterem elképzelését segítette, mert azt nem tudtam sehova berakni, a tornaterem nagy volt, de azért az mégis más.)

Szóval ez az újraolvasás egy kicsit visszaút a gyerekkorba, teljesen ellágyultam tőle, elképesztő, azt hiszem, öregszem. A poénok angolul egyébként jobban ülnek, és a nevek is beszédesebbek. De persze ezeket le kellett fordítani, mert úgy hitték, gyerekek fogják csak olvasni a könyveket (tévedtek), akik még nem tudnak idegen nyelveken. Ha tudtok angolul, eredetiben olvassátok újra (ezt úgysem lehet nem újraolvasni), a varázs ugyanaz. Na jó, csíny letuddva.

Na szóval régi adósságot törlesztettem ezzel az olvasással. Általában szörnyű felhördüléssel fogadták, ha azt mondtam, hogy nem olvastam, és az, hogy az első filmet láttam, csak egészen minimálisan enyhítette a rosszallást. Végül passzív-agresszív barátnőktől (jólvanna, tudjátok, hogy imádlak titeket :*) megkaptam a szülinapomra, angolul, mert tudják, hogy eredeti angol nyelvűt csak úgy, ráadásul egy tényleg csodaszép kiadásban, így nem volt több kifogás, neki kellett állni.

Az első oldalakon kellemes meglepődéssel állapítottam meg, hogy ez humoros, ráadásul az a jófajta, Sue Townsendre emlékeztető fajta. A filmet régen láttam, és nyilván vannak kimaradt (vagy elfelejtett) helyszínek, ezeket örömmel képzeltem úgy, ahogy akarom, és nagyon élénken, részletesen pörgött a belső mozi az első pillanattól kezdve. Alig vártam, hogy visszatérjek hozzá, tényleg remek olvasmány volt. Ugyanakkor nem vágyom a folytatásokra, és nem csak azért, mert halálra f.stam magam spoiler, hanem mert annyira azért nem érdekel. Szerethető, jól megrajzolt szereplők (bár Hermione sokkal jobban néz ki filmen, mint a könyv alapján gondolnám, hol vannak a lapátfogak?), izgalmas volt még így is, de nem rohanok a következőért.

A filmmel ugyan elspoilereződött számomra a nagy csavar, de érdekes volt megfigyelni a félmondatokban elrejtett megoldásokat spoiler. Szóval élvezetes volt, de nem támadt leküzdhetetlen vágyam rohanni a többiért.

Olyan jó, hogy végre angolul is elolvastam a kedvenc könyvemet. Már régóta tervben volt, csak nem tudtam, melyik kiadást is vegyem meg, így mikor megjelent a csodás 20. évfordulós kötet, szinte azonnal be is szereztem a Hugrabugos, keménytáblás változatot. Eddig a HP könyveket „csak” magyarul és németül olvastam, és szerintem minden nyelven teljesen más élmény a könyv. Kicsit olyan volt, mintha először olvastam volna. Nagyon-nagyon szerettem most is. Így karácsony közeledtével különösen a téli-szünetes rész töltött el boldogsággal, de egy Harry Potter könyvet olvasni mindig öröm. Jó lenne, ha többi rész is megjelenne ebben a kiadásban, de úgy tudom nem fog. Viszont bárhogy is alakul mindenképp beszerzem a többi részt is angolul :)

Hát ez sokáig tartott. Sikerült megint egy régi csapdámba esnem, több könyvet
olvastam egyszerre.Ezzel csak az a baj, hogy egyikbe is belekaptam egy kicsit,
a másikba is és olykor egyik-másik könyv lemaradt. Főleg az idegen nyelvű könyveknél
könnyű kizökkenni a szenvedélyes olvasásból – amikor eggyé válik az ember
a történettel és ott találja magát a szereplők mellett. Nos, ezt könnyű elveszteni, ha
szótár után kaparászik az ujjunk.Szóval félre a szótárral, – majd később kikeresem
egy egy melléknév, vagy határozószó pontos jelentését :)
A Harry Potter első kötete most is ugyan úgy képes volt elvarázsolni mint
az első alkalommal. spoiler
Olyan álomvilágot ír le Rowling, ami minden korosztályt elcsábít. A varázslat minden
nyelven működik. Amikor pálcasuhintással meg lehet oldani egy-egy hegynek tűnő
problémát -ha, csak az orrába toljuk is fel, fricska gyanánt. Ebben a világban tanulás
által bárki képes csodákat véghezvinni.A gonosz pedig ha összefogunk legyőzhető.
Ki ne vágyna erre?!?

Nagyon jó élmény volt eredeti nyelven olvasni a történetet. Visszaemlékezve a magyar verzióra nem látok semmi kivetnivalót, az egyik legjobb fordítás, amit eddig olvastam, de azért mégiscsak ez az eredeti. :)
Sok apróbb részletet és utalást észrevettem, amelyek felett az első olvasásnál elsiklottam. Elképesztő, hogyan gondolt ennyi mindenre előre Rowling.
Annyira jó volt újra átélni az első év kalandjait, újra megismeri mindenkit, újra „hallani” azokat a bizonyos mondatokat. :) Viszont most megjött a kedvem ahhoz, hogy az egész sorozatot elolvassam angolul. Sírnak az olvasatlan könyveim. :D

Jim Dale felolvasását hallgattam, aki egyszerűen zseniális! A Harry Potter sorozatból meg alapból ez a kedvencem, szóval nagyon jó volt a magyar után eredetiben olvasni hallani. Annyira, hogy meg is jött a kedvem a többi kötethez, a következőt kipróbálom németül.

Ketszer olvastam magyarul, ezerszer lattam a filmet magyarul es angolul is, szoval ideje volt az eredeti nyelven is megismerkednem a tortenettel, igy sikerult elolvasnom az elso angol nyelvu konyvet az eletemben, es meg is lepodtem, hogy szinte teljesen megertettem az egeszet! Eleg lelkes is vagyok hozza most, hogy a tobbi kotettel is megprobalkozzak majd. Bar azt sem tagadom, hogy szotaraztam is olykor-olykor, foleg, ha az irono leirasait meg akartam erteni, mivel igen gazdag szokinccsel mutatta be ezt a fantasztikus vilagot.
Harry Potter megunhatatlan, J. K. Rowling stilusa egyszeru, megis lenyugozo, humoros es fantaziadus. Akarhanyszor olvasom, mindig valami ujat fedezek fel a sorok kozott. Meg mindig csodalkozom azon, hogy milyen hatartalan kepzeletu az irono, ha a varazsvilagrol van szo, amit megalmodott, es a konyv megszuletesenek korulmenyei igazan inspiralo, legalabbis ram nagyon nagy hatassal volt.