73. legjobb meseregény könyv a molyok értékelése alapján

Az ​Ickabog 153 csillagozás

J. K. Rowling: Az Ickabog

Akkora, ​mint két ló. A szeme tűzgolyó. A karmai borotvaélesek. Vigyázz, mert jön az Ickabog… Duskáldia egykor a világ legboldogabb országa volt. Bővelkedett aranyban, egy pompázatos bajszú király uralkodott rajta, és olyan fenséges kolbászok, sajtok és sütemények készültek városaiban, hogy aki csak megkóstolta őket, táncra perdült örömében! Birodalomszerte minden szép és jó volt, kivéve a ködös északi részt, Lápföldét, ahol egy régi rege szerint a szörnyűséges Ickabog tanyázott. Minden épeszű ember tudta, hogy az Ickabog csak legenda, rossz gyerekek ijesztgetésére való. De a legendáknak megvan az a furcsa tulajdonságuk, hogy néha önálló életre kelnek… Vajon egy mendemonda megbuktathatja a közkedvelt királyt, és térdre kényszerítheti az országát? Annyi biztos, hogy két bátor gyerek olyan kalandba sodródik miatta, amire maguktól sose vállalkoztak volna. A világ egyik legkiválóbb elbeszélőjének sajátos hangulatú meséjét a szereplők színes tárháza és a fantáziadús cselekmény teszi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

>!
Animus, Budapest, 2020
304 oldal · ISBN: 9789633247617 · Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
>!
Animus, Budapest, 2020
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633248010 · Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Enciklopédia 17


Kedvencelte 9

Most olvassa 71

Várólistára tette 265

Kívánságlistára tette 390

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

ProKontra P>!
J. K. Rowling: Az Ickabog

Az Ickabog kötetet nem szabad a Harry Potterhez hasonlítani, senki ne úgy induljon a könyv olvasásának, hogy hasonló világot vár. Az Ickabog teljesen más felépítésű történet, ami nem egy meghatározott korosztálynak íródott, hanem mindenkinek, aki szeret olvasni. A valóság elemeit ötvözi a képzelettel, belegyúrva a jelenlegi problémákat, küszködéseket, hiányosságokat, amik annyira jellemzőek a világban. Gazdagság és mélyszegénység, hatalomra éhes emberek, akik mindenkit manipulálnak maguk körül, és bármire képesek azért, hogy jólétben éljenek. Ezek mellett megjelennek a népmesékre jellemző sajátos karakterek és cselekedetek. A jó és alázatos ember, akinek a család és a hűség a legfontosabb, akiknek erős az igazságérzetük, és nem hagyják megfélemlíteni magukat, nem számít, hogy ezzel veszélybe sodorják a saját életüket.

Számomra kicsit sok volt benne a halál, néhol az jutott eszembe, hogy még a Trónok harcában sem halt meg ennyi ember, pedig ott már-már versenyszerűen űzték a gyilkolást. Persze tudom, hogy más mesékben is megtalálható a halál, mégis nem egyszer lepődtem meg egy-egy szereplő halálakor, aki számomra igazán szimpatikus volt már a könyv kezdetekor.
De természetesen a gyerekek mindezt máshogy nézik, ők nem biztos, hogy úgy érzékelik ezt, mint én felnőtt fejjel. És a manapság az ingerküszöb is emelkedik egyre erőteljesebben.
Teljes értékelés:
https://prokontra.net/2020/11/22/j-k-rowling-az-ickabog/

18 hozzászólás
EssentialHencsi P>!
J. K. Rowling: Az Ickabog

Micsoda menő anyuka ez a Rowling, hogy ilyen meséket mesélt a gyerekeinek! Szinte látom magam előtt, ahogy Rowling-gyerekek esténként remegve várják Duskáldia és az Ickabog történetének folytatását. Anyuka meg napközben azon filózik, hogy merre haladjon tovább a történet. De az is lehet, hogy ez az egész csak egy marketingfogás, mert valahogy hihetetlen, hogy ezt a mesét a kisebb gyerekek megértenék. Illetve nagyjából megértik, mert a gyerekek nem buták, inkább csak lehet, hogy mi féltjük őket attól, hogy korán megismerkedjenek az emberi gonoszsággal. @Praetorianus, ezért nem is tudok válaszolni a kérdésedre, hogy egy hatévesnek való-e vagy sem; előbb fuss át rajta gyorsan, és döntsd el. Szerintem én elolvasom Lénusnak, de hát ő már egy nagy nyolcéves kislány. :)
Egyébként a történet csodálatosan egyszerű és mégis fondorlatos, Tóth Tamás Boldizsár már megint nagyot alkotott a beszédes nevekkel meg az egész fordítással. Egy nagyon jó mesét olvastam, teljesen befeledkeztem a történetbe, de közben megettem a karácsonyi sütik felét, mert ez a csaj valami kényszert érez, hogy állandóan finom kajákról írjon. Ennyi a hasonlóság a Harry Potterrel. Ott is állandóan lakomáztak, meg itt is.
Tehát: Az Ickabog jó, értem?

2 hozzászólás
Ferger_Jolcsi P>!
J. K. Rowling: Az Ickabog

Nagy HP fanként, amint megláttam, hogy érkezni fog Rowling új könyve, azóta olvasni szerettem volna a kötetet. Mégis nagyon lassan sikerült csak a végére érnem, kicsit untam helyenként, de összességében izgalmas és fordulatos meseregény. Az Ickabog karaktere nagyon tetszett, érdekes volt ez a „szűrlés”, ahogyan ők utódokat „hoznak létre”. Nagyon sok cselszövés, árulás és mesterkedés van ebben a kötetben, de a mesékhez hűen a végére a jó győzedelmeskedik, a rossz pedig megkapja méltó büntetését.

Kovaxka P>!
J. K. Rowling: Az Ickabog

Tartozom egy vallomással: nem olvastam a HP sorozatot, sőt a filmeket sem láttam. Erre persze nem vagyok büszke, ezért gondoltam, itt az ideje, hogy ne csak krimiket olvassak Rowlingtól. A véleményem nem változott: a szerző nagyon tud írni, kimeríthetetlen az ötlettára és remek a stílusa. A történet elvarázsolt és szórakoztatott, fordulatos volt és rendkívül intrikus. A mesei elemek ellenére nekem is inkább felnőtteknek való történetnek tűnt a hatalomvágyról, a gonoszságról, a társadalmi egyenlőtlenségekről, a kirekesztésről. Imádtam a beszélő neveket, a gyerekszereplőket, az Ickabogot. Ámulatba ejtettek a gyerekrajzok: csodás ötlet volt a kiadótól az illusztrációs pályázat. Olvastam volna még tovább is, kicsit elkapkodottnak éreztem a végét, ezért vontam le pontot.

ap358 P>!
J. K. Rowling: Az Ickabog

Közös olvasás volt a szomszéddal, és az eleje igen sok kérdést felvetett nekünk. Ahogy olvasópartnerem megfogalmazta: „Vajon milyen az írónő gyerekeinek a lelki világa, ha ilyen mesét írt nekik?” Ő nem is jutott tovább az első 6-7 fejezetnél, és én is nagyon küzdöttem, hogy tovább olvassam. Nem bántam meg. Nagyon nem!
Amíg a HP-val szinte felnőtt egy generáció, és a kedves kis gyerektörténet stílusa is fokozatosan komolyodott, úgy ez a történet is hasonló sémát követ. Csak itt egy regényen belül van minden, és ez az, ami zavarónak hathat, nekem mégis nagyon tetszett.
A nyelvezet meséhez illik, de hiányzik az aranyos történet. Halál, gyilkosság, bosszú, gonoszkodás gonoszkodás hátán, itt aztán minden volt. spoiler
Az elején gyerekregényhez képest túl sok szereplő vonul fel, rövid fejezetekben mutatkoznak meg, kissé unalmas leírásokkal, ami szerintem unalmas lehet a fiataloknak. Utána meg túl sok a tragédia.
Engem mégis elvarázsolt a történet. Miután végigolvastam, nem hagyott bennem kérdéseket, és megszerettem a szereplőket is. Az Ickabog leginkább egy felnőtteknek szóló mese, és kimondottan élveztem az ármánykodásokat és a balszerencsék sorát. Sötét, borús mese, amiben végig ott rejlik némi irónia, és miközben gyűlöltem a negatív karaktereket, a megjelenésük és tetteik mégis adott egy kis humort. Külön tiszteletem az írónőnek, hogy ilyen kegyetlen és csavaros mesét alkotott. (Azt hiszem, erre mondják, hogy bekategorizálhatatlan, a megcélzott korosztály nem világos, és engem pont ezzel nyert meg, a merész történetvezetéssel.)

theodora P>!
J. K. Rowling: Az Ickabog

Több évet ölel fel ez a könyv, ami tele van titkokkal, ármánykodással, hatalmi játszmákkal, ami miatt nagyobb gyerekeknek – felső tagozatosoknak ajánlanám elsősorban, de komplexitása miatt a felnőtteknek is jó választás. A történet megmutatja, hogy milyen hamar válhatnak a hazugságok az életet megnyomorító teherré, az álhírek – a tények csűrése-csavarása milyen könnyen lehet egyfajta igazság.

Az ismeretlentől való félelem története az Ickabog meséje, amiben a népmesei fordulatok váltakoznak tragikus eseményekkel. Sok haláleset történik a könyvben, Swindler és csatlósai számára az emberélet nem érték, ezt többször is bebizonyítják. Komor mese, de sajnos nagyon mai értelmezése is lehet.

A végén a megoldás talán túl hamar jön el – főként, hogy az eleje meg lassan indul be. Még olvastam volna a szörnyről, a gyerekekről, de úgy csuktam be, hogy awwww ez volt a tökéletes választás az idei év utolsó olvasmányának.

Regények_kalandora>!
J. K. Rowling: Az Ickabog

Őszintén szólva én mást vártam ettől a könyvtől. Az eleje és a vége tetszett csak. Szerintem túl sokan halnak meg benne, ami szerintem nem annyira illik egy mesekönyvbe. A rajzok nagyon szépek.
Bővebben a blogom:
https://regenyekkalandora.blogspot.com/2021/01/a-mese-a…

Röfipingvin P>!
J. K. Rowling: Az Ickabog

Teljesen meg vagyok lőve, hogy ez most akkor kiknek is szól. És hogy mikor adjam a lányaim kezébe. Na, majd megírja az élet.

8 hozzászólás
Belle_Maundrell>!
J. K. Rowling: Az Ickabog

Nagyon vártam Rowling néni új könyvét, és szerencsére a Harry Pottertől is teljes mértékben sikerült elvonatkoztatnom.
Én nem is tudnám megmondani, hogy ez mennyire való gyerekeknek, mert úgy hullanak a szereplők és annyi hullát tüntetnek el, hogy azt Martin bácsi is megirigyelné, de közben meg ha megnézzük a klasszikus meséket, ott sem bánnak kesztyűs kézzel a szereplőkkel. Szóval ha Hamupipőke gonosz mostohatesóinak szemét eredetileg kicsípik a galambok (nekünk anyu ezt mindig cenzúrázva olvasta), a Jancsi és Juliskás boszi meg elég a kályhában, akkor akár ez is beleférhet. Szerencsére ez engem nem érint, úgyhogy 25 éves lelkes mese- és Rowling-rajongóként nagyon tudtam élvezni ezt a történetet.
Nagyon tetszik az alapötlet, ennél aktuálisabb nem is lehetne az ámokfutó gonosz bárók és a közellenségnek kikiáltott Ickabog története, akiről még csak azt se tudjuk sokáig, hogy egyáltalán létezik-e. Rowling néninek mindig nagyon jól ment a társadalmi problémák és a történelem beleszövése a meséibe.
A történet olvastatja magát, tele van ármánykodással, néha kifejezetten idegesítő is emiatt, de közben van egy humoros oldala is. Az Ickabog karaktere nagyon tetszett, én szívesen találkoznék vele.
A befejezést imádtam, annyira szépen, erőltetéstől mentesen jön át az üzenet. Remélhetőleg minél több emberhez eljut, hogy a világ egy ickabogosan szép és kedves hely legyen.
Én nagyon örültem, amikor láttam, hogy Tóth Tamás Boldizsár fordította, mert a Harry Potterben is annyira jó munkát végzett a beszélő nevekkel, és itt is ez a helyzet, nagyon szellemes volt.
Fizikailag is kifejezetten szép könyv, imádom a borítót és a belső illusztrációkat is, szerintem szuper ötlet volt a rajzpályázat, és hogy minden országban máshogy néz ki a kiadás. Le a kalappal a gyerekek előtt, a korukhoz képest fantasztikusak a képek.
Azért tök jó lehetett Rowling néni gyerekeinek, hogy ilyen kreatív esti mesét hallgathattak, bár nem biztos, hogy ez a legjobb rémálmok ellen. Mindenesetre én szerettem, jó lezárása volt az évnek.

t_ildiko P>!
J. K. Rowling: Az Ickabog

A fülszöveg alapján nem igazán tudtam, milyen történetre számítsak, és teljesen mást kaptam, mint amit vártam. Imádtam olvasni, mert nagyon szépen felépített, eseménydús, komplex mese, ami az alapvető emberi értékeket helyezi a középpontba (barátság, becsület, hűség, tisztesség, igazság(osság), bátorság, kedvesség, elfogadás), és mindezt nem egy faék egyszerűség mesében teszi, valóban rendkívül igényes, szerteágazó és kidolgozott a történet, illetve tanulságos is, anélkül hogy szájbarágós lenne, és ezt nem olyan könnyű ám kivitelezni! Sokan azt hiszik, mesét írni nagyon könnyű, mert a gyerekeknek bármi megteszi, szerintem pedig igazán jó mesét írni nagyon nehéz, mert az adott korosztályt úgy kell tudni megszólítani, és lelkileg gyarapítani őket, hogy a történet ne legyen se leereszkedő, se szájbarágós, se erőltetett, legyen meseszerű, de egy kicsit valóságos is, hiszen reflektálnia kell a célközönség élethelyzeteire is.

Rowling a tökéletes példa rá, hogy hogyan lehet nagyon szépen beleszőni egy nagyon igényesen felépített mesés közegbe a társadalmi problémákat, ezt a képességét egyébként már a Harry Potterben is megmutatta.

spoiler

Eléggé véres mese egyébként, sokan meghalnak, és rengeteg igazságtalanság történik benne a jó és kedves szereplőkkel, nem tudom, hogy ez megterhelő vagy befogadható-e egy gyereknek, nem is tudom, hány éves kortól ajánlanám, inkább talán idősebb, 9-10 éves gyerekeknek. Nem vagyok ugyan szakértő, de úgy gondolom, hogy a gyerekek egy kicsit másképpen reagálnak a mesékben történő rossz dolgokra, mint egy felnőtt. Egy felnőtt felnőtt szemmel olvassa, nem tud a gyerekével egyenértékű módon belehelyezkedni a történetbe, és nagyon sok mindentől függ (milyen családban él, az alapvető fizikai és érzelmi szükségletei ki vannak-e elégítve, hogyan szocializálódik, milyen a szülei kapcsolata, vannak-e barátai, halt-e már meg valaki a családban, hogyan kezelik otthon a halál kérdését, stb.), hogy a gyerek, aki olvassa (vagy akinek olvassák) a mesét, hogyan kezeli a benne történteket. Egyébként ha belegondolok, hogy a Hófehérkében például a gonosz királynő a vadásszal ki akarta vágatni Hófehérke szívét… Az eléggé rémisztő, és már óvodáskorukban megismerkednek ezzel a mesével a gyerekek, én féltettem is Hófehérkét rendesen, utáltam a gonosz szipirtyót, és féltem is tőle, de ennek ellenére magát a mesét imádtam, és édesanyámnak újra és újra el kellett mesélnie. És hát tudjuk jól, hogy a népmesékben is vannak eléggé meredek elemek és jelenetek, és mégis építenek. Szerintem a gyerekek a helyükre tudják tenni magukban ezeket a dolgokat, mert a végére kikerekedik, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig a büntetését, megtanulják, hogy nem marad következmények nélkül, ha valaki árt másoknak. Az erőszak pedig nem öncélú módon jelenik meg, hanem arra szolgál, hogy megmutassa a hataloméhes emberek valódi jellemét.

Nagyon tetszett az Ickabog története és legendája, a szűrlést és körülményeit kifejezetten ötletesnek és meghatónak találom, nagyon sajnálom, hogy ez a rész olyan rövidre sikerült, erről nagyon szívesen olvastam volna még. Az is jó volt, hogy gyerekek illusztrálták a történetet, nagyon szép, gazdag illusztrációk születtek. A beszélő és alliteráló nevek szintén telitalálat, én gyerekként is imádtam ezeket, és most is, bár azt hiszem Félhetetlen Frédi esetén helytállóbb lett volna a Félnótás Frédi név.

Régen olvastam már mesét, nagyon jólesett most a lelkemnek (érdekes, hogy felnőtteknél is mennyire gyógyító erejű tud lenni egy jól megírt, eredeti mese), Rowling nem múlta alul önmagát, sőt. Felnőtteknek (is) nagyon ajánlom!


Népszerű idézetek

Ferger_Jolcsi P>!

– Az én szememben a tisztesség és a becsület teszi a férfit, legyen bár sajtkészítő vagy uralkodó – felelte Eslanda.

97. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eslanda kisasszony
3 hozzászólás
EssentialHencsi P>!

De azért lássuk be, nem valódi vigasz, hogy a szüleink a szívünkben élnek, amikor igazából arra vágyunk, hogy eljöjjenek, és átöleljenek minket.

Swindler báró látogatása 172. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ölelés · szülő
1 hozzászólás
kaldi>!

– Tudja, méltóságod, ha valamit megtanul az ember a tűzhely mellett, hát azt, hogy néha a legjobbaknak is odaég a rétesük, és szottyos lesz a piskótájuk. Olyankor neki kell gyürkőzni, és elölről kezdeni. Amin nem segíthetünk, azon kár keseregni.

202. oldal

Rita_Sándor>!

A „Félhetetlen” jelzőt a koronázása napján ő maga biggyesztette a neve elé – egyrészt azért, mert jól csengett a „Frédi” előtt, másrészt, mert egy alkalommal sikerült elkapnia és agyoncsapnia egy darazsat, méghozzá teljesen egyedül, ha nem számítjuk az öt lakájt és a cipőpucoló fiút.

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Félhetetlen Frédi
virezma P>!

Az olyan lapuvári süteményt, amitől egy felnőtt férfinak nem szöktek könnyek a szemébe az élvezettől, hitványnak minősítették, és nem készítették el soha többet.

11. oldal

Rita_Sándor>!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Duskália nevű piciny ország, ahol évszázadok óta szőke királyok követték egymást a trónon.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Duskália
Belle_Maundrell >!

Van úgy, hogy két ember egyetlen pillantással többet mond egymásnak, mint az olyanok, akik végigfecsegik az életüket.

119. oldal, 23. fejezet - A tárgyalás

Belle_Maundrell>!

(…) a könnyek ugyanúgy gyógyítják a lelket, mint a nevetés.

214. oldal, 47. fejezet - A tömlöcben

Kapcsolódó szócikkek: könny · lélek · nevetés
Ramona_Róth>!

Ha az ember egyszer elkezd hazudni, muszáj folytatnia, és olyan lesz, mint a léket kapott hajó kapitánya, akinek mindig újabb meg újabb lyukakat kell betömködnie, ha nem akar elsüllyedni.

56. Fejezet, 252. oldal

kaldi>!

Nem kifogásokat akarok, hanem eredményeket!

160. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Matt Haig: Karácsony apó és a csokitojás
Neil Gaiman: Coraline
Bökös Borbála: Szmirkó
Dér Adrienn: Hősteki és az eltűnt holdtehén
Harriet Muncaster: Holdas Hanna szülinapi bulit tart
Roald Dahl: Boszorkányok
Geronimo Stilton: A talizmánok titka
Silvana De Mari: A Medve és a Farkas
Mickey Long: Kócos és a szivárvány
Tea Stilton: Az erdők hercegnője