S. 71 csillagozás

J. J. Abrams – Doug Dorst: S.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ​könyv. Két olvasó. Egy titkokkal, veszélyekkel, vágyakkal teli világ.

A fiatal lány kezébe kerül egy könyv, amelyet egy fiú kezdett el olvasni, lapszéli megjegyzéseket fűzve hozzá. A kommentárok arról tanúskodnak, hogy szerzőjüket lenyűgözi a történet és a rejtélyes író személye. A lány sem tudja kivonni magát a különös könyv hatása alól, és a margóra írva válaszol az ismeretlennek. Szokatlanul izgalmas, nem mindennapi levelezés kezdődik a két fiatal között, akik egyre mélyebbre ásnak egy rejtelmes eseményekkel és megfejtésre váró utalásokkal teli világban.

A könyv: Thészeusz hajója a címe egy termékeny író, V. M. Straka utolsó művének. Hőse S., a múlt nélküli ember, aki egyszer csak egy idegen hajó fedélzetén találja magát, és az elborzasztó legénység foglyaként hánykolódik ismeretlen vizek és partok, veszedelmek és megmenekülés, pusztulás és újjászületés, múlt és jelen, valóság és képzelet között.

Az író: Straka maga a 20. század egyik legnagyobb… (tovább)

Eredeti mű: J. J. Abrams – Doug Dorst: S. (angol)

>!
Geopen, Budapest, 2015
456 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155331220 · Fordította: M. Bíró Júlia

Enciklopédia 7


Kedvencelte 9

Most olvassa 51

Várólistára tette 177

Kívánságlistára tette 222

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
charon IP
J. J. Abrams – Doug Dorst: S.

Mi lehet izgalmasabb egy irodalmi rejtély utáni nyomozásnál? Ha részese leszel a történetnek.

Az S.-nél így jár az olvasó, még bele sem pörgethet a könyvbe anélkül, hogy a perforáció mentén feltépné a dobozon a szalagot, mintha már ez is jelezné, hogy itt nem maradhatsz ki az eseményekből. Ez a bevonódás-élmény szippantott be azonnal: a nyilak és széljegyzetek követése a margón; a néha macskakaparásos kézírások silabizálása a levelekben; a fotók, újságkivágások, képeslapok bogarászása, mintha Jennel és Ericcel együtt én is ott görnyednék egy zsúfolt egyetemi könyvtárban, hogy megtudjam, kicsoda V. M. Straka. A regényben valahol elhangzik, hogy minden Straka-kutatónak megvan a maga elmélete az íróról, és ahogy halad az olvasó előre, neki is meglesz. Egy lesz a megszállott kutatók közül, és legszívesebben már-már egy új színnel vandál széljegyzeteket hagyna a könyvben.

A kötet természetesen gyönyörű, a valódi kézírások, a könyvtári pecsétek, a sárgult lapok, a dokumentumok mind lenyűgöztek: így kell felhasználni a formát, hogy a könyv ne csak hordozó legyen, hanem maga az élmény. Az elbűvölő külső miatt egy kicsit féltem is, nem törpül-e majd el mellette a szöveg, de fölöslegesen aggódtam. A Straka-regény izgalmas és misztikus; bevarrt szájú hajósok, titkos ügynökök, torzítva megélt idő, múltját vesztett főhős és egy szétcincált identitás története. Sok mindenre ugyan nem létezik magyarázat – nem is vártam, megedződtem a Loston –, de lehetetlen is a szöveget önmagában, Straka életrajza és a valós szereplők sorsának ismerete nélkül értelmezni. Hemzseg az író és a fordító által hátrahagyott kódoktól, és sosem tudni, mikor játszik Straka önéletrajzi elemekkel, melyik szereplő alteregója létezik, és mikor vezeti félre az olvasót. (Kíváncsi vagyok, a különböző olvasási stratégiák milyen élményhez vezetnek, én fejezetenként haladtam, előbb a Thészeusz hajójával, majd ugyanannak a fejezetnek a margójegyzeteivel, így a következő részeket már szemfülesebben olvastam azokra nézve, amikre Jen és Eric felhívta a figyelmet.)

Óriási vállalkozás ez a regény, szerzői és kiadói oldalról egyaránt, és szerencsére megdolgoztatja az olvasót is; nem maradhat kényelmes kívülálló, és a válaszokat sem kapja meg tálcán, magának kell összeraknia.
És hogy mennyire működik a bevonódás: néha a felfokozott kutatói állapotban a könyv elejére lapoztam, ahol felsorolják Straka korábbi műveit, és eltöprengtem rajta, melyiket olvasnám legközelebb. Aztán rájöttem, hogy ezek a könyvek nem is léteznek.

35 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP
J. J. Abrams – Doug Dorst: S.

„Nem tudjuk, hogy ez a pont az utolsó pont-e.”

Ez az idézet pontosan összefoglalja, hogy mit éreztem folyamatosan olvasás közben. Ebben a történetben sosem tudhatod, hogy mi, miért, mikor, kinek, hova és hogyan. Majd megtudod – vagy nem –, amikor már harmadjára kezded elölről, hogy a jegyzetekkel – nagyjából – időrendben haladhass… Szóval én már itt kifejtettem, hogy végtelenül izgalmas lehet egy irodalmi kutatás, és bizony ez itt S-nél is teljes mértékig megállja a helyét. A rengeteg betéttel, a kódfejtéssel az olvasó maga egy az egyben átélheti a nyomozást.
Azt nem állítom, hogy minden kristálytiszta így a könyv letétele után. De az száz százalékig biztos, hogy az elmúlt négy és fél napban olyan olvasási élményt kaptam, amit már évek óta nem. Tehát, ha másért* nem is, ezért feltétlenül érdemes kézbe venni a könyvet!

* Természetesen az interaktív élmény nem lenne élmény egy többszálas, érdekes és beszippantós történet nélkül!

20 hozzászólás
>!
Shanara
J. J. Abrams – Doug Dorst: S.

„Az S. olyat kínált, amit más, általam olvasott történet eddig még nem. Ez a regényt nem csak történetvezetésében, hanem nyomdatechnikai megoldásában is egyedülállónak találtam – legalábbis az eddig kezembe került köteteket figyelembe véve. (…) Az elvárásaim tehát nem voltak éppen alacsonyak. Külcsín szempontjából a könyv meg is valósította minden korábbi elképzelésemet. És történet szempontjából? A cselekmény felépítése miatt fejet kell hajtanom a két író előtt, és meg kell hajolnom a zsenialitásuk előtt. Mégis… Az alap regény, a Thészeusz hajója stílusában is valószínűleg illeszkedik a XX. század közepének termékeihez, amely egy részről dicséretes és természetesen növeli a történet hitelességét, de olvasás szempontjából nem a legkönnyebb (…) Ha nem lett volna szükséges ismernem az alap eseményeket a továbbiakhoz, akkor lehet, hogy nem kínlódtam volna végig a szöveget. De mivel ez volt az alapja mindennek, ezért lelkiismeretesen átküzdöttem magam rajta.”

„Bevallom, hogy engem Jen és Eric levelezése, felfedezései, problémái és egymással való kapcsolata sokkal inkább érdekelt és ezerszer jobban lekötött, mint S. bolyongásai és kissé elvont gondolatai. (…) Élvezetes – másodlagos – történet bontakozott ki a párbeszédekből, amely nem nélkülözi a kutatásokat és a veszélyes helyzeteket sem – legalábbis ezt sikerült kihámoznom az utalásokból és a rövid megjegyzésekből. A kihámoznom kijelentés nem túlzás, ugyanis ezt az eseményszálat képtelenség lineárisan olvasni, ezért igencsak oda kell figyelni a részletekre és folyamatosan illesztgetni egymás mellé az információkat. (…) Zseniális ez az egész: az ötlet és a megvalósítás is. Mégis van bennem némi hiányérzet, amely nem fogható minden esetben a figyelmetlenségemre. Zavart, hogy egy-két mellékletnek nem igazán láttam értelmét, se utalást nem találtam rá, se lényegi információt nem tartalmazott. (…) Tudom, hogy az egész történet arra ment ki, hogy az olvasó is belevesse magát a kincskeresésbe, de nem éreztem úgy, hogy ehhez minden támpontot megkaptam, ezért időnként csökkent a lelkesedésem. (…) A történet eleje sokkal részletesebb és jobban követhetőbb, mint a vége, amely picinykét foghíjas és enyhén összecsapott – mintha a szerzők belefáradtak volna a levelezésbe, a történetbe.”

„Különleges és érdekes történet, amelynek a megismerése már önmagában is egy élmény. Élveztem az utazást, a két fiatal megismerkedését és kapcsolatát. Szerintem elő fogom még venni, ha másért nem, csodálni és lapozgatni, mert nagyon tetszik, ahogy kinéz ez a kötet. Büszke vagyok rá, hogy egy példány tulajdonosa lehetek, és csak hálával tartozom a kiadónak, aki elérhetővé tette a magyar olvasók számára ezt a nem mindennapi könyvet. A pontozás inkább az egyediségnek és a technikának szól, meg a két fiatal levelezésének – a Thészeusz hajója önmagában keményen elhasalt volna nálam.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2016/04/jj-abrams-doug-d…

4 hozzászólás
>!
nyerw
J. J. Abrams – Doug Dorst: S.

Elképesztő szellemi odafordulást igényelt a könyv, és többek között a fejezetek kétszeri olvasása, a lapok közé beszúrt számos „nyom”, valamint a kézírásos részek kibogarászása miatt fizikailag is megterhelő volt. Nemrég tettem le, fáj a fejem, a szemeim, de még a kezem is. Ezt az odafordulást számos vizuális megoldás meg is kívánja, motiválja, az olvasónak is nyomoznia kell, ha össze akar valamit rakni a kerettörténetből, de csak kis valószínűséggel fog sikerülni száz százalékosan. Korántsem azt akarom mondani, hogy nem érdemes próbálkozni, viszont a szándékosan hézagos jegyzetes történetszál közel sem egyenletes színvonalú végig, sok homályos folt marad még a két olvasó privát történetében is, nem hogy a nyomozásban. Emiatt bennem az elvarratlanság érzése sajnos ott van, még ha megnyugtató is a lezárás.

A belső történet, maga a Thészeusz hajója önállóan nem lenne erős darab, izgalmasságát nekem inkább az adta, hogy körülötte sok minden megfejtésre vár. Szerencsére jó arányérzékkel megírt, követhető, szimbolista sztori, de nálam itt-ott a „legyek túl rajta, hogy a jegyzeteket olvashassam” érzése dominált.

Nem jutottam dűlőre azzal kapcsolatban, haragudjak-e a könyvre azért, mert egy nagy amerikai posztmodernista blöff. Ez alatt azt értem, hogy ha leszedjük a meta-mázat és a bölcsész-bevonatot, akkor elég csupasz, sovány történet marad alatta, és a szöveg maga nem biztos, hogy elviszi a hátán a művet. Pontosabban nem teszi jó regénnyé. Egyik történetszálon sem.

Játéknak is felfogható azonban, mert bevon. Őszintén, mikor olvastál utoljára olyan könyvet, ahol a téged mint befogadót komoly melóra kényszerített a szöveg? Ez dicséretre méltó, de egy jó vagy okos regénytől én még valami mást is várnék. Mondjuk a jelentésrétegek mélységét. Ha itt lehámozod a fentebb írtakat, közel sorban olvasod a megjegyzéseket, esetleg kilogikázod a magad verzióját a szerző kilétéről, sekély víz marad, voltaképpen a belső regény, aminek viszont ürügy-szaga van, és elvérzik a rápakolt mindenmás miatt az érdekesség céljának alárendelve az esztétikum oltárán.

>!
mrsp
J. J. Abrams – Doug Dorst: S.

Ez a könyv annyira szokatlan és komplex, hogy fogalmam sincs, hogyan álljak neki az értékelésének. De akkor megpróbálom olyan sorrendben, ahogy olvastam.

Először kezdtem az „eredeti” könyvvel, V. M. Straka – Thészeusz hajója című művével, ami egy régi könyvillatú, könyvtári példány. Már maga az alaptörténet is nagyon rejtélyes, tele van jelekkel és kódokkal (amit ugye a lapszéli jegyzetek hivatottak megfejteni). Most eltekintve a Straka lényét övező rejtélytől és az Eric/Jen dologtól, csak a könyv törzsszövegét nézve is ez egy tízcsillagos élmény. Nyomasztó, fullasztó néhol a hangulata, hiszen mégiscsak egy amnéziás ember, S. identitáskereséséről és meneküléséről szól, de nagyon nagyon zseniális!! Minden tipográfiai csoda és kiegészítő levelek nélkül is tökéletes olvasmány.

És akkor térjünk rá a bölcsészhallgatóink jegyzeteléseire. Első körben (az ajánlott utasítást követve) a kék-fekete jegyzeteket olvastam, ezek után a narancssárga-zöldeket, majd a piros-lilákat, végül a fekete-feketéket. Úgy gondolom, így teljes rálátást kaptam a történet minden szegmensére, viszont néha kicsit összezavart, hogy nem mindig értettem, miről beszélnek (ami persze később kiderült). Engem nem igazán foglalkoztatott Straka kiléte, habár eköré épül az egész beszélgetés, sokkal inkább Eric és Jen élettörténete, és az FXC-szál. Ettől függetlenül imádtam az okfejtéseket, nyomozásokat, ahogyan kezdett apró darabokból összeállni a teljes kép. Irodalomórán sokszor csodálkozom, hogy honnan is tudhatnánk, mire gondolt a költő és mi mit szimbolizál a versekben, de most egy kicsit közelebb érzem magamhoz a műelemzést olyan értelemben, hogy Jen és Eric mindenféle motívumra rávilágítottak Straka könyvében, olyanokra is, amikre sosem gondoltam volna.

A tipográfia nagyon egyedi, és alapból ez az, ami felkeltette az érdeklődésemet. DE… csúnya nézés a kiadónak, mert nagyon rontotta az élményt, hogy a könyv lapjain mindkét kódfejtő kézírása gyönyörű, könnyen olvasható volt, a kiegészítők olvasása közben meg agygörcsöt kaptam, annyira olvashatatlan… csak szerintem zavaró ez? Hiszen aki egy könyvbe szépen ír, az levélbe nem ír szépen? Ezáltal a legtöbb kiegészítő élvezhetetlen lett, és ezt borzasztóan sajnálom. Gondolkodtam, hogy emiatt levonok egy csillagot, de rájöttem, hogy ez semmilyen mértékben sem a könyv hibája.

A kiegészítők… nos, imádtam őket, amíg csak nézegetni, simogatni kellett őket. A legtöbbjük a kódfejtésnél hasznosnak is bizonyult. De volt egy pár, amit nem tudtam értelmezni, amit nagyon sajnálok. (például az Eötvös-kerék használata.,.) De lehet, hogy egy későbbi olvasással erre is fény fog derülni, hiszen maradtak még jócskán kódok, rejtélyek, amiknek nem jártam a végére. Az biztos, hogy ez egy olyan könyv, amit időről-időre elő fogok venni, amíg élek.

http://mostjo.blogspot.hu/2016/04/j-j-abrams-doug-dorst-s.html

5 hozzászólás
>!
Fallen_Angel P
J. J. Abrams – Doug Dorst: S.

Egy könyv a könyvben, két, az oldalak szélén levelező fiatal, akik a rejtélyes író után kutatnak a történetben és a lábjegyzetekben tett utalások, illetve a világ különböző pontjain elszórt nyomok alapján.

Az S megjelenése óta kívánságlistán volt, mert különlegesnek, izgalmasnak tűnt. A különlegességben nincs is hiba – egyszerűen tátva maradt a szám, amikor először kibontottam a csomagolást. A régies hatású könyv a kézzel írt bejegyzésekkel, és a mindenféle kiegészítőkkel tényleg olyasmi, amihez hasonlóval még nem találkoztam.

A külalak tehát tökéletes, de jöttek a problémák. Nehéz volt olvasni a könyvet. Egyrészt szó szerint is, mert fárasztó úgy tartani, hogy ne essen szét az egész. Másrészt nehéz olvasni, mert meg kell találni a ritmust, hogy hogyan olvasd a történetet (először a nyomtatottat, majd a bejegyzéseket, vagy a kettőt párhuzamosan). Na, ez az, ami nekem nem sikerült túl jól, többször elvesztettem a fonalat, és ilyenkor újra kellett olvasnom hol az egyik, hol a másik részt. Agyilag is teljesen lefárasztott az olvasás: a kézzel írt részek bogarászása, megtalálni a bejegyzések helyes sorrendjét, ráadásul az oldalak szélén levelező fiatalok nem csak a nyomokról, hanem a saját életükről is írtak, így összesen három szálat kellett követni.
A kiegészítők értelmét sem sikerült megtalálnom egy-két esetben, így rákerestem és meglepődve láttam, hogy rengeteg weboldal foglalkozik a könyv rejtélyeinek boncolgatásával. Itt jöttem rá, hogy én töredékét sem fogtam a dolognak és sokkal több van az utalások és nyomok mögött, mint gondoltam. Pár perce még örültem, hogy végre kivégeztem a könyvet, most meg feltettem az újraolvasandók listájára… Szóval még találkozunk.

>!
Biba
J. J. Abrams – Doug Dorst: S.

Elképesztően szép könyv, és aki szereti a nyomozást, annak ez maga a paradicsom a sok „extra tartalommal”: képeslapok, levelek, cikkek, iránytű! Az olvasót is teljesen elkapja a kutatás szenvedélye. Több ilyen típusú könyv kellene, én biztos vevő lennék rá.
A kivitelezés önmagában megérne vagy 10 csillagot, akkor miért adtam négyet?
1. Az alaptörténet is nagyon izgalmas és szép írás, ugyanakkor engem egy idő után sajnos idegesített, hogy sosem tudom, hogy hol vagyunk vagy mikor, ki a főszereplő és mi is történik valójában. Maga a főszereplő sincs tisztában ezekkel, mert amnéziás (szóval teljesen érthető, na de azért mégis… ha már annyit ki tud deríteni másoktól, hogy B. város, akkor csak végig bírják mondani a város nevét, nem csak egy betűt).
2. A jegyzetekkel sorban haladtam, ahogy kell, először a kék-feketék, aztán a piros-lilák, stb., de volt olyan, hogy egy színkódoláson belül is később derült ki valami, amire kb. 100 oldallal előbb reagáltak! Emiatt folyton azt éreztem, hogy valamit rosszul csinálok, és kihagytam részeket, vagy nem sorban mentem (pedig igen).
Ahol pedig a mű különböző mondataihoz írtak értelmezéseket, az már néha kicsit sok volt, belemagyarázásnak éreztem. Aki maga is bölcsész, biztos jobban ért ehhez, én úgy gondolom, hogy nem biztos, hogy a történet minden részletének passzolnia kell az író életével, és minden egyes kis természeti jelenség valami lelki vívódásna felel meg. Ez sok volt nekem, de mondjuk teljesen élethű megjelenítése lehet két bölcsész beszélgtésének.
3. Az iránytű vagy Eotvos-kerék használatára nem jöttem rá, és az elején zavart, hogy hiába írták egymásnak, hogy nézd meg pl. a 6. fejezet lábjegyzeteinek kódolását, fogalmam sem volt, hogy mi ez a kód??? Meg honnan szedik ezeket a betűket? Hogyha már beletették ezt az Eotvos-kereket mellékletként, gondolom az olvasónak is használni kéne, de hogyan? Aztán már lemondtam erről, és csak beletörődtem, hogy azok a kódok, amiket ők találtak és kész.
4. Maga az eredeti regény mondanivalója ugyan teljesen világos volt végig spoiler, de a nagy rejtélynek, hogy ki is Straka, végül nem lett megfejtése, bár elég valószínű, hogy spoiler. Hiányérzetem van a végén, mert úgy érzem, még többet is adhatott volna a könyv, ha jobban beleásom magam, vagy én is utánakeresgélek dolgoknak a neten (de ehhez azért nem volt kedvem, mert sokszor írta egymásnak Eric és Jen is, hogy utánanéztek, de nem is létezik az adott személy, vagy könyv, csak hamis hivatkozásokról van szó). Talán egy második nekifutásra majd lelkesebb leszek, és jobban beleásom magam.

4 hozzászólás
>!
lilla_csanyi
J. J. Abrams – Doug Dorst: S.

Nagyon különleges élmény olvasni ezt a könyvet.
Ez az interaktív fikció szerintem sokaknak bejön, akik szeretik a rejtélyeket meg a nyomozgatást, sok színes szagos fecnit, képeslapot.
Én nem vagyok egy nagy rejtélybúvár, ennek ellenére magával ragadott az élmény. Remélem lesznek még hasonló regények, ahol az olvasó szó szerint bevonódhat a történésekbe.
Utasítás szerint olvastam: először a történet, majd a különböző színű jegyzetek, felváltva, elölről kezdve. Úgy gondolom, így van igazán értelme a dolognak, máskülönben lespoilerez magának az ember egy csomó mindent.
Nekem a legjobban a Thészeusz hajója, az alapregény tetszett. Sok szimbolizmus, különös szereplők, különös végkimenet. Eric és Jen beszélgetései között az abszolút tárgyilagos, nyomozgatós tények szórakoztattak leginkább, mivel ez a két ember amúgy KIB….TT idegesítő. Az egyiknek nulla humorérzéke és egy tonna felsőbbrendűségi komplexusa van, a másik meg egy hisztérikus liba, akinek az érzéseit nagyban befolyásolja a jupiter, a szaturnusz, az uránusz, a fényszögek, a bolygóegyüttállások, a gravitáció, a frontok, az időjárás, a menstruációs ciklusa, a föld szeizmikus aktivitása…és általában sosem a jó irányba. Ezek után annak örültem volna a legjobban, ha mindkettőjüket jól lemészárolja egy rejtélyes és titokzatos szervezet…így pedig nehéz őszintén szurkolni a végkifejletért.
De egyébként:
Ötlet: 5 csillag
Kivitelezés: 5 csillag
Mindenkinek ajánlom, aki szeret elmerülni a titkok tárházában, és szereti a tinédzserként viselkedő felnőtteket. :D

>!
Batus
J. J. Abrams – Doug Dorst: S.

Erre a könyvre nincsenek szavak. Hát milyen zseniális már?! Voltak benne dolgok, amiket én máshogy csináltam volna, de de de de eszméletlen! Straka könyve is egész jó, a széljegyzeteken kibontakozó történet is körömrágós, ráadásul akárhányszor újra lehet olvasni anélkül, hogy unalmassá válna (hiszen annyi módon lehet olvasni ezeket a szövegeket). Az insertek pedig olyan szépek, hogy az egyik képeslap ki is került a hűtőre :)

A Geopen előtt pedig le a kalappal, hogy be merték vállalni (remélem, hogy nem buknak bele). Az ára biztosan sokakat elrettent a vásárlástól, de olyan jó, hogy ilyen izgalmas „termékek” is eljutnak a magyar(ul) olvasókhoz.

14 hozzászólás
>!
jehuka P
J. J. Abrams – Doug Dorst: S.

Már akkor tudtam, hogy nem fogok minden kérdésre választ kapni, amikor belekezdtem a könyvbe, de egy pici hiányérzetem ennek ellenére is maradt. Kicsit lehetett volna interaktívabb, hagyhatta volna kicsit többet nyomozni az olvasót. Ezen kívül néhány logikai ugrás is kimaradt olykor pl. az olvasó által nem ismert képre vagy levélre hivatkoztak, annak a tartalmából vontak le következtetéseket. Ettől függetlenül nagyon jól szórakoztam :) Különleges élmény volt az olvasása, főleg amikor már a lapszéli jegyzetekhez értem. Igazi 3 in 1 olvasmány, hiszen egy könyvön belül három történet rajzolódik ki párhuzamosan, mindhárom tele rejtélyekkel és kérdőjelekkel.
Külön említést érdemel még a könyv kivitelezettsége. Nagyon igényes munka a kiadótól. Egyszerűen öröm volt kézbe venni :)

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Zoárd

Egy ember valójában nem több & nem kevesebb mint önnön szenvedélyének és tetteinek története.

>!
mrsp

– Ön itt él? Ebben a városban? – kérdezi meg.
– Utazgatok – feleli a nő. – Sokat utazom. Az utasszállítóval jöttem. Az Imperiával.
– És mindig ilyen vaskos könyveket visz magával?
– Nem bízom az olyanokban, akik nem így tesznek.

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · utazás
>!
Citrompor P

V. M. Straka nem csak mesélő, maga volt a mese. És a mese gyógyít, szórakoztat, mert örök.

xiii. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mese
2 hozzászólás
>!
mrsp

Azért találunk ki történeteket, hogy megkönnyítsük a létezésünket egy kaotikus világban, hogy elviseljük a részrehajlás, az igazságtalanság súlyát, hogy elfogadjuk önnön tehetetlenségünket a természet hatalmával, másokkal, sőt, önmagunkkal szemben.

146. oldal

>!
mrsp

A FÁJDALOM SZÜKSÉGSZERŰEN INTIM TAPASZTALAT.

Ha a megfelelő társ áll melletted, akkor nem szükségszerűen az.

182. oldal

>!
lollippi I

(…) egyik szereplője egy Eötvös-szindróma nevű fiktív betegségben szenved. A kór következtében az illető annál zavarodottabbnak és elveszettebbnek érzi magát, minél közelebb kerül az Egyenlítőhöz.

3. oldal, lábjegyzet

5 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP

Nem tudjuk, hogy ez a pont az utolsó pont-e.

455. oldal

>!
Juca P

A tűz és a mese szoros szellemi kapcsolatban áll.

146. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mese · tűz
>!
mrsp

Mindig ez van. Szeretsz, elveszíted, és akkor meghalsz.

183. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

T. Dénes Tamás: Kódtörő ABC
Simon Singh: Kódkönyv
Marie Bertherat: Titkos üzenetek
Sean Callery: Kódok és rejtjelek
Berta István Zsolt: Nagy e-szignó könyv
T. Dénes Tamás: Klasszikus RejTények
T. Dénes Tamás: Újkori RejTények
Almási János – Balázs László – Erdősi Péter Máté – Kovács Árpád – Rátai Balázs – Schvéger Judit: Elektronikus hitelesség, elektronikus aláírás
Almási János: Elektronikus aláírás és társai
Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd