!

Átmeneti ​üresedés 586 csillagozás

J. K. Rowling: Átmeneti üresedés
Scifimarket.hu · 3.990 Ft –15% 3.388 Ft
Bookline · 3.990 Ft –15% 3.391 Ft
Régikönyvek.hu · 3.990 Ft –15% 3.391 Ft
Könyvtár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az alig negyven-egynéhány évesen megboldogult Barry Fairbrother halála szó szerint felforgatja Pagford városkát. Pagford színleg maga az angol idill, macskaköves piactérrel, ódon apátsággal, ám az elbájoló homlokzat mögött háború tombol: gazdagok háborúja a szegényekkel, kamaszoké a szülőkkel, feleségeké a férjekkel, tanároké a tanítványokkal…
Mert Pagford nem az, aminek látszik, és Barry megüresedett önkormányzati helye a valaha megélt legnagyobb háborút robbantja ki a helységben. Ki fog győzni a szenvedélyektől, köpönyegforgatástól, döbbenetes leleplezésektől viharos választáson? A The Casual Vacancy (Átmeneti üresedés) a páratlan mesemondó új alkotása az első olyan regény, amelyet Rowling a felnőtteknek írt.

Eredeti mű: J. K. Rowling: The Casual Vacancy

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
GABO, Budapest, 2012
576 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636896317 · Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Colin Wall · Howard Mollison · Krystal Weedon · Miles Mollison · Samantha Mollison · Terri Weedon · Tess Wall


Hirdetés

Kedvencelte 97

Most olvassa 84

Várólistára tette 397

Kívánságlistára tette 260

Kölcsönkérné 12

Elcserélné vagy eladná

>!
2.000 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
loveQhuay könyve J. K. Rowling: Átmeneti üresedés
>!
★★★★★ Eladó Elcserélhető
Hegerobin könyve J. K. Rowling: Átmeneti üresedés
>!
2.000 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
zsófcsa könyve J. K. Rowling: Átmeneti üresedés
>!
2.500 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
legrin könyve J. K. Rowling: Átmeneti üresedés
>!
2.300 Ft ★★★★★ Eladó
Sepang könyve J. K. Rowling: Átmeneti üresedés
>!
1.900 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
Kulcs könyve J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

Kiemelt értékelések

+
>!
Irasalgor
J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

Ha Rowling a realista korszak csúcsán írja meg ezt a könyvet, akkor a mai napig klasszikusként emlegetnénk Tolsztoj és Dosztojevszkij mellett. Rendkívül jól árnyalt karakterek, ráadásul sokszínű egyéniségek – csaknem 30 szereplő –, akiket nem lehet szeretni, vagy gyűlölni, ugyanis szinte mindenkinek van olyan tulajdonsága, ami elbillenti a mérlegek nyelvét. Egy tragikomédia ez, amely görbe tükröt mutat a való életről, és szinte mindenki felismerheti magát valamilyen szinten a szereplők között. Akik nem szeretik a szinte cselekmény nélküli regényeket, azok számára kicsit unalmas lehet, akik pedig egy új Pottert vártak messziről kerüljék el, mert köze nincs Harry-nek ehhez az erősen naturális és realista regényhez. Mindenki másnak kötelező darab.

Értékelés: 10/10
Bővebben: http://irasalgor.blog.hu/2013/02/20/j_k_rowling_atmenet…

13 hozzászólás
+
>!
csillagka P
J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

Kedves Rowling néni eldöntöttem még a kezdés előtt, nem azzal fogom kezdeni az értékelés, hogy én téged mennyire is szeretlek és a legkedvesebb perceidet neked köszönhetem (pedig így van) mert ez unalmas és mindenki leírja, mégsem tudok elvonatkoztatni mivel az „átmeneti üresedés” is pontosan azokat a hagyományokat követi amitől a HP több mint a hasonló tini sorozatok. Tökéletes hátterű szereplők, kidolgozott helyszínek, és életszerű konfliktusok.
Féltem tőled és a realizmusodtól, mivel Dosztojevszkij nagyon régen halott és Tolsztoj sem ebben a században alkotott sőt nem is az előzőben, valahogyan ez a műfaj elvesztette mára az olvasótáborának jó részét, nem divat ennyire mélyen lelket kaparó könyvet írni, párom abba is hagyta ötven oldal után, nem volt meg benne az a kitartás, hogy kibogozza a rengeteg szereplő búját-baját. A várólistámra @timuska74 értékelésének hatására került fel ( nagyon egyet szoktunk érteni) és ahogy lehetősége volt, ki is választotta nekem, nem hagyott kibúvót :)
Egy biztos J.K.R. nagyon, de nagyon tud írni, viszont nekem túl töményre sikerült ez a pár nap amíg betekinthettem Pagford életébe, ami nagyon valósságosra sikerült, mintha itt lenne a szomszédban minden nyűgjével, gondjával, drogfüggőjével és szegény szerencsétlen emberével egyetemben. Nem tudom tagadni miközben olvastam, egyre jobban erősödött bennem a féktelen düh és tehetetlen harag miért is ilyen ocsmány képmutató fajta az emberek egy része.
Szeretnék hinni az emberiségben, a lehetőségben, hogy lehet másképpen és a pár szerencsés kiválasztott nem mindig a reménytelen tömegek hátán kapaszkodik fel a csúcsra, és van valamiféle remény ott lent is ahová egyesek csak lábat törülni járnak, esetleg leereszkedve a lelkiismeretük megnyugtatása érdekében dobnak pár falatot, de a szívük szerint nem is látnák, a városukból kitilthatnák, gyerekük szemétől eltakarhatnák, hogy ilyen is van, és ilyen mélyen is lehet létezni.
Tömény gyötrelem, rengeteg sérült ember, igazi realista dráma és mind ez valós huszonegyedik századi problémákon keresztül elmesélve, nincs egy szeplő akivel azonosulni tudnék mert mind a maga módján szerencsétlen ahogy Tolsztoj a nagykönyvében meg is írta.
„A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az. „
Itt nincs boldog család, de még olyan se aki talán az lehetne.
Zseniális könyv (de nehezen mondtam ki) de tényleg az :)

>!
GABO, Budapest, 2012
576 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636896317 · Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin
1 hozzászólás
+
>!
ppeva P
J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

Beszélgettünk anno egy másik könyv kapcsán, hogy ha realista mocsok-ról van szó, vajon mitől hiteles és jó könyv az egyik, és taszító a másik:
http://moly.hu/konyvek/christos-tsiolkas-a-pofon
Bevallom, többször eszembe jutott az Átmeneti üresedés-t olvasva az előző könyv. Az felbosszantott és felháborított, szinte hihetetlenül hiteltelennek, öncélúan obszcénnak éreztem – és most itt van ez a könyv, ami – sok és általában sokkoló obszcenitása ellenére – beszippantott és fogva tartott. Lehet, hogy kezd lejjebb csúszni a határküszöböm? Lehet, hogy ez a könyv sokkalta jobban volt megírva? Vagy lehet, hogy Ausztrália van messze?!
Mert Pagford itt van. Benne élünk, a kellős közepében. És akárhogy is hárítunk, Parlag itt van már a szomszédságunkban – kinek pár kilométerrel közelebb, kinek kicsit távolabb, de nem feledkezhetünk el róla. A parlagiak itt járnak-kelnek az utcánkban, és szerteszét hagyják a nyomukat is. (Nem, egyáltalán nem a cigányokra gondolok!!!)
Aki azt hitte, hogy csak a bevándorló színesbőrűek képeznek gettókat Angliában, megborzadhat az echte angol fehér gettólakóktól. Aki azt képzeli, hogy Keletnek-Nyugatnak nincsenek meg a saját hazai lecsúszottjai, akiknél az utolsó generációk már csak segélyből élnek, és fogalmuk sincs arról, milyen naponta munkába járni, az nézzen egy kicsit körül.
A könyvben egyetlen színesbőrű – pakisztáni – család szerepel, egy szívsebész és körzeti orvos felesége… Ők, minden beilleszkedésük, polgárosodásuk, normális életük ellenére remek célpontot jelentenek azoknak, akik felsőbbrendű fehér létükre kevesebbet (vagy semmit se) tudnak kihozni a saját életükből. Természetesen a pakisztáni család a közösség teljes toleranciáját élvezi… – látszólag, de a legkisebb gond, baj, hiba, sorból kilógás esetén azonnal előtör a gyűlölködés.
Pagford maga pedig – kis ékszerdoboz kinézetét, képeslapokra kívánkozó épületeit, utcáit, környezetét meghazudtolva – a kétszínűség, elhallgatás, zárt ajtók mögött elkövetett borzalmak, kis- és nagystílű titkok ingatag talaján áll. Annyira szép, és ettől annyira hihetetlen, hogy a felszín alatt ilyen az egész. A szép nagy látszat. Lufi. A legszimpatikusabb, legkedvesebb ember, család is ott hordozza magában a kis (nagy) dugdosott gyarlóságait…
Meg lett itt cibálva nemcsak Pagford (és az idillikus angol vidéki életforma), hanem az angol oroszlán bajusza is.
Különösen elborzasztó volt a szülők és kamasz gyerekeik gyűlölködésig fajuló viszonya. Szörnyű dolog így élni, egy házban az ellenséggel.
Szomorú volt a könyv és elgondolkoztató. Most írhatnám még, hogy lehetett volna ilyenebb meg olyanabb, meg egy kicsit kevesebb szexszel és obszcén beszéddel beértem volna – de hát a tény az, hogy valósággal faltam – így, ahogy volt.
A könyv – bár egyáltalán nem happy end a vége, sőt, egyeseknek nagyon is unhappy end – mutat azért egy kis reményt, egy kis fénysugarat, hogy talán még nincs minden végleg elveszve.

Utóirat: kinyitottam a következő olvasmányomat – Gogol: Magatokon röhögtök! –, és az első mondat, egy mottó na mi volt?
Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde.
Hát így üzen egyik könyv a másiknak, egyik tükör a másiknak, a 19. század a 21. századnak…

+
>!
nat
J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

Sokáig el sem tudtam képzelni, miről szól ez a könyv. Valami limonádé, vagy realista (na persze nem túlságosan az) született feleségek? Szeretem a Harry Pottert, nem vitatom érdemeit, de kb erre számítottam Rowlingtól. Aztán elkezdtem olvasni a hozzászólásokat, teljesen összezavarodtam. Akkor most ez mégis micsoda? Éreztem a lényeget, de egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy milyen lehet.
Majd elkezdtem olvasni. Teljesen meglepődtem, mert én néha hangosan felnevettem, néha meg csak vigyorogtam magam elé. Szinte tobzódtam a gúnyos, ironikus, cinikus gondolatokban, az emberek gyarlóságában, kicsinyességében. Akkor értettem meg, miért szól ez a könyv felnőtteknek. Nem akarom játszani az okos felnőttet, de szerintem ahhoz, hogy valaki ezt a könyvet igazán élvezni tudja szükséges egyfajta élettapasztalat, emberismeret és önismeret. Bár az is igaz, hogy a könyvben szereplő gyerekek jobban értenék a művet, mint sok felnőtt, akik még mindig dédelgetnek egy olyan képet magukról, aminek köze nincs a valósághoz.
Azt hiszem nem kell ezt a könyvet annyira sötéten felfogni. Persze érezzük, hogy valahol majd tragédiába csúcsosodik a történet, de a könyv első felében én csak arra tudtam gondolni,hogy hát igen, ilyen már az én fejemben is megfordult. Én nem látom ezeknek az embereknek az undorító jellemét (oké, max néhányban). Azt se mondanám, hogy azonosulni tudok bármelyik karakterrel, mert ártatlan gondolataikból olyan túlzó dolgokat csinálnak, ami számomra pont azt erősítette, hogy tényleg nem feltétlenül kell ezt a könyvet annyira komolyan venni.
Azért félreértés ne essék, ez a könyv nagyon is komoly. Sokakat le fog húzni a könyv hangulata, azt hiszem főleg a fiatalabbakat és azokat, akik még nem ismerik saját gyarlóságukat, esetleg tényleg annyira naivak és ártatlanok, hogy ez már túl depressziós nekik. De én inkább azt láttam benne, hogy Rowling kiválasztotta egy kisváros leginkább problémákkal küzdő családjait (ki nagyobbal, ki kisebbel) és őket mutatja be. Biztos voltak a városban eszméletlen boldogságban élő családok is, de azokról nem érdemes könyvet írni, azt hiszem… Amit még ki kell emelnem és ami engem a legjobban szórakoztatott az, hogy az írónő minden egyes gyarló, gonosz, ostoba, irigy gondolatát elmondja a szereplőknek, de közben bemutatja, hogy az adott szereplő továbbra is úgy látja gondolatát, cselekedetét, mintha neki lenne igaza, csak neki, mintha valami magasztosat cselekedne, gondolna, de legalábbis semmi rosszat, sőt inkább jót. És ez vicces. Bemutatja, hogy az emberek mennyi eszement baromságról vannak meggyőződve magukkal, ismerőseikkel és az egész világgal kapcsolatban. Hogy az irigységet, kárörömöt, másik lenézését, sajnálatát magukban felmagasztalják valami pozitív dolgokká. Jól látszik a könyvben, hogy a gyerekeknek mennyire őszintébb gondolataik vannak mint a felnőtteknek, kevésbé önámítóak. Mócsing, aki leginkább próbál felnőni, az egyetlen önámító gyerek köztük. Úgy néz ki ez a felnőtté válás egyik alapkövetelménye.
Annak ajánlom ezt a regényt, aki már beismerte magának, hogy volt már irigy másra, és lesz is még, aki érezte már egy kapcsolatban, amikor ránézett a párjára, hogy ki ez az ember?, aki vigyorgott már kárörvendően ellensége bukásán, és be is ismerte magának, hogy ez bizony káröröm, vagy aki már felismerte a pillanatot, amikor próbál szerény lenni, de mégis megpróbál bókot kicsikarni munkájáért, tettéért, valamilyen sikeréért, esetleg annak aki már lejátszott a fejében olyan veszekedést, ahol a legocsmányabb formában, oda csapva, ahol a legjobban fáj a vitapartnerének, szinte a földbe döngölve, megalázva akart megnyerni egy vitát, mivel annyira felbosszantotta az őt korábban ért sérelem. Vagy akár meg is tette mint a könyvben az egyik szereplő. Szerintem erről szól ez a könyv, az emberi természetről. Rowling csupán egy olyan műfajt választott és olyan eszközökkel élt, ami elég figyelemfelhívó, főleg egy Harry Potter után, de megírhatta volna ezt a könyvet bármilyen műfajban, páratlan ugyanis ahogy ennyi jellemet úgy tudott bemutatni mintha személyes terapeutájuk lenne. Éreztem, hogy egyáltalán nem szereti szereplőit, lenézi őket, lesajnálja az egész csapatot, szánalmasnak tartja őket, de közben jól szórakozik az önámításukon. Nem hiszem, hogy őt meghatotta a vége, engem se hatott meg. A könyv olvasása során túl messzire kerültem attól, hogy ne úgy tekintsek ezekre a szereplőkre mint valami érdekes bogarakra, akiket akkor is érdemes figyelni, amikor hátukra fordulva csak kapálóznak. Elég szörnyen hangzik tudom, de ámítani sem akarom magam…

Ui: Sam volt a kedvencem. Nagyon sokat nevettem a gondolatain, képzelgésein és ahogy ezek be voltak mutatva.

+
>!
Szirmocska
J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre. Gondolom mindenki így van ezzel, akinek meghatározó élményt jelentett a Harry Potter sorozat. Igazából akármennyire is szerettem a Roxfortot és a varázslók világát, mindig is érdekelt, hogy vajon mit kezdene Rowling egy egészen más világban. Hogyan alkot karaktereket, ha nem muglikról és varázslókról van szó, hogyan teremt hangulatot ha nem használhatja a varázsvilágot? Mennyit jelentenek ezek a hozzáadott értékek? Vajon csak azért imádom ennyire a HP-t és szeretem Rowlingot, mint írót, mert legszívesebben én is a Három seprűben üldögélnék egy kis vajsör mellett és mert gondolkodás nélkül indultam volna csomagolni, ha felajánlanak egy jegyet a Roxfort expresszre? Az a sikere kulcsa, hogy pont belenyúlt egy ilyen bombasiker témába?
A válasz igen egyszerű, szerintem ez a nő csak simán nagyon jól ír. Valahogy függővé teszi az embert. Ezt a könyvét is borzasztó nehezen tudtam letenni. És mivel sajnos rákényszerültem az utóbbi napokban, szenvedtem is rendesen.
Szerettem, ahogy a karakterekben ötvözi azt a kettősséget, ami mindenkiben ott van. Hogy egyszerre vagyunk rettentő egyformák és mégis mindenki különleges. Talán ezért sikerültek olyan életszerűre. Itt, a célközönségnek hála, végre bemutathatta azt az ironikus, szarkasztikus humorát, ami már a Harry Potterben is megcsillant csak kisebb adagokban. Ez nagyon tetszett! Kellően volt szókimondó és provokatív. Több helyen még megrázni is képes volt, ami az addigi fanyar humor után úgy esett, mint ha gyomorszájon vágtak volna. A végére egy icipicit túlzó lett, de ezt betudom műfaji sajátosságnak.
Furcsa, elégedett-keserűséggel csuktam be a könyvet. Elégedetten, mert nagyon szórakoztató, kiválóan felépített, kellően odamondós könyv volt, de ugyanakkor keserűen, mert igazán figyelhetnénk jobban egymásra. Akkor talán…
Nem tudom egyébként, hogy őt mennyiben motiválta az, hogy kibújjon a Potter címke mögül, de úgy érzem, hogy ez sikerült. Én már nem még több Pottert szeretnék olvasni, hanem még több Rowlingot.

8 hozzászólás
+
>!
meseanyu MP
J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

Le a kalappal Rowling előtt, mert a világ talán legsikeresebb ifjúsági sorozata után tudott írni egy igazán profi felnőttkönyvet, egy vérkomoly társadalomkritikát. Nekem azért egy kicsit túl sötét volt, hiányzott egy kis irónia, egy kis humor, túl sok volt a visszataszító karakter és túl kevés a szerethető.

6 hozzászólás
+
>!
fezer
J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

Huh, gondoltam, hogy ez a könyv passzolni fog hozzám, de hogy ennyire, arra azért nem számítottam.
Teljesen megértem azokat a véleményeket, amik arról szólnak, hogy nem szerettek olvasni ennyi kicsinyes, sekélyes, rosszindulatú emberről, mert ez a könyv aztán tényleg tele van velük. Egyedül az az ember nem mocskolódik be, aki az első két oldalon elhalálozik és elindítja az események láncolatát. (Be kell valljam, hogy ezen csodálkoztam is, mindig vártam, hogy ő mikor kerül bele a posványba.)
És mégis kedvenceltem a könyvet szinte azonnal. Ugyanis egészen elképesztően hatott rám ez a kendőzetlen őszinteség, teljesen felpezsdített – még ha hülyén is hangzik, tényleg így éreztem –, hogy végre nincs szépítgetés, nem is akar mondjuk egy Amerikai pszichó módjára polgárpukkasztva sokkolni, hanem egész más eszközökkel ébreszt rá a saját gyarlóságunkra, mutatja be, hogy az apró bűnök hogy adódnak össze, hogyan rontjuk el szép lassan a saját életünket, hogyan örökítjük át már nagyon korán a gyerekeinkre és mindezek milyen tragédiákba tudnak torkollani. Nem gonosz emberek a könyv szereplő, csak pont olyanok, mint mi, és sajnos ez nagyon szar érzés tud lenni, szembenézni vele pláne nehéz. Ráadásul még ha az ember bizonyos kapcsolataiban remekel is, kiáll jó ügyekért, azaz lehet egy csomó szempontból , még akkor is lehet olyan oldala, mely szégyellnivaló, belerögzül szerepekbe, felvesz mintákat bizonyos kapcsolataiban, melyek a másik oldalról nézve igazságtalannak, önzőnek, kegyetlennek láttatják, közel sem egy rokonszenves alaknak.
Nagyon szeretem az ilyenfajta írót, aki ennyire jó megfigyelő és észreveszi maga körül a világot, ráadásul mivel profi, tökéletesen van felépítve a története is.
Szóval nekem ez katarzis volt. Még ilyet olvasnék.

+
>!
tonks
J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

Én szeretek hétköznapi emberekről olvasni, de erről sokszor megfeledkezem a fantasyk, varázslók, tündék, bátor disztópia főszereplők, stb. közepette.

A könyv megjelenésekor kíváncsian néztem a borítót, a fülszöveget, hiszen az a J. K. Rowling írta, aki nélkül más lett volna a gyerekkorom. A kérdés most már az, hogy Rowling a „felnőttkoromra” is hatással lesz-e?

Amit elsőnek leszögeznék: én egyáltalán nem untam olvasni, teljesen lekötött a sok történet darabka, a történet, a helyszín és a szereplők. Ennek egyik fő oka, hogy szociális munkás is szerepel a történetben; mivel én annak tanulok jelenleg is, így naná, hogy érdekelt, mi lesz vele, és egyáltalán: hogy lesz bemutatva a szociális szféra, a munkája, stb. És bakker, végre nem éreztem azt, hogy teljesen el van torzítva, sőt, sok szocmunkás tananyagnál valóságosabb is volt, nagy pacsi Rowlingnak.
A szereplők vannak egy sárga tállal, lehet is köztük kit utálni, kit szeretni, érdektelen szereplő is volt számomra, de érdekes módon az ő részeiket is jó volt olvasni. Kedvenceim többek között Andrew, Kay, Sukhvinder voltak; utálni már több mindenkit utáltam, Mócsingot emelném ki, a kis p*csfej.

A történet hol lassú, hol kicsit pörgősebb volt, ami miatt végül nem hezitáltam az 5 csillagon az az volt, hogy a történet nem ért véget a könyv végével, még sincs bennem hiányérzet, mert nem függővége van, vagy ilyesmi, hanem egyszerűen csak a történet tovább él a könyv keretein kívül is.

Nekem erre a könyvre mindenképp megérte várnom.

+
>!
csend_zenésze
J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

Bevallom, nem kevés szkepticizmussal és némi távolságtartással indultam neki a könyvnek. Mégiscsak arról a nőről van szó, aki odaadta a világnak Harry Pottert és karon ragadta a 8-9 éves énemet és bevezette őt az olvasás rejtélyes-fantasztikus világba. Mi van, ha „csak” ennyit tudott és másban nem olyan jó…? Érthető, azt hiszem. És akkor tegyük hozzá azt is, hogy bizony, ha csak a fülszöveget ismertem volna, a szerzőt pedig nem, szinte 100%, hogy nem veszem le a polcról.

Mint kiderült, alaptalan a félelem. Ez a nő tud írni. Pont.

Persze eleinte nehéz belerázódni ebbe a muglivilágba. Sok a szereplő, párhuzamosan történik minden (nem mellékesen jegyzem meg, hogy a narratív technika, ahogy ide-oda passzolgatja a mikrofont az egyes szereplőknek és a gondolataiknak, nagyon ott van), kellett hozzá jó pár oldal, hogy a fejemben helyére kerüljön mindenki. De sikerült.

És meg kell állapítanom, hogy ezek a muglik egyáltalán nem olyanok, mint a Potter-könyvekben. A Potter-könyvek varázslói mellett a muglik korlátolt, butácska népek, és még ha jóindulatúak is, azzal, hogy nincs rálátásuk a varázsvilágra, szűkül a látóterük. Itt viszont egész más a helyzet: egyre mélyebben belegázolunk a kulimászba, minden ajtó mögött találunk valami sötétet (micsoda skiccek ezek a családon belüli erőszakról, a lelki-fizikai terrorról, a félresiklott kapcsolatokról és az emberi gyarlóságról!). Innen kezdve a hatásos kezdés és a folyamatos emlegetés ellenére nem is nagyon izgat maga Barry Fairbrother vagy az, ki tölti majd be az átmeneti üresedést. Sokkal fontosabb, mi zajlik a szép kis pagfordi és a kevésbé hívogató parlagi ajtók mögött. Ebben pedig valljuk be, nagyon ügyes ez a Rowling. És hiába hozom itt a muglis-varázslós párhuzamokat, nincs és nem is kell párhuzamot vagy valami közöset keresgélni ezekben a könyvekben – legyen elég annyi, hogy ez egy jó szöveg. Talán nem az évszázad remekműve, de olvasmányos és őszinte, remek karakterrajzokat ad és nem csak a levegőbe beszél.

Egyetlen egy dolog bosszantott, de ez már inkább a fordítás hibája: a tájszólás. És nem, félreértés ne essék, a nyelvi diverzitás és a köznyelvtől eltérő nyelvváltozatok egyik legnagyobb rajongója vagyok, a tájszólásnak és szociolektusoknak legyen is helye a szépirodalomban. Ami viszont nagyon böki a csőröm, az a kamutájszólás. Mert valljuk be, valószínűleg az eredetiben is egy nem túl standard nyelvváltozaton szólaltak meg például a Weedon család tagjai, de az angolban eleve teljesen más egy-egy dialektus helyzete, mivel jóval több van belőlük és sokkal élőbbek, mint például idehaza. A fordító nyilván érezte, hogy nem beszélhetnek ezek a szereplők olyan szofisztikáltan, de könyörgöm, ez nem jelenti azt, hogy akkor minden egyes népnyelvi elemet bele kell szuszakolni a beszédükbe, mert az nem járja. Inkább választott volna ki egy dialektust (sőt talán inkább szociolektust, valami szlengesebbet, nem annyira a mucsaröcsögei bácsikák tájszólását), tanulmányozta volna azt és lett volna egységes. Néha még olyan alakokat is használtak, amikkel én biz' isten nem találkoztam még sehol. De tudom, részletkérdés, nem is pörgök rajta ennyit, csak muszáj kiadni a gőzt.

Lényeg a lényeg, jó ezt a könyvet olvasni, bár általában nem túl felemelő, de érdemes.

4 hozzászólás
+
>!
chibizso
J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

Egyik ismerősöm azt mondta, hogy milyen borzalmas ez a könyv… Ekkorát tévedni! És emiatt húztam évekig a regény elolvasását…

J. K. Rowling megmutatja, hogy ő nem csak gyerekkönyveket tud írni, hanem igazi, ízig-vérig felnőtteknek szóló művet is. Az Átmeneti üresedés egy mindenféle ábrándoktól megfosztott, gyomorszájon vágós, komor valóságot ír le, ami bizony nem kellemes, de tudjuk, hogy igen, ilyen a világunk, csak mindig egyszerűbb behunyni a szemünket. Pedig szükség van az Átmeneti üresedéshez hasonló könyvekre, mert még most is nagyon sokan nem veszik észre az embert akár a Krystal-félékben vagy a kicsinyességet a Howardokban. Még mindig muszáj erről írni.

Nekem ez egy hibátlan regény. Nem tudok többet hozzáfűzni.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
EBrody

Veszélyes dolog a választás, mert ha választunk, lemondunk az összes többi lehetőségről.

+
>!
robinson P

Olyan jó, ha átölelik az embert. Bárcsak egyszerű, szótlan, vigasztaló gesztusokká párolódhatna le a kapcsolatuk! Egyáltalán miért tanultak meg beszélni az emberek?

215. oldal

4 hozzászólás
+
>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

Amennyire Mócsing látta, az emberiség kilencvenkilenc százaléka beleesik abba a hibába, hogy szégyellik, kicsodák; lehazudják , próbálnak mások lenni. Mócsingnak az őszinteség volt a valutája, a fegyvere, a védelme. Az emberek megijednek, ha őszinte vagy, mert ez sokkolja őket. Felfedezte, hogy a többiek megrekedtek a szégyenkezés meg a színlelés futóhomokjában, rettegnek, hogy kiszivárog róluk az igazság, (…).

85. oldal

8 hozzászólás
+
>!
cassiesdream

Érdekes, hogy az ember agya tudja azt, amit a szíve nem hajlandó elfogadni.

451. oldal

2 hozzászólás
+
>!
EBrody

De ki akarná tudni, melyik csillag halott?, gondolta, és felnézett az éjszakai égre. Ki bírná tudomásul venni, hogy már mind halott?

+
>!
csillagka P

Krystal lassú haladása az iskolában a kecskére hasonlított az óriáskígyó testében: igen látványos és kínos volt mindkét fél számára.

67. oldal

+
>!
dagikaktusz

Ő a múltat szerette volna megváltoztatni, mert a jövő üres volt.

Hatodik rész II

+
>!
Irasalgor

Van abban bátorság, ha nem álcázzuk az állatot, akik történetesen vagyunk.

85. oldal

+
>!
cassiesdream

Veszekedés után tenni kell egyet-mást, különben nincs kibékülés: ez a szabály, ezt mindenki tudja.

212. oldal

+
>!
alaurent MP

…miként írhatná elő valaki gyerektelen, hogyan neveld a sajátjaidat?

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

David Nicholls: Egy nap
David Mitchell: Felhőatlasz
Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…
Joss Stirling: Lélektársak – Crystal
Joanne Harris: Csokoládés barack
Joss Stirling: Lélektársak – Phoenix
Joss Stirling: Storm és Stone
Jacqueline Wilson: A tesóm nem semmi
China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás I-II.