Harry ​Potter and the Order of the Phoenix (Harry Potter 5.) 93% 371 csillagozás

Testvéreim az Irodalomban! Sokat törpöltem, vajon mit is írhatnék, végül ezekre a gondolatmorzsákra jutottam:

1. A vörös hajú lányok kapósak.
2. Már régóta tudom, de ez mostantól ofisöl: Weasley is our king!
3. Zseniális, ahogy Stephen Fry játszik a hangjával – igen, ez is hangosban ment.
4. Szeretem Ginny kedvességét és harciasságát.
5. Neville-nek van a legnagyobb szíve.
6. Umbridge – nál gerinctelenebb irodalmi karaktert – az eddigi olvasmányaim alapján – még nem hordott hátán a könyvespolcom.
7. McGalagony for prezident! Kétségtelenül megmcgalagonyizálódtam. (:
8. Az ikrek megérdemlik a Legjobb Irodalmi Ikrek díját.
9. Szabadalmaztatni kellene Magyarországon a self-correcting ink használatát.
10. Szeretnék enni Kondéros kekszet. Jobban mit Csokibékát és Csokipocakot, melyben málnakrém és tejszínhab leledzik.
11. Valószínűleg nem meglepő, de szívesen lennék DS tag.

+1. Az a baj ezzel a résszel, hogy nagyon-nagyon hosszú, még hallgatva is, emiatt egyes részekben vontatottá válik a történet… na meg a kedvenc szereplőim eltávolításáról ne is beszéljünk, szóval a mínusz egy csillag ideális.

Valahányszor megkérdezi tőlem valaki, melyik a kedvenc részem a HP sorozatból, egyből rávágom, hogy a Főnix rendje. Igazából mindegyiket egyformán imádom, de az a rész mindig különösen megérintett.
Ez a rész annyira szomorú és depressziós, frusztráló… mégis vannak benne részek, amiken olyan jókat lehet nevetni. Fred és George hihetetlen teljesítményt nyújt, mint mindig. :D McGalagony pedig határozottan a legkedvencebb tanárom. You go, girl! :D

Tudom, hogy Umbridge a mindenki álltal legjobban utált személy, viszont én egyszerűen i-má-dom, hogy mennyire nagyszerű gonosz karakter. Szerintem nem semmi teljesítmény, hogy jobban gyűlöljünk valakit Pitonnál és Voldemortnál. spoiler Szerintem Umbridge-nak járna valami külön díj, hogy ennyien ki nem állhatják. :D

Ami Harryt illeti, ő mindig is a szívem csücske volt, viszont itt… Itt csak még jobban megszerettem, megsajnáltam mint valaha. Tudom, hogy sokaknak épp Harry hangulatingadozásai miatt nem tartozik épp kedvenciek közé ez a rész, ellenben én legszívesebben csak agyon ölelgettem volna a srácot.
Egyik kedvenc jelenetem a sok közül, amikor beleleshetünk a fiatal Tekergők életébe, még ha épp nem is az egyik legjobb szakaszába. És persze az utána való Sirius-Lupin-Harry féle beszélgetés.

Luna egy igazi kincs a karakterek között. Nincs még egy olyan aranyos és szerethető ember, mint ő. ^-^ Akárhányszor megjelenik, megzabálom. :))
Neville még talán vetekedhet vele. Ő is az egyik nagy meghatározó ok, amiért ennyire oda vagyok ezért a részért.
Ó, és Ginny! Igen, igen, végre megérett. Végre nem irul-pirul Harry közelében, hanem jól megmondja a magáét, ha úgy tetszik. :D

Először olvastam angolul HP-t, így természetesnek tűnt, hogy ezzel a résszel kezdjem. Így eredetiben is természetesen isteni, habár még szokni kell pár kifejezést, varázsigét…

Sirius-ról és a könyv végéről csak annyit: https://media.giphy.com/media/oFyhQLhFc4H0k/giphy.gif Sose bírom ki sírás nélkül. Harry és Dumbledore párbeszéde annyira gyomorszorító, annyira fáj. Egyik legszebb jelenet♥

Amikor először olvastam ezt a részt (akkor magyarul), a többihez képest kevésbé tetszett. Még így is 4,5 csillagra értékeltem, mert nem a könyv rossz, hanem a sorozat többi részéhez képest gyengébb. Éppen ezért most kicsit félve kezdtem neki megint, arra gondoltam, hogy mi van, ha másodszorra még kevésbé fog tetszeni. Alig emlékeztem belőle valamire, azt maradt meg, hogy Harry az elejétől a végéig picsog.

Lehet, hogy az akkori hangulatomhoz nem passzolt a könyv, de most másodjára olvasva sokkal jobban megfogott. Még mindig azt gondolom, hogy a sorozat leggyengébb kötete, de most valamiért jobban megfogott. Másodjára olvasva arra jöttem rá, hogy ez a könyv jobban szét van szabdalva, több „kisebb” történetből tevődik össze, amik nekem nem kapcsolódnak össze olyan szorosan, mint a többi részben a cselekmény. Ez a könyv inkább szól Harry kamaszságáról mint mármi másról.

Ennek a résznek az első olvasása előtt sok értékelést olvastam, ahol panaszkodtak Harry nyavalygására és ez kicsit számomra is rányomott egy előzetes bélyeget az ötödik részre. Viszont azután pár nappal, most második olvasásra pedig még inkább rájöttem, hogy ez az egyik kedvenc részem. Umbridge-t természetesen még mindig nem bírom elviselni, McGonagallt pedig imádom. Annyira bele lehet merülni a történet minden kis kidolgozott részletébe, annyira érdekes, sokoldalú és izgalmas, hogy az elképesztő. Most is sikerült pár újabb morzsát észrevennem, amelyek fölött elsőre elsiklott a szemem. spoiler

A legkevésbé kedvelt Harry Potter könyvem, mégsem tudok kevesebbet adni rá, mint 5 csillagot!
Nehéz a történetben Harry fejében lenni, de nem így viselkedne minden 15 éves kamasz, aki ennyi mindenen túl van, mint ő, aki úgy érzi, nem törődnek vele, az egész varázsló társadalom hazugnak hiszi, a barátai mintha összefognának a háta mögött, Dumbledore pedig egy pillantásra sem méltatja? (És nem mellesleg, a lányokhoz sem ért :D)
Ismét hangoskönyvben hallgattam, Jim Dale még mindig zseniális. Umbridge professzor eddig is versenyzett a világ legutálatosabb karaktere címért, de Jim Dale tolmácsolásában már biztosan ő az! Ilyen idegesítő, mézesmázos, elvakult szereplőt ritkán látni.
Hangoskönyvben kifejezetten hosszú volt, sokáig is hallgattam, de itt kezdődik csak el az igazi mélysége a történetnek.
Siriusért pedig örökre haragudni fogok J.K.Rowlingra! :(

Sajnálatos módon láttam a filmet, vagyis azt a valamit, aminek ugyanaz a címe, mint a könyvnek. Próbáltam elfelejteni, amilyen gyorsan csak lehet, de sajnos vannak olyan részek benne, amik olyan mélyen bevésődtek az agyamba, hogy nem tudtam elfelejteni.
Igazi hullámvasút volt ez, volt amikor jókat mosolyogtam a történeten,és volt amikor a könnyeimet törölgettem. Imádtam, hogy Ginny elkezdett beszélni, úgymond elkezdte az életét és én ebben a részben szerettem a legjobban Harryt. Végre nem csak egy báb volt, akit ide-oda tologattak, imádtam amikor kiabált,és amikor beképzelt volt. Kedvenc részeim a Snappel közös óráik voltak. De nem tudok 5 csillagot adni egy olyan könyvnek, amiben van egy ennyire fájó rész, amibe beleszakadt a szívem és amiért most nagyon utálom Rowlingot.

Elég régen olvastam először magyarul a sorozatot, és már évekkel ezelőtt volt, mikor elkezdtem olvasni angolul, így épp itt volt az ideje, hogy ez a rész is sorra kerüljön. Soha nem ez volt a kedvenc részem, elismerem, talán kicsit túl van írva, de igazából sosem zavart különösebben. Sokadik olvasáskor is ugyan úgy izgulok, itt kezd mindennek nagyon nagy súly lenni. Harryék idősödnek, és egyre komolyabb problémákkal kell szembenézniük. A Minisztériumban történteket olvasni nagyon szeretem egyetlen egy aprócska részlet kivételével. Igen, spoiler
Umbridge az a karakter, akit a legjobban utálok. Nemcsak a sorozatban, hanem az eddig olvasott könyveim szereplői közül is. Jobban utálom, mint Voldemortot. Viszont ebből a szempontból azért Rowling néni egészen jól megírta a karaktert. :D
Cho-t a mai napig nem bírtam megkedvelni, ellenben Lunát imádom, és mindig úgy vagyok vele, hogy jó lett volna előbb is megismerni. :)
Harry kicsit sokat nyavalyog, de hát ez van. És végülis ő lát bele Voldemortba, és őt akarják mindig megölni… :D Amúgy ha valaki össze akarja kötni a kellemeset a hasznossal, olvassa ezt a könyvet, súlyzónak is tökéletes. :D

Nagyon sokáig tartott, míg elolvastam, pedig amikor belelendültem, akkor nagyon pörögtek az oldalak. Ez a rész több szempontból is zseniális, pl. Umbridge alakja, aki az egyik legirritálóbb szereplő lett ever a könyvtörténetben, és persze az egész ok-okozati háló, ahogy alakul, a múltbeli események kihatása a jelenre, rettenetesen izgalmas, hihetetlen, de még a századik alkalommal is… Nagyon sok veszteség és fájdalom van már ebben a kötetben, spoiler ez már abszolút nem gyerekmese. Lehetetlen nem imádni minden sorát.
Amúgy az angolba pedig kezdek belejönni, pedig ez a rész már szerintem picit nehezebb volt. Vagy lehet, hogy csak a könyv hossza miatt gondolom annak.

De sokáig olvastam! Jó, mondjuk nem rövid és angolul van, de mindig a Harry Potter újraolvasásokkal járok úgy, hogy egy végtelenségig olvasom őket, jelen esetben 10 napig. Közben utaztam egy csomót, szóval ennek gyorsabban kellett volna mennie, de hát ez van, ettől még nagyon élveztem. Sajnálatos baleset viszont történt velee, mert a gyönyörű griffendéles könyvjelzőmmel olvastam, ami egy kicsit nehéz, így összegyűrte és eltépte az egyik lapot :(((. A gerinc meg megtört több helyen, pedig én nagyon vigyáztam rá. A példányt egyébként még valamikor nagyon rég, talán az első Könyvhetemen vettem a tesómnak :D. De térjünk is rá a könyvre, sokat fecsegek.
Ez a rész nem valami vidám, de ez semmit nem von le az értékéből.
Első és második olvasásra nem értettem meg teljesen Harryt, de mostmár sikerült. Azért szurkoltam, hogy a kezét mutassa meg valakinek, mert ez túlment a tűréshatáromon. De persze Harrynek nem, ő nem olyan :D. Ő vígan irogat a saját vérével, alaptalanul, hiszen ő nem hazudik.
Nagyon nem tudok olyat mondani, amit nem mondtak el már előttem százan. Nem a kedvenc részem, de fantasztikus az egész, akkor is, ha egy féltégla.
Itt kapjuk az egyik leghoszabb részletet a Tekergőkről, ilyenkor mindig elfog a vágy, hogy olvassak róluk.
A végén könnyeztem.
Tömören: IMÁDTAM, mi mást mondanék? :D

Jó volt angolul olvasni, az ötödik rész az egyik kedvencem, mindig is az volt. Bár kicsit hosszú, így nem volt azért annyira könnyű. Harryéket nagyon szeretem benne, Umbridge pedig tényleg kiállhatatlan.

A vége pedig… Gyűlölöm, de persze szeretem a könyvet.